Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-10-27 / 43. szám
6 1956. október 27. — Marys! — Na!... — Látod? — Látom. — Csodálkozol ? — Csodálkozom. Végül átrobogtak egy folyón, lehetett vagy háromszor olyan széles, mint a Warta. Később megtudták, hogy Mississippinek hívják. Sötét éjszaka volt már, mikor Little-Rockba értek. Itt kérdezősködniük kellett a Bo- rowinába vezető út felől. De hagyjuk őket most magukra. Kenyér utáni vándorűtjuk második szakaszát is befejezték. A harmadik az őserdőben, fejszecsattogással és nehéz telepesmunkával kezdődik. Kevesebb volt-e ebben a szakaszban a kín, nyomorúság és a könny, mint az előzőkben? — Nemsokára megtudjuk. 3. Telepes élet. Mi az a Borowina? Egy most épülő telep. Ügy látszik, nevét előre megállapították, mégpedig abból a feltevésből kiindulva, hogy ahol név van, ott meg kell lennie a hozzáfűződő tárgynak is. New-Yorkban, Chicagóban, Buffalőban, Detroitban, Mill- waukeeban, Manitowában, Denverben, Calumentben, szóval mindenütt, ahol a lengyel beszédet értik, lengyel újságok is megjelennek. Nos, ezek a lapok, sőt az angol újságok is már korábban világgá kürtölték s különösen a lengyel telepesek figyelmét hívták fel arra, hogy aki egészséges, gazdag és boldog akar lenni, aki bőségesen akar táplálkozni és sokáig akar élni, főleg pedig, aki halála után üdvözölni akar, az jelentkezzék és kérjen telket a földi paradicsomban, vagyis — Borowinában. A hirdetések lelkesen harsonázták, hogy Arkansas, — ahol a borowinai telep épül — még néptelen ország s amellett a legegészségesebb vidék az egész világon. Igaz ugyan, hogy a határmenti Memphis városka a Mississippi túlsó partján a sárgaláz fészke, de a hirdetések szerint egy olyan széles folyón, mint a Mississippi, nemcsak a sárga, de még a fehér, sőt semilyen más színű láz sem tud átgázolni s Arkansasban, a Mississippi felső folyásánál már csak azért sem lehet sárgaláz, mert a szomszédos chochtw’s indiánok irgalmatlanul megskalpolnák.* A láz remeg a félelemtől, ha rézbőrűt lát. így tehát a borowinai telepesek keletről a váltóláz, nyugatról a rézbőrűek között teljesen semleges övezetben fognak élni, ennélfogva ragyogó jövendő áll előttük, mert Borowinának ezer esztendő múlva kétségkívül legalább kétmillió lakosa lesz s a föld ára úgy felszökik, hogy aki most egy acre*- ért másfél dollárt fizetett, az annak idején — ha házhelynek eladja — négyzetsingenként ezer dollárnál is többet kaphat érte. Ilyen ígéreteknek és kilátásoknak nehéz lett volna ellenállni. Akinek pedig a chochtaw's-ok szomszédsága nem tetszett volna, a hirdetések biztosították, hogy ez a harcias indián törzs egészen különös rokonszenvet táplál a lengyelek iránt, nem kétséges tehát, hogy a telepesek és az indiánok között zavartalan jószomszédi viszony fejlődik majd ki. Különben is köztudomású, hogy ahol az őserdőkben és a sztyeppéken végigvezetik a vasútvonalat, ott a távíró- póznák rövidesen az indiánok pusztulását fogják jelezni. Mivel periig a földet a vasúttársaság bocsátja áruba — kétségtelen, hogy az indián törzsek eltűnése csak idő kérdése. A földet csakugyan a vasúttársaságtól kellett megvenni s ez biztosítékul szolgált arra nézve, hogy a telepnek meg lesz a kapcsolata a külvilággal s termékeit el fogja tudni szállítani. Ez egyúttal a telep fejlődésének is legjobb biztosítéka. A hirdetések elfelejtették ugyan közölni. hogy a vasútvonal még csak tervekben létezik s az építkezéshez szükséges alapot éppen a föld eladási árából kell összehozni, s hogy a földet az állam ebből a célból ingyen adta a -?asúttársaságnak. Ezt a kis feledékenységet azonban ilyen dús kilátások ellenében meg lehet bocsátani. Különben is ez Borowina szempontjából mindössze annyi különbséget jelentett, hogy a telep számára kitűzött hely nem is annyira az út mentén, mint inkább az őserdő legmélyén terült el, ahová csak szekerekkel, de így is csak igen nagy nehézségek árán lehetett eljutni. Az ilyen apró-cseprő feledékeny- ség okozhat ugyan különböző kellemetlenségeket, dehát ezek is mind csak átmenetiek s nyomban megszűnnek, amint a vasúttársaság meg* Az indiánok a legyőzött ellsnséq fejbőrét a hajával együtt lehúzták és győzelmi jelként az övükre akasztották. Ezt nevezik skalpolásnak s a lehúzott fejbőrt skalpnak. * Amerikai földmérték-egység építi a vasútvonalat. Különben is mindenki tudja, hogy ebben az országban a hirdetéseket nem szabad szószerint venni, mert amint minden növény, amit az amerikai talajba átültetnek, kétségkívül buján kizöldül, (igaz, hogy a gyümölcs rovására), éppen így a reklám is az amerikai újságokban úgy feldagad, hogy ember legyen a talpán, aki az üres és puf- fogó szavak pelyvájának tengeréből ki tudja halászni az igazság apró magvacskáját. Ha azonban az ember mindent figyelmen kívül hagyott is, amit a borowinai hirdetésekben humbugnak lehet nevezni, még mindig feltételezhető volt, hogy ez a település sem lesz rosszabb a többi ezer meg ezernél, amelyeket éppen ilyen hangos reklámozással harangoznak be. A viszonyokat egyébként többféle szempontból is kedvezőknek lehetett tekinteni. Így aztán a sok egyedülálló lengyel kivándorló, de egész családok is sietve jelentkeztek s az Egyesült Államok minden részéből. A Nagytavaktól kezdve egészen a floridai erdőségekig s az Atlantióceántól a kaliforniai partokig sűrűn áramlottak a létesítendő telepre a keletporoszországi mazurok, sziléziaiak, poznanvidékiek, galíciaiak, Au- gusztów-vidéki litvánok és Varsó- környéki mazurok. Eddig a chicagói és millwaukee-i gyárakban dolgoztak, de már régóta visszavágytak az igazi parasztélethez. Felhasználták hát az első alkalmat, hogy a kormos, füstös városi levegőből kiszabaduljanak s a végtelen mezőségeken, az őserdőben vagy az arkansasi sztyeppéken megragadhassák az eke szarvát, vagy a fejsze nyelét. Akiknek a texasi Szent Szűz-telep túl meleg, Minnesoc túl hideg, Detroit pedig túl nedves volt, vagy akik Radomban és Illinoisban túl sokat éheztek, siettek csatlakozni az előbbiekhez s ez a néhány száz ember — többnyire férfi, de sok nő és gyermek is, elindult Arkansasba. Hogy Arkansas előneve bloody, vagyis „véres“, az nem riasztotta el a telepeseket. Igaz ugyan, hogy ebben az országban még igen sok vérengző indián él s gyakran lehet találkozni a törvény elől bujdosó autlawokkal, vagyis haramiákkal, meg elvadult skwatterekkel*, akik Red-River völgyében orvul irtják a fát és mindenféle egyéb csavargóval, akasztófától szakasztott bűnözővel; s az is igaz, hogy az állam nyugati fele még mindig a rézbőrűek és a fehér bivalyvadászok közötti véres háborúkról és a borzalmas lincselésekről nevezetes, de ezekkel a dolgokkal valahogyan csak megalkuszik az ember. A mazur, ha a görcsös fütyköst marokra szoríthatja s még hozzá mindkét oldalán, meg a háta mögött is egy-egy mazurlegényt érez, nem igen áll félre senki útjából, aki pedig neki állna útjában, az igen könnyen meghallhatja: „Tágulj innen, hé, mert úgy meg talállak bökni, hogy beleroppan a derekad!“ Különben az sem titok, hogy a mazurok szeretnek együtt lenni s úgy letelepedni, hogy ha valamelyiküknek szüksége lenne segítségre, egy-kettőre ott teremhessenek a lőccsel. A többség Little-Rockban gyülekezett, de onnan Clarcsvilléig vagyis a Borowinához legközelebb eső emberi településig még valamivel hosszabb volt az út, mint Varsótól Krakkóig, s ami ennél sokkal rosszabb, puszta vidéken, őserdőkön és megáradt folyókon vezetett át. így aztán az a néhány ember, aki nem akart a gyülekezésre várni s külön-külön indult el a telep felé, úgy eltűnt, úgy nyoma veszett, hogy hírét sem hallották többé. De a tömeg szerencsésen eljutott s íme most együtt táboroz az ősrengeteg közepén. Az igazat megvallva, mikor megérkeztek rendeltetésük helyére, kissé bizony kiábrándultak. Azt remélték, hogy a telep számára kijelölt területen lesz erdő is, meg mező is, itt pedig nem volt más, mint őserdő, amit előbb ki kellett irtani. Fekete tölgyes, meg vörös fák, pamutfák (úgynevezett cotton-wood), világos platánok és komor hickorok** zárt tömegben sorakoztak egymás mellett És nem valami csenevész kis erdő volt, hanem valóságos őserdő, tele áttörhetetlen bozóttal. A fák koronáit át-meg átszőtték a liánok, karvastagságú indáikkal, egyik fáról a másikra fonódtak vastag kötelek* Telepes. * Vasfa. HENRYK SIENKIEWICZ: ként, egész függő hidakat, valóságos függönyöket és füzéreket alkottak. — Mindez tele virággal s olyan sűrűn egymásba szövődve, úgy összeállítva, összeforrva, hogy emberi szem nem láthatott át rajta, nem úgy, mint odahaza a lengyel erdőkben. Aki mélyebben behatolt, az az eget sem láthatta maga fölött, sötétben kellett tévelyegnie, s könnyen eltévedhetett, sőt örökre el is tűnhetett. A mazurok csak egymásra néztek, meg a kezükben levő fejszére, azután a hatalmas tölgyfákra, s bizony nem egy alaposan elbúsulta magát. Nagy dolog, ha van az embernek fája, amiből házat építhet, meg tüzet rakhat, de hogy egy ember százhatvan hold erdőt kiirtson, azután még a tönköket is kiszedje a földből, a gidres— gödrös, hepe-hupás irtványt meg kiegyengesse s csak aztán foghassa meg az eke szarvát, ez bizony évekig tartó munkát jelent. Más dolog azonban nem akadt, így hát a megérkezés után mindjárt másnap egyik is, má^ik is nekifohászkodott, keresztet vetett magára, azután a markába köpött, megragadta a fejszét. egyet nyögött, egyet suhintott, egyet ütött s ettől kezdve az arkansasi őserdőben napról-napra hallani lehetett a fejszék csattogását. Időnként még a nóta is messze hangzott: Eljött Jasienko Az uradalomból Kedves Kasienka Gyere velem az erdőbe A rengeteg sötét erdőbe. Egy patak partján ütöttek tábort, egy meglehetősen terjedelmes tisztáson. Itt a parton kellett felépíteni a lani. A többiek Little-Rockban vagy Clarcsvillében. vásárolt készletekből, főleg kukoricalisztből és sózott nús- ból éltek, de egy-egy birkát is levágtak, mert birkája, juha mindenkinek volt, erről minden család jó előre gondoskodott. Estefelé a szekerek körül nagy tüzeket gyújtottak s az ifjúság vacsora után nem feküdt le, hanem vidám táncba indult. . Mindig akadt egy-egy hegedűs, az húzta a táncosok fülébe a tüzes obertast, de mivel a hegedű hangja itt a szabad ég alatt, az erdő közelében nagyon gyengén hangzott, sokan amerikai módra bádogedényeket csörgetve, egészítették ki a zenekart. így folyt az élet nehéz munkában, hangosan, de minden rend és rendszer nélkül. Az első feladat volt — házakat építeni. Hamarosan itt is — ott is látszottak már a zöld gyepen az összerótt gerendák, a házak vázai s mindenütt szerteszéjjel hevert a gyaluforgács meg a fák kérge és mindenfelé egyéb szemét. A vörösfát, az úgynevezett redwoodot könnyen lehetett ácsolni, csak az volt a baj, hogy nagyon messze kellett érte az erdőbe hatolni. Voltak, akik ideiglenes vászonsátrat tákoltak maguknak a szekerek ponyvájából, mások viszont, különösen a legényemberek, nem nagyon diettek födelet húzni a fejük fölé, de mivel az erdőírtást igen hamar meg- únták, elkezdtek szántogatni az olyan helyeken, ahol nem volt sok bozót s ahol a tölgy és a hickor, vagyis a vasfa ritkább volt. Ilyenkor — amióta ez az arkansasi erdő kinőtt a földből, bizonyára most először — hangzott a kiáltás: — Hahó, hol vagy, hé? Általában olyan rengeteg munka zúdult a telepesekre, hogy azt sem tudták, mihez kezdjenek, házat epít- senek-e előbb, vagy az erdőt irtsák, vagy vadászni menjenek? Hamarosan kiderült, hogy a telepesek megbízottja csak úgy „pofára“ vásárolta meg a földet a vasúttársaságtól, anélkül, hogy előzőleg megnézte vol - na; mert máskép nem vette volna meg ezt az ősrengeteget, hiszen ugyanolyan könnyen vásárolhatott volna egy-egy darab sztyeppét is, amelyen csak itt-ott volt erdő. Mert házakat, a közepén pedig idővel a templomot és az iskolát. De annak még hosszú sora volt. Egyelőre még csak a szekerek álltak egymás mellett. a telepesek ezeken hozták családjukat. A szekértábor háromszeg- letű volt, hogy támadás esetén köny- nvebben meg lehessen védeni. Olyan volt, mint egy erődítmény. Mögöttük, a tisztás többi részén elkóboroltak a lovak, az öszvérek, az ökrök, a tehenek és juhok de azért őrt is állítottak melléjÜK, igazi őrséget, felfegyverzett fiatal legényekből. Éjszaka az emberek a szekereken aludtak, vagy a szekerek körül tüzet raktak s ott háltak. Nappal az asszonyok és a gyerekek a táborban maradtak, llogy a táborhoz férfiak is tartoznak, azt legfeljebb csak a közeli erdőből hallatszó fejszecsattogás árulta el. — Éjjelenként a sűrű bozótban vadállatok, különösen jaguárok, arkansasi farkasok és sakálok üvöltöttek Néha egészen közel lapokodott a szekérhez, úgyhogy a sötétben gyakran puskaropogás, meg „üsd, vágd!“ bíztatás is hallatszott. A vad texasi vidékekről jött telepesek között akadtak tapasztalt vadászok, ezek aztán könnyűszerrel szereztek maguknak és családjuknak húsfélét, különösen antilopot, őzet és bivalyt; mert ezek éppen ebben az időben, tavasszal kezdenek az északi vidékek felé áramigaz, eljött ő a vasúttársaság megbízottjával együtt ide a helyszínre, hogy kitűzzék a telkeket s mindenkinek megmutassák melyik kié, de látván, hogy mi a helyzet, itt sündörögtek mémg vagy két napig aztán alaposan összekaptak s azzal az ürüggyel, hogy szerszámokért mennek Clarcsvillébe, elpárologtak és többé nem is mutatkoztak. Később az is kiderült, hogy egyik telepes többet fizetett, mint a másik, de még rosszabb volt, hogy senki sem tudta, hol a telke, és hogyan mérje ki, ami az övé? Itt maradtak szegények, minden vezetés, minden irányítás nélkül, nem volt semmiféle hatóság, hogy ügyeiket elrendezte, pereiket eldöntötte volna. Azt sem tudták, hogy és mikép dolgozzanak. Ha történetesen nem lengyelek, hanem németek lettek volna, bizonyára összeállnak egy csoportba s úgy kezdik meg a munkát, hogy előbb az egész területről együttesen kiirtják az .erdőt, azután megint együttesen felépítik a házakat s csak a végén osztották volna szét a földet. De a mazurok mind csak a saját földjükkel akartak foglalkozni, a saját házukat építeni, s saját telkükön irtani az erdőt. Természetesen mindegyik a középső tisztás mellett szeretett volna földet kapni,»ahol az őserdő a legritkább s a víz a legközelebb volt. Rengeteg vita, perpatvar keletkezett és lavinaszerűen nőtt, míg egyszer, mintha az égből pottyant volna, saját kocsiján megjelent egy bizonyos Grünmanski nevű úr. Lehet, hogy például Cincinnatiban — ahol németek laktak — egyszerűen Grünmannak hívták, de itt Borowinában, — nyilván, hogy az üzlet jobban menjen — a nevéhez ragasztotta a tősgyökeres „ski“ végzetet. Kocsijának magas vászon teteje volt s minden sarkán ott díszlet a felírás, nagy fekete betűkkel: Saloon,* alul pedig kisebb betűkkel Brandy, Whisky, Gin.** Hogy milyen módon ért ide éppen ez a kocsi, hogyan tette meg az utat Clarcsvillétői Borowináig s a sztyeppéi haramiák, hogy nem nyúzták meg, sőt a Clarcsville közelében apró csoportokban gyakran felbukkanó indiánok sem h'zták le Grünmanski úr skalpját, — az örök titok marad. Elég az hozzá, hogy megérkezett s az első naptól kezdve nagyszerű üzleteket csinált. Igaz, hogy a telepesek között ugyanazon a napon fokozódtak a cí- vódások a telkek, szerszámok, juhok a tüzek melletti hely miatt, sőt ezekhez most mindenféle aprócseprő ügyből újabb perpatvarok is járultak. Például kifejlődött közöttük egy egészen különleges, helyi érdekű, amerikai hazafiság. Akik az északi államokból jöttek, egekig magasztalták régi lakóhelyüket, természetesen a déli államok és délvidéki telepesek rovására — és megfordítva. Gyakran lehetett hallani azt a bizonyos északamerikai lengyelséget, mindenütt át- meg átszőve angol szavakkal, amikor a hazájától régóta elszakadt kivándorló anyanyelvének a szókincse mór nem futotta. — Naiszen, van is mit hencegni azzal a rongyos déli kontriddal* — kiabálta egy chicagóvidéki legény — nálunk Illinoisban akárhová nézel, mindenütt bőven van rajbrod** s ha felülsz a kárra, minden mérfö’dnyire találsz egy citit. Ha kimész a farmra s házat akarsz építeni, nem kell az erdőt rágnod, egyszerűen veszel lum- bert és kész. Nálatok meg mi van? — Nálunk egy kanon többet ér, mint nálatok egy-egy egész biok. — Goddan, mit akarsz tő'em. én ott is sire voltam, meg itt is az leszek. Te meg mi vagy? — Fogd be a szád, mert ha még sokat piszkálsz, veszem a sengelszt, vagy megmártalak a krikban. Mi bu- zinesszed van velem? — Mit falisozol engem? Olyan legényt, mint te, egy biért*** is kapni. Rosszul mentek a dolgok a telepen. Olyan volt ez a társaság mint a pásztor nélküli nyáj. A harc a telkekért egyre élesedett, verekedésre is sor került. Az egy vidékről valók összefogták a más vidékiek ellen. Igaz, hogy a tapasztaltabbak, az öregebbek és bölcsebbek idővel bizonyos tekintélyre és hatalomra tettek szert, de azért ezek sem mindig tudták lecsillapítani a szenvedélyeket. Csak a külső veszedelem idején, a közös önvédelmi ösztön feledtette el az egymás elleni pereket. Egy este, mikor a sötétség beálltával néhány indián elhajtott vagy húsz juhot, a férfiak pillanatnyi gondolkozás nélkül összefogtak és együttesen vetették magukat a tolvajok után. A juhokat visz- szavették s az egyik rézbőrűt úgy helybenhagyták, hogy rövidesen meghalt. Ezen a napion teljes volt a béke, zavartalan az egyetértés, de már másnap újra veszekedtek, sőt verekedtek is irtás közben. Akkor is szent volt a béke, mikor esténként megszólalt a hegedű, s hangzott a sok nóta, nem is annyira talpalávaló, mint inkább szép, bánatos, hallgató népdalok, melyeket ezek az idegen talajba plántált emberek még az óhaza szalmatetöi alól hoztak magukkal. Ilyenkor a beszélgetés is megszakadt, a legények széles karéjban körülállták a zenészt s a hegedű mélabús hangját az erdő zúgása kisérte. A pásztortűz magasan lobogott, szikrák pattogtak mindenfelé, az emberek bánatosan lehorgasz- tották a fejüket s lelkűk az emlékezés szárnyán repült át a tengeren, a távoli kis lengyel falvakba. . . A holt; ezüst tányérja már magasan úszott az erdő fölött s ők még egyre hallgatták a nótát. De e rövid pillanatok kivételével, az élet egyre ziláltabb és lazább lett. A rendetlenség fokozódott, a gyűlölet szakadékokat vájt az emberek közé. Ez a kis társadalom, itt az őserdő közepén, az emberiségtől elszakítva, magára hagyatva, vezetők nélkül, nem tudott boldogulni. * Csapiszék. ** Erős szeszesitalok. * Ország ** Kenyér *** Lengyelesen kiejtett, angol szavak. Magyar jelentésük: kocsi; város; régi faanyag; a folyó medrének rendszerint erdős, bozótos völgye; telep; káromkodás; úr; botot; folyó; üzlet; dolog; szédítesz; fabatka. Folytatása következik
