Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-06-02 / 22. szám

A haza építésének érdekében jelöljük meg az ifjúság kezdeményezésének jó irányvonalát A CSISZ KB elnökségének jelentéséből — Előadta a CSISZ KB IV. plenáris ülésén iaroslav Hejna elvtárs KB titkár (Folytatás a 9. oldalról.) noklásban szenvedett, s az égető prob­lémákra választ nem adott. A beszá­moló így folytatja: Maga az élet vezet bennünket arra, hogy jobban, mint bármikor arról gondolkozzunk, hogyan magyarázzuk meg ifjúságunknak pártunk és kor­mányunk politikáját és a CSISZ kül­detését, valamint feladatait. Az ifjúság szabad idejében nagy részt kellene elfoglalnia a testneve­lésnek. A CSISZ azonban csak az el­vek kihirdetésénél maradt, de a gya­korlatban a testnevelés nem vált a CSISZ munkájának alkotó részévé. Az egész ifjúság számára különféle tömegversenyeket kezdtünk rendezni, így például a kongresszussal kapcso­latos sportversenyek, az ifjúmunkások otthonaiban rendezett verseny. Hason­lóképpen szervezték a Mladá íronta futóversenyét is. A járási vezetőségek és az alapszervezetek a múlt évben ezerszámra kirándulásokat rendeztek. Nem érthetünk egyet az olyan vé­leményekkel, hogy az ifjúság csak dresszben, futballcipőben, a testneve­lési egyesület igazolványával és MIIK jelvénnyel kezében futballozhat. A fiúknak és lányoknak lehetőséget kell adni, hogy bármely sportnemet kivá­laszthassák anélkül, hogy az alapvető testnevelés szakosztályaiban talajtor­nára kényszerítenénk őket. Sokoldalú- Sághoz csak az ifjúság érdeklődési körein keresztül, helyes öntudatosítő szervezési munkával juthatunk. Mint­hogy a fokhagymát ma már nemcsak a petrezselyemmel együtt árusítják, a kerületi vezetőség hasonló gyakor­latot a testnevelésben sem tűrhet. Valamennyi hasonló korlátozást ener­gikusan meg kell szűntetni. Tagjaink életének tartalmává és te­vékenységévé azonban a testnevelés és sport mindaddig nem válik, amig szervezeteinkben az ifjúság számára magunk nem szervezünk üdülő, test- nevelési, sport- és honvédelemmel kapcsolatos tevékenységet, amíg nem szervezünk futball-, röplabda-, kosár­labda-mérkőzéseket, futó-, ugróver­senyeket, sportversenyeket műhelyek, üzemek, iskolák, falvak stb. között. Ezzel a szövetség nem új testnevelési szervezetet alakít, hanem ellenkező­leg, igyekezni fogunk, hogy e tevé­kenység mellett az ifjúság a testne­velés, sport és honvédelmi nevelés iránt tartós érdeklődést szerezzen és a testnevelési, valamint sportszerve­zetekben azt a helyet keresse, ahol érdeklődési köreit teljes mértékben kielégítheti. * * * A XX. kongresszus és Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizott­sága tárgyalásainak és eredményeinek fényében elkerülhetetlenül szükséges a CSISZ-munka rendszerének és mód­szerének felülvizsgálása. Az ügy hasznára válik, ha a Köz­ponti Bizottság mai ülésén teljes nyíltsággal felfedjük azokat a komoly hiányosságokat, melyek még egyre a szövetség munkamódszereiben talál­hatók, okait elemezzük és következe­tes megszüntetésükben segítünk. Az ifjúság többségére mindeddig nem sikerült hatást gyakorolnurk. Nem sikerült feltételeket teremteni minden alapszervezet rendszeres, ér­deklődést keltő és az ifjúság szük­ségleteinek megfelelő működésére. Nem lehetünk továbbra is közömbö­sek azzal szemben, hogy az alapszer­vezetek jelentékeny száma nem dol­gozik és működési körében a fiatalok­ra hatást nem gyakorol. Nem sikerült új szervezetek létesítése sem minde­nütt ott, ahol fiatal emberek élnek és dolgoznak, főleg a falvakon. A CSISZ tagjainak jelentékeny ré­sze az alapszervezetekben aktív for­mában nem dolgozik. A vezetőség munkáját passzív formában elfogadja és a száraz, érdektelen tevékenység­nek hátat fordít. Az iskolákban és a tanintézetekben a szövetség munka­eredményei csak kevéssé támaszkod­nak a meggyőzésre. Ezen alapotok okainak egyikét a kollektivitás elvének megsértésében, a túlméretezett központosításban, bü­rokratizmusban és a helytelen káder­munkában kereshetjük. Az ilyen mód­szerek a CSISZ-ben érvényesülésüket azért találhatták meg, mert a bírála­tot és önbírálatot megfelelő helyre nem állították, mert mindenekelőtt a Központi Bizottságban alakult ki az alulról jövő javaslatokkal és kezde­ményezéssel szemben mellőző viszony. Felelősséget ezért a CSISZ Központi Bizottságának elnöksége és titkársága visel, akik az ilyen, egész közéletünk­ben gyökeret vert munkamódszereket az ifjúsági szövetségbe vitték át. Érvényesítsük a kollektív vezetés elvét Hibákat követtünk el a kollektív vezetés elvének érvényesítésénél. A Központi Bizottság elé előre elkészí­tett, általánosan hangzó beszámolókat és határozati javaslatokat terjesztet­tünk és a Központi Bizottságtól töb- bé-kevésbé csupán azok jóváhagyását vártuk. A CSISZ Központi Bizottságá­nak irányvonalaiul nem határozatait, hanem a beszámolókat tartották, me­lyek a KB ülésen előadott hozzászó­lásait nem ölelhették fel. A KB tagjai teljes felelősséggel nem határozhat­tak, mert a szövetség egész munká­járól jól nem tájékozódtak, túl sok volt a titkos ügy. A KB titkársága gyakran más problémákat oldott meg, mint amiket a Központi Bizottság ki­tűzött. Sok komoly jellegű kérdésről is maga az apparátus döntött, jólle­het velük kapcsolatban szövetségünk szerveinek kellett volna véleményüket nyilvánítaniuk. A választott szervek lebecsülése meg­nyilatkozott a kerületekben és járá­sokban is, ahol minden évben, rövid­del megválasztása után a járási ve­zetőség sok tagja a munkából részét nem veszi ki. Vannak példák, hogy az év felében rendkívüli konferenciát kellene összehívni, mert a járási ve­zetőség tagjainak többsége nem dol­gozik. Nem tűrhetjük, hogy a járási veze­tőség két és fél hónapon át ne üljön össze, mint például a Moravskv Krum- lov-i járásban. A Központi Bizottsá­gon helyes lesz olyan gyakorlat beve­zetése, hogy a Központi Bizottság és szerveinek tagjai a Központi Bizott­ság tárgyalásának már előkészítéséből vegyék ki részüket. Ugyancsak helves lesz a Központi Bizottság tagjai szá­mára teljes lehetőséget nyújtani, hogy necsak a beszámolóval, de ifjúsági szövetségünkre vonatkozó bármilyen kérdéssel szemben állást foglalhassa­nak, ezzel kapcsolatban javaslataikat benyújthassák, melyeket a Központi Bizottság szerveinek le kell tárgyal­niuk. A Központi Bizottság elnöksége ajánlja, hogy a Központi Bizottság minden ülésén határozatot hagyjanak jóvá és kidolgozására a KB tagjaiból mindig javaslati bizottságot válassza­nak. Ezeket az elveket a kerületekben és járásodban működő szervek tár­gyalásánál érvényesíteni kell. A választott szervek tagjainak sok­kal nagyobb mértékben kell részt venni az elfogadott határozatok tel­jesítésében, nagyobb mértékben kell részt venniük különféle aktívákon, tanácskozásokon és szemináriumokon. Tanácskozzunk gyakrabban az aktívá­val, a megoldásra váró fontos kérdé­sekkel kapcsolatban kérjük ki véle­ményét, a szervek tárgyalásánál bí­rálatát és javaslatait vjegyük számí­tásba és tapasztalataiból tanuljunk. Csak az ügy hasznára válik, ha a Központi Bizottság apparátusa és va­lamennyi osztálya az aktívával foly­tatott munkát nagyobb mértékben tartja szívügyének. « * * Meg kell szüntetnünk az apparátus helytelen felülemelkedését a válasz­tott szervek fölé. nem szabad megen­gednünk, hogy az apparátus komoly kérdésekben maga határozzon. A CSISZ KB elnöksége úgy véli, hogy az apparátust lényegesen csökkent­hetjük. Ez az önkéntes dolgozók CSISZ munkában való nagyobb részvételét jelenti, kevesebb lesz. az irányvonal és a bürokratizmus. Ügy véljük, hogy a Központi Bizottság és a Szlovákiai Központi Bizottság apparátusa, vala­mint a kerületi és városi vezetőségek apparátusa dolgozóinak száma legke­vesebb harminc százalékkal csökkent­hető. Örömmel üdvözölhetjük a CSISZ kerületi és a CSISZ városi vezetősé­gének kezdeményezését Prágában, melyek a kerületi és a városi veze­tőségek apparátusa számának csak­nem ötven százalékos csökkentését javasolják. Az apparátust azonban nem lehet mellőzni és jelentőségét nem lehet lebecsülni. A CSISZ-nek tapasztalt vezető dolgozókra van szüksége, akik a CSISZ munkájával hivatásszerűen foglalkoznak. Szükséges lesz azonban, hogy az apparátus a választott szer­vek segítőtársának feladatát megért­se. Térjünk át a centralizmusra és a munka bürokratikus módszereire. Fö­löslegesen sok ügyben, mint amilyen a tiszteletbeli és egyéb jelvények oda­ítélése, döntés az apparátus fizetései­ről kerületekben és járásokban stb., a Központi Bizottság titkárságán dön­töttek. Minden, még a legkisebb fela­dattal kapcsolatban is írásos irányvo­nalakat adtak ki. Az olyan irányvonalak, melyek rend­szerint részletekbe menően meghatá­rozzák, mit tegyenek a kerületi és járási vezetőségek és az alapszerveze­tek is, a tagság és az apparátus dol­gozóinak kezdeményezését 'elnyomják, a tagság és általában az ifjúság fel­szólalásainak és követelményeinek mellőzésére vezetnek és így a CSISZ munkájában komoly fékké válnak. Helyes lesz a kerületi és járási ve­zetőségek, valamint a Központi Bizott­ság apparátusa egyes osztályainak fe­lelősségét és joghatóságát növelni. Egyes kérdésekben, melyekben a CSISZ KB titkársága maga dönthe­tett, a decentralizációt már megvaló­sítottuk. Lényegesen csökkenteni kell a Központi Bizottság titkársága és az alsóbbfokú szervek által kiadott irány­vonalak számát, a -jövőben nem sza­bad kiadni évenként ismétlődő irány­vonalakat. A bürokratizmus megszüntetésével az alapszervezetek, a járási és kerü­leti vezetőségek tagjainak kezdemé­nyezése felszabadul. A CSISZ számos funkcionáriusa, éspedig nemcsak az apparátusban, de az alapszervezetek­ben is az irányvonalak varasát már annyira megszokta, hogy ha nem kap­ja meg azokat, gyakran nem tudja, mit tegyen. Az alapszervezeteknek, a járási és kerületi vezetőségeknek sok­kal önállóbban kell dolgozniuk, üze­mük, iskolájuk, falujuk, járásuk vagy kerületük ifjúsága érdeklődési körei­ből és szükségleteiből kell kiindulniuk. Ezt a programot az egész ifjúságnak ismernie kellene és teljesítésére öt megnyerjük. Annak érdekében, hogy sikeresebben, önállóan dolgozzanak, többet keli tanácskozniuk Csehszlová­kia Kommunista Pártjának szerveze­teivel. Az alapszervezetek kezdeményezé­sét igen komoly mértékben fékezte a taggyűlések tartalmának Központi Bizottság általi meghatározása. Azt, hogy munkánkat jól végezzük- e, aszerint is ítéljük meg, hogy az ifjúság a CSISZ szervezeteihez és szerveihez a munkában és az élet­ben felmerült problémáival és ne­hézségeivel hogyan fordul. Hibát követtünk el, amikor külön­böző minisztériumokkal közös irány­vonalakat adtunk ki. Egyes tanítók, nevelők és különböző gazdasági dol­gozók a közös irányvonalakkal gyak­ran úgy éltek vissza, hogy magukat a CSISZ szervezetei fölé helyezték, jogot formáltak, hogy a szervezetek munkájának tartalmát megállapítsák és tevékenységét ellenőrizzék. Ifjúsági szövetségünk mint tömeg­szervezet tevékenységének a teljes önkéntességre kell támaszkodnia. Megszoktuk azonban, hogy határoza­tainkban túl gyakran valamit meg- hagyjunk és elrendeljünk. Elfelejtet­tük, hogy nem használhatunk ugyan­olyan munkamódszereket, mint az ál­lami vagy gazdasági szervek, melyek rendelkezhetnek. A CSISZ-ben foly­tatott munka azonban nem támasz­kodhat kikényszerített fegyelemre, az ifjúságnak és tagjainak nem paran­csolhat és nem rendelkezhet. Ifjúsági szövetségünkben a fegyelem egvedül az öntudatosságból, az ügy helyessé­ge iránti meggyőződésből fakadhat. A CSISZ közDOnti Bizottságához sok javaslat érkezett helyi szerveze­tek létesítésére városokban. A KB elnöksége azon a véleményen van, hogy ma helyi szervezetek alakítását kell lehetővé tenni olyan helyeken, ahol ifjúság él. Ezeknek a szerveze­teknek és helyi vezetőségeknek fő feladatuk az ifjúság munka utáni te­vékenységének szervezése, s ehhez kulturális, sport és egyéb létesítmé­nyek felhasználása. Az ifjúsági szö­vetség munkájának súlypontja azon­ban a munkahelyeken marad. A CSISZ küldetését akkor teljesít­heti, az egész falusi ifjúságot akkor vezetheti, ha soraiban az ifjak több­ségét tömöríti. Ezért új tagok szün­telen felvétele az ifjúsági szövetség életbevágó érdeke. Elvtársnők és elvtársak! Az elnök­ség ebben a beszámolóban nektek sok problémát és javaslatot nyújt át, melyekről ma az ifjúság körében vita folyik és amelyeket fontosnak tartunk a Központi Bizottság plénumának tár­gyalására. Meggyőződésünk, hogy meg­oldásuk ifjúsági szövetségünk aktivi­tását lényegesen növeli, A Központi Bizottság tagjai tapasztalataik és is­mereteik szemszögéből ezeket a ja­vaslatokat és következtetéseket bizo­nyára megítélik és a CSISZ további működése helyes elveinek elmélyíté­séhez és megállapításaihoz hozzájárul­nak. így azután a jelen tárgyalás be­fejezéseként elfogadott határozat Központi Bizottságunk kollektív ta­pasztalatainak kifejezésévé válik. Ha az ifjúságot ma mozgásba hozó élő kérdésekre helyesen válaszolunk, az ifjúság nagy kezdeményezésének szocialista köztársaságunk hasznára jó irányt adunk és ebbe a szervbe és általában a Csehszlovák Ifjúsági Szövetségbe vetett bizalmát növeljük. A mai modern olimpiai játékaink csak hatvan évesek, de ősi eredetre tekintenek vissza. Az ősi játékok A délnyugat-görögországi Olimpus völgyében minden négy évben sportünnepélyeket rendeztek Zeusnak, az istennek atyjának tiszteletére. Eze­ket a játékokat az i. sz. előtti 776. évtől rend­szeren megtartották. A görögök annyira tisztelték ezeket a játé­kokat, hogy megrendezésük idején nem nyúltak fegyverhez, béke uralkodott az országban. A * játékokban csak azok a görögök vehettek részt, akik nem követtek el törvénysértést és tíz hó­napon át rendszeres edzést tartottak, hogy meg­állják helyüket a nagy próbán. Szicíliától Kis- ázsiáig az egész hellén világ a legnagyobb ér­deklődéssel figyelte a játékokat, amelyeknek fő­számai az öttusa, az ökölvívás, a birkózás, a pankráció, a diszkoszvetés, a gerelyvetés, a sík­futás és lóverseny volt. A győzteseket babérko­szorúval koronázták, a szülővárosuk dicsősége halmozta el őket. Az öttusa, távolugrásból, futásból, diszkosz­vetésből. gerelyvefésbőt és birkózásból tevődött össze. A birkózásban az győzött, aki ellenfelét elsőnek tudta háromszor a földhöz vágni. Görög­ország az erős, izmos emberek hazája volt. — Nem ismerték a súly szerinti osztályozást. A síkfutást a 200 m hosszú stadion többszöri megkerülésével bonyolították le. Az ugrásokból csak a távolugrás szerepelt. Az olimpiai játékokat i. sz. után 394-ben til­totta be I. Teodosius római császár. A játékok újjáélesztésének gondolata csak akkor ébredt fel, amikor napvilágra kerültek az olimpiai romok. A modern olimpiai játékok Pierre de Coubertin francia tudós javasolta először, hogy élesszék újjá az olimpiai játéko­kat. Először arra gondolt, hogy a teljes atlétikai program alapján szervezi meg a francia spor­tot. Később azonban felismerve, hogy a játékok jelentős szerepet játszhatnak a nemzetközi meg­értés és barátság kifejlesztésében — elképzelése hatalmas arán ’okat öltött. — 1893-ban nyílt tevelet intézett az atlétikai világ képviselőihez, javasolta, hogy támasszák fel az ősi olimpiai játékokat. 1894-ben Párizsban egyhangúlag meg­alakították a nemzetközi olimpiai bizottságot, amely ma résztvevő nemzetek képviselőiből ált. 1896-ban joggal szemelték ki Athént, mint az első modern olimpiai játékok színhelyét. Az­óta minden négy évb-n megtartották a játéko­kat, kivéve az 1916-os, 1940-es és 1944-es há­borús éveket. — 1900: Párizs, 1904: St. Louis, 1908: London, 1928: Amsterdam, 1932: Los An­gelos, 1936: Berlin, 1948: London, és 1952: Helsinki. Ma 83 nemzet vesz részt az olimpiai játé­kokon. Az a tény, hogu az 1956-os játékok szín­helyéül az ausztráliai Melbourne az ötödik vi­lágrész városát választották, újabb bizonyítéka, a játékok tényleges nemzetközi jellegének. A melbournei krikettpálya. A labdarúgó és krikett mérkőzések döntőit a központi stadionban rendezik. A stadionban 120 ezer néző fér el, de a játékok alkalmával a férőhelyek számát 104 ezerre csökkentik. Itt tartják a megnyitó és a záróünnepsége- darugás és a gyephoki középdöntőit és döntőit, kel, az atlétikai versenyek nyolc napját, a lab- Az ötödik fesztivál ausztráliai résztvevői elbe­szélgettek a stadionban dolgozó munkásokkal Az olimpiai park, amely a stadion közelében készül, egész Ausztrá lia legszebb sportközpontja lesz. A Melbourne üzleti negyedén kivüleső zöld övezetében fekvő park lesz az úszó, műugró, vizipotó, kerékpár- versenyek színhelye. Itt rendezik a labdarúgó és a gyephoki bajnokság selejtezőit. A három áj sportpályán és az ultramodern uszodában 80 ezer nézőnek jut hely. Az olimpiai falu — most épül Heidelhergben mintegy 30 km-re a központi stadiontól. A faluban 6.000 atléta és kísérő lakik majd. A 700 házból álló falut ágy építik fel, hogy az egyes országok között ne tegyen semmiféle válaszfa'. a különböző nem­zetek atlétái szabadon érintkezhetnek egymással. Az olimpiai falut a játékok utó:, a lakásprob­léma enyhítésére használják fel. Kétszáz autóbusz és százötven autó biztosítja a versenyzők elszállítását a stadionba. Bridgefort vezérőrnagy, az olimpiai bizottság elnöke mondotta: „A játékok valóságos feszti­vált jelentenek az ifjúság számára. Megterem­teni a jóakaratot szerte a világon és ez a jó­akarat jellemzi Ázsiával való kapcsolatainkat. A jóakarat szellemét mi sem szívhatja fel job­ban, mint az, hogy a fiatal sportolók az olim­piai zászlók alatt mérkőzzenek meg egymással" ■ Figyelmeztetjük olvasóinkat, hogy ha lapunkra csak a má­sodik negyedév végéig fizettek elő, akkor idejében, azaz jú­nius végéig fizessék ki az 1956- os év harmadik és esetleg ne­gyedik negyedévére az előfize­tési díjat, hogy a lapot zavar­talanul, pontosan megkapják. Az előfizetési díjat a postá­sok és a sajtóterjesztők sze­dik be. Előfizetőink figyelmébe ajánljuk, hogy amennyiben eb­ben az időben szabadságra men­nének, az előfizetési díjat már hamarább egyenlítsék ki. Ilyen esetben az előfizetési díjat a postásnak, a sajtóterjesztőnek vagy abban a postahivatalban, ahonnan a lapot kapjuk, kell kifizetni. A szabadságra készülő előfi­zetőink figyelmébe! Azoknak, akik a második ne­gyedév befejezése előtt sza­badságra mennek, figyelmükbe ajánljuk, hogy elutazásuk előtt fizessék ki a hátralékos előfi­zetési díjat. Elutazásuk előtt beszéljék meg az előfizetés kérdését a postással, vagy a sajtóterjesz­tővel. De előfizethetnek abban a postahivatalban is, ahonnan a lapot kapják. Biztosítsák a lap > folyamatos beküldését a har­madik negyedévben is! I t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom