Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-10-13 / 41. szám
3! 1956. október 13. A Szovjetunióban minden iskolában nagy súlyt helyeznek a tanulók szépérzékének fejlesztésére. Ehhez nagyban hozzájárul a bábszínház is. A tatndovl városi pionirházban is — amint a képen látjuk — L. Artemova a tanulók között azzal foglalatoskodik, hogy a gyermekrészvevőknek megmagyarázza a bábszínház titkát és művészetét. Munka és sport Valamikor nagyon régen, a civilizáció kialakulása előtt az ember szükségleteinek megszerzése a maival ■ Összehasonlítva, merőben másfajta küzdelmet kívánt. A nagy küzdelemben csakis az maradt felül, akinek testalkata, ereje, ügyessége, érzékei, idegrendszere. egész szervezetének sokoldalú fejlettsége biztosították naponként a győzelmet. Ez idő tájt az ember a természet mostohaságai ellen megedződött a szakadatlan küzdelemben. — Állandóan gyakoroltatta izmait, működtette valamennyi szervét. A kényszerű napi gyakorlás kifejlesztette az emberben a kívánatos mozgáskészséget, mégpedig a szervezet támasztó és mozgó szerveinek — .csontok, ízületek, izmok — megfelelő igénybevételével. az idegrendszer, a belső elválasztást! mirigyek, valamint egyéb belső szervek rendszeres működtetésével. A termelés kibővülésével, fejlődésével az emberi szükségletek megszerzése, módosult, sok szempontból köny- nyebbé vált. Ez magával hozta a különbözőé munkák elkülönülését és ennek megfelelően a munkamegosztást. A munka sokfélesége (differenciálódása, speciálizálódása) azt is jelentette, hogy bizonyos szervek és szervrendszerek foglalkoztatottsága gyarapodott — más szervek, szervrendszerek rovására. Ez az egyoldalúság napjainkban mind kirívóbb. A kétkezi munkások sajátos munkamozdulatai és bizonyos izmok és izomcsoportok — s általuk egyes szervek és szervescsoportok — állandó igénybevétele sokszor az ülő munkát végző szellemi munkásoknál is egyoldalúbb mozgással jár. Gyakran tapasztalhatjuk, hogy a kevésbé gyakorolt mozgás esetlenné válik, hovatovább elfelejtünk egyes mozgásokat, ellenben a naponta ismétlődő mozgásokat nagy tökélyre finomíthatjuk. íme, ez is tanúsítja, hogy ideg- rendszerünk és mozgásszerveink működése a rendszeres gyakorlástól függően más és más lesz. Ha valamelyik szervünk, végtagunk, izmunk működtetéséről megfeledkezünk, bennük idővel egyre szembetűnőbbek a változások. A kevésbé, vagy alig foglalkoztatott izmok idővel gyöngébbé válnak, kisebb-nagyobb mértékben elsatnvul- nak, sokszor ennek megfelelően munkát nem végző zsírszövettel töltődnek ki. Az 'ilyen elzsírosodott izmok olyannyira gyöngülhetnek, sorvadhatnak, hogy komoly munkára nem is alkalmasak. Legszembetűnőbb ez például a hasizmokon, ahol a növekvő zsírréteg — a „pocak” — mozgásnak komoly akadályává válhat. Természetesen nem minden izmon ilyen nagy az elváltozás. Nem mindig nagy a zsírlerakódás sem. De tény, hogy a nem működő izom keresztmetszete kisebbé válik (az izomerő pedig a keresztmetszettel arányos). A kevésbé működtetett izmok kevesebb ingerületet kapnak és adnak le a központi idegrendszernek, így hát a központi idegrendszerben is ennek megfelelően bizonyos változások következnek be. Kevesebb vér áramlik át rajtuk, tehát táplálásuk is gyatrább lesz, s emiatt sorvadnak, visszafejlődnek. Az állandóan működtetett szerv táplálkozása, fejlődése, létfeltételei viszont mindig biztosítva vannak. Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy gondoskodnunk kell minden szervünk, izmunk megfelelő működtetéséről. A rendszeres életmódnak szerves része a munka, a szórakozás, a pihenés és az alvás. Mindezek harmonikus aránya helyes irányban működteti valamennyi szervünket. Kulturális és testi igényeink kielégítésével a szervezet biztosítja normális fejlődését, működését, épségben maradását, vagyis az egészségét. Egyes izmok nagyobb arányú foglalkoztatása miatt más izomcsoportok foglalkoztatottsága csökken. Ennek a szervezet működése szempontjából egyéb, káros következményei is vannak, Nemcsak arról van szó. hogy, mondjuk a szellemi dolgozó keveset mozog, tehát „mozgásban szegény". Hiszen a testi munkásnak is egyes izmai, izomcsoportjai viszonylag kevesebben mozognak. Az egyoldalú mozgás ugyanúgy káros, akárcsak az egyoldalú táplálkozás. Ezért ügyelnünk kell arra, hogy a viszonylagosan kevés mozgásnak ne lássa kárát testalkatunk és egészségünk. Ennek egyetlen útja: biztosltan a kevesebbet mozgó izmainknak, szerveinknek a napi mozgásszükségletét rendszeres sportolással. MILYEN SPORTOT VÁLASSZUNK? Ez kinek-kinek a munkanemétől függ. Az a legfontosabb, hogy a sportág mozgásai kiegészítsék a munka közben végzett mozgásokat. A helyesen választott sportág a leggyorsabb regenerálódást és a pihenést egyaránt biztosítja. A sport nemcsak szórakozás, de sok tekintetben pihenés is. Szecsenov orosz fiziológus dolgozta ki az úgynevezett aktív pihenés irányelveit. — Megfigyelte, hogy jobb karja a kifáradást, sokkal hamarabb kiheverte, ha a pihenő szakban a teljes pihenés helyett a balkart foglalkoztatta. A fára- dás ugyanis a központi idegrendszer „kifáradása". Éppen ezért a pihenés is elsősorban a központi idegrendszer regenerálódása. A kifáradt központi idegrendszer kipiheni fáradalmait, ha máshonnét vagy másféle ingerületet kap. A központi idegrendszer rendeltetésére mutat számos más tapasztalat is. A kifáradt katonák menetelő takiusra kihúzzák magukat, s zenés meneteléskor nem éreznek fáradtságot , Az erős szellemi munka kifáraszt. Ilyenkor más irányú elfoglaltság hamarabb hozza helyre fiziológiai egyensúlyunkat. Miheiyt egy kiváló színész előadja nagy szerepét, a nagy élmény hatására képtelen azonnal hazamenni, lepihenni, elaludni. Csak hánykolódik, és pihenés helyett felkeléskor az álmatlanságtól fáradtabb, mint lefekvéskor volt. De ha a szereplés után bemegy a kávéházba, emberek közé, s ott szórakozva másfajta idegingerületek érik központi _ idegrendszerét, a nagy élmény utőrezgéseit „levezeti“ s hazatérve^ hamarosan álomba s.zende- rül. Ez az ok is szerepel a színészek „bohém” életmódjának kialakulásában. A sport is ingertényezö. A levegővel, napfénnyel, a mozgással és sok más tényezővel együtt szórakoztat, felüdít. A mondottak megvilágítására lássunk néhány példát és útmutatást. A munkát kiegészítő sport mindig attól függjön, hogy a munka mennyire veszi igénybe a dolgozó szervezetét. A nehéz testi munkás kiegészítő sportja könnyed legyén. A könnyű munkás válasszon erősebb mozgásra késztető sportágot. Tehát mindig bizonyos meghatározott napi mozgúsintenzltást biztosítsunk a szervezetnek. S a sport a munkából eredő mozgásmennyiséget kiegészíti a moz- gásszükséglethcz képest. A mozgásszükséglet egyenként változik. Más a férfiaké, más a nőké. Más fiatal ko- ruaknál, más felnőtt korban (19—45 év) és más 45 éven felül. Függ attól, vajon egészséges-e a dolgozó, vagy nem szenved-e valamilyen idült betegségben (hörghurut, tüdőtágulás, gyomorbaj stb.) Helytelen tehát olvan általános szabályokat felállítani, ame’yek a „hegesztőmunkás sportját", a „textilmunkás stb. sportját" megszabná. — Azonos munkanemen belül az említett szempontok (nő. férfi, fiatal, idős, dolgozó stb.) figyelembevételével egyeseknek inkább a könnyebb sportokat ajánljuk, másoknak a nehezebbeket. A sport is kétirányú. Egyrészt a napi munka mozgásait egészíti ki. Erre szolgál a torna („céltorna".) Ez olyan gyakorlatelemekből (szabadgyakorlatokból), talajtornfikból, stb.) álljon, amelyek a munkában kevésbé részt vevő izmokat és izomcsoportokat, testrészeket mozgatják meg. Másrészt a sportolás kiválasztásakor a munka egyéb körülményeit is figyelembe kell venni. így a füstös dohányos, poros vagy egyéb zárt helyen dolgozók válasszanak olyan sportöt, amely a szabadba viszi őket. Az Ulőfoglalkozásúaknak ajánljuk a természetjárást (turisztika), kivált él- tesebb korban, a nem versenyző vízi- sportokat és a különféle labdajátéko- ' kát (futball, tenisz, 6tb.) Az éjjeli foglalkozást űzők (újságírók, pincérek, stb.) evezzenek és kajakozzanak. A túlságosan sok, járással összekötött foglaikozásűaknak (küldönc, tevélhor- dó), az úszás a legmegfelelőbb az izmok karbantartására. Kocsivezetők, Villamos kalauzok s hasonló foglalkozásúak a hideg ellensúlyozására küzdő sportokat űzzenek. A nőknél legyen ez kézilabda, mert náluk ez válik be leginkább. Az egyoldalú testtartásban dolgozók (cipészek, szabók stb.) többet tornázzanak. A molnárok, pékek küzdő sportokat űzzenek inkább. A poros levegő ellensúlyozására szükségük van olyan sportokra, amelyek a tüdő befogadóképességét növelik. Ilyenek a vizisportok. A faipari dolgozók a munka terhelésétől függően sétáljanak, túrázzanak a szabad levegőn. Köztük máris sok a sportoló. Helyes volna, hogy a dolgozó is ugyanúgy- készítsen magának napi heti edzéstervet, mint az élversenyző Ekkor tanul meg helyesen sportolni, s ekkor válik sportolása valódi egészségvédelemmé. (Az „Élet és Tudomány*,-ból) Afrika nevével először a rómaiaknál találkozunk, mert a görögök Afrikát Líbiának hívták, ami szárazföldet jelent. Az első hiteles adatokat Afrikáról a föníciaiak hagyták ránk, akik Afrika partjait rendszeresen látogatták. A rómaiak a Szaharán járható ösvényekre bukkantak, de a szárazföld belsejéről megbízható adatokat csak az olasz kereskedők hagytak ránk, akik a XIII. és XIV. században a szárazföld eddig ismeretien részeibe is behatoltak. Afrika térképét először a portugálok rajzolták meg, akik a szárazföldet körülhajózták. Afrika felfedezésében a XVI. század fordulópontot jelent, mert ebben a században az európai államok erős érdeklődést mutatnak. A „sötét földrészt" akarják megismerni. Az európai kereskedők ugyanis „árujukat" itt akarják beszerezni, mert Amerikában nagyszerű piacra talált a feketebörű afrikai őslakó. Tehát megindult a rabszolga kereskedés. Az európaiak munkája eleinte csak az ismert szárazföld parti részleteire szorítkozott. Amikor azonban Európában megindult az Iparosodás, Afrika iránt is fokozódik az érdeklődés. Elsősorban azért, hogy az ipari termékek részére külpiacot keressenek, de még ennél is fontosabb volt az eddig ismeretlen földrészen fellelt ipari nyersanyagok megszerzése. Az emberkereskedés, mivet olcsó munkaerőre szükség volt, a nyersanyagok kiaknázásba, kezdett alábbhagyni. De az országok érdeklődése fokozódott. Felfedezők áradata lepi el Afrikát, hogy mindenki saját nemzetének fedezze fel. Ebben a rohanásban résztvettek a kis nemzetek is, de ezek valóban a tudományt szolgálták vele. A felfedezések siettették a szárazföld teljes megszállását. A XIX. század utolsó negyedében az európai nagyhatalmak munkájukat meggyorsították, nehogy a még szabadon lévő országok más kézre kerüljenek. A nagy gyarmatosító munka élén Anglia és Franciaország haladt, melyek később az osztozkodás miatt majdnem egymás ellen háborúra keltek. Később kénytelenek voltak gyarmatosító munkájukba több európai államot is bevonni, mint Németországot, Belgiumot, Olaszországot és Spanyolországot. A XX. század elején már az egész szárazföldet szétosztották egymás közt. A versengés a nagyhatalmak között azonban egyre fokozódott. A század elején a marokkói, majd a délkelet-afrikai kérdés kiéleződése adott okot az első világháború kirobbanásához. A háború Németország vereségével végződött. A győzök a német gyarmatokat a lakosság megkérdezése nélkül egymás közt osztották fel. Afrika lakossága meghaladja a 200 milliót. Lakói Szaharától délre szudáni és bantunégerek, míg Szaharától északra, arabok és berberek, A második világháború után Olaszország elvesztette gyarmatait. Libia önálló ország lett nagy angol-amerikai befolyással, Eritreát Abesszíniához csatolták és a szudáni földet egyelőre Olaszország védnöksége alá helyezték. A Nagy Októberi Szocialista Fórra - dalom az afrikai népekre sem maradt hatás nélkül. Az első világháború után a szabadság utáni vágy több nemzetnél fegyveres felkelésre adott okot. A marokkóiak Abd el Krim vezetésivel úgy a francia, mint a spanyol megszállók ellen nagy küzdelmet vívtak, melyet csak a korszerűbb fegyverek tudtak ideiglenesen elnémítani. A második világháború után a népek harca fokozódott. Kéniában a szabadság után vágyó őstakók harcát a korszerű fegyverek és az embertelen eszközök hallgattatták csak el. Az arab nemzetek harca azonban már eredményesebb volt. Szudán után Egyiptom, Tunisz, és Marokkó népe már saját nemzeti érdekeinek megfelelően irányíthatja az ország sorsát. Az afrikai népek harca a gyarmatosító, az idegen uralom ellen egyre nagyobb méreteket ölt. Tudják, hogy az igazság az ö oldalukon van, tudják azt is, és főként Algériában tudják, hogy harc nélkül nincsen szabadság, de nincsen béke sem. u*oi cr »«llrsr t tS spanyol gr portugál ás oVtsz fj. Szlovákiában a csallóközcsiitörtöki gép- és traktoráiio- más a legjobb. A határban majdnem mind a negyvenegy szövetkezet- kombájnnal gyűjtötte be a gabonát. — A járásban csak kevés helyen kaszáltak kézzel. Három legjobb kombájnosuk, Nagy, Dojcsár és Horváth, 200 hektáron elért teljesítményükkel a versenyben áz elsők között állnak. Segédanyag a CSISZ érdekkörei számára Afrika
