Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-01-08 / 1. szám

1955 január 8 DJ IFJÚSÁG NYÍLT LEVEL Feri barátomnak Kedves Barátom! Nem a dorgálás gondolata, hanem segítő szándék adta kezembe « tollat. Az elmúlt két hónav alatt háromszor kíséreltem meg, hogy talál­kozzam véled. Nem sikerült Azt hogy a novemberi taggyűlés estéién - vagyis egész éjjel — nyers répaszeletet kordiái az állomásról * nem jöt­tél el — nem szándékom felróni. Szorított n munka, s mint min dia most is Te jártál élen — helyesen tetted Persze hog/, decemberben sem jöttél el. s hogy már egy hónapja tárnak barátaid a szövetkezeti esti iskolába de a Te nevedet a jelenlevők névsora között hiába kerestem — ez már nincsen rendjén Nem ezt vártam Tőled. Nagyon szép. hogy annyira büszke vagy paraszti mívoltodra. Sokszor ’szembe jutnak szavaid mélyeket most két éve. az évzáró gyűlésen mondottál ..Sehová nem megyek, kocsis leszek és a szövetkezetben ma­radok” Magaddal rántottál akkor nyolc ingadozó fiatalt. Nyolc pár élet erős ifjú munkáskézzel avar nyitottad a szövetkezete t. Elismerem — ak­kor megtetted a magadéi De így volt az. azóta mindig? — gondolkozzál. Emlékezz csak vissza most egy éve beszélgettünk először a tanulás­ról Te akkor vállat rántottál, kicsit fölényesen mondtad ..úgy fernerer» a határt, mint a tenyeremet Hagyjatok engem dolaozni nem leszek én soha számvevő” Hiába bizonyítottam, hogy számtanból mindig gyenge voltál s hogy más egyebet is tanulsz ottan és idővel még csoportvezető is lehetsz — hajthatatlan maradtál. A politikai iskolázást hűségesen láto­gattad az énekkar próbáira is eljártál, de az esti iskolát konokul élke- riüted Ne haragudj hogy feldobálom az elmúlt év — számodra kellemetlen emlékeit. Kénytelen vagyok ehhez az utolsó kísérlethez folyamodni, h00/ bebizonyítsam- nem volt igazad tévedtél, elvesztettél egy ével Emlékezz csak vissza, ha jól tudom, május derekán történt amikor n csoportvezető elküldött a nagymagtárba — ..Feri van ott, néhány zsák oétísó vidd ki a répatáblára, rakd le az akácos mellé.” - A magtárhoz hajtottál., az öreg Varga bácsi helyettesítette akkor a magtárost Még biztosan emlékezel reá, hogyan fogadott. ..Jól van fiam, csak válaszd ki. rakd fel, én majd beírom." Egyet fordult Véled a világ és ezer színt játszottál akkor. Bizony elég durván feleltél: Azért van itt, hogy mutassa meg. mit kell elvinni én majd felrakom.... Az öreg eltipegett az aQronómusért Te három óra hosszat vártál s aznap félmunkaegységgel kevesebbet kerestél — mert a négyféle műtrágya közül nem tudtad kiválasztani a pétisót .. Azt mondod hogy dolgoztál, hogy első munkás, a legjobb kocsis vagy — ebben nem kételkedem, ismerlek De ennél még többet is tudok Rólad elárulom azt is, hogy az öcsédtől hallottam az ősszel történt. Vacsora után leültél az öcskösöd mellé, füzeteit nézegetted s közben arról^ be­széltél hogy négy szekér trágya kivitele a normh és Te hét szekérrel vittél ki. Ékkor dobta fel ötödikes öcséd a kérdést akkor hány száza­lékra teljesítetted ma a normádat?... Nem nyúltál a ceruza után — nagyon elvörösödhettél, öcskösöd is észrevette — csak azzal sikerült ki­vágni magad, hogy. számold ki. azért jársz iskolába.. . Ha nyílt becsületes ixigy — én még eddig annak ismerlek — bizto­san megérezted hogy itt valami nincs rendjén, valahol hiba van. Tu­dom. hogy szeretsz énekelni, remekül táncolsz minden brigádmunkában az élen jársz, azt is tudom, hogy igazi földért rajongó parasztvér csörge­dez ereidben, amely reszket n közösért, a szövetkezetért. Tudod, mii mondtál a tavalyi évzáró gyűlésen? „Nem tudnék szövetkezet nélkül élni” Ha ennyire szereted, miért akarod megkárosítani? Vagy erre nem gondoltál? ugye nem. Nem gondoltál arra. hogy vétek, bűn eldobni ma­gadtól azt amivel a közösnek, a társadalomnak segíthetnél?.. ■ Gondolkozzál... elmulasztottál egy évet <: az eredmény- apró szé­gyenfoltok emlékeid között. Ezeket el kell törölnöd, a múltat le kell vetkőznöd Végképp. Határoznod döntened kell, nem veszítheted él ezt a telet nem véthetsz a közösség ellen. . úgve most már érted? — Elhiszem, bízom benne hogy most már határozol — s ha iaaz-barótom vagy — csak egyféleképpen határozhatsz• beiratkozol. Köszönöm, hogy megértettél CSETÖ -JÁNOS így alkalmaztam Micsurin tanítását 1938-ban községünkbe gvümöJcs- kertész-ügvnökök iöttek. Fényképe­ken mutogatták. hogy miiven gvönvö- rö barack cseresznye terem az (1 gyümölcsfaiskoláik fáin. Aki ezeket a fényképeket látta, nyomban kedvet kapott avümölrsfarendelésre. Én is, mint gvümőlcsfakedvelő kaptam az alkalmon és több darabot megrendel­tem. Meg is kaptam rövidesem a fá­kat. Szépek voltak fiatalok Mind megfegamzott. Gyümölcsöt is hoztak, olvat hogy a vidékünkön nem is lát­tam szebbet. Pár évvel később a gyümölcsfák be­tegek lettek, lombjuk elsárgult, a gyümölcs pedig olyan satnya volt raj­tuk hogy a magra zsugorodott a rücs­kös. húsos rész — Sokáig törtem a fejem, hogyan lehetne olvan termést elérni mint először. Ennek végleges megoldásához Micsurin művének ta­nulmányozása nvúitott nagy segítsé­get, amit a gyakorlatban alkalmaztam A gyümölcsfákról oltógallvat szedtem és azokat hazai alanyba oltottam. — Azok szépen megfogamzottek és gyü­nv'örfl gyümölcsöt teremnek. Bírják az éghajlatot és a talajban sem válogat­nak. Már hogy is válogatnának, hi­szen az oltógallv is itt termett, az alany is. Tehát azóta nem fát hozok más vidékről, hanem c-sak oltógallvat Á kajszi- és rózsabarackot nehéz kiteúvészteni még akkor is, ha az alanv hazai. Ennek helves kitenyész­tését úgv oldottam meg, hogy 2—3 éves szilvafáknak minden ágát be­szemezem vagy bepárosítom. Eddig a Svümölcskertészek egv szemzést adtak a gvökémvak fölé. Micsurin, a nagy szovjet természet­tudós egész életét és munkásságát né­pének szolgálatába állította. Fárad­hatatlanul kutatott, szinte lehetetlen­nek látszó feladatokat oldott meg: a természet átalakítását nagv lépéssé vitte előbbre, gazdagította a szovjet tudományt. Művei és tanítása kiapad­hatatlan kútforrás számomra minden­napi munkámban. A jövőben is az ö nyomdokain kívánok haladni CSURILLA JÓZSEF Marikává, ez a festőién kedves szlovák falucska, a váobesztercei járásban a Javomík magas fái között fek­szik. Krónikája sok szomorúságról és nyomorról beszél. A múltban a grófok és gyárosok idején a falu csak az éhséget nyomort és a kivándorlást ismerte. Marikovából sokan Németországba több mint 200-an Franciaországba mentek kenyeret, keresni. Ma már mindez csak a múlt emléke, a falu egyre szépül az emberek békében, boldo­. oan élnek iV/J ennyi szenvedést, bánatot, felso- LTx Tolhatatlan ezernyi rosszat jut­tat eszünkbe e rövid szó: múlt Ha súlyos gond alatt összetört édes­anyák. deresedé aggastyánok meséi nyomán felvázolódik elénk rgy-egv rég elmúlt gyászos esemény megbot- zongunk Néha úgy gondoljuk hogy már emléknek is keserű a műit. ne beszéljünk róla. * A krónikák a sárguló feljegyzések nehéz kötetei hirdetik tovább az ú.i nemzedéknek' itt éltek s így éltek elődeitek S ezek a halvány — leg­többször borzongató számadatok — kopott írások döbbentenek rá íme onnan jöttünk s idáig jutottunk Per­sze ez utóbbi már nem borzongást hanem bizakodást, erőt önt belénk Ezt a múltból szakadt borzongás» vál­totta fel bennünk is a jelen megis­merése nyomán a bizakodó büszke öröm néhány nappal ezelőtt Mariko­ván Sárga irattári feljegyzéseket ol­vasgattunk Lobod ka Flórián pap 1879- es feljegyzéseit- „Tizpnkétéves tapasz­talataimat összegezve az az igazság, hogy a Felsö-Marikova-i legelők nem nyújtanak a népnek kellő megélhetési lehetőséget. A falubeliek csipkebogyót gyűjtenek, száraz, rothadt krumplival keverik, megőrlik gs ebből készítenek táplálékot maguknak E szörnyű étel elfogyasztása gyomorrontást és lázat okoz” Továbblapozva az anyakönyvben azt olvassuk, hogy 1841-ben oktőbet no­vember és december hónapban vala­mim 1842 január, november és de­cember hónapjában 420 ember halt meg lázas betegségben 1854-ben 36- an haltak éhen. többen magas lázban hideglelésben — mert '•othadt burgo­nyát ettek 187*4-ben az emberek több- 1 sége egy kis tejjel leöntött füvön tengette életét. Borzalmas dolgok ezek. A nélkülözés, szenvedés ott őr­ködött évtizedeken keresztül a falu fölött 1880-ban olyan hatalmas mére­teket öltött az Ínség hogy a vág- besztercei szolgabiró — aki különben minden kérést elengedett föle mellett — levélben figyelmeztette a trencsém alispánt és kérte állítson fel' valami „nyomor eltüntetésével foglalkozó bi­zottságot“ Persze erre sosem került sor A nyomor 1918 után sem eny­hült Erről tanúskodik Nálepka kapi­tánynak, a Szovjetunió hősének fel­jegyzése aki 1931—32-ben ebben a faluban tanított „A falu gyermekei rosszultápláltak, alig ismerik a tejet és kávét, kenyeret ritkán esznek húst csak rendkívüli alkalmakkor." Ez volna a múlt. Amint végigme­gyünk a kis falu utcáján, nézzük az új házakat, a villanydróton csiripelő verébhadat, az autóbuszok tülkölésé­től riadozó kerekképú gyermeksere­get, álomként eltűnik a múlt A kis kapukban nem álldogálnak már a munkanélküliek csoportjai. A faházak eltűntek s az új iparvállalatok meg­oldották a munkanélküliség kérdését A felnőttek arca kisimult, elillantak a gondok ráncai Nincs miért félni ret­tegni. biztos a holnap, a kenyér, a jövő. gyermekeik élete nyugodt révbe jutott Már csak mint megrázó emlék él bennük az 1932. év, amikot 182 újszülött közül 48. majd 1937-ben 176 újszülött közül 65 balt meg Ma már ilyen katasztrófa lehetetlen. A pici embercsemeték szépen berendezett, modern szülőotthonban látnak napvi­lágot A múltat majd csak mesékből ismerik ők a jelen, a jövő emberei boldog örökösei egyre szépülő, erősö­dő, gazdagodó hazánknak. -s­’ A kanyargós hegyi utakról eltűntek a batyu alatt görnyedő, munkát kereső vándorok. A faluban villany világít, s modern autóbuszok szállítják mun­kahelyükre a. falu dolgozóit. Az ódon iskola helyén — melyben 1931—32-ben Nálepka kapitány, a Szovjetunió hőse tanított — ma szép modern iskola áll. A marikovai fiatalok négy nemzeti és két nyolc­éves iskolában készülnek az örömteli életre. yXálepka kapitány falujában . LA-r-y-tv Í.Í ■ i i ni i matm - - -

Next

/
Oldalképek
Tartalom