Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-01-28 / 4. szám

ft A múlt héten a világsajtó kiemelkedő helyen foglalkozott 'A SZOVJETUNIÓ HATODIK ÖTÉVES TERVÉNEK IRÁNYELV­TERVEZETÉVEL részletesen ismertette a kommunizmus építésének hatalmas távlatokat megnyitó új dokumentumát. A Reuter hírügynökség moszkvai tudósítója a tervezet ismertetése során azt a részt emeli ki, amely szerint a Szovjetunió jelenleg minden szük­séges feltétellel rendelkezik ahhoz, hogy „a békés gazdasági versengés útján történelmileg igen rövid idő alatt megoldja la Szovjetunió fő gazdasági feladatát, azaz az egy főre eső ter­melésben elérje és túlhaladja a legfejlettebb tőkés országokat.” Természetesen most sem maradtak el a szokásos célzások, és a szovjetellenes politika különböző megnyilvánulásai. De még a párizsi Figaro is — amelyet nem lehet szovjetbarátság­gal „vádolni“ — kénytelen megállapítani: „elmúltak azok az jidők, amikor a szovjet ötéves terveket Oroszország határain jtúl irónikusan, bizonyos fölényérzettel fogadták. Ha a Szovjet­unió megvalósítja újabb ötéves tervét, közelebb jut ahhoz az időponthoz, amikor a gazdaságilag legfejlettebb kapitalista or­szágokat is megelőzheti.” A Manchester Guardian az új ötéves tervvel kapcsolatban beismeri: „a gazdasági fellendülés arányát tekintve. Oroszország esetleg megszerezheti a vezetést.” Moszkva felé irányította az érdeklődést a szovjet külpoliti­kának. a békés egymás mellett élés és be nem avatkozás szel­lemében tett új lépése: N. A. BULGANYIN NYILATKOZATA A VISION AMERIKAI FOLYÓIRATNAK a Szovjetunió és a latinamerikai országok közötti diplomáciai kapcsolatokról. Bulganyin elvtárs — miután leszögezte, hogy a Szovjetunió kész diplomáciai viszonyt teremteni azokkal a latinamerikai országokkal, amelyekkel jelenleg nincsenek ilyen kapcsolatai, — ismertette azokat az előnyöket, amelyeket Ar­gentína, Mexikó, Uruguay és természetesen a Szovjetunió szá­mára is jelentene az egymásközötti kapcsolatok. A latinamerikai sajtóban élénk visszhangra találtak a szov­jet miniszterelnök nyilatkozatának szavai, hogy „a Szovjetunió nem avatkozik más államok belügyeibe és úgy véli, hogy más államoknak sem szabad a Szovjetunió belügyeibe avatkozniok.” A United Press hírügynökség Rio de Janeiró-i tudósítója arról számol be, hogy a latinamerikai kereskedelmi köröket érdekli á Szovjetunióval való diplomáciai és kereskedelmi kap­csolatok megterémtésének kérdése. Megállapítja: Brazíliában erősödött az a követelés, hogy az ország állítsa helyre kap­csolatait a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal. Ugyanez a hírügynökség közli, hogy „az Egyesült Államok hi­vatalos személyiségei” aggodalmaskodnak N. A. Bulganyin nyi­latkozata miatt. A Gáliléa-i tó térségében Szíria ellen elkövetett izraeli pro­vokatív támadás miatt Szíria panasszal fordult a Biztonsági Tanácshoz. A BIZTONSÁG! TANÁCS EGYHANGÚLAG ELÍTÉLTE IZRAELT A döntést megelőző vitában a nyugati hatalmak határozati javaslatukban bár elismerték Izrael agresszív cselekedetét, Szíriát is felelőssé tették az eseményekért. A Szovjetunió képviselője visszautasította ezt az állítást, mivel a tények — ahogy ezt a Biztonsági Tanács a helyszínen vizsgálatot folytató küldöttsége kétséget kizáróan megállapí­totta Izrael felelősségét igazolták. A vitában a nyugati hatalmak képviselői .elfogadták azt az iráni módosítványt amelyben a Szíriái hadifoglyok szabadon- bocsátásáről van szó. Végül is a tanács minden tagja arra az egységes véleményre jutott, hogy az izraeli fegyveres erők teljesen indokolatlanul nyomultak be Szíria területére. A Szov- jeunió képviselője szavazata indokolására megállapította, hogy ha már ez a határozat elégtelen, az izraeli fegyveres erők arabországok elleni újabb támadásának megakadályozására, szá­mos -olyan tételt tartalmaz, mely elítéli Izraelt. Hangsúlyozta, hogy amennyiben Izrael nem teljesíti kötelezettségeit, a Biz­tonsági Tanács megvizsgálja majd, milyen további intézkedé­sekre lesz majd szükség, hogy az alapokmány értelmében a béke fennmaradjon ezen a vidéken. • DULLES SAJTÓÉRTEKEZLETE egyáltalában nem enyhítette azt a nagy felháborodást, amely a nemzetközi közvélemény az amerikai külügyminiszter múlt heti nyilatkozatát fogadta. Dulles a múlt hét kedden — bár kissé diplomatikusabb firmában — de lényegében megismé­telte azokat az állításait, amelyeket a Life című folyóiratban hangoztatott. Ismét az erőpolitikát dicsőítette amit nem át­allott „nemzeti politikának” nevezni, és arról beszélt, hogy az atomfenyegetődzés politikája „a legmegbízhatóbb út a háború elkerülésére.” Bár kénytelen volt elismerni, hogy az úgyneve­zett elrettentés politikája — „kockázattal jár.” A New York Times megállapítja, hogy Dulles magyarázko­dása újabb diplomáciai baklövés volt, és egyáltalában nem menti fel az alól a felelősség alól. amely az előző diplomáciai ballépéséért terheli. Hozzáfűzi a lap: „Dullesnek sajnálatos hajlama van arra, hogy az Egyesült Államok politikáját nem­csak kétértelmű, hanem valósággal félrevezető és kihívó mon­datokban fejtse ki.“ Elitélte Dulles kijelentéseit a kongresszus főbb vezető tagja is. Rayburn, a képviselőház elnöke „az or­szágra veszedelmes trükknek" bélyegezte Dullesnak azt a ki­jelentését, hogy az Egyesült Államok haromízben is a „háború küszöbére” került. Stewenson, a Demokrata Párt vezetője pe­dig „rosszindulatúaknak és ijesztgetöknek” nevezte Dulles megállapításait, sőt azt is kijelentette, hogy az elnöknek le kel! .mondatnia Dullest. Eisenhower viszont Dullest „a legjobb külügyminiszternek” nevezte, akit valaha ismert. ' WOLFGANG SEIFERT MEGSZÖKÖTT BÖRTÖNÉBŐL Nyiigat-német sajtóközlések szerint Wolfgang: Seifert, a nyiigát-némeíörszági békeszerető és antimilitarisía ifjúság együk ismert vezetöie, akit a bíróság néhánv'hónappal ezelőtt jog­ellenesén négy évi fegyházbüntetésre ítélt, vasárnap megszökötl az anr;-ith-i fogházból. A nyugat-német hatóságok elfogató pa­rancsöt adtak ki a jelenleg ismeretlen helyen tartózkodó Seifer! ellen. ----­1956. január 27. ^□□□□□□□□□□IxaamaaDCXiaoaünmtXOXiagcxojannamnmmnnnnnnnnnnnnnnnnnnnr^nnnnnnnnnnnr. Látogatóban a törökök között Nem, kedves olvasóim, nem Törökországról van szó, bár az is igen érdekes és tanulságos utazás tenne, ma mégsem az anyaországot ke­ressük fel. Bulgáriában ma­radunk s az oitélö török ki­sebbséget látogatjuk meg Amint vonatunk elhagyja Ruszét, a bolgár határt s lefelé tart a tenger felé Sztálinba, az útnak csaknem felét ezen a török-lakta terű­iden futta meg. Egymás után tűnnek fel a festői szépségű török falvacskák, jellegzetes házikóikkal, me­lyekben hasonlóan mini ná­lunk a kukoricát, dohányt szárítanak. Alig ocsúdunk fel a színes benyomásokból, vonatunk könyörtelenül ro­bog velünk tovább. Egy gyö­nyörű török falvacska szár- nyaszegetl famalmával már csaknem kiszállásra csábit, de bolgár barátunk egyre visszatart. Csak kis türelem még, ha valóban akarunk valami, szépet és eredetit látni, várjuk be Bazgrádot, mely ma egyike a török centrumoknak. Megköszön­tük az útbaigazítást s a ka­landvágytól türelmetlenül bár, de bevártak az említett megállót. Első meglepetésünkben azonban szóhoz sem tudtunk jutni, s mire magunkhoz tér­tünk, vonatunk mór vidáman tovapöfögött. Megbénulva áll­tunk egy vasúti megálló előtt, melynek közelében sem festői szépségű falvacskának, sem élő töröknek nyoma sem volt. Ejnye, csak nem űztek tréfát belőlünk? De nyomasz­tó érzésünk azonnal elosz­lott, mikor barátságosan fel­ültettek egy fiákerre, meg­magyarázván, hogy maga Razgrád a vasúttól vagy 5—6 km-re ,fekszik. Vidáman ügetett velünk a két ló. megérezvén, hogy messzi ország fiait viszi uticéljuk felé. S fáradtságunkat bö juta­tom koronázta. Kocsink Bul­gária egyik legnagyobb me- sitája előtt állt meg. Mint a mellékelt képen is látható, a nagy mesilához karcsú mi­komoly torok maradvány, naret támaszkodik. Ez már még Ibrahim pasa idejéből 1515 körül. Mikor kellőkép­pen kicsodálkoziuk magunk, bentröl is megszerettük vol­na nézni s íme aki kopog, annak megnyittatik. Beléphettünk. A mohame­dán vallás előírása szerint, cipő nélkül. Tágas, üres helységben voltunk, melynek padlózatát szőnyegek fed­ték. Kiemelkedő helyen volt a főpap külön szőnyege s hatalmas dísz széke. Ez előtt a jó/ ismert török zászló a keskeny újhold és csillaggal Magasan a falon körbenfutó (örök írás hirdette a Korán tanítását. Megcsodáltuk mindezt s a nemzetközi nyelv rejtélyes segítségével meg­tudtuk, ■ hogu ezidőben is mintegy hetven igazhitű bo­rul le Allah előtt ebben a templomban. Időnk azonban szűkre volt szabva s búcsút mondván a mesitának. nyitott szemmel és készenlétbe helyezett fény­képezőgéppel körüljártuk Raz- grádot. Színes kép tárult elénk lépten nyomon, mely­ből ízelítőül közlünk néhány felvételt is. A nők apra/a- nagyja nemzeti szokásához híven bő nadrágban jár ma is. A fiatalabbak öltözéke színes, világos s fátyollal csak kevés esetben takarják el magukat, míg az öregeb­bek fekete kaftánjukat ma is arcuk elé húzzák idegenek láttára. Nehezen tudtuk meg­értetni magunkat, hogy fény­képezni szerelnénk, sajnos, sem nevüket, sem címüket nem tudjuk s így csak ez­úton mondhatunk nekik kö­szönetét. hogy lehetővé tet­ték néhány' sikerült képnek a felvételét. E bolgár lány­ka éppen vizet hozott a kút­ról s török szomszédjával a zöldségfélék tisztításához készülnek. Mögöttünk férfiak mennek át az úton. Napsü­tötte fejüket hatalmas színes turbán födi, derekakhoz tar­ka szoros öv, simul, ruga­nyos léptekkel úgy elsietnek, csupán szemünk fogja jel képüket. Egy idős török fér­fi mégis megáit előttünk, köszönetül hazai Lipa ciga­rettával kínáljuk. Ez szá­mukra újdonság épp úgy, mint nekünk a sokféle bol­gár dohány, melyet mi is élvezettel kóstolgattunk. Szi- ■ vesen elbeszélgettünk volna velük, de itt már nyelvtudá­sunk igen gyengének bizo­nyult. így hát be kellett ér­nünk az elért eredménnyel s inkább bolgár ismerő­seinktől kaptunk felvilágosí­tást. Tőlük tudtuk meg, hogy Koiarovgrádban (a régi Su- menben) van Bulgária má­sik nagy török centruma. — Ott is bővelkednek kisebb- nagyobb mesitákban,hason­lóan lépten-nyomon találko­zunk jellegzetes török nép­viselettel. De Kolarovgrád kiemelkedik még egy törté­nelmi nevezetességgel is, mégpedig azzal, hogy a sza­badságharc letörése után itt élt száműzetésben Kossuth Lajos. Házát, hol élt, emlék­táblával jelölték meg. Ma már a háború óta Bul­gáriában is fellendült az építkezés s a törökök is be­lekapcsolódtak a modern élet ütemébe. A tanulás min­den lehetősége nyitva vari előttük s az ifjúság hasonló­an a bolgár diáksághoz, vi­dáman vffsz részt minden sportágban. A bolgár kor- mánu mindenben elősegíti az országban élő török ki­sebbség nemzeti szokásainak, táncainak, hagyományainak ápolását. A nap már lenyugvóban volt, mikor végre rászántuk magunkat a búcsúra. Saj­nálkozzunk mikor a kedves, színes. táj körvonala lassan a homályba vészéit, de meg­vigasztalt az a tudat, hogy minden új reggellel boldo­gabb, frissen pezsgő éli nap­ja kél' fel Bulgária felett. Dr Sarpy Nóra □□□oaoaaaoDCüaatxiacaixiacaoaaaaoDnatxicooaoocianaaDoaoaE □□oxratüaaDomocxiaaaoaaaaoQeria: A harmadik menetben Le Troquer lett az új francia nemzetgyűlés elnöke A francia nemzetgyűlés kedden a harmadik fordulóban a szocialista Andre Le Troquert választotta elnökévé. Le Troquer 280 szavazatot kapott, köztük a kommunisták, a szocialisták, valamin! Mendes-France hívei egv részének szavazatát. Le Troquer 1944-ben már volt a nemzetgyűlés elnöke. Óriási érdeklődés mellett nyílt meg kedd délután három órakor a francia nemzetgyűlés elnökválasztó ülése. Marce! Cachin korelnök három óra tíz perckor megnyitotta (a szava­zást. Közölte, hogy- az első fordulóban abszolút többség szük­séges. (A második fordulóban szintén szükséges az abszolút többség, a harmadik fordulóban elegendő a relatív többség is. — Szerk.) — Miután minden képviselő leszavazott, kihirdették az eredményt. 562 érvényes szavazatot adtak le. A szavazás eredménye a következő volt: Pierre Schneiter 212, Marcel Cachin 145, Le Troquer 133, Ruf (poujadeista) 57; 15 szava­zat megoszlott. A kommunista párt képviselő csoportja a szavazás után közleményt adötl ki. A közlemény leszögezte: a kommunista képviselő csoport számolva az eredménnyel, javasolta a radi­kálisoknak és a szocialistáknak, hogy a második fordulóban szavazzanak Cachinre, hogy háttérbe szorítsák a reakciót és hogv a január 2-i törvényhozási választásokból győztesen ki­került többség érvényesüljön. . A képviselő csoport javaslatát nem fogadták el és a kom­munista párt emiatt sajnálkozását fejezi ki. Ilyen körülményiek között a kommunista párt képviselő csoportja, amelynek íő gondja, hogy a reakció jelöltjét megverjék, és hogy minden kompromisszumos kísérlet lehetetlen legyen, a köztársasági front pártjai és a jobb oldal között, elhatározta, hogy vissza­vonja Marcel Cachin jelölését és szavazatait a második for­dulóban a szocialista jelöltre adja le. A képviselő csoport így kíván hozzájárulni a munkás és demokratikus erők kifejlődé­séhez az egész országban. Ezután Marcel Cachin megnyitotta a szavazás második for­dulóját. Ebben a fordulóban Le Toauer 279, Schneiter 217, Ruf 56 és néhány különböző más jelölt 9 szavazatot kapott. Le Trcquernek mindössze két szavazata hiányzott az abszolút többséghez. A jobb oldal ekkor további mesterkedésekhez fo­lyamodott: követelte hogy a nemzetgvűlés a harmadik fordu lót 10 órakor kezdje. A képviselők többsége elvetette ezt az indítványt és Marcel Cachin az ülés megszakítása nélkül azon nal bejelentette a harmadik forduló megkezdését. A harmadik fordulóban az alkotmány rendelkezése érleimében már a relatív többség is elegendő volt, j A szavazás eredménye súlyos csapást mért a jobb oldal és elsősorban az MRP azon reményének, hogv jobboldali kép­viselő lesz a nemzetgyűlés elnöke, és hogy ez a választás. — mint több jobboldali lap irta —-.„egy harmadik utaskormány megalakulásának első lépése lehet. * * * A francia nemzetgyűlés elnökének megválasztása után a Faure-kormány benyújtotta lemondását. Mint ismeretes, a Faure-kormánv tulajdonképpen november 29-én megbukott és azóta csak a nemzetgyűlés feloszlatása miatt maradt a hivata­lában, hogy a folyó ügyeket vezesse. Általában az a vélemény, hogy nem lesz hosszantartó kormányválság s a köztársaság elnöke előreláthatóan rövidesen kinevezi az új miniszterelnö­köl. Ebben az összefüggésben változatlanul Guy Molette nevét emlegetik. Megfigyelők véleménye szerint ezt az elgondolást az MRP-nek Mendes-France-al szemben tanúsított határozott állásfoglalása is megerősítette. Az MRP egyébként elutasítja a-zt az elgondolást is, hogy Mendes-France megkapja a kül­ügyi tárcát. Így aztán lehetséges, hogv Mendes-France egy­általában nem vesz részt a Guy Molette-féle kormányban, amennyiben ez valóban megalakul. Közben az országban erősödik a baloldali kormányt követelő mozgalom. A lápok napról-napra beszámolnak az új népfront bizottságok alakulásáról , az ország minden részében. A bal­oldali kormány megalakulására irányuló népkövetelést hang­súlyozzák azok a községi választások is, amelyekre most va. sárnap került sor. Az általános balra tolódásra jellemző, hogv Le Havreban például továbbra is előretört a kommunista párt. Le Havre községi tanácsának tagjai közül tizennyolc kommu­nista, míg a szocialisták három, a radikálisok három, a füg­getlenek tíz, a poujadeisták három tanácstagot szereztek. Így a Le Havre-i tanácsban messze a legerősebb párt, a Francia Kommunista Párt. Két mandátumot nyert a kommunista párt a Dorme megyei Romans-ban is. ahol ugyancsak a legerősebb pártja a községi tanácsnak. A községi választásokhoz fűzött kommentárjában a l’Huma- nité megállapítja, hogy az a vereség, amit a szocialisták Le Havre-ban elszenvedtek, a választók elítélő állásfoglalásál mu­tatja a szocialista párt országos politikájával kapcsolatban, amely a kommunista párttal való megegyezés megtagadásával a jobb oldal malmára hajtja a vizet. A Le Havre-i választá­sok eredménye megmutatja, hogy a dolgozók elvetik Guv Mo­lette egységellenes politikáját és szavazataikat a kommunista pártja adják, amely következetesen kitart a baloldali erők szükségszerű egysége mellett, — írja a l’Humanité. ccrjtxjmaaaaaaaamaaatxincmücxoHataaaaaaQcxxJciQoaorjGariaDanaDaaanuii

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom