Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1956-05-19 / 20. szám
A CSISZ SZLOVÁKIÁI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Bratislava, 1956, május 19. __________________________ Ar» go rflltr IV. évfolyam, 20. szám. Harcokban nőtt és izmosodott Harmincöt évvel ezelőtt 1921 május 14-én nyitották meg Prágában a csehszlovák szociáldemokrata balszárny kongresszusát, amely elhatározta a Csehszlovákia Kommunista Pártjának megalakulását. Akkor, 55 évvel ezelőtt keletkezett a párt, amely minden erejét, tehetségét, harci eltökéltségét egy cél érdekébe állította: az alamizsna utalványaival és éhbéreivel együtt eltávolítani a burzsoa köztársaságot, a gyárosok és földbirtokosok uralmát és olyan államot alakítani, amelyben nem volnának kizsákmányolok és kizsákmányoltak, maga a nép uralkodna és felépíteni a szabad és boldog emberek államát. Csehszlovákia Kommunista Pártja e fenkölt eszme szellemében indult el azon a úton, amelyről előre tudta, hogy nem valami idillikus sétáról van szó, hanem az uralkodó burzsoázia és a forradalmi erők kemény és kérlelhetetlen összeütközéséről. Egyenlőtlen volt a harc, hiszen a München előtti burzsoa pártok tökéletesen egységesek voltak, amikor a kommunista párttal szembe kellett fellépni, amikor harcolni kellett a dolgozó nép jogos kérelmeiért. Széleskörű antikommunista blokkot alakítottak, hogy különböző módon pénz és hatalom útján gumibotokkal és puskatussal szétverjék a pártot, lehetetlenné tegyék tevékenységét és visszaüssék támadásait. Miért volt a különböző politikai színezetű burzsoázia gyűlölete a kommunista párttal szemben olyan fékez- hetetlenül vad. Tudatában annak, hogy csakis a kommunista párt és minden körülmények között csakis a párt maradt hú a munkásosztály ügyéhez, hogy csakis a párt védelmezi a kis és szegény parasztok érdekeit, és a dolgozó nép hisz a pártban és lobogói alatt kész harcba indulni. Súlyos, véres és könyörtelen volt a dolgozók összeütközése a gyárosokkal, nagybirtokosokkal és az uralkodó osztály apparátusával; harcot jelentett a kenyérért, a magasabb bérért, és a szabadságért. £s ezekben a harcokban a nép élén mindig a kommunisták álltak. Gondoljunk csak vissza az 1932-es évre, a 25.000 mosti bányász sztrájkjára, az Ostrava vidéki Karlové Huty dolgozóinak sztrájkjára, a szlovákiai mezőgazdasági dolgozók harcaira. A kommunista párt ereje a népben a nép szeretetében és rokonszenvében rejlik, és fordítva: a dolgozó nép csakis azért győzte le a kapitalistákat, azért teremthette meg az új társadalmi rendet, mert a kommunista párt, a munkásosztály előosztaga vezette a népet. A kommunisták nagy áldozatokat hoztak a fasiszta uralom alól való felszabadító harcokban. A párt 25.000 legjobb fia és leánya elesett, 60.000 kommunistát vetettek koncentrációs táborokba, és náci börtönökbe — így néz ki a párt legdicsöbb időszaka tevékenységének mérlege. De még ezek a nehéz veszteségek se gyengítették, vagy tették tönkre a pártot, mert a párt a népből indult ki és szorosan egybeforrt a néppel. Hiszen sok százezer polgár, munkás, paraszt és a dolgozó értelmiségiek, akik nem is párttagok egyetértenek a párt programjával, harcolnak a kitűzött célok eléréséért, és minden erejüket latba vetik, hogy a párt által kitűzött célokat elérjék. A párt már 55 éve vezeti a népet. Az első köztársaság idején harcot jelentett a kapitalizmus megdöntéséért, a kenyérért, a munkáért. A megszállás ideje alatt kérlelhetetlen áldozatos harcot folytatott a haza felszabadításáért. Még majdnem három évvel a forradalom után vissza kellett verni a reakció azon próbálkozását, hogy Csehszlovákiát visszatérítik abba a táborba, ahol még vannak kizsákmányolok és kizsákmányoltak, amelyben 'az erő uralkodik, a gyárosok és bankárok pénzének hai; alma. 1948 februárjában megmutatkozott, hogy nr.pifnk kiben hisz és kit követ. A reakciót leverték, a párt a nép élére a további győzelmek útjára lépett. Legyen az párttag vagy pártnélküli, ezekbe.’« a napokban visszatekint arra az útra, melyet Csehszlovákia Kommunista Pártja a 35 év alatt megtett, újból igazolva látja, hogy a párt soha, semmilyen körülmé-nyek között nem okozott csalódást, nem árulta el a népet és nem élt vissza a bizalmával. Hú maradt azokhoz a szavakhoz, melyeket Klement Gottwald elvtárs első parlamenti beszédében szemtől szembe a kapitalista nábobokkal 1929- ben mondott: „Minket nem vásároltok meg, minket nem tudtok megtörni!” Az utóbbi napok és hetek eseményei azt mutatják, hogy a párt nem tért el ettől az. elvétől. A fájdalmas igazságot olyan személlyel kapcso,látáson is megmondta, mint J. V. Sztálin, aki pedig milliók szívébe írta be magát. Meg kellett nyíltan mindent mondani, hogy tanuljunk a hibákból és távolítsuk el őket. Hasonlóképpen megmondjak az igazságot akkor is, amikor rámutatnak a gazdasági, politikai, kulturális életünkben elkövetett hibál<ra, hiányokra és túlkapásokra. A szavakat tettek követik és eltávolítjuk az egészségtelen és ártalmas jelet íségeket. Nem riadunk vissza attól sem, hogy harcoljunk azok ellen a helytelen nézetek ellen, melyeket a fovradalmiság nevében különböző elemek terjesztenek, olyan emberek, akiknek csak saját maguk felé hajlik a keze és a köztársaság, valamint a szocializmus ellenségei. Igen, Csehszlovákia Kommunista Pártja sohase félt attól, hogy me gmondja az igazságot, és továbbra is mindig a szín;,gázát vallja. Az elmúlt .55 év ezt világosan megmutatta. ■SOK3 MILYEN V€II... Milyen volt szőkesége, nem tudom már, De azt tudom, hogy szőkék a mezők, Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár, S e szőkeségben újra érzem őt. Milyen volt szeme kékje, nem tudom már. De ha kinyílnak ősszel az egek, A szeptemberi bágyadt búcsúzónál Szeme színére visszarévedek. Milyen volt hangja selyme, nem tudom már, De tavaszodván, ha sóhajt a rét, Úgy érzem, Anna meleg szava szól át Egy tavaszból, mely messze, mint az ég. Juhász Gyula, ^KKfOSiOK8<^C8<^<^<SCH^<ScKS<aiOKlCSOl'MOSD®
