Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-06-02 / 22. szám

1956. június 2.

VffiÍM

A haza építésének érdekében

jelöljük meg az ifjúság kezdeményezésének jó irányvonalát

A CSISZ KB elnökségének jelentéséből — Előadta a CSISZ KB IV. plénáris ülésén Jarosiav Hejna elvtárs KB titkár

Csehszlovák Ifjúsági Szövetségünk Központi Bizottságának ülését fokozott politikai élénkség időszakában, népünk alkotó kezdeményezése nagy fejlődésének időszakában tartjuk. Ma a figyelem középpontja, amint azt mindenki megfigyelheti, a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának és a CSKP KB ülésének nagy jelentőségű következtetései, mélyreható kezdeményezései egész politikai életünkre és így teljes mértékben a CSISZ tevékenységére is.

A XX. kongresszus és a CSKP KB ülésének eredményei közvetlenül érintik minden fiatal ember életét és munkáját s. Az olyan kérdések, mint a személyi kultusz és minden kiterjedt és bonyolult társadalmi következményei elleni küzdelem, a kollektív vezetés hangsúlyozott érvényesítése, az egész közélet helyes szocialista normáinak felújítása, egész társadalmi történésünk lényeges demokratizálása és decentralizálása, ifjúságunk előtt nem maradhatnak és nem maradnak figyelmen kívül.

Ezzel függnek össze azután ifjúsági szervezetünk, CSISZ-ünk munkájában fennálló problémák is, — túlságosan nagy központosítottsága, elbürokratizálódása és tevékenységében az önkéntesség államosításának és megszegésének megnyilvánulásai.

Mindezekről a kérdésekről egész országunkban és ifjúságunk körében is élénk vita folyik. Ez a vita bizonyítja, hogy munkánkban hiányosságok mutatkoznak, de arra is van elég erőnk, hogy a hibákkal leszámoljunk.

A kezdeményezések és bíráló szavak gazdagsága érkezik ifjúsági szövetségünk munkájával kapcsolatban is. Ezek nagyobbára értékes hozzászólások és megjegyzések, mert értelmük az, hogy az ifjúság körében folytatott munkánk javításához hozzájáruljanak. Mindezeket a javaslatokat üdvözölnünk kell és belőlük a kellő következtetéseket le kell vonnunk. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy mindazt, amit javasolnak, bírálat nélkül kellene elfogadnunk, vagy másfelől azt gondolnánk, hogy mindazt, amit éveken keresztül elhanyagoltuk most, úgymond, máról holnapra egyszerre megváltoztatjuk, hogy mindazt a jót és értékeset, ami az ifjúsági szövetség sok éves tevékenységében sikerült, elvetjük.

Ebből az elvből indultak ki a Központi Bizottság szervei, amikor a széles aktívával folytatott tanácskozások alapján a túlméretezett centralizáció, a bürokratizmus stb. megszüntetésére némely intézkedéseket fogadtak el.

A CSKP KB határozata arról tanúskodik, hogy az ifjúság mindennapi életében szövetségünk küldetése következetesen nem érvényesül.

Nyíltan meg kell mondani, hogy az ifjúság alapvető érdeklődési körei megvalósításának és jogai védelmének követelményét leegyszerűsítettük. Működésünkben ugyan abból a helyes elvből indultunk ki, hogy az ifjúság alapvető érdeklődési köre a szocializmus építésén vállalt részvétele, de sajnos, munkánkból az ifjúság életében felmerülő mindennapos problémák megoldása elveszett. Röviden mondva, tevékenységünkből elveszett a fiatal ember.

A kongresszus által elfogadott határozatok többsége, ha helyes is, a leien időben nem tejesül. Ebből az alapvető szemszögből kell megítélni a CSISZ egész munkáját is.

A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség az eddiginél még érthetőbben magyarázza meg az ifjúságnak, hogy minden fiatal ember alapvető érdeklődési köre a szocialista építés, az ipar és a mezőgazdasági termelés, valamint a technika szüntelen gyarapítása. Hiszen Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának a nemzetgazdaság fejlesztése második ötéves tervének összeállítására kiadott irányvonalaiban kitűzött célok a fiatal emberek jobb, elégedettebb és gazdagabb élete iránti vágyakozását fejezik ki.

A CSISZ szervezetei az iparban és a mezőgazdaságban a fiatalságot továbbra is a szocialista versenyzésben vállalt szélesebb méretű részvételre, az új technikáért folytatott harcra vezetik, főleg a szakminősítés növelésével, és a legfontosabb ágazatokba — a bányaiparba, építészetbe és mezőgazdaságba történő felsorakozásra vezetik.

Rendszerünk vívmányai azonban nem azt jelentik, mintha az ifjúságnak mindennapos életében nem lenne egész sor problémája és nehézsége.

Naponta találkozunk az ifjúság érdekeinek védelmét célzó törvények és rendelkezések megszegésével. Vannak ^üzemek és gazdaságok, ahol a fiatalokat ugyanazért a teljesítményért rosszabbul jutalmazzák csak azért, mert, úgymond, a fiataloknak annyira nincs szükségük.

A többi ágazatban is a fiatal munkásokat gyakran olyan munkákra osztják be, melyeket senki sem akar elvégezni. A mezőgazdaságban sok kitanult kombájnvezető más helyeken csakis azért dolgozik, mert a kombájnokat különböző okokból nem kitanult dolgozók kezelik.

A fiatal munkások és mezőgazdasági dolgozók számára nem mindenütt teszik lehetővé szakminösítésük növelését. Sokaknak nincs is kedve tovább tanulni, mert tudják, hogy magasabb minősítésüket úgysem használhatják fel.

A megelégedéshez és a munkakedvhez nem járulnak hozzá a fiatal munkások egyes otthonaiba^ és a fiatal mezőgazdasági dolgozók szálláshelyein uralkodó viszonyok.

Egyes tanintézetekben és tanulóiskolában a dolgozó fiatalságot mind ez ideig helytelenül nevelik., Sok nevelő dolgozó az önkéntesség elvét parancsokkal helyettesíti és úgynevezett „önkéntes kötelező" munkán kívüli tevékenységet szervez.

A CSISZ szervezetek és egyéb tömegszervezetek. működését gyakran gondnokokkal helyettesítik, akiket az igazgató, vagy a munkaerőügyek minisztere 1952. évi 69. számú rendeleté alapján létesített ún. tanításitermelési csoport aktívája nevez ki.

Az abszenció és a fluktuáció növelését segíti elő a tanintézetek és a

tanulóiskolák tanulói toborzásában és széthelyezésében fennálló sok hiba is. Vagy talán helyes az, hogy a munka- erőtartalékok kosicei 2. számú tanintézetének 356 végzettjéből az anya- üzembe csupán 99-et osztottak be és a többit az egész köztársaság területén 74 üzembe küldték? Hasonlóképpen fest a helyzet a főiskolák végzettjeinek széthelyezésénél is.

A tanintézetek munkájában megfontolandó tünet a kellő munkatermelékenység hiánya, melyet az anyaüzemek idéznek elő, s mely a szakkiképzés színvonalát csökkenti és a tanulókat a munka iránti közömbös viszonyra vezeti.

Az üzemek sok vezetője, a mesterek és az idős munkások nem éreznek kellő közös felelősséget a velük vagy vezetésük alatt dolgozó fiúk és lányok neveléséért, s az ifjúság iránti helytelen viszonyt, az ifjúság lebecsülését és kigúnyolását eltűrik.

A fiatal ember, minthogy csekély élettapasztalatokkal rendelkezik, ezekkel a problémákkal a kollektíva segítsége nélkül nem birkózhat meg. Mindenekelőtt az ifjúsági szövetség szervezete fejthet ki nagy nyomást a gazdasági és áilami szervekre, hogy ezeket a problémákat megoldják. A CSISZ tehát küldetését jobban akkor teljesíti, ha az egész ifjúságot még nagyobb igyekezettel az építő feladatok teljesítésére vezeti és egyúttal szemmel tartja az ifjúság mindennapos problémáit, s azokat következetesen megoldja.

Egyúttal hangsúlyozottabban kell érvényesíteni az iskolai szervezetek jogát is, hogy képviselőik útján az iskola és a tanítók munkájával kapcsolatban véleményt mondhassanak. Csakis így újítjuk fel teljes mértékben az élettel, a munkával és mindazzal kapcsolatos aktív alkotó viszonyt, ami nyilvánosságunkat élettel telíti meg és ami a tanulóknál az utóbbi időben ellanyhult. A bírálat ilyen fejlesztését azonban nem lehet összeegyeztetni a szerénytelenség megnyilatkozásaival, túlméretezett követelmények kitűzésével és a fegyelem megszegésével.

Annak nyomatékos hangsúlyozása érdekében, hogy a CSISZ-ben vállalt tagsággal különféle előnyöket, a főiskolára való felkerülés lehetőségét és hasonlókat egybekapcsolni nem lehet, szükség lesz, — amint ezzel kapcsolatban a CSISZ Központi Bizottságának elnöksége már határozott, — a „káderezés” eddigi módszerei maradványainak megszüntetésére, főleg az iskolák jövő abszolvpnsei formális kádervéleményezéseinek kiállításával kapcsolatban.

Azt, hogy a CSISZ igazi politikai befolyása az iskolákban, és szerepe a tanulóifjúság életében mind ez ideig csekély, nagy részben a CSISZ iskolai szervezetei CSISZ szervek általi veztésének nem megfelelő színvonala idézte elő. A Központi Bizottságtól egészen a járási vezetőségekig, a szervekben és főleg az apparátusban a tanulókhoz „felülről”, túlnyomó részben csupán a különféle intézkedések megvalósításának és a feladatok kitűzésének szemszögéből közeledünk. Csekély mértékben jártunk a hallgatókkal fennálló napi kapcsolat, életük, problémáik és szükségleteik mélyreható ismerete útján. A CSISZ dolgozók egy része mind ez ideig nem szabadult meg a tanulóifjúság iránti megengedhetetlen, fennhéjázó viszonytól, ami a tanulókat elriasztotta, bennük bizalmatlanságot keltett és sok komoly kárt idézett elő.

Ebben az állapotban lényeges helyreigazításnak van helye, felülről egész le. Annak érdekében, hogy a főiskolákon működő CSISZ szervezetek vezetését, tekintetbe véve a főiskolák különlegességeiket, minőségivé tegyük, a CSISZ KB főiskolai tanácsa és a szövetség egyes további szerve! mellett főiskolai bizottságok felállítását javasoljuk. Ugyancsak kívánatos lenne, az önálló országos diákújság megújítása, mely a tanulóifjúság nevelésének hatékony eszközévé, problémáik megoldásának és nézeteik kicserélésének szószékévé válhatna. Egyidejűleg a CSISZ iskolai szervezetek figyelmét az egyes iskolák diákújságjainak bővítésére és színvonaluk növelésére kellene fordítani.

irányítsuk a pionírszervezetet úgy, hogy a gyermekek gyönyörű gyermekkort éljenek

ACSISZ-nek a tanulóifjúság minden éíelprohlémáját

meg keli oldani

Kiválasztáson alapuló iskoláink és főiskoláink az utóbbi években nagy fejlődésről tettek tanúságot. Az ifjúság számára a művelődés sokkal szélesebb lehetőségeit adják, mint bármikor a múltban.

A CSISZ szervezetek iskolákban végzett munkájában, a IV. Világkongresszusra folytatott készülődésekkel kapcsolatban bizonyos előrehaladásra és aktivizálásra került sor. Az iskolák munkájában azonban felmerülnek olyan tünetek is, melyek mind ez ideig a tanulók jövő hivatásukkal kapcsolatos jobb előkészítését lehetetlenné teszik, életüket megkeserítik és amelyeket eddig az ifjúság szövetségében hiányosan oldottunk meg.

Erre az utóbbi időben a prágai főiskolákon rendezett CSISZ-gyűlések figyelmeztettek, ahol élénk felszólalások közepette a hallgatók az iskolák munkájában és a CSISZ működésében felmerülő problémákat vitatták meg. Igaz az, hogy ezeken a gyűléseken a nagyobbára helyes és értékes hozzászólások mellett helytelen nézetek is szóhoz jutottak és akadtak olyan egyének is, akik a CSISZ-gyűlésekke! vissza akartak élni és az igazi vitát, valamint a vélemények kicserélését meg akarták akadályozni. Ezt azonban a hallgatók többsége visszautasította és a gyűlésekről kikerülő hozzászólások túlnyomó többségükben valóban helyesek és értékesek.

így például egyes főiskolákon, fakultásokon és évfolyamokon a hallgatók túlságos megterhelése mutatkozik. Nehezen tanulhatnak jól egyénileg a prágai Vegyi-Technológiai Főiskola hallgatói, ahol az előadások, szemináriumok és egyéb foglalkozások óráinak száma általánosan a heti 36 órát meghaladja és az élelmiszeripari kémia fakultásán a téli szemeszterben ez a szám hetenként 59 órát ért el. Áz iskolák tantervei az anyag tömegével túlzsúfoltak, miközben a tanulás eszmei és szakszínvonala gyakran alacsony, a tanulmánynak az élettel nincs kapcsolata és a gyakorlat szükségleteinek r.em felel meg. Különösen szembetűnően mutatkoznak meg ezek a hiányosságok a marxizmus-leniniz- mus alapjainak tanításában, ami nevelői és művelődési tevékenységét súlyosan károsítja és a hallgatók számára lehetetlenné teszi, hogy valóban alkotó marxista gondolkodásmódot sajátítsanak el.

Komoly hiányosságok merülnek fel a tanulmány szervezésében. Gyakorta például rövid vizsga-időszakokat állapítanak meg. úgyhogy a vizsgák és a többi munka elviselhetetlen felgyülemlésére kerül sor. E kérdés átgondolt megoldása az előmenetel javulásához bizonyára jobabn hozzájárulna, mint a vizsgák második és harmadik határidejéért fizetett díjak. A főiskolákon és szakiskolákon nem kielégítő megoldást nyert a gyakorlat, legyen szó akár szervezésről, vagy az időbeosztásról és az anyagi biztosításról. Egyetértünk az előadások kötelező látogatásának bírálatával a főiskolákon,

mely következményeiben a hallgatókat az önálló felelős munkától szoktatja el. Ügy véljük, hogy az előadásokat mihamarabb kötelező és nem kötelező előadásokra kell osztani, amint azt a CSKP Központi Bizottságának főiskolákról szóló határozata állapítja meg, intézkedéseket kell tenni az előadások minőségének növelésére és egyúttal folytatni kell az önkéntes előadás-látogatás érvényesítését is.

Ismeretes, hogy népi demokratikus rendszerünk a főiskolai hallgatókat nagy anyagi gondoskodásban részesíti. Ennek a gondoskodásnak eredményeit azonban gyakran fölösleges rendetlenségek gyengítik, mint amilyenek pl. a jegyzetek és a tanulmányi irodalom magas ára, a főiskolai menzák ételeinek rossz minősége és a hallgatók elszállásolásában felmerülő komoly hibák. Nem érthetünk egyet azzal, hogy az élelmiszerek árának leszállítása nem a menzákon felszolgált ételek minőségének emelkedését jelentette, hanem csökkentették az élelmezéssel kapcsolatos állami hozzájárulás összegét. Sok helyen, mint például a Mezőgazdasági Főiskola letnai intemátusában a hallgatók Összezsú- foltan és nem higiénikus feltételek' között élnek.

Éles bírálatot érdemel a nevelés kaszárnya módszere is, mely számos internátusbán és főleg a tanulóotthonokban a hallgatók önállóságát és kezdeményezését korlátozza és joggal elkeseríti őket. Szükségesnek tartjuk, hogy az intemátusokról és tanulóotthonokról szóló érvényes előírásokat és főleg érvényesítésük gyakorlatát alaposan felülvizsgálják.

Szólni kell további alapvető kérdésekről is, mint az eddigi iskolatörvényünk és iskolaügyünk létező rendszerének érvényesítéséből származó tapasztalatok, és meg kell emlékezni arról is, hogy társadalmunk szükségleteinek hogyan felel meg a főiskolák jelen idejű széthelyezése.

A CSISZ az iskolában az ifjúságot továbbra is mindenekelőtt a jövő hivatással kapcsolatos szívós és lelkiismeretes előkészítésre vezesse. A CSISZ-nek az ifjúság érdeklődési köreit és szükségleteit minden oldalúén biztosítania kell. Ezt a feladatot azonban csak akkor teljesítheti, ha mint a tanulóifjúság önálló, saját szervezete működik.

Teljes mértékben tudatosítjuk a tanítók és a CSISZ iskolai szervezetei együttműködésének és jó kölcsönös viszonyának jelentőségét. Hálásak vagyunk tanítóinknak a jó igyekezetért, melyet többségük ebben az irányban kinyilvánít és tiszteletben tartjuk azt. Nem érthetünk azonban egyet az iskolai szervezetek fölötti alkalmatlan felügyelet és gyámkodás erős tendenciáival, főleg a kiválasztáson alapuló középiskolákban, melyek sok esetben már az Iskolaügyi Minisztériumnál kezdődnek. Ezek a tendenciák az iskolai szervezetek önállóságát és kezdeményezését aláássák és azokat az iskola függvényévé változtatják.

Pionírszervezetünk az utóbbi időszakban néhány sikert ért el. A CSISZ II. kongresszusa óta eltelt időben 260 000 tagot vett fel, úgyhogy ma soraiban 760 000 gyermeket tömörít. A pionírszervezet jelentékeny osztályrészt mondhat magáénak a fiatal technikusok, a Micsurin-követök és a gyermeki művészi alkotókészség fejlesztéséből. Egyes csoportokban a természet ölén folytatott munka és a természetjárás sikeres fejlődésnek indult. Egyre nagyobb mértékben kiterjed a gyermekek közhasznú munkája, melyben azt az igyekezetüket nyilvánítják ki, hogy hazánk felvirágoztatásához hozzájárulnak. Ezek a sikerek azonban csupán részlegjelle- gűek. A pionírszervezetben folytatott nevelő munka általános színvonala nem felel meg annak, amit a gyermekek a pionírszervezettől elvárnak és nem felel meg azoknak a feladatoknak sem, melyekkel a CSISZ a legifjabb nemzedék nevelésénél rendelkezik.

A pionírszervezet mindenekelőtt csekély mértékben gyakorol hatást a gyermekekre szabad idejükben. Tevékenysége nem eléggé vonzó és érdeklődést keltő. Gyakran fölöslegesen gyűléseznek és ez a gyermekek szabad természettel és játszótérrel kapcsolatos vágyakozását nem elégíti Ifi. Az egyes játékelemek, versenyek, a romantikusság és a gyermekek számára annyira szükséges egészséges kalandok mindeddig csupán kivételt képeznek.

A pionírszervezet vonzóerejét jelentékeny mértékben gyengíti az iskolai módszerek behatolása a rajok és őrsök tevékenységébe és ott néha nehezen különböztetjük meg, hogy hol végződik a tanítás és hol kezdődik a pionírmunka. Mindeddig vannak olyan vezetők és tanítók, akik az önkéntes gyermekszervezet tevékenysége és az iskola munkája közötti különbséget nem tudatosítják. A gyermekek saját kezdeményezését és önállóságát nem fejlesztik, hanem ellenkezőleg, különböző rendelkezésekkel elnyomják.

Az iskolai módszereknek a pionírszervezet munkájába végbement be- hatotlásához és az iskolaigazgatás vonalán folytatott irányításához némely irányvonalak is hozzájárultak, melyeket az Iskolaügyi Minisztérium és a CSISZ Központi Bizottsága közösen tett közzé, mindenekelőtt a különféle versenyekkel kapcsolatban, mint például a fiatal technikusok és Micsu- rin-követők versenye. Az országos versenyek ezenkívül a túlságos köz- pontosítást eredményezték. Ezért mérlegelni kell, hogy a jövőben ezeknek a versenyeknek súlypontja a csapatokban legyen.

Nem kellőképpen gondoskodnál^ a pionírcsapatokról a CSISZ alapszervezetei. A CSISZ tagjai és a CSISZ aktíva előtt a gyermekekkel folytatott munka fontossága nem világos. Elő - fordul, hogy a pionírok vezetőiül nem mindig rátermett CSISZ-tagokat választanak ki.

A jelen helyzet, amikor az őrsök vezetői túlnyomó részben a nyolcéves és a tizenegyéves középiskolák 11-15 éves tanulói, megköveteli, hogy az idősebb pionírok rajvezetóiül fejlettebb CSISZ-tagokat nyerjenek meg. Vonatkozik ez a pionírcsapatok vezetésére is.

Egyes CSISZ-szervezetek a pionírok iránti gondoskodásukat a vezetők kiválasztásával befejezik.

Az ifjúság szabad idejét nemcsak az iskolában, a műhelyekben és a mezőn tölti, de sok szabad perce marad, melyekben szórakozni, tanulni akar, a világot, az életet akarja megismerni. Az ifjúságnak szabad perceiben ugyanúgy, mint a munkában jó elvtársakra van szüksége.

CSISZ-szervezeteinkben azonban a fiatalok igen gyakran közömbösségbe és meg nem értésbe ütköznek. Ismerjük be, hogy az ifjúság szabad idejének valamennyien több proklamációt, mint gyakorlati szervezési munkát szenteltünk. Vétkes ebben Központi Bizottságunk, az elnökség és főleg a Központi Bizottság titkársága is. Távolról sem szenteltünk ennek a kérdésnek annyi figyelmet, mint a CSISZ tevékenység egyéb részeinek. Sőt, néha attól tartottunk, hogy ezek a dolgok háttérbe szorítják a szerintünk fontosabb feladatokat.

Ma, elvtársak, világosan megmutatkozik, a múlt években hibákat követtünk el azon a téren is, hogy a kulturális tevékenység egyes formáiról és különböző, az ifjúságra nagy vonzóhatást gyakorló létesítményekről, lemondtunk. Javasoljuk, hogy szervezetünk, amint az néhány évvel ezelőtt volt, sokkal kezdeményezőbben szervezze az Ifjúság Művészi Alkotó- készségének versenyét. Ügy véljük, célszerű lesz még ebben az évben a falvakból, tanintézetekből és iskolákból kikerülő együttesek, egyének és fiatal tehetségek versenyének előkészítése, mely csúcspontját a Moszkvában rendezendő VI. Világifjúsági Találkozó idején érné el. Ily módon feltételeket teremtünk, hogy 1957-ben szélesméretű országos ifjúsági alko- töversenyt hirdessünk meg. Tudjuk, hogy a fiatal emberek ezt a versenyt korábban teljes mértékben saját ügyüknek tekintették, s abban a kulturális és társadalmi élet számos aktív szervezője, sok fiatal művész nőtt fel.

Helyes lesz, ha az eddiginél sokkal nagyobb számban az ifjúság klubjait létesítjük, főleg falvakon és kisvárosokban. Nem szabadna egyetlen olyan CSISZ helyi vezetőségnek sem lennie, mely saját helyiséggel nem rendelkezne, amelyben az ifjúság szabad idejében összejöhetne. A nemzeti bizottságoknak ezt a feladatot fiatal polgárokkal szembeni fontos kötelezettségük egyikeként kell megoldaniuk. Az ifjúságnak helyiségre van szüksége és mindenütt, ahol tevékenysége számára egyes kultúr- és művelődési létesítményekben alkalmas helyiséget nem kaphat, teljes joggal klubhelyiség felépítéséért jelentkezik. Mérlegelni kell az ifjúság klubhelyiségeinek létesítését nagyvárosokban is.

A jelentés további része a marxiz- mus-leninizmus propagandájában fellelhető hiányosságokról beszél, mely frázisszerűségben, akadémikus szó(Folytatás a 10. oldalon.)