Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-06-30 / 26. szám

m 1956. június 30. Verseny az Uj Eíjúság díjáért Lapunk szerkesztősége versenyt hirdet az Üj Ifjúság terjesztésére. Kérjük olvasóinkat, minden fiatalt, a CSISZ minden funkcionáriusát, hogy vegyen részt ebben a versenyben. A verseny feltételei: 1. A versenyben részt vehet a CSISZ összes alapszervezete, az alap­szervezetek funkcionáriusai, valamint a CSISZ járási vezetőségeinek funk­cionáriusai és minden fiatal. 2. A verseny részvevői az új előfizetők jelentkezési ívét átadják a Posta Hírlapszolgálatnak, vagy az előfizetési központoknak, ahol kérjenek elismervényt arról, hogy hány állandó előfizetőt szereztek. (Egy fél évre előre). 3. Az alapszervezetekből az elismervényeket be kell küldeni a CSÍSZ járási vezetőségére, ahonnan a legjobb szervezetek és egyének kiértékelése után az elismervényeket 1956. október 10-ig beküldik az Oj Ifjúság szer­kesztőségébe, Bratislava. Prazská 9. 4. A kiértékelést az Oj Ifjúság szerkesztősége, a CSISZ KB sajtóosz­tálya és a Smena üzem propaganda osztálya együtt végzi el 1956. október 25-ig. A verseny eredményeit és a szerencsés nyertesek névjegyzékét az Üj Ifjúság utolsó októberi számában hozzák nyilvánosságra. 9 A verseny díjai: I. A CSISZ JÄRÄSI VEZETŐSÉGEI SZÁMÁRA: 1. „Opera” rádió, 1 780 Kcs értékben 2. „Favorit“ kerékpár, 1 150 Kcs értékben 3. Gramofon, • 1 000 Kcs értékben II. A CSISZ; SZERVEI SZÁMÁRA: 1. Kofer-rádió, 1 000 Kcs értékben 2. és 3. Asztaütenisz felszerelés, 100 Kcs értékben 4. — 23. Kisebb díjak, könyvállványok, gramofon lemezek, hangszóró, társasjátékok, futball-labdák, stb. 800 Kcs értékben III. EGYÉNEK SZÁMÁRA: 1. Fényképezőgép, 800 Kcs értékben 2. „Pobjeda” karóra, 800 Kcs értékben 3. Gitár, 250 Kés értékben 4., 5., 6. Aktatáska, 300 Kcs értékben 7. Légpuska, 175 Kcs értékben 8. — 24. Kisebb díjak, töltőtollak, könyvek, társasjátékok, stb. 600 Kcs értékben A verseny kezdete 1956. június 20. Az Oj Ifjúság szerkesztősége Néhány szó a versenyről Előfizetőink, olvasóink a CSISZ ta­gok és funkcionáriusok biztosan öröm­mel vették tudomásul azt a hírt, hogy az Oj Ifjúság előfizetési versenyt hirdet. Bizonyára az Oj Ifjúság olva­sói és előfizetői mindannyian meg szeretnék nyerni az első díjat, amit az új előfizetők gyűjtéséért adunk. Itt most már a CSISZ tagoknak és olvasóinknak tehát egy feladatuk van: minél több előfizetőt gyűjteni. Bizo­nyára akad olyan előfizető gyűjtő is, aki nem is azt veszi tekintetbe, hogy milyen dijakat írtunk ki, hanem an­nak örül, hogy az Üj Ifjúságot az eddiginél is sokkal többen olvassák majd. Már eddig is több levél érke­zett a szerkesztőségünkbe, és azután érdeklődnek olvasóink, hogy mikor fejeződik be az előfizetés gyűjtő ver­seny. Itt egyúttal megadjuk a választ is, hogy október 1-én zárjuk le a versenyt és október 10-ig a CSISZ járási vezetőségei a kiértékelt ered­ményeket beküldik szerkesztőségünk­nek. A CSISZ járási vezetőségeire és az alapszervezetek vezetőségeire is ko­moly munka hárul az előfizetés gyűj­téssel kapcsolatban. A járási vezető­ségeknek szervezni és ellenőrizni is kell az előfizetés gyűjtést és nagyon kell arra vigyázni, hogy a kiértéke­léseket helyesen végezzék. Legjobb lenne minden járási titkárságon há­rom CSISZ tagból álló bizottságot alakítani, akik alkalomadtán ezzel a kérdéssel foglalkoznának. A járási vezetőségeknek továbbá az is fela­data, hogy szervezzék is az előfize­tési versenyt. Az alapszervezetek tudnak arról, hogy a versenyt hogyan szervezzék, de mégis időről időre segítsen nekik a járási vezetőség. Abba a faluba, ahol az alapszervezet előreláthatólag nem bizonyul ütőké­pesnek az előfizetők gyűjtésében, ak­kor a járási vezetőség többször is foglalkozzon velük és személyesen is vegyenek részt a vezetőség tagjai az előfizetők gyűjtésében. Elsősorban a CSISZ tagoknak kö­telessége, hogy minél több előfizetőt szerezzenek aj Oj Ifjúság-ra. A szer­kesztőségünkbe érkezett érdeklődő levelekből arra következtethetünk, hogy olvasóink és az idősebbek is szívesen belekapcsolódnak az elő­fizetési kampányba. Ez bizony igen helyes és nagy jelentőséget tulajdo­nítunk annak, hogy nemcsak a fiata­lok, CSISZ tagok akarnak előfizetőket szerezni, hanem az idősebbek is. Az utóbb: időben azonban azt ta­pasztaljuk, hogy az idősebbek közül is sokan érdeklődnek a lapunk felől. Az Oj Ifjúság szerkesztősége min­dig arra törekedett és arra is törek­szik, hogy kielégítse olvasótáborát, színvonalas, jó írások jelenjenek meg a lapban. Ez nagy feladatot ró szer­kesztőségünk minden tagjára és bár­milyen őszinte odaadással végezzük is munkánkat, mégis előfordulnak itt-ott hibák a lapban és akadnak olyan számok, amelyek gyengébbnek bizonyulnak a többi megjelent szám­nál. Hogy az eddiginél is jobb újsá­got adjunk olvasóink kezébe, magukra az olvasóinkra, előfizetőinkre támasz­kodunk. Sokat segíthetnek nekünk azáltal, hogy leveleket, tudósításokat libák szerkesztőségünknek. Az elófi- IRési versenyünket is megkönnyítik a levelezők, ha tudósítanak rendsze­resen arról, hogyan áll az előfizetési verseny a körzetünkben. írják meg levelezőink azt, hogy kik szerezték a legtöbb előfizetőt, kik kezdemé­nyezték a faluban vagy a járásban az előfizetési versenyt, hogyan szer­vezték azt meg, mi tetszik nekik és az olvasóknak az újságban, mit sze­retnének, ha közölnénk, stb. Sok sikert kívánunk olvasóinknak, előfizetőinknek az előfizetők gyűjtés­be és minden CSISZ tagot kérünk, hogy támogassák ezt az akciót, kap­csolódjanak bele lapunk terjesztésé­be. Lakás és vi Hány Keressük fel Bajmócot kell Bökpuszfára Bökpuszta elég félreeső kis telepü­lés, Csallóközaranyos közelében. Ta­valy kora tavasszal kezdték el a ma­jorban új házakat építeni mert a régiek igen rossz állapotban voltak már. Igen örültek a fiatalok is, hogy ezentúl kényelmesebben tanulhalnak, olvashatnak az új lakásokban, mert arra számítottak, hogy a villanyt is bevezetik minden házba. A CSISZ tagsági gyűlésein is sokszor beszélték erről, örömmel dolgoztak a legnehe­zebb munkához is, mindig vidáman fogtak hozzá, mert fűtötte őket az a tudat, hogy nemsokára új házban laknak. , A csalódás hideg zuhanya aztán nagyon lehűtötte fiatalokat. Azóta már vagy ötször elkezdték a házak építését de még mindig nem készek és nem tudja senki, hogy mikor fe­jezik be az építkezést. A dolgozók az idei hosszú hideg télben is fel­emelt tető alatt laktak, a szél be- hordta a havat, beesett az eső stb. A mai napig sem tudják a bökpusztai dolgozók mi az oka annak, hogy nem készek a házak Ahol most laknak, igen egészségtelenek a szobák, tele svábbogarakkal Vajon miért nem fekszik a komáromi állami gazdaság igazgatóságának szívén a dolgozók egészsége? Hutter elvtárs, az állami gazdaság építészeti felelőse hozzá­szólhatna talán ehhez a kérdéshez. A bökpusztai dolgozók ugyan azt állít­ják, hogy az állami gazdaság igaz­gatósága nem törődik az egészségük­kel és avval, hogy milyen lakásban laknak. Azt is Ígérte többször Hutter elv­társ a jó bökpusztai dolgozóknak, hogy majd a majorba bevezetik a villanyt. Persze még ez sem történt meg, bár brigádmunkával is segítenék ezt a bökpusztai dolgozók. Nagyon- nagyon szeretnék, ha villanyfénynél olvashatnának este és bővítenék szak­ismeretüket Sajnos ez nem így van és a villamosság korában nem hasz­nálhatják ki a bökpuszti dolgozók a kor áldásait Vajon miért van mindez? Szeret­nék a bökpusztaiak, ha Hutter elv­társ néha ellátogatna hozzájuk, szó- baállna velük és megmagyarázná fia­talnak, öregnek, hogy miért halogat­ják a házak építését és a villany be­vezetését. Bajmóc ma már nemcsak a gyógy- fürdőjéről híres, mint régen, bár igen sok beteg talál itt gyógyulást. Ma, mint híres kirándulóhely is szerepel turistáink tudatában. Különösen sok fiatal látogat el ide. Napról-napra hosszú sorokban vá­rakoznak a kirándulok a kastély be­járata előtt és várják a vezetőt, aki megmutatja majd nekik az itteni ne­vezetességeket, végigkalauzolja őket az ősi termeken. Sok szépet lehet itt látni. Elsősorban a nyitrai kerületi múzeum értékes gyűjteménye köti le a látogatók figyelmét. A gyűjte­ményeken keresztül szinte , beleéljük magunkat. az ókor és a tűrt énelem- elötti idők életébe és mgaunk elé képzelhetjük az akkori emberek éle­tét. A feudalizmusról' is képet nye­rünk itt. A feudalista kor kínzóesz­közei, bútorai, edényei, harci öltöze­tei és népviseletei mind elénk tárul­nak. De méltóan köti le érdeklődé­sünket a sok szebbnél-szebb terem, lakosztály is. Huzamos időn keresz­tül a Pálffy családé volt a kastély. A Habsburg dinasztia hű szolgáivá aljasultak a Pálffyak és emiatt szem­behelyezkedtek Magyarország küzdel­mével, ami a Habsburgok ellen irá­nyult. Ezért küzdöttek a Pálffyak a Rákóczi szabadságharc etlen is. A kastély is németes ízlés szerint volt berendezve, csak a berendezés jó ré­szét az utolsó időkben elszegényedő Pálffyak elárverezték. így került ár­verésre Mária Terézia ágya is, amely az ő birtokukban volt. Ma már csak az ágy hű másolata látható az egyik tölgyfafaragásokkal díszített lakosz­tályban. A kastély kápolnája is kü - Komáromi tudósítónkból lön miiért éket jelent, értékes fest­ményeivel, korai gót oltárával és ró­zsaszínű márvány padlózatával. Az alatta levő kriptában díszes halvány- rózsaszín márvány szarkofágban fek­szik a kastély utolsó lakója, gróf Pálffy János. Hogy milyen gazdagok voltak, mutatja az a tény is, hogy ezt a szarkofágot négy évig készí­tették. Gyönyörű a kastély környéke is. Szép tó, botanikus kert és állatkert teszi értékessé a környezetet. Az ál­latkert egyre bővül, de máris gyö­nyörködhetünk a híres muflon csor­dában, a gyönyörű szarvasokban, mo­sómedvékben és a legkülönbözőbb madarakban. A farkasok vad tekinte­te, fogcsikorgatása szinte meghűli az emberben a vért. A vaddisznó úgy­látszik már megszokta a nézőközön­séget, mert nyugodtan tűri, hogy bá- . múlják, fekete-barnás szőrzetét. Az őzek, szarvasok oly szelídek, hogy nyugodtan eszik kezünkből a füvet. A mosómedve, amelyet a képen is láthatunk, igen jól érzi magát, sze­ret a fán is és a vízben is egyaránt tartózkodni. Eddig is sokan látogattak el ide, gyönyörködni az itteni természeti szépségekbe, de még jobb lenne, ho többen jönnének. Aránylag nem esik távol a nyitrai kerület déli járásaitól és egy vasárnap megtekinthetik Baj­mócot még a oárkányi járás CSISZ tagjai is. Az útiköltség sem túlságos drága és az a kis fáradság, amit a kirándulásra áldoznak, meg az a pár korona gazdag tapasztalatokat, kel­lemes vasárnapot és érdekes élmé­nyeket biztosít nekik. B. 1. A MAGNEZIT ÜZEMBEN Felkerestem a 'ő- nyabányai Magne- zit-üztm CSISZ szervezetének po­litikai felelősét. Ügyes, szemfüles fin, Guzma Gyulá­nak hívják és szí­vesen elbeszélge­tett velem. Termé­szetesen a politi­Guzma Gyula kai oktatás állt vi- » tánk középpontjá­ban. Mindjárt megláttam rajta, hogy vérbeli, komoly propagandista. Fel- felállott, le-leült, majd a homlokán kisimultak a ráncok és egy hirtelen jött mosoly öntött derűt az arcára, amint beszélte, hogy nem könnyű propagandistának lenni. Nehéz és fe­lelősségteljes feladat az nagyon. Ezt is csak ebben az évben tapasztalta. Hát igen, tereltem beszédünket köze­lebb a tárgyhoz. Hány politikai kö­rötök működik most? — Egy sem, — válaszolt röviden a kérdésemre. — Egy sem? — ismételtem meg- illetődve kijelentését. Hát akkor — De hogy megértsd — folytatta tovább, elmondom miért, Tegnap vé­geztük be az 1955—56 évi iskolázást és az új körök persze még nincsenek teljesen összeállítva. Vagy úgy! Huncut egy ember vagy Gyuszikám, huncut. Még most sem javultál meg, pedig már 26 éves vagy és két gyermek apja. Megmondom az igazat, hogy meglepett a kijelentésed, hiszen mindent hittem volna, csak azt nem, hogy pontos időre bevégzi- tek a politikai oktatást. A múltban ez nem így volt — De most így van — vágta rá. Szóval a múlt évben azaz 1955—56-os iskolázáson négy körben 58 fiatal ta­nult, vitatkozott, harcolt a nézeteiért és fejlődött A propagandisták előre összeállított tervszerint dolgoztak. So­hasem ragaszkodtak csak az előírt témák átvételére, sokat foglalkoztak napi életünkkel, a kül-és belpolitiká­val, amit mesterien össze tudtak köt­ni a hallgatók érdeklődésével. Meglát­szik, hogy jő propagandisták álltak a körök élén. Petyko Gyula, Svonyav­szky János, Sárkány Pál és jó ma­gam is, mindent megtettünk azért hogy hivatásunknak eleget tegyünk — folytatta Guzma Gyula. Elmondotta azt is hogy a propa­gandistákat a CSISZ losonci járási titkárságán nem oktatták kellőkép­pen. A lónyabányai Magnezit-üzemben a propagandistákat legjobban a párt üzemi szervezete segítette. Időről- időre támogatta őket és ellenőrizte munkájukat, így részben a propagan­disták az üzemi pártszervezetnek kö­szönhetik sikerüket. A legjobb pro­pagandista Sárkány Pál volt. A köré­ben tizenhármam voltak. Minden előírt témát átvett, és a vita mindig szín­vonalas volt. A hallgatói arra kér:ék Sárkány Palit, hogy hetenként tart­sanak iskolázást. Gálád Pál és fele­sége Suján Emma tartoztak a legjobb hallgatói közé. Sokat tanultak a fia­talok ebben a körben. . A legközelebbi oktatási évre első­sorban a körök jobb megszervezésére h-'-ezik a legjobb súlyt. Felkeli hagy­ni - a köröl^ úgynevezett innen-onnan való tákolásával Legjobb, ha a hall­gatók mind egy munkahelyről valók. Az üzemben három műszakban dol­goznak, tehát kizárt dolog, hogy 100 százalékos legyen mindig a jelenlévők száma, ha nem egy munkahelyről vá­logatják össze a kör tagjait. Bizo­nyíték erre Petyko Gyula köre is. Mind a három műszakban dolgozók közül válogatták össze a kör tagjait, és így bizony némely esetben nem mehetnek el a fiatalok az iskolá­zásra. Amikor arról van szó . .. Ha az üzem kiváló ifjúmunkásai­ról beszélünk, jó ’esz egy pár sor­ban felhozni azokat a feladatokat, amelyek megkövetelik hogy minden munkás egyaránt kivegye belőle a részét. Elsősorban az idén az eddigi­nél sokkal több krómmagnezit és magnezitkrómos téglát akarnak gyár­tani. Ez sikerülni is fog, mert a,mun­kások megértették a gyártás fontos­ságát. Előszór is Ocsovan Jánost keressük fel. Magas, vékony gyerek a mecha­nikai műhelyek első esztergályosa. Ti- zenkile.cszer nyerté el a példás mun­kás kitüntetést. Az ifjúság között is nagy szervező munkát végez. A mun­kahelyén igen közkedvelt és igen nagy gondot fordít a többi fiatal ne­velésére A normáját magasan túl­teljesíti,, az átlagfizetése átlag 2.300 korona. A prések mellett többen is meg­érdemlik a jó szót, különösen Vyvlek és Koza elvtársak Ők szervezték és indítványozták elsősorban az ifjúsági brigád megszervezését. Az eredmé­nyük nagy, a fizetésük is igen szép. Bzek a fiatalok a politikai körökben szerezték meg az elméleti tudásukat és elsősorban rájuk támaszkodik az üzem, amikor arról van szó, hogy 90 százalékkal emeljék a termelést. Lónyabányán is létkérdés a tanulás A Magnezit-müvekben nagy előre­haladást és fejlődést észlelhetünk. Oj gyártmányok, újfajta téglák látnak napvilágot. Az üzem egyes részeit korszerűsítik, átépítik, javítják. Fzt mind a többtermelés érdekében te­szik. A fiatalok is tudják, hogy nem elégedhetnek meg az eddigi tudásuk­kal, hanem állandóan tanulniok kell. Tudják, hogy pár év múlva ők ve­zetik majd az üzemet, ők lépnek apá­ik, munkatársaik helyébe, a prések kemencék és esztergapadok mellé. A hivatalokban is ők végzik majd a felelősségteljes munkát. Ehhez sok. igen sok tudás kell, ezért jelentkez­tek ebben az évben is tizenhármán a főiskolára. Tévúton fogják elvégez­ni a főiskolai tanulmányaikat és többen középiskolába iratkoztak be a fiatalok közül. Az üzemi iskolázá­sokon is mindig résztvesznek. Persze vannak azért olyanok is, akik nem tanulnak és egy kézlegyintés a vála­szuk, minden felvilágosításra, jó szó­ra. Ezekkel a fiatalokkal még többet kell foglalkozni és nem szabad abba- hogyni a meqqyőző munkát. A tavalyi politikai oktatás sikere meghozta eredményét a termelésben és bizonyára még további eredmé­nyekre is számíthatunk. KONKOLY LAJOS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom