Új Ifjúság, 1956 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1956-05-05 / 18. szám

4 1956. május 5.-----------------------------------------------------------------------------------------------­A CSILLAG MÉGIS FÉNYLIK T ankás hegyoldalon zöldelö fe- -®-*nyök közt vezet az út Maly Vrchre. A' fák közül madarak csicser­gése hallatszik, melybe néha beleve­gyül a drótkötélen futó csillék zör­gése. A zörgés néha kellemetlen a fülnek, de most útmutatóig szolgál, mutatva, hogy. merre van a bánya. A zörgés mind közelebbről hallatszik és a fák közül előtűnik néhány épület körvonala. A távolból már hallani a motoros mozdonyok pöfögését is, me­lyek a csilléket szállítják a tárolóhoz. A felszínen aránylag csend van. Csak a csillék zörgése és a mozdo­nyok püfögése jelzi, hogy a bányában lüktet az élet. A felvonó egymás után hozza, fel a tárnák mélyéből a vasér­cet, s viszi le az üres csilléket. Ide­ges várakozás tölt el. Szeretnék mi­mely jelzi, hogy a bánya teljesíti a tervét. Tőle tudtam meg azt is, hogy a bányában két ifjúsági munkacsoport dolgozik: Kovácsi Mihály és Tótpeti János csoportja. _ Mind a két munka- csoport szép eredményeket ér el. A nehézségek ellenére is 100 százalékon felül teljesítik a tervet. Kovács elv­társ munkacsoportját vasárnap tün­tették ki a CSISZ SZKB vándorzász­lajával. Rossz szokás A z óra fél kettőre jár. A tavaszi -‘“nap sugarai itt-ott áttörnek az égen úszkáló felhőkön. A távolból autó búgás hallatszik. Jönnek az au­tóbuszok, melyek a bányászokat szál­lítják a környező falvakból. Az egyik Mégpedig azért, mert Maly Vrchon ez nem így szokás. Ha eltörik a fúró, csak hosszas húza-vona után kapnak másikat helyette. S hogy dolgozhassa­nak, kénytelenek — enyhén szólva — „elemelni” egy másik munkacsoport szerszámját. Hogy ez miért van így, arra csak a Gömöri Vasércbányák igazgatósága tudna felelni, vagy mó­dot adni, hogy ezen a lehetetlen hely­zeten változtasson, mégpedig a legrö­videbb időn belül, mert az a szerszám szerzési mód már szokássá vált. Ez pedig a termelés rovására megy. Tót­peti elvtárs munkacsoportjától igazán szép teljesítmény, hogy ilyen munka- körülmény mellett is 130 százalékra teljesíti a tervet. Miért? Még van egy kis idő a műszak kezdetéig, amit a bányászok arra használ­nak fel, hogy megpihenjenek a lankás hegyoldalon zöldelö mezőn az árnyé­kos fák tövében, (balról jobbra) Szarka János, Krapka Lajos, Tótpeti János vájár és Mankó Jenő. nél előbb lejutni a bányába, hogy be­szélhessek a mindennapi munka hő­seivel, akik vasérccel töltik meg a csilléket, melyet kohóinkban vassá ol­vasztanak, hogy munkásaink szorgos keze turbinákat, és más hatalmas gé­peket formáljon belőle. Egy rövid beszélgetés De hiába sietek, a tárnába egyen­lőre nem lehet lejutni, mert a bánya­mester ellenőrző körúton van lent, és v- nincs, aki elkísérjen a bánya kanyar­gós, sötét folyosóin. A várakozás hosszú idejét azzal iparkodtam rövi­díteni, hogy körültekintettem a fel­színen és elbeszélgettem néhány fel­színi munkással. Az első, akivel talál­koztam Byros technikus volt. Fiatal fiú, CSlSZ-tag. Beszélgetés közben elmondta, hogy a bányában sok fiatal dolgozik és büszkén beszélt a fiatalok teljesítményeiről, akik jó munkájuk­kal szintén hozzájárultak ahhoz, hogy Rozsnyón a Bányászok-terén diadal­masan ragyogjon a kis vörös csillag, autóbuszról három vidám fiatal száll le. Tótpeti János, Krapka Lajos és Szarka János. Rövidesen aztán hoz­zájuk csatlakozik Mankó Jenő is. Még egy rövid fél óra van hátra a műszak kezdetéig s így van időnk egy kis beszélgetésre. A beszélgetés során beszámolnak sikereikről és nehézsé­geikről. A sikerekről elég keveset be­szélnek. önérzetük tiltja a dicsekvést. Mikor azonban a nehézségekre tere­lődik a szó, feloldódnak a nyelvek. Sok mindent megtudtam e röpke fél óra aiatt. Ebből azonban csak két do­loggal akarok tüzetesebben foglalkoz­ni. Az első, hogy sokszor kevés a szerszám. Gyakran előfordul, hogy el­törik a/ fúró, vagy valami más szer­szám rómlik el. Ennek sok oka lehet, felelőtlenség, kemény volt a kőzet, vagy a fúró volt gyenge, stb. Mi kö­vetkezik ezután? Aki nem ismeri a körülményeket, nyugodtan felelheti, hogy azonnal kapnak egy másik fúrót és folytathatják a munkát. Ezt a gyors feleletet az elintézési móddal kapcsolatban sajnos meg kell cáfolni. lA/fost pedig térjünk át a másik nehézségre, mely szintén a ter­melés és a bányászok egészségének rovására megy. Amikor az érkező autóbuszokból ki­szálltak a bányászok, azonnal feltűnt, hogy mindenki, még azok *is, akik tá­volabbról utaztak munkahelyükre, a sáros munkaruhában jöttek, melyben az előző műszakban alaposan megiz­zadtak. Ne gondoljuk, hogy ezek a bányászok talán kényelmességből, — hogy a bányánál ne kelljen nekik át- öltözködni, — utaztak munkaruhában. Hiszen mindenki szívesebben utazna tiszta ruhában, mint abban, amelyik­ben dolgozik. A bányászok kényszerű­ségből utaznak így, mert nincs fürdő és nincs öltöző. Pedig vízvezeték is van, csak meg kellene javítani, a rossz csövek helyébe újakat elhelyez­ni és egy öltözőt meg mosdót építeni. A munkások már többször is kérvé­nyezték ezt, de úgylátszik, kérelmük elveszett a felettes szervek bürokrá­ciájának erdejében. Jó szerencsét! Hogy a hibák ellenére is fénylik a csillag, az azt bizonyítja, hogy a bá­nyászok nem vesztették el lelkesedé­süket. A nehéz munkakörülmények között is igyekeznek teljesíteni a ter­vet. Erről tanúskodik a terv 100 szá­zalékos teljesítése és a két ifjúsági mukacsoport sikerei. Amikor elbúcsúztunk a régi bá­nyász-köszöntéssel váltunk el. — Jó szerencsét — hangzik a bányászok köszöntése. Én is jó szerencsét kí­vántam nekik a további munkasike­rekhez és ahhoz, hogy mielőbb meg­szűnjön ez a lehetetlen állapot, hogy mindig legyen szerszámuk és legyen fürdőjük is. Remélem, hogy a felettes szervek is ezzel a köszöntéssel fog­nak hozzá a hibák gyors eltávolításá­hoz. VARGA ERNŐ A szép tavaszi napok ott­honosak lettek a Kis Fáira alatt is. Eltűnnek a hóme­zők, már csak a Aleskalka és a Tátrai Kriváh ormain látunk itt-ott havat. Slatinán, a Vág régi medre lelett Sucany és Tu­ránit között az iclei tavasz sokban különbözik, a régi lavaszoktbl. Eltűnnek a nagy mocsa­rak és a békák, melyek itt ezrével tanyáztak. A táj nyugalmát megzavarták a lágerek, a mozdonyok, a kocsik, az építkezés. Több kilométeres részlegen húzó­dik a csatorna medre, amelyben a megfékezett Vág folyik majd. Egyre kö­zelebb kerülünk a hatalmas építkezéshez, már világosan látszik a báger, melyet a mesterek Félixnek neveztek el. Egy és fél kubikos lapát­ja egyenletesen belerágja magát a kemény kavicsba, felszedi, átemeli és az előre elkészített kocsikba kiüríti tartalmát. Josef Nemiek és Ciprián Miklovic ügyesen irányítják a bágert. Leg­alább kétszáz emberre volna szükség, hogy ezt a mun­kát elvégezze, melyet ma hét ember és egy gép lát el. Nekik köszönhető, hogy az új mederből napon'a 1300 kubik földanyag fogtp Feljebb áiabb bágert,d találkozunk, melyet Horváth Antal és Bednár Pista ve­zet. A legrosszabb földré­tegeken, az iszapon már túl vannak. Most a szilárd ka­vics alapon már jobban megy a munka. Sikeresen küzdenek a részleg időbeni kiépítéséért. Kemény fiúk, derekasan végzik a munkát. Még a kegyetlen februári fagy sem tartotta vissza őket győzedelmes útjukon a negyedévi terv határidő előt­ti teljesítésétől, pedig a föld kérge legalább egy méter­nyire teljesen fagyos volt. Krpelany és Tarany kö­zött most igen nehéz körül­mények között dolgoznak az építők. Itt a 2.5—4.3 kilo­méterek között törtetnek elő­re. Még hosszú hónapok szí­vós, nehéz munkája vár itt az építőkre. A legközelebbi időben elvágják az újon­nan szabályozott medertől a Studenec, Hrabinsky és a Cernik patakokat. Még néhány évvel ezelőtt a Sue any és Keíka alatt a Vág jobb partján, a réte­ken, a vén hársfák alatt, vagy a fenyöerdő szélén szórakozott a sucany-i ifjú­ság. Télen síztek, nyáron meg játszottak. A Kecka vidéke is megváltozott. Az építészek itt egy hatalmas kavics osztályozót állítottak fel és felette hatalmas eme- lőrudak emelkednek. Űj vé­dősáncot is húztak. A vil- lanyerőmű alapjait már le­fektették:. Ott, ahol a má­sodik zsilip kezdődik, látni erőmű alapzatára 500 köb- már a dúcolási, megkezdték már az ácsmunkákat is. Ki­tűnő eredményeket érnek el Jozef Sojka, Anton Kyz- tíansky, Viliam Ondruska, betonozó csapatai és Ján Kovácik vasmunkás csapata. A betonozok márciusban ér­ték el a legnagyobb telje­sítményeket, amikor a vízi­végéig befejezik az erőmű építését, nagyban hozzájá­rulnak országunk fellendí­téséhez. A munkahelyeken szocialista munkaverseny in­dul a CSKP fennállásának 35. évfordulója tiszteletére. A sucany-i vízierőmű dolgo­zói elfogadták a prágai ke­rület felhívását és arra kö­telezték magukat, hogy a Kilátás az épülő erőmű egy részére. méter betont fektettek le. Az építkezéseken az em­berek nem ismernek akadá­lyokat. Boldogít ja őket az a tudat, hogy becsületes, mun­kával a kötelezettségválla­lások teljesítésével és az­zal az elhatározással, hogy határidő előtt az 1958-as év Felkészültek a szemlére Az ünnepélyes szemlék május 9-én a Győzelem napján városainkban nagy visszhangra találtak. Nemcsak a fia­talok, hanem a felnőttek is örömmel legeltetik szemüket a szép látványon. Az idősebbekben sok régi emléket ébresztenek, a fiatalokban pedig vá­gyat keltenek a katonai élet után. A na zöld fennsíkja megtelik fegyelme­zett katonákkal, akik népünk előtt bebizonyítják szeretetüket a dolgozók iránt. Á katonák szorgalmasan készül­nek a szemlére. A gyalogság tökéle­tesíti magát az ünnepélyes felvonu­lásban és a gépesített egységek is gyakorolják a felvonulást. A nézőket katonai szemle tavaly valóban a fegy­veres erők szemléje volt, és az em­berekben megerősítette azt az öntu­datot, hogy biztos, jól felszerelt had­seregünk van. Ezidén május 9-e köztársaságunk fővárosa a fegyveres erők hatalmas szemléjének lesz szemtanúja. A Let­igen lekötik a repülők, akik lökhajtá- sos gépeiken pompás gyakorlatokat mutatnak be és gyorsaságukkal el­kápráztatják a nézőket. Képünkön a gyalogságot látjuk amint készülnek a hadsereg szemlé­jére. Amint látjuk, jól lépnek ki, ezt a mozzanatot örökítette meg fényké­pészünk. Betartotta a szavát A gyakorlótéren vidámság uralko­dik, különösen a szünetekben. Most is éppen megkezdődött a szünet. A fiúk elővették cigarettatárcájukat és kedélyesen dohányoznak. Rövid szünet alatt három cigarettát is elszívtak. Látni, hogy idegesek, és hogy vala­mire várnak, jobban mondva, hogy rájuk vár valami izgalmas dolog és a következő óra valami rendkívüli lesz, nem a megszokott gyakorlat. A következő órán a fiúk teljesítik harci feladatukat — éleslövészetet gyakorolnak. Az egységet a versengés láza kapta el. A legjobb eredményeket szeretnék elérni. Elsők akarnak lenni. A század legjobb céllövői a szünetben foglal­koznak a gyengébbekkel, és tanácsok­kal látják el őket. Jozko Lenharth katonát a században a legjobb „sarf- sücer”-nek ismerik el. Eljött Kovács Palihoz, aki még nagyon ügyetlen a céllövészetben. — Pali, idefigyelj — előbb tartsd, vissza a lélekzetedet, és a mutatóuj­jaddal húzdd meg a ravaszt. Te azt a hibát követed el, hogy túl gyorsan húzod meg és közben becsukod a sze­med. Akkor aztán természetesen nem találsz célba — mondta Józsi. Mind­ezt a gyakorló puskán mutatta be neki. Pali még sokáig gyakorolt és meghúzta a ravaszt. A parancsnok újabb utasításokat és parancsot adott. Kis idő múlva már céibalőttek. Az első csoport felállt. Közülük négyen Jozko Lenharth, Miso Veres, Tono Lackó, és Iván Kubik egyesre feleitek meg, a másik kettő pedig kettesre. A jó kezdet — fél siker — mondja a közmondás. A jó hangulat állandóan fokozódott. Kovács Pali és a többi gyenge cél­lövő is eljött. Kézhez kapták a tölté­nyeket, a fiúk lefeküdtek és felké­szültek a céllövésre. A parancsnok megadta az utolsó utasításokat. Oda­jött Palihoz is. Tudta, hogy Pali mi­ben követi el a hibákat és mi okozza neki a nehézséget. Vigyázzatok, ve­gyetek mélyen lélegzetet és miközben meghúzátok a ravaszt, ne hunyjátok be szemeteket Így hangzott a pa­rancsnok utolsó utasítása. Pali min­dent megtett, hogy most már feltét­lenül sikerüljön neki. Dühös volt sa­ját magára. Nehéz volna elmondani, hogy mi játszódott le a lelkében. Csakis az tudná elmondani, aki már megélt hasonló helyzetet. Nagyon iz­gatott volt és minden figyelmét a céllövészetre összpontosította. A parancsnok bizony észrevette, hogy Pali nagyon ideges. Odajött hoz­zá és néhány szóval igyekezett őt megnyugtatni. De ez nem ment olyan könnyen. De azért mégis elérte, hogy Pali mégis csak megnyugodott, helye­sen készülődött és célzott. Parancsszóra vártak, a parancsnok Végre meg is adta. Céloztak. Pali és a többiek gyors mozdulatokkal kido­bálták az üres hüvelyeket, újból és újból céloztak. A parancsnok leállítot­ta a tüzelést. Megnézte a puskákat, kiadta a parancsot, hogy jelentsék a találatokat. A század feszülten várta az eredményeket. Egyik céltáblától'' a másikhoz men­tek és jelentették az eredményeket. Mindnyájan teljesítették feladatukat, a Pali céltáblájához jöttek Mindnyá­jan, de főleg a parancsnok és Jozo Lenharth nyugtalanul várja az ered­ményt. Pali biztosra veszi, hogy cél­ba talált, mert azt mondja, ha nem, akkor földhöz vágja a puskát, hogy ezer darabra törik. Hiszen úgy tett mindent, ahogy mondták, óvatosan húzta meg a ravaszt, nem hunyta be a szemét és célzott. Most jelentették a Pali eredményét. Csupa telitalálat — kitűnő. Nagy volt az öröm, örült az egész század, de a legjobban Pali, akinek a sok balsiker után végre szerencséje volt. A parancsnok azonnal Palihoz sie­tett, gratulált neki és ezt mondta „Hiszem, hogy nem volt véletlen, ha­nem megmutatkozott a lelkiismeretes és szorgalmas munka eredménye" • Valóban nem volt véletlen. Palinak csupa telitalálata volt. Nagyon örült ennek, Jozko Lenharth is, mert úgy vélte, hogy neki van a legnagyobh érdeme a siker körül. Ezentúl már Palit nem bosszantották fel azzal, hogy micsoda katona, ha még lőni sem tud. •A következő gyakorlatnál Pali újból jó eredményeket ért el. Lassanként 3 lefLiobb céllövők közé számítottáK. Jozko Lenharth azután még sokszor elmoridogutta, hogy ..nem mondtam, ha ügyesen húzod meg a ravaszt és nem csukod be a szemedet, akkor pontosan célba találsz”. Hiszen olyan szemed van, mint a sasnak, csakú gy nem tudtad, hogy mi a helyes mód­szer a céllövészetnél". masoatn negyeaev tervet w-i százalékra,\ a munkaterme­lékenység tervét 105 száza­lékra teljesítik és 0.8 szá­zalékkal csökkentik az ön- köttségekeet. Ezen kötele­zettségvállalások teljesítésé­vel növelni akarják sikerei­h.PÍ

Next

/
Oldalképek
Tartalom