Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-10-13 / 41. szám
A CSISZ SZLOVÁKIÁI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Bratislava, 1956. október 13. Ára 60 fillér IV. évfolyam 41 vim. f Mai számunkban: Baráti találkozó (3. oldal) A Kossuth mauzóleum falainál (5. oldal) Ki volt a hibás? (10, oldal) Bort, békességet... Bort, búzát, békességet, köszönt már évszázadok óta a magyar parasztember újév hajnalán. Ebben az évben volt búza, jól kínálkozik a bor és békesség honol a világ felett. Az ( emberek nyugodtabbak, derűsebbek, ' mint valaha eddig. A háború óta az élet csak most kezd megnyugodni, most nyeri vissza a békés élet zamatját. Tíz év óta nem volt háború ez országban, de volt háború, háborgás az emberi lelkekben. Ez a háborgás is lassan elcsitul. A föld megkapja azt, ami jár neki, és az ember élete megnyugszik. Gazdag dombhátainkon kezdődik a szüret. A kenyérhez bor is kell, hogy tényleg béke legyen. Az idei szüretre úgy készülnek az emberek, mint még eddig soha. Az ünnepi hangulat szüretkor és szüret után néhol mar eddig is meg volt, de valahogy eröltetettnek hatott. Igazi szüret csak igazi békében lehet, A magyar dolgozó paraszt, hazánk hűséges robotosa igazán csak akkor tud teljes odaadással dolgozni, élni és szórakozni, ha az ország dolgai rendben vannak. És hogy rendben vannak-e, azt az ő életének minden epizódja, minden rezdülése megsejteti véle. Fölösleges minden köntörfalazás, hiába minden mellébeszélés, a falu szorgos dolgozói mindig megérezték, megtudták, avagy megsejtették, hogy hányadán állnak az ország és a világ dolgai. Nem mítosz ez, nem a magyar paraszt dicsglóriája, de aki ismeri ezt a népet, csak az értheti meg. Elmondták már sunyinak, ravasznak, de igazában gyermekien egyenes, nyílt beszédű. Sunyinak sunyin, ravasznak ravaszul válaszol, de az egyenes, nyílt beszédű, becsületes politikát mindig megértette. És ha egyszer megértette, olyasmit volt képes tenni, amin a világ joggal álmélkodott. Tragédiája, hogy azelőtt ritkán vagy egyáltalán nem is volt ilyen politikusa Nyugalma, vagy háborgása az ország nyugalmát, vagy háborgását jelentette hosszú ideig. Nyugalma ma a munkásosztály nyugodt, kiegyensúlyozott élete nélkül elképzelhetetlen lenne. A külvárosok nemcsak belesimultak a vidékbe, de kapcsot is jelentettek. Évtizedes összefonódást, eggyélevést, táplálták, erősítették és ösztönözték egymást. Csak együtt alkotnak egy testet. — Egyik a másik nélkül csonka, tehetetlen. Egy testnek részei, amely test az ország, a haza. Szüretre készül az ország, nyugodt, békés szüretre. A kenyér mellé odakerül a békés otthonok asztalán a bor is, hogy jobb kedv, nagyobb derültség, vidámabb élet, nagyobb megértés legyen mindenki számára ebben az országban. Az ŰJ IFJÚSÁG versenyéről Lapunk júniusi 23-i számában versenyt hirdettünk az Oj Ifjúság díjáért. A versenyfeltételek pontjai között az is szerepelt, hogy a versenyeredményeket 1956. október 25-ig értékeljük ki. Ezenkívül közöltük a versenydíjakat is. Amint látjuk, itt az ideje, hogy a versenyt befejezzük és kiértékeljük. Az egész versenyhez az a megjegyzésünk, hogy az alapszervezetek és a járási, kerületi vezetőségek jobban is bekapcsolódhattak volna a versenybe, és az eddigi eredményeket bizony sokszorosan túlszárnyalhatták volna. Azonban dicséretükre legyen mondva, mégis sok fiatal akadt, akik szívvel-lélekkel bekapcsolódtak az Oj Ifjúság lapterjesztési versenyébe és jelntős eredeményeket értek el. Az eredményeken kívül tudósították a szerkesztőséget arról is, hogy mit szeretnének az újságban olvasni, milyen legyen elképzelésük szerint a lap. Kérjük a verseny részvevőit, hogy október 15-ig küldjék be azok névsorát, akiket megnyertek arra, hogy fizessenek elő az Oj Ifjúságra és mellékelten küldjék be a postai hírlapszolgálat által kitöltött elismervényt arról, hogy hány állandó előfizetőt szereztek az Oj Ifjúságra. (Legalább egy fél évre előre.) A borozó Petőfi Sándor első megjelent verse Gondüző borocska mellett Vígan illan életem; Gondüző borocska mellett Sors, hatalmad nevetem. És mit ámultok? ha mondom, Hogy csak a bor istene, Akit én imádok, aki E kebelnek mindene, És a bor vidám hevében Füttyentek rád, zord világ! Szívemet hol annyi kínnak Skorpiói szaggatták. Bor tanítja húrjaimra Csalni nyájas éneket; Bor tanítja elfeldni, Csalfa lyányok, titeket. Egykor majd borocska mellől A halál, ha űzni jő: Még egy korty ■— s nevetve dűlök Jégöledbe, temető!
