Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-01-22 / 3. szám

1955 ianuár 22

Újjáépült Tokajik

Az üvegházban elhelyezett sokszínű virágot szeretettel gondozzák, dédelgetik a tanulók. Ma Llpka Irén a napos s gondosan adagolja a vizet a kallavirágoknak Nagyon jól tudja ő. mennyi víz jár nekik s még azt is tudja, amit bizony kevesen tudnak, hogy ezekből a kicsi virágokból majd szép menyasszonycsokor készül.

ír inn az út felett süvít a szél, belekapaszkodik a kopasz faágakba, megrezegteti az ablakot. Bent az osztályban duruzsol a kályha s negyven szempár kiséri figyelemmel a tábla előtt magyarázó előadót. Nagy elvtársnOt.

A vágsellyei kertészeti tanonciskolában folyik a tanítás. Az első óra előadás díszkertészetből, a második ismétlés. Hogy hogyan felelnek? Van aki mindenre jól emlékezik, van aki kevésbé s olyan is akad. aki mindent elfelejtett, úgy látszik, nem mindenki kedveli eléggé ezt a szép tantárgyat Igaz, azt sem mondhatnánk, hogy egészen hadilábon állnak vele, csakkét a tantárgy nehéz s ami nehéz, annak a diák rendszerint nem barátja. Itt is így van.

A mesteriskolában két osztály van. Most folynak az írásbeli vizsgák. Különösen a másodévesek szorgalmasan tanulnak. A gyakorlati munka körül nincs hiba. mert mindannyian 2-3 vágy még több évig dolgoztak már kertészetben. Meglep bennünket, hogy

je szenvedélyesen kertészkedik, szereti szakmáját s szorgalmasan tanul, hogy mesterré váljon.

Délután háromkor kizökken medréből a megszokott iskolai élet. Látogatók érkeznek a kerületről Kíváncsiak, hogy készülnek a tanulók a Spartakiádra. Az egyik teremben ral mellé kerülnek az asztalok, megkezdődik a torna Először Kükkel Imre tanító elvtárs vezényel, de később bekapcsolják a gramofont, s zenére gyakorolnak a fiúk. Már felét ismerik az előírt anyagnak, persze még akad bőven csiszolni való. Ha jó eredménnyel akarnak helytállni a járási s kerületi versenyen, akkor még sokat kell gyakorolniok. Reméljük, nem hoznak szégyent a kertész névre.

Az iskola CsISz-szervezetének vezetése jó kezekben van, de a szervezet munkáján meglátszik, hogy a másodikosok kikapcsolódtak a munkából Az igaz, hogy az ö feladatuk most

A tanoncdk legjobban kedvelik a gyakorlati munkát. Képünkön a tanulók

egyik csoportját látjuk dugványozás! munkálatok közben.

mennyire érdekli ezeket a fiúkat minden ami körülöttünk történik. A kül- és belpolitikai események s különösen a Szövetkezetek problémái állandó napi témája az osztálynak. Számukra az iskola nem jelent „kalitkát,” mint ahogy azt sok helyen elképzelik. Látni viselkedésükről, munkájukról, hogy önként jöttek ide, s egyetlen céljuk, hogy minél többet elsajátítsanak, megtanuljanak s hazatérve segítsenek szövetkezetüknek.

Bohács János másodéves, a legjobbak közé tartozik. Csak azt sajnálja, hogy őszre bevonul katonának s nem tudja megmutatni odahaza a perbe- nyéki szövetkezeti tagoknak, hogy mit tanult ő két év alatt. Hák István már el is felejtette, hogy volt katona. Ö neki egyéb gondjai vannak. Arról beszél, hogy mi mindent lehetne és kellene csinálni a tornaijai faiskolában. Mikor hazamegy szabadságra, mindig körülnéz otthon a kertben s ha visszatér, mindig erről beszél. Szereti a fákat, igazi kertésznek való fiatalember. A fiúk legtöbbelsősorban a tanulás, hogy jó eredménnyel végezzék a vizsgákat, ez azonban nem jelenti azt, hogy az első mester és a tanonciskola tanulóinak is ölhetett kézzel 'kell ülniök.

Az iskolán jóformán semmilyen kultúrmunka nem folyik. A környező falvak lakói csak hírből ismerik az iskolát, még sok helyen így sem, meri ezt a hírt az iskola ícultúr- együttesének kellene széjjelhordani s ez sajnos nincs, pedig lehetne. Ha más iskolákban nem megy a tanulás rovására, egy-egv szép kultúrműsor betanulása, biztosan itt sem menne, Annak a ténynek, hogy az illetékes szervek még mind a mai napig nem gondoskodtak nevelőről az iskola számára, s így a tanítók túlterheltsége folytán hiányzik egy erős, egy irányító kéz, amely a szervezetet mindenben segítené, nem szabad, hogy lehangolólag hasson a szervezet vezetőségére. Éppen a hiányosságnak kell növelni felelősségérzetüket, mivel látják, hogy egyedül a szervezet vezetősége az, amely erélyesen kezébe veheti az ügyet és változtathat a

helyzeten Különösen a tanonciskolában fontos a kultúrmunka megkezdése. Nem lehet tétlenül nézni, hogy a' vasárnapok csak úgy elsuhanjanak a tanoncok fölött, A tanítói karnak is érdeke, hogy az iskolában olyan légkört teremtsenek hogy a tanulók otthon érezzék magukat, tudjanak kedvükre szórakozni s ne úgy lássák, hogy a város az egyedüli, amely szórakozást biztosít számukra.

Ehhez elsősorban szükséges az, hogy a három osztály eggyé forrjon, egy merős közösséget alkosson. A fiúk s lányok közötti helyes viszony fenntartásának nem egyedüli s nem a leghelyesebb útja a két nem izolálása. .4 közös napi munka, az osztály előmenetele iránt érzett közös felelősségérzet felkeltése . s nem utolsó sorban a közös szórakozás az, amelyen keresztül elérjük, hogy a fiúk, a lányokban előszöf is a tanulótársat, a barátot, az elvtársat lássák és csak aztán a lányt. 4c iskolai szervezetet különben is fejlett elvtársak vezetik, s kizárt dolog, hogy a szórakozás helytelen irányba terelődjön.

Gondoskodni kell arról, hogy az egyes osztályok tanulói szabad idejükben rövid, vidám szórakoztató játékokat dalokat, vagy jeleneteket tanuljanak be. Ezekből aztán össze kell állítani a vasárnap délutáni vidám órákat, ahol összegyűl mind a három osztály és sorban előadják műsorukat. 4 dalok s táncok mellett megrendezhetjük egy-egv osztály életének. vagy a tisztasági versenynek humoros kiértékelését. Mivel a tanulók több szobában laknak, versenyt lehetne rendezni a szobák között a legjobb szavaló, vagy énekes címért. A humor mellett nem szabad megfeledkezni a tananyagról sem. Helyes az ahol „kérdezz-feleiek” tízperceket rendeznek. Legjobb, ha ennek vezetését egy-egy tanító vállalja. Az elmúlt hét anyagából 3-5 kérdést ad fel osztályok szerint s aki megnyeri a versenyt, nevét felírják a fali újságra s a következő versenyéit e a« osztály legjobb felelője.

Ez csak néhány példa, nem is említettük még a népi táncok, dalok, stb. betanulását, amit szintén meg kell kezdeni. A főcél az, hogy minél több tanulót bevonjunk a műsor előkészítésébe. Ezek a vidám órák a heti tanulás után nemcsak felüdítik a tanulókat, hanem megtanítják egymás képességeinek értékelésére, ami egyben mindenkit serkent megmutatni azt, ami benne rejlik, amit d tud. így szórakozás közben élményekkel gyarapodva egy-egy vidám délután elmúltával úgy érzik, hoterősebbek. frissebbek lettek, s a következő héten vidáman, újtdt erővel kezdik a tanulást.

D emeljük, hogy a vágsellyei ker- ^ tészeti iskolát a közeljövőben nemcsak komoly, jó szakemberek, hanem vidám, életkedvvel teli fiatal kertészek hagyják ei.

GSE-TŐ JANOS

Tokajik! Ki ne hallót volna erről az ukrán lakosságú partizán faluról amely az ondavai Verhovina hegyei között búvik meg? Ki ne hallott volna Tokajik tragédiájáról, amely a fasiszták rémuralma idején játszódott le? Házkutatásokkal, fosztogatással, gyilkolással kezdődött és azzal végződött, hogy az egész falut földig lerombolták. Tokajikból — a kelet-szlovákiai Lidicéből — a német megszállók keze nyomán tíz esztendővel ezelőtt nem maradt más, csak egy rakás hamu és a falu néhány életben maradt lakosa vágyva várta a dicső felszabadító, a hő' szovjet hadsereg jöttét.

Várták és megérték ezt a boldog napot! Nem csak azok. akik elrejtőztek a fasiszták elől hanem azok is, akikről a megszállók azt hitték hogy gyilkos golyójukkal kioltották életüket. Életben maradt a súlyosan sebesült Michal Medvigy Sefranko és Ondrej Sztroprovszky Almikor a hitleristák beállították őket a sorba az erdő tövében meghúzódó kis réten és rájuk irányították fegyvereiket,. a golyó nem érte őket halálosan Amikor a fasiszta hóhérok bestiális tettük után elmentek. Medvigy és Sztroprovszky a patakhoz vonszolta magát, kimosták sebeiket és itt találtak rájuk a szovjet hadsereg katonái, akik megmentették etetőket Mindketten élénkén emlékeznek rá, hogyan röppent fel a vörös kaka.- a tokajiki vityillók tetejére Sajnáltak, nagyon sajnálták, hogy évtizedek munkája ment veszendőbe egy óra alatt. De bíztak benne hogy nem hiábavaló az áldozat, hitték, hogy ez az áldozat a szebb, szabad éle: ára. Azzal vigasztalták egymást, hogy ha megjönnek a mieink, újjáépítik a falut és az szebb lesz, mint valaha.

Tokajik ügyében a februári győzelem után következett be a fordulat Az újjáalakított kormány azonnal kötelességül vállalta, hogy ezt a hős. falut alapjaiból újjáépítik. Nagy nehézségekbe ütközött a munka. Tokajikba csak dülőút vezetett. Így aztán elsősorban a járhatatlan utat vették munkába. Katónak, ifjúsági brigádok siettek az építők segítségén és hozzájárultak ahhoz, hogy helyrehozzuk mindazt, amit Lettriehék és Stykék elszabotáltak. Alig múlt el egy esztendő, és az új úton már teherautók, autóbuszok jártak a faluba. 1950-ben teljes lendülettel megindult az építés munkája. A. hős Michai Medvigy Sefranko. aki akkoriban pártunk helyi szervezetének elnöke volt, a többi tokajiki funkcionáriussal együtt minden erejéből igyekezett előre vinni a munkát. Lázas sürgés, szorgos igyekezet pezsditette a falu életét, lelkesedést öntött öregekbe és fiatalokba. Mindenki a maga helyén teljesítette építő feladatát, férfiak, asszonyok, legények és lányok egyaránt. Szorgos kezük munkája nyomán, a párt és a kormány hathatós támogatásával három esztendő alatt Tokajik úgy megváltozott, hogy rá ^se lehet ismerni. Ott, ahol azelőtt üszkös romok éktelenkedtek, ma szemvidító, csinos gazdasági épületek emelkednek. És sokkal több ilyen épület van most a faluban, mint a háború előtt volt. És az se lebecsülendő dolog, hogy az új házakat téglából falazták és tűzálló eternittel fedték be. Boldog otthonra találtak bennük a tokajiki özvegyek és árvák, akikről az állam ezen felül özvegyi és árvái járadékok juttatásával is gondoskodik. Az állam pénzéből szabályozták a községen át folyó patakot és felépítették az új iskolát. További családi házak is épülnek a faluban, szintén kormányunk pénzügyi támogatásával. Néhány nap múlva Jan Medvigy Cecko, Jurák Medvigy. Michal Skora és özvegy Medvigy-Cimboráné beköltözik új házába. De ezzel még mindig nem merült ki a falu újjáépítésének terve. A helyi nemzeti bizottság akciós programmja értelmében a falunak hamarosan kultúrháza is lesz, moziteremmel és kultúrotthonnal. Nem tart sokáig és bevezetik a faluba a villanyt, megszólal a helyi hangos híradó.

Tíz esztendeje ontották a fasiszta bitangok az ártatlan tokajiki ifjak vérét. Az évfordulón leleplezik az áldozatok emléktábláját, amely minden időkre figyelmezteti az embereket a német fasiszták bestialitására. Örök figyelmeztetésül szolgálnak e szavak: tíz esztendővel ezelőtt ezen a helyen 34 tokajikbeli férfit és apát mészároltak le a nácik.

A fasizmus állati dühöngésének tanúi ma azt látják, hogy az amerikai imperialisták újra megindultak azon az úton, amelyet Hitler és cinkosai tapostak előttük Az egykori náci tábornok vezetésével fel akarják támasztani a német Wehrmachtot. De mi nem tűrhetjük, nem engedhetjük meg, hogy Tokajik hóhérai újból veszélyeztessék szabadságunkat. Harcolnunk kell munkánkkal a békéért, hogy gyermekeink ne éljék át újból azokat a rémségeket és borzalmakat, amelyeket a tokajiki gyerekek megismertek. Harcolnunk kell a békéért, hogy a mi gyerekeink ne sirassák apjukat, mint Peter Vorobelt hét árvája, Ján Gábort hat gyermeke. Ezt hagyták örökbe nekünk a meggyilkolt áldozatok, ezt üzeni Tokajikból húsz özvegy és 87 árva.

Intöjel marad számunkra Tokajik minden időkre, vádolni fogja azokat, akik néni riadnak vissza a gyilkosságtól. Azokat, akik nem látják meg a megrokkant anyák könnyét, a háború rémségeit és a megldnzot- tak szenvedését. Azokat, akik csak a maguk zsebének hasznát nézik őket vádolja elnémithatatlan és megcáfolhatatlan szóval Tokajik.

JÄN RODÁK

A kongresszus előtt

Két evvel ezelőtt még iskolába járt s csak annyiban különbözött a többi gondnélkül kacagó diák leánytól, hogy ha egy-egy gépet látott hosszan rajta felejtette a tekintetét.

Mikor búcsút intett az iskola padnak már nem tétovázott ment egyenesen az Elektrosvitbe. Sokat visszagondol azokra az első napokra, a gépre, amely meg-megtagadta az engedelmességet s a selejtre, mert a kezdők bizony selejtett is gyártanak. A kezdeti akadályok nc-m vették el kedvét a munkától. Amit nem mutattak meg neki az idősebbek elleste a szomszédjától s a minőség javult majd rohamosan emelkedni kezdett a teljesítmény is és néhány hónap elmúltával, már a terven felül járt.

, A műhelyben felfigyeltek rá s mikor nemcsak elérte, hanem hónapokon keresztül meg is tartotta a 195%-ot mindenki elismerte, hogy a legjobbak közzé tartozik. Ő ekkor se bízta el magát mindig meghallgatta az idősebbeket, de ha érezte, hogy igaza van nem engedett igen erélyes tudott lenni. A műhely vezetői felfedezték az utóbbi jótulajdonságát és hiába tiltakozott ott kellett hagyni a gépét. Ellenőr lett s egyben a selejtgyártók ellensége. Éles széniét nem kerüli el a legkisebb hiba sem. Szégyen lenne, ha nem ő, - hanem valaki más venné észre a hibát. Mikor vége a műszaknak, munkába lép a minőséget ellenőrző csoport s a hibás darabokat kiválasztják, kijavítják, csak aztán hagyják el a műhelyt.

Lassan nemcsak a műhelyben, de már az irodában • dolgozók is megismerték.

I Először kérték, később csalogatták, majd amikor úgy ssm boldogultak, a vezetőséghez fordultak kérésükkel, de ő hajthatatlan maradt: nem megyek irodába, itt maradok, szeretem a műhelyt. Szavát megtartotta, továbbra is mindenben jő példával jár elő. Résztvesz a szervezet I minden munkájában, látogatja a poli- ! tikai iskolázást, szívén viseli a Spar- ! takiadra való előkészületek sorsát.

Vállalta, hogy tíz fiatalt meggyőz, be- j vonja őket a gyakorlatokba. Már eddig tizenöt fiatalt beszervezett.

Ezekután egy kicsit sem csodálkozunk azon, hogy mikor arról volt szó, hogy kiküldöttet jelölnek a CslSz kongresszusára, az üzemi szervezet egyhangúlag határozott; Menjen Bub- lová Franciska! - s - ’«Mfn m i