Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-01-28 / 4. szám

1956. január 27. 9 .. --■ .- — — 1 ~ -.»->■*' N MItMDHEM A nagymegyeri járás 1956-ban járási sparlakiádot rendez TESTNtVmS gyermekek között Gyerekek közé szívesen megyek, ilyen és hasonló mondatok hangzottak el az egyik ezred vezetőségi gyű­lés után. Az ülés megkez­dése előtt még nehéz gon­dolatok nyomták vezetősé­günk egyik tagját. Azon tör­te a fejét, hogy vajon akad e az újoncok vagy másod­évesek között valaki, aki át­veszi tőle a pionírszervezetet a hradeci ötödik nyolcéves iskolán. Lesz-e, aki folytatni fogja a megkezdett munkát. Mire az alakulati CSISZ vezetőségének ülése véget ért. ez a kérdés is megoldó­dott. Németh és Pék elvtár­sak elhatározták, hogy vál­lalják a pionírszervezet ve­zetését. Németh elvtárs ta­nító. nagyon szereti a gyer­mekeket és örömmel vállalta ezt a feladatot. Nem riadt vissza attól sem, hogy nem bírja a cseh nyelvet, csak arra gondolt, hogy a gyer­mekek közé mehet. Másnap már el is mentek az iskolába és bementek a gyermekek közé. akik épp akkor gyakoroltak egy új népdalt, melyet a pionírava­táson akartak előadni. Mikor beléptek, egyszer csak min­denki elhallgatott. Alig telt el pár perc, máris úgy be­szélgettek, mintha régi jó­ismerősök lennének. Egyik kérdés követte a másikat máris újabb és újabb kérdé­sek vártak feleletre. Észre sem vették, hogy közben be esteledett. Hazajövet Németh és Pék elvtárs arról beszél­getett, hogy miképpen tegyék a gyermekeknek vonzóvá a oionír összejöveteleket. A legjobbat akarják nyújtani, hogy a pionírok tanuljanak és szórakozzanak is. — A CSISZ alakulati vezetősége elhajározta, hogy minden ve­zetőségi gyűlésen röviden beszámolnak a pionírok kö­rében kifejteit tevékenység­ről. Azon lesznek, hogy be­számolójuk valóban azt tük­rözze vissza, amit a gyer­mekek között végeznek. Ha minden pionírvezetö becsületesen és odadássai- irányítaná a pionírok mun- ká iát, CSISZ szervezetünk megerősödne és megszilár dúlna. Ezért mi katonák. CSIS <agok a jövőben sokkal töl bet törődünk majd a pioní szervezettel, mert tudatában vagyunk annak, hogy ami­lyen a pionírszervezet, olyan lesz a jövőben a CSISZ. VÉGH OSZKÁR, katona két felhasználja erre a célra, azaz a járási kiküldött a gyűlé­sen megjelent sportolókkal ismerteti a spartakiád jelentőségét, és a gyakorlatokban rejlő szépségeket. A járási vezetőség a múlt évi hibákat ki akarja küszöbölni és az idén nem szabad előfordulnia olyan elemi hibáknak, mint például a műit évben, hogy a falvainkon működő Sokol egyesületek a spartakiádon ne vegyenek részt. Az előkészületekkel párhuzamosan a járási vezetőség aktivizálja azokat a sportolókat, akik resztvettek az 1. Országos Spartakiádon. Bízzunk abban, hogy az eredmény nem fog elmaradni és járásunk dolgozóinak nagyszerű eredményeit méltón fogjuk megünnepelni járásunk nagy sportünnepén,' a II. nyári járási spartakiádon. JTSB propagációs osztálya. Pásztorfiúból a világ legjobb atlétája 1937-ben egy lettországi faluban a földbirtokos egy pásztorfiút fogadott fel. A még csak 12 éves fiúcska örömmel állt szolgálatba, hogy ezzel segítse apját, aki a közeli városban nehéz körülmények között keresi a kenyérrevalót. A fiú még fiatal, de alakja máris sej­tetni engedi, hogy egyszer szépnövésű ember lesz. A rábízott nyájat lelkiismere­tesen őrzi. de szabad idejét arra használja fel hogy na­gyobb köveket dobál, ugrál, és később megpróbálkozik a futással is. Ilyenkor a kö­zeli erdőszélig fut, hogy el­lenőrizze gyorsaságát a má­sodperceket magában szá­molja, mert órája nincs, így kezd sportolni Grigalka Ottó, a Szovjetunió jelenle­gi diszkoszvető bajnoka. 1940-ben, mikor Lettor­szág a Szovjetunióhoz csat­lakozott, Ottó életében is változás állott be. Mások nyáját nem őrzi többé, ha­nem iskolába jár. Egy alka­lommal a munkából hazaté­rő atyja egy képeslapot ho­zott. A szöveget nem értet­te. mert a képeslap orosz­nyelvű volt. Fiatal sporto­lókat, futókat, magasugró­kat, súlydobókat látott a képen, ami annyira megkap­ta hogy megkérte atyját, hogy fordítsa le a képek szövegét. Múltak a napok. Ottó tü­relmetlenül várta hazatérő atyját és a képeslapokat. Utánozta a képen látott sportolókat. Az eddig szuny- nyadő sportrajongás utat tört magának. Zsebkését súlydobóra cserélte be a fiú. S a sportrajongásnak az lett az eredménye, hogy az iskolában, atlétikában az első helyet szerezte meg. 1948-ban ismét ott talál­juk a sportolók között a Dinamo spartakiádján. A 23 éves Grigalka Ottó magas­ugrásban a harmadik helyet éri el. Eredménye alapján a Dinamo elsőosztályú ver­senyzője lett. Egy nagyobb verseny alkalmával hozzálé­pett egy magas, vállas at­léta, Mitropolszkij, az akko­ri súlydobó bajnok — „ked­ves barátom, maga jó ma­gasugró, de azt hiszem te­hetsége jobban érvényesül­ne a dobó számokban” — mondta barátságosan a baj­nok. — Gyerünk el innen, pró­bálja meg ezt a súlygolyót eldobni. Ottó kezébe vette és el­hajította. 12 méter körül esett le. Ez lehetetlen, — kiáltotta fel Mtiropolszkij. — Még- egyszer. A második dobás még jobban sikerült. így lett Ottóból súlydobó. Nem gondolt csúcsokra, egyelőre az volt a célja hogy súly­dobásban 13 métert, és a diszkoszvetésben 45 métert érjen el. Nem kellett soká várni, mert egy év múlva az országos bajnokságon 14.32 méteres eredménnyel az ötötdik lett a sűlylökés- ben. Mitropolszkij kérésére Moszkvába került, ahol ed­zéseiket együtt végezték. Később mint a sport jnes- tere első volt, akit a hel­sinki olimpiára kijelöltek. Az előkészületek során mind súlydobásban, mind disz­koszvetésben új csúcsot ál­lított fel. 1955-ben Tifilisz- ben az országos bajnoksá­gon. diszkoszvetésben 55.50 m-es eredményével nemcsak bajnokságot, hanem új csú­csot ért el a rokonszenves atléta. Grigalka, teljesítményéért az érdemes sportmester cí­met nyerte el. Ma Moszkvában él felesé­gével és kétéves kisfiával, akiből még nagyobb atlétát szeretne nevelni. így lett az egykori pász­torfiúból Szovjetunió bajno­ka és a világ egyik legjobb atlétája. Nemrava ippgpil&fe£-jIf' I» m I 'í- f '^\ I i IpSI ■ - «* ™T SX > <■ "* : 4BM IGA JA, a japánok „slalom"-reménysége nemcsak sportoló, népszerűségét üzleti reklámra is felhasználják: az egyik ver­senyen 104-es száma fölött —1 tápszert hirdet. Sportéletünkben a legnagyobb események közé tartozik a járási, kerületi, valamint az. országos spartakiád. Öröm látni, mikor sportoló ifjúságunk százai, ezrei egy közös egészet al­kotva hajtják végre a szebbnél szebb gyakorlatokat. Mi tud­juk azt, hogy az 1956-os év nem fog szűkölködni események­ben sem az építömunka, sem a sport terén. Minket büszkévé tesz az a tudat .hogy ebben az évben rendezhetjük meg járá­sunkban a II. nyári járási spartakiádot. Szeretnénk szép ered­ményeket eléni, ezért járásunk sportéletének vezetői már a kezdet kezdetén megkezdték munkájukat. A járási vezetőség tervet dolgozott ki, amely hozzájárul ahhoz, hogy az ifjúság széles tömegeit bevonhatja ezekbe a versenyekbe, illetve gyakorlatokba. A propagációs munkát fai- vainkon már megkezdte. A most folyó Sokol évzáró ayülése­A TÉLI OLIMPIA gyorskorcsolyázó versenyének egyik esé­lyese a szovjet Silkov Hogyan lett a néger A. F. da Silva a legjobb hármasugró A iédkorcnosDor} fejlődéséről hazánkban Hazánkban a labdarúgás után a jégkorongozás a legelterjed­tebb sportág. Jégkorongozó-vá- logatottunk nemzetközi mérkő­zéseit szinte az ország egész lakossága figyelemmel kiséri. Hosszú ideig emlékezetes ma­rad az a drámai küzdelem, amelyet a tavalyi világbajnok­ság során a kanadaiak ellen vívott Düsseldorfban, — ami­kor rendkívül változatos és drámai küzdelem után 3:2-es vezetés után az utolsó percek­ben kapott gólók hévén 5:3 arányban elvesztettünk. A szak­emberek véleménye szerint ez a találkozó volt az évszázad egyik legnagyobb mérkőzése. Európában az első világhábo­rú előtt az úgynevezett „ban­dy hokejt” űzték, melyet kis gömbölyű gumilabdával játszot­tak. Nálunk esek 1921-ben tér­tek át a mantineles kanadai jégkorong-sportra. Megfelelő műjégpályák hiánya miatt — mert kevés volt az edzési lehetőség — a téli spor­tok hazánkban is csak lassan fejlődtek. Természetes jégpá­lyák csak akkor álltak rendel­kezésre ha hideg tél volt. Mi­vel hosszú éveken át rendsze­rint nagyon enyhe telek gátol­ták a téli sportok fejlődését — addig míg nem voltak mű­jégpályák — komoly edzési lehetőségekről nem beszélhe­tünk. Az első műjégpálya 1931-ben Prágában épült, a második Brnoban. majd Bratislavában 1942-ben kezdték meg az épít­kezést, melyet 1953-ban fejez­tek be. A bratislavai téli sta­dion köztársaságunk legszebb és legkorszerűbb létesítménye. A felszabadulás óta hazánk­ban eddig 17 műjégpályát épí­tettek. Szlovákiában hármat, Bratislaván kívül Zilinán és Presovon, legközelebb pedig még három műjégpályát építe­nek: Banská Bystricán, Kassán és Poprádon. Ezek az építke­zések is bizonyítják, hogy pár­tunk és kormányunk milyen nagy gondot fordít a sportléte­sítmények építésére. Az utolsó évek során a jég- korongozók száma úgy megsok­szorozódott, hogy az eddig épí­tett műjégpályák sem elégsé­gesek. Több mint 2100 csapat és közel 50.000 igazolt játékos és 3.000 15—19 év közötti if­júsági játékos vesz részt a küzdelmekben. A válogatott „A” és „B” csapat mellett az után­pótlás nevelésére fordítják a legnagyobb gondot. A műjégpályák létesítésével nemcsak a jégkorongozás, ha­nem a mű- és gyorskorcsolyá­zás fejlődése is fellendülést mutat. Az első köztársaság idején Bratislavában csak két jégko- rongozó-csapat létezett, egész Szlovákiában pedig harmincket­tő. Jelenleg egyedül Bratislavá­ban 12 csapat van, melyek kü­lönböző osztályokban küzdenek. A felszabadulás után egész Szlovákiában megsokszorosodott a résztvevő jégkorongozó csa­patok száma. Nemcsak a játékosok száma emelkedett, hanem a játék mi­nősége is nagyot fejlődött. Az utóbbi években számos jelentős nemzetközi győzelmet aratott válogatottunk, több Európa- és két világbajnokságot nyertünk 1947-ben Prágában és 1952-ben Stockholmban szereztük meg a büszke világbajnoki címet. A stockholmi világbajnokság során 3:2 arányban Kanada váloga­tottját is legyőztük. Kanada több évtizedes fölé­nye ebben a sportágban — ép- úgy mint Anglia fölénye a lab­darúgásban, — megszűnt. Uj, hatalmas ellenfeleik akadtak, főleg a népidemokratikus álla­mok sportolói sorából. Az 1954 évi jégkorong világbajnokság győztese nagyszerű küzdelmek után a Szovjetunió csapata lett. A múlt évi világbajnokságot, mely Nyugat-Németországban került lebonyulításra, furcsa bírói Ítélkezések után Kanada nyerte, de a Szovjetunió válo­gatottja sportszerű viselkedésé­vel méltán nyerte el a közön­ség rokonszenvét és a világ- bajnokság erkölcsi győztese lett. A második helyen a Szovjet­unió válogatott jégkorongozói végeztek és az Európa-bajnokl címet nyerték el. Csehszlovákia válogatottjai szintén nagyon szépen szerepeltek és a har­madik helyen végeztek. Az ifjúsági „B” csoportban hat nemzet válogatott jégko- rongozói vettek részt. Győztes Olaszország, második Ausztria, harmadik Hollandia ifjai lettek. Cortinában, — ,az idei téli Olimpiai bajnokságok közben már megkezdődtek. így hát nem érdektelen, ha az esélye­sek múlt esztendei szereplését vizsgáljuk meg. KANADA eddig 15-ször nyert világbajnokságot. Robusztus, gyakran erőszakos, gyors játék- modoruk mellett nagyon jó! kombinálnak. Régi tradíció, hogy nem különböző csapatok játékosaiból állítják össze válo­gatottjukat, hanem a legjobban szerepelt klubcsapat képviseli az ország színeit. A múlt évi világbajnokságon a Penticton együttesét küldték ki, mivel a kivánt szintnél gyengébben sze­repelt, két más csapat játéko­sával erősítették meg. SZOVJETUNIÓ válogatott jég- korongozói 1954-ben vettek el­ső ízben részt a VB-on és azt meg is nyerték. Az 1955. évi világbajnokságon összes ellen­felét legyőzte, csak Kanada csapatától szenvedett vereséget. Szovjetunióban a jégkorongo­zást intenzíven csak 1947 óta űzik. Taraszov edző mesteri vezetése révén azonban máris kiváló eredményeket sikerült elérniük. Hosszú ideig emléke­zetes lesz a Stockholmban elért 7:2 arányú nagyszerű győzel­mük az esélyesnek kikiáltott Kanada válogatottja fölött. A szovjet jégkorongozók gyors, egyszerű, de célszerű játékot űznek, ami további fejlődésük­nek az alapja. CSEHSZLOVÄKIA válogatott csapata magas technikai és taktikai tudást képvisel és en­nek köszönheti kitűnő eredmé­nyeit. Gyengébb ellenfeleit fel­tűnően magas gólaránnyal győz­te le. Az idei olimpiai játékok­ra, — amint az eddig elért eredmények alapján láthatjuk — kitünően készült fel a csa­pat. Minden remény megvan arra, hogy válogatottunk tisz­tes eredménnyel tér majd haza. S. M. Egyik ■ barátja kereste fel a Sau Paulo FC híres atlétikai szakemberét, egy tizennyolc- esztendős nyúlánk néger fiú kíséretében. — Ez a gyerek da Silva — mutatta be barátja a fiút, aztán hozzátette: — Szeretne atléti- tikát tanulni. Eddig az egyik városszéli labdarúgó klubban futballozott, de szülei azt sze­retnék, ha egyetlen fiúk „jobb“ sporttal foglalkozna. A pótversenyző sikere A. F. da Silva egy véletlen folytán került kapcsolatba je­lenlegi spottágával, a hármas­ugrásával. Már négy versenyen is részt vett, de különös adott­ságot nem árult el. 1947 már­cius 30-án — mivel klubjukban nem tudtak jobb atlétát kül­deni a versenyre — mint pót­versenyző ő képviselte a Sao Paulo FC színeit. S ekkor hív­ta magára a figyelmet, 13.05 méteres ugrással megnyerte a versenyt. Alig két hónapra rá már 13.56-ot ugrott és ebben az évben további tíz versenyé­nek gyümölcse egy 14.64 mé­teres teljesítmény volt. A londoni olimpia előtt a bra­zil versenyző már 15 métert ugrott és szép reményekkel in­dult Londonba, de ott csak a tizenegyedik lett. A versenyző és az edző is sokat foglalko­zott az olimpia után azzal, mi­ként lehetne nagyobb teljesít­ményt elérni. Egy évvel az olimpia után sikerült is olyan fokra fejleszteni technikáját, hogy év végére már 15.54 mé­teres teljesítményt ért el. 1950- ben kilenc hónapos edzési szü­netet tartott a brazil hármas­ugró. Ezt az időt Gerner edző arra használta fj, hogy a har­madik lépés eredményét javítsa. — A harmadik lépés sajátos képzésére távolugró lépésekkel próbálkoztam. Közben tanítvá­nyom száz méteren is edzett, de soha . ',3-nál jobb időt nem sikerült elérnie — írja napló­jába Gerner. Az első világrekord A siker, nem maradt el. 1950 december 3-án da Silva új 16 méteres világrekordja lázba hoz­ta a világ sportkedvelőit. A fia­tal néger fiú alig negyvennégy hónap alatt 13.05 méterről 16 méterre növelte eredményét. A következő évben edzőjével meg­kezdték a felkészülést a helsin­ki olimpiára. Ekkor a magas­ugrásra fektették a fősúlyt. Da Silva köztudomásúan „jobb­jobb-bal"-t ugrik. Edzője ezt figyelembe véve állította össze edzési programját. Száz méteres „kenguru“ ugrás Detrich Gerner tanítványának továbbképzésére újabb módszert talált ki, a száz méteres „ken­guru” ugrást. A helsinki olim­piára való készülődés során nem tért el előző módszerétől és nem vette figyelembe a ve­zető japán sportolók edző mód­szerét, hanem sajátját fejlesz­tette tovább. Az új módszer, a „kenguru”ugrás lényege abban áll, hogy az atléta rövid, tíz- méteres nekifutás után száz mé­tert, a hármasugrás tipikus testtartásával, váltott lábbal ug­rál végig. Ezen a távolságon da Silva eleinte megelégedett egy száz méteres adaggal, de később már négy is kevésnek bizonyult. A helsinki olimpia éve jól kezdődött és jól is folytatódott. A finn fővárosban világrekordot ugrott. Eredménye 16.2 méter. Ezután meghívták da Sitvát Japánba, a hármasugrás hazá­jába. Közben új csillag tiint fel a hármasugrás egén, a szovjet Scserbakov. 1953 július 19-én Moszkvában 16.23 méterre ja­vította a világrekordot. Ezután ismét da Silva következett — ez évben a pánamerikai játé­kokon, amelyet Mexico Cityben tartottak — a századik hivata­los versenyén új nagyszerű 16.56 méteres világrekordot ál­lított fel. Ezzel az eredményé­vel a világszerte népszerű né­ger versenyző ismét világrang­lista vezető lett.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom