Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-01-22 / 3. szám
1995 január 22. mV • •••••* Afrikai ellentétek. Vacsora a sakálok kozott ... Számos község, marhacsorda, kukorica- és cukornád- ültetvény mellett haladunk él. Csak az utak és a kijárt nyomok tömkeleqe okoz nehézséget. Tegnapelőtt még egyetlenegy is elég lett volna, s ma már azt sem tudjuk, melyiket válasszuk. Az egyiken kevéssel az esti szürkület előtt a Nílushoz jutunk de ott az út is véget ér. A folyóparti terebélyes fák alatt szudániakat lepünk meg — esti idill. Ey csoport tábortűz mellett készül a vacsorához, a többiek esti fürdésüket végzik a folyóban. A víz csendesen foly- dogál a fák koronái alatt. a tücskök ciripelésébe egy öreg néger halk éneke vegyül. Szinte rösteljük, hogy megzavartuk a hangulatos est varázsát. Hat óra előtt leállítjuk a motort. Végre megfelelő táborhelyet találunk: a zászlórudacskára kifeszítjük moszkitóhálónkat, mert a folyó közelében rengeteg a szúnyog. Undorítóan zúgnak az ember füle körül és veszetten csípnek. Szendergésünkből halk sustorgás ébreszt fel hirtelen. Pisztolyunk után nyúlunk, amelyet este a hálózsák mellé készítettünk. — Hallod? — Hallom .... Abból az irányból, amerre vacsora után elhajítottuk az üres húskonzerves dobozainkat, halk nesz hallatszik. Egy pillanatra megszűnik, aztán újra kezdődik. A világos holdfénynél két sötét testet pillantunk meg Kutyák? De azok valahogyan más formájúák. nincs ilyen lompos farkuk. Az állatok minden félelem nélkül a közelebb heverő dobozok felé jönnek. Csak most látjuk tisztán a szokatlan éjjeli látogatókat. Két éhes sakál osztozkodik vacsoránk maradványain. A világ a chauli A líbiai arab nőt nem látni sem társaságban, sem moziban, sem másutt. Tripolisz muzulmán világa az otthon négy falán kívül, kizárólag a férfiak birodalma. Az arab házakon mindjárt feltűnik, hogy kétfajta ablak van rajtuk Az egyik semmiben sem különbözik az európaitól, n másik viszont semmiben sem hasonlít. ablakhoz. Nem lehet kinyitni. nincs rajta üreg Olyan mint egy baromfike tree, vagy súlyos gonosztevők fegynyilásán át nézve házcellájármk a rácsa. Az ablakkeretben egymás mellé és keresztbe fektetett lécek sűrű sora. Inkább linzi szeletre emlékeztet mint ablakra. E rácsok mögött él az arab nő. még hozzá egész életén át. Férjén és a férje által meghatározott néhány nöszeméh/en kívül az arcát senki sem láthatja. Az ablakrácsok közötti, néhány centiméteres nyílások jelentik minden összeköttetését a világgal. Európában gyakori az a néAz álmok világában és a valóságban 1947 tavaszán két fiatal csehszlovák mérnök, Jirí Han- zelka és Miroslav Zigmund elindult Prágából, hogy külföldi piacokat hódítson gépgyártó iparunknak. Ütjük végig vezetett Afrikán, az álmok világán. Évekig tartó nyelv, gazdasági és politikai viszonyok tanulmányozása kellett hozzá, míg Tátrájukon Afrika földjére léphettek Ötjükről riportsorozatokat küldtek, hazajőve pedig filmet készítettek és hatalmas háromkötetes, illusztrációkkal ellátott könyvben foglalták össze tapasztalataikat, benyomásaikat. Az érdekes útleírás megjelent magyarul is Szőke Lőrinc, Fendt Pál, Tóth Tibor fordításában — A Csehszlovák Köztársasági Érdemrendet kapták munkájukért amelyben felfedték Afrika igazi arcát, a leigázottat, az idegen elnyomók kiszolgálóját. Megismerkedünk a kafferek különös életmódjával, a Korán hatása alatt élő emberek felfogásával; különös szokásokkal, a ramadán tartással, az afrikai nő átkával, a chauli-val, amelynek nyílásán át alig lát valamit a napból. A sivatag sakáljaival, oroszlánjaival tűnik elő Mindenütt ugyanazt látjuk A létért folytatott harcot Amint a Tatra-kocsi végig suhan Afrika városainak utcáin szembetűnik az itt-ott hamisan csillogó jólét mellett a porbataposott semmibe sem nézett emberi nem, Afrika szülöttje. Ez a már több nyelven megjelenő kitűnő útirajz, a fantáziák által ezerszer elképzelt és kiszínezett kontinenset olyan élénken tárja elénk, mintha mi is végig éltük volna az afrikai majmok támadását, vagy látjuk volna a muzulmán hívőket tevenyomból vizet inni. A piramisok és a szfinx a régi évszázados idő emlékei úgy emelkednek szemeink előtt, mint a múlt idő által megtépázott, de le nem rombolható óriások jelképei. Erről az országról ad hírt a két csehszlovák világjáró Hiteles társadalmi rajz mellett nem hagyják figyelmen kívül Afrika természeti szépségeit sem. Megismertetnek a fokföldi cseppkóbarlangokkal. a pingvinek szigetével S bár nem örvendetes a kép, melyet a kontinensről festenek, át hatja a művet a fekete emberekbe veteti hit, a szabadság kiharcolása. Ifjúságunk ismeretének fejlesztéséhez, neveléséhez hozzásegít bennünket az Afrikát sokoldaláról bemutató könyv. NAGY I. zet. hogy a többnejilséq az araboknál szünőben van és már csak néhány primitív, elmaradt törzsnél van szokásban. Ez azonban tévedés. Az iszlám egész világában — mindössze Törökország és Egyiptom jelent nem teljes kivételt — ma is találkozunk ezzel a szokással, amelyet a Korán szentesít. A feleségek számát csakis a féri vagyoni helyzete határozza meg. Igyekeztünk valami olyan tényt találni, ami feljogosítana annak feltételezésére, hogy az arab nő Tripoliszban mégis csak rendelkezik némi európai vagy legalább török (elfogás szerint vett joggal. Hiába fáradtunk Zavartan bevallják azt maguk az arabok is, de tüstént a Koránra hivatkoznak. Az asszony még csak együtt sem étkezhetik a ház férfitagjaival. Teljesen elkülönítve él. Mielőtt, bárki belépjen az arab házba, meg kell várni amíg valamennyi asszony eltűnik a ház hátsó helyiségeiben. A vendéglátó az asszonyokat soha be nem mutatja. A beszélgetés folyamán udvariasan érdeklődhetünk vendéglátónk egészsége iránt, megkérdezhetjük tőié, mit csinálnak a juhai, tevéi és szamarai, de eszébe ne jusson senkinek bármilyen formában megemlíteni a feleségét. Ez súlyos vétség lenne az udvariasság ellen. A líbiai muzulmán nőt tíz és tizenkét éves kora között éri el a chauli kötelező viselésének az átka. Ez a ruhadarab éppen Tripoliszban jellegzetes. A chauli öt méter hosszú gyapjúanyag. A orrot és szájat eltakaró fátyol, amelyet Tangerben és Marokkóban még ma is viselnek, túl sokat árulna ei a líbiai nő arcából. Csak egyik szemével nézheti a világot a chauli szűk nyílásán át, amennyiben a férje egyáltalán megengedi, hogy elhagyja az otthonát, a legtöbb fiatal nőnek tilos kijárnia a házból és ez a tilalom olyan szigorú, hogy az asszonyoknak eszükbe sem jut megszegni A líbiai arabok elmaradottságának természetes következménye az asszonyok egész életén át tartó rabsorsa. Lehetetlen azt kívánni az írni-olvasni nem tudó, a tudás legelemibb forrásaitól elzárt anyától, hogy helyesen nevelje qyermekét. A jobb jövő kulcsa maguknak az araboknak a kezében van. Egyelőre azonban nem tudják, hogyan és hol kezdjék, mert a vattáselleni harc számukra éppen olyan nehéz, mint a hatalom európai bitorlói elleni küzdelemAmellett még nem ismerték fel a két arcvonal közötti összefüggést sem. Azt tudják hogy fő ellenségeik az idegenek, akik hazájuk minden kincsét elrabolják s akik őket gyarmati, dominiumi. vagy véd- nökségi rendszerek bilincsébe verték. Négy hétig tártó koplalás és szomjazás Július tizenkilencedikén reggel újság és rádió közli az egész iszlám világgal a Himalája lábánál fekvő — Pakisztántól az Atlanti óceán partján lévő eldugott marokkói falucskáig. — hogy megkezdődött a ramadám, az a hónap, amikor Allah a hívőknek a földre küldte a Koránt. Attól a pillanattól kezdve, amikor az éjszakai égen megjelenik az új hold karéja, a muzulmán világ négy hétre tótágast áll. Az éj nappallá és a nap éjszakává változik. Napkeltétől napnyugtáig a hívőknek nem szabad sem ételt, sem italt érinteniük, nem szabad dohányozniok, sem pedig másik nembelivel érintkezniük. Meglepett bennünket, mily fanatikusan betartják az arabok ezt a szigorú parancsolatot, Láttuk. főként a ramadán első napjaiban, hogy napnyugta előtt sok igaz hívő már alig vonszolta magát az izzón forró utcákon. Elképzelni is nehéz, mily erős önmegtartóztatás kell ahhoz. hogy az ember ötven fokos hőségben ne nyúljon vízhez. Ez a kegyetlen törvény csak a gyermekeket, betegeket és az állapotos asszonyokat nem kötelezi. Ihatnak azok is, akik egész nap teveháton utaznak. Találkoztunk azonban olyan arabokkal, akik még ebben az esetben is önként betartották a ramadánt. Nem kétséges, hogy ez a böjt valaha egészségügyi célokat szolgált amellyel a forró éghajlat alatt legalább egy időre korlátozni akarták a mértéktelen evést és ívást. Ennek a rendkívül szigorú és vallásos előírásokba iktatott böjtnek talán jótékony hatása lehetett va- ■ lamikor, évszázadokkal ezelőtt, de káros következményei vannak ma, amikor az iszlám mindinkább közös vágányra kerül a modern európai élettel. Tripnliszból Kirenaikába vezető utunkon agy teherautón utaztunk arab pásztorokkal és : szemuszi katonákkal. Ott percenként kérdezték hány óra van, pedig a nap még magasan állt a látóhatár felett. Alig várták a kényszerű éhezés végét, különösen mikor látták, hogy a két „hitetlen" mellettük hogyan élvezi a nedvdús gyümölcsöt. Röviddel napnyugta előtt egy kis városba érkeztünk. Barkába, Bengazitól nem messze. Fáradt arabok álldogálltak hallgatagon az utcákon, vagy a földön, a házfalak mentén, a kis kávéházak előtt üldögéltek. Vártak. Persze ők nem arra várakoztak, amire mi. Csendesek voltak, éhesek, erőtlenek, szomjasak. Egyszerre az esti csöndet riadó-szirénák üvöltése törte meg. Még most is, évekkel a háború után elhűlt bennünk a vér erre a hangra. Nálunk Európában halált-és pusztulást, az araboknak Kirenaikában viszont szenvedésük végét jelentette. Néhány pillanattal később fekete alakok suhantak el mellettünk, és nem volt hallható más, mint a meztelen talpak csattogása Egy percen belül Barkában megállt az élei. Az utcákon nem volt élő lélek, csak néhány elhagyott jármű állt a házak előtt. S kevéssel ezután mindenfelé csak halk tányér-, fazék- és pohár csörömpölés hallatszott. Ott az arabvilág ablakai mögött nap-nyugtával kezdődött az élet . . . A ramadán nem egy pontosan meghatározott hónap. Kezdete minden évben néhány nappal előbbre tolódik mert az arabok naptára nem egt/ezik a keresztényekével. De minden harmincharmadik évben ugyanarra az időre esik. Télen a ramadán elviselhető, egyrészt a kisebb meleg miatt, másrészt mert rö- rndebbek a nappalok. A nyári hónapokban azonban a ramadán valóságos kínszenvedés. Napnyugta után élet költözik az utcákba. Mindenfelől nyekergő arab gramofon zene hallatszik. A gyümölcsárusok és az olajoskai ácsos árusítók körül éhes arabok tolonganak. Fiatal kaffer. Minaretek Húszán szultán mecsetjei felett. Pásztorok.
