Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-12-31 / 52. szám

1955. december 31. A JÓ ÖREG KORCSMÁROS Petőfi Sándor születésének 132. évfordulójára ogtjan láncoljunk! Az 1822-i esztendő Szilvesz­ter éjszakáján, mikor a torony­óra az éjfélt ütötte és új esz­tendőre virradt, megszületett egy kiskőrösi nádíedeles ház­ban az új magyar költészet üs­tököse: Petőfi Sándor. Gyönyö­rű téli éjszaka volt; a frissen hullott hó behavazta a rónasá- got és a fehérre meszelt házak apró ablakaiból mint csiliagfeny sugárzott ki a Szilveszter esti mécsek pislogása. A falu népe nagyrészt már pihenőre tért, csupán Makovi- nyi borbély házában volt nagy sürgés-forgás, ahol Petrovics István mészáros mester lakott bérben nejével Hrúz Máriával. Bent,, az utcafelőli szobában, az ablak mellett álló ágyban feküdt a szenvedéstől meggyö­tört anya. Mellette pihent az újszülött kisded, akinek sely­mes, puha kis testét szeretettel simogatta Petrovics mészáros. A gyermeket még születése napján, 1825. január 1-én meg­keresztelték. * Fut. vágtat az idő... A homokórához szokás ha­sonlítani az időt, amint az egyik tartóból közömbös egy­hangúsággal hull, pereg az ap­ró, finom homok a másik tar­tóba. Közömbös egyhangúsággal őrli le a perceket és az éveket. Pedig az idő korántsem lassan járó homokóra, hanem szilaj, vágtató csikó. Egy-két ev olyan változásokat idéz elő az embe­rek életében, amely változáso­kat megálmodni nem lehet. A jómódú, vagyonosodó most már szabadszállási mészáros, midőn újra találkozunk vele, szegény, tönkrement ember. Árvíz, sorscsapások megfosz­tották vagyonától. A fia. Sán­dor, otthon van, de ahhoz is alig van szava. Dehát mit ís beszéljen azzzal a fiúval0 Nem segít azon már senki sem Most is legutoljára a selmeci 'líceum­ból csapták ki. Könyörögve közbelépett az anya. — Te­gyünk még egy próbát Sándor­ral — zokogta. — Hadd tanul­jon tovább, legyen müveit, ta­nult ember. Hiszen esze van hozzá Ojra elszaladt néhány esz­tendő. A ráncok ott a homlo­kon mindig mélyebbek lettek, fehérebb a haj és a váll meg- gömyedt. A házban örökös vendég lett a gond. És húsvétra beállít Sándor. Az öreg Petrovics nézi jobb­ról-balra. Ejnye, de raegembe- resedett a fiú! Ki hitte volna, hogy ilyen derék legény lesz belőle! Aztán már fizetése is van. Kezét nyújtja Sándornak. — No, nem haragszom! — mondja csendesen. Maradj itt nálunk. Sándor aztán otthon is marad Vecsésen. A fiam — mondogatja a vén csárdás, — ha nem is kérdezik — itthon van. Aztán magyarázólag teszi hozzá: Az a fiam, aki Pesten szerkesztő. Megígérte, hogy el­visz bennünket is Pestre ma­gához. Otthagyták a vecsei csárdát és Pestre költöztek. Bezzeg büszke volt most már a fiára, no meg a kis unokájára, Zol­tánra és a menyére, Júliára. Sajnos, nem sokáig tartott a boldogság, nehéz betegségbe esett és meghalt. Tíz nap múl­va követte őt a hűséges hitves. Nemsokára pedig lángielkú fia egy üstököshöz hasonló rövid pályafutása után. VÖRÖSMARTY GÉZA A sima parketten, a fénye­sen izzó égők alatt, a tánczene pattogó ritmusában, egymáshoz préselve, csaknem helyben to­pogva táncol a fiatalság. Az ifjúság táncolt. Talán ép­pen úgy, mint régen táncoltak az öregek. De mégsem egészen úgy! Valami különbség van a mai és a régebbi táncolok kö­zött. Merengésemből az egyik föl- dim, aki szintén temperamentu­mos táncos, ébresztett fel. — Nos, elvtárs, — kérdi, — hogy tetszik a táncom? — Remekül táncolsz, csak azt nem értem, mit látsz Te ebben a „remek” táncban? — Semmit, csak szórakozást. — ügy van, a társas tánc egy szórakozás az ifjúság, sőt a felnőttek számára is. Ebben a társas táncban eltűnik, fel­oldódik az ifjú fáradsága. A könnyű önfeledt táncolás olyan, mint amikor az ember nyáron ráfekszik a folyam, Vagy tenger hús, ringató hul­lámaira, lebeg rajtuk és viteti magát. — Igen, de csak akkor, ha Ízléses és mértéktartó. Súlyo­san elítélem a szélsőséges, el­túlzott, jampec-táncokat, me­lyek mögött öncélú szereplési vágy rejtőzik. A túlzottan tem­peramentumos fiú vagy lány produkálni akarja magát, ki akar válni a tömegből, szeret­né, ha bámulnák és úgy kép­zeli, hogy mindenki őt csodál­ja. Es ez igaz — de nem úgy, ahogyan gondolja. Jóizlésü em­ber ezt nem tudja végignézni. Még inkább akkor, ha egy te­remben két-három ilyen figura táncol. Megindul a harc, a verseny, a vetélkedés, ki tudja csúnyábban, izléstelenebbül — szerintük — „szebben" tovább fokozni a torzítást. Sajnos, vannak még fiatalok, mint Nagy István, Marczi An­drás és még egy páran a nagy- tár kányi községben. Továbbá Kassán a szlovák Pedagógiai Gimnáziumban és a legtöbb itt Bratislavában, jobban mondva Petrzalkán. Az ilyen tánc már eltér a társas tánctól, tudniillik a tár­sas táncnak addig van létjogo­sultsága, amíg túl nem lépi a szép, az esztétikus mozgás határvonalát. Ez nem jelenti azt, hogy a fiatalság robbanó erejű lendületét tompítani, még kevésbé elvenni akarnánk. Ez nem célja a CSISZ-nek sem. De a vitus-táncos rángatódzás helyett táncoljunk szép társas táncot és hallgassunk jó mu­zsikát. Téved Nagy István és társai azzal a kijelentéssel, hogy „Ha szép és Ízléses táncot akarunk, akkor új táncokat és muzsikát kellene alkotnunk". Erre nincs szükség, mégpedig azért, mert a tangó, a slow- fox, fox, vagy a rumba, népi eredetű táncok, a kísérő jazz- muzsikával együtt az egész vi­lágon elterjedtek. Ne gondolja azt senki, hogy a Szovjetunió­ban élő ifjúság teljesen mel­lőzné a táncokat. Beszéltem elvtársakkal, akik Moszkvában, Leningrádban és más szovjet városokban jártak és több íz­ben volt alkalmuk végignézni a szovjet fiúk és lányok tán­cait. Ott is táncolnak nyugati társas táncokat, de másképpen, Ízlésesen és finoman. Nálunk egyes fiúk és lányok ezeket a táncokat is (tangó, fox, slow-fox, rumba, sőt a polkát is) rosszul, ízléstelenül és siváran táncolják. Ezenkívül a táncosok jó része még modor- talan is, magatartásuk nélkülö­zi a jónevelés elemi szabályait. A XV. században a körtán­cokon kívül a pártánc is divat­ban volt. Már itt láthatjuk a táncosok stilizált mozdulatait, a szabályosan eiUrt kézfoga sokat, a táncos és táncosnő közötti tisztelet-tartó távolsá­got, a nők és férfiak előzékeny udvarias, csiszolt, magatartását stb. Ez mind elengedhetetlen kö­vetelmény a mai társas táncok­ban is. Mai táncaink is érde­kesek, sokrétűek és szépek le­helnének, ha azokat kulturált mozdulatokkal, .szép és helyes tartással járják. Azért kérném mindazokat az ifjakat, akik rosszúl táncolnak, álljanak azokhoz az ifjakhoz, akik több­ségben vannak és stílusosan, ízlésesen táncolnak. Továbbá felszólítom mind­azokat az elvtársakat és neve­lőket, akiknek kezei alatt ser­dülő kamasz gyerekek vannak, figyeljék, de jól figyeljék a ke­zük alatt lévő, jobban mondva a rájuk bízott ifjakat. Azonban nem elég csak meg­figyelni, de tanítsák is meg a társadalmi szabályokra. Min­denkinek tudatában kell lennie, hogy társadalmunk legfőbb ér­téke az ember, lövőnk biztos záloga, az épülő szocializmus tartó pillére, az előttünk nö­vekvő fiatalság, amelynek kul- túrigényeit úgy kell szolgál­nunk és kielégítenünk, hogy a kapott jó hatások egész élet- útján végigkísérjék. KERTÉSZ PAL, a bratis- lavai Pedagógiai Főiskola hallgatója. KULTÚR-KRÓNIKA Az Antifasiszta Harcosok Szövetségének Központi Bi­zottsága pályázatot híidetett a legjobb antifasiszta mű megírására. * Cigánytábor címen színda­rabot játszik a presovi Mű­velődési Ház színiegyüttese. A színmű szerzője H. l'ac- ková, cigányszármazású elv­társnő, aki jelenleg hasonló témájú darab megírásán dol­gozik. * * A budapesti Néphadsereg Színházban felléptek a ma­gyarországi szlovák, jugo­szláv és román művész- együttesek. A szlovák együt­tesek közül legnagyobb si­kert a békéscsabai szlovák gimnázium együttese érte cl. amely eredeti békésmegyei szlovák népdalokat adott elő. * Új szlovák darabot muta­tott be a zilinai Kerületi Színház, mégpedig Eubomir Smrcok „Az eltörött tejes­köcsög” című vígjátékát. * Sziráky Judit „Csillagva­dász” című mesekönyvét kiadta a Csehszlovákiai Ma­gyar Könyvkiadó. * Karel Novy író, érdemes művészt, 64-ik születésnapja alkalmából Muinkaérdemrend­del tűntették ki a szlovák irodalomban kifejtett mun­kásságáért. * ! A Bartók zenéjére irt „In­vokáció” című balettet mu­tatták be Londonban Eleanor King amerikai táncosnő ko­reográfiájával. * Párizsban bemutatták Ion Luca Caragialenak, a klasz- szikus román írónak „Elve­szett levél” című vígjátékét. * Betiltották Nyugat-Nérnet- országban a bonni kormány rendeletére a „Hirosima gyermekei” című film elő­adását, * Az indiai színházak műso­rán gyakran szerepelnek szovjet és orosz színművek. Csehov halálának ötvenedik évfordulója alkalmából Del­hiben három Csehov-egyfel- vonásost mutattak be. Kal­kuttában Gorkij „Az anya” és „Éjjeli menedékhely“ cí­mű színműveit játsszák, Bombayban pedig nagy ér­deklődés mellett került szín­re Gogol: „Revizor”-a. L (40) Schröder ezredes intett az adjutánsnak, és félrevonult vele Aztán odahívta az őrmestert, és átnézték a Svejkre vonatkozó'dnyagot. — Aha — mondta Schröder ezredes — szó­val ez a Lukás föhadnugy Hszttszolgája. akit jelentése szerint elvesztett Táborban. Azt hi­szem a tiszt uraknak kötelességük, hogy ma­f űk neveljék a szolgájukat. Ha már Lukás fő- adnagy úr egy ilyen notórius hülyét válasz­tott puccernek, kínlódjon vele ő maga. Van rá elég szabadideje, ha sehová se jár. Ugye ma­ga se látta még soha a mi társaságunkban? No látja, Van tehát elég ideje, hogy a szolgá­ját bedresszírozza. Schröder ezredes visszament Svejkhez, és be­lenézve jámbor arcába, azt mondta: — Hülye állat, háromnapi verschärft, és ha túl lesz raj­ta jelentkezik Lukál főhadnagynál. így aztán Svejk isméi találkozott az egyéves önkéntessel az ezredfogdában, és Lukál fő­hadnagy végtelenül megörülhetett, ■ amikor Schröder ezredes magához hivatta, és közölte vele: — Főhadnagy úr, körülbelül egy héttel ezelőtt, amikor megérkezett az ezredhez, ön átadott nektem egy raportot, amelyben tiszti- szolga kiutalását kéri, mivel az öné elveszett Táborban az állomáson. Tekintve, hogy ez a tisztiszolga megkerült... — Ezredes úr... — próbált megszólalni Lukás főhadnagy, könyörögve — ügy döntöttem, — folytatta nyomatéko­san az ezredes — hogy három napra leülte­tem, és aztán visszaküldöm önhöz ... Lukás főhadnagy megsemmisülten kitámoly- gott az ezredes irodájából. * * * A három nap alatt, amit Marek önkéntes társaságában töltött. Svejk igen jól szórako­zott. Esténként mindketten hazafias tüntetése­ket rendeztek a priccsükön. A fogdSban minden este felhangzott a „Got­terhalte” és a „Prinz Eugen, der edle Ritter.“ * Végigénekelték a katonadalok egész füzérét, s amikor bejöt a prófosz, ezzel üdvözölték: Hej az öreg prófosz meg ne haljon soha. inkább jöjjön érte föl az ördög koma. Följön, el is kapja, puttyonyába csapja, ördög koma. hallod, jól fűts be vele ... S az egyéves önkéntes lerajzolta a prices fölé a prójoszt, és alája irta egy régi dalocs­ka szövegét: Kerestem Prágában véreshurkát, útközben láttam a Bolond Gyurkát, nem Gyurka, prófosz volt, jó nagy darab, tudtam, ha nem futok, meg is harap. S mialatt ők ketten úgy ingerelték a vró- foszt, mint ahogy Sevillában az andaluziai bi­kákat szokták ingerelni vörös kendövei, Lukás főhadnagy szorongva várta, mikor bukkan fel Svejk, hogy ismét szolgálattételre jelentkezzék. • # * 3. SVEJK KALANDJAI KIRALYHIDAN. A 91-es ezredet áthelyezték Bruck an der Leiter —• Királyhidára. Amikor a háromnapos börtönbüntetés után már csak három óra hiányzott Svejk szaba- donbocsátásához, az egyéves önkéntessel együtt a föőrségre vezették, majd néhány katona a pályaudvarra kisérte őket. — Már régen tudja mindenki, — mondta útközben Svejknek az egyéves önkéntes, — hogy minket áthelyeznek Magyarországra. Ott majd marshatallonokat alakítanak belőlünk, a katonák gyakorolni fogják az éleslövészetet, összekeverednek a magyarokkal, aztán vígan elmegyünk a Kárpátokba. Ide Budejovicébe magyar helyőrség jön, és lesz nagy fajkevere­dés. Van egy elmélet, hogy az idegen nemze­tek lányainak a megerőszakolása a legjobb módszer a degenerálódás ellen. így csinálták már a svédek meg a spanyolok is a harminc­éves háborúban, a franciák Napoleon alatt, most pedig a budejovicei környéken ugyanezt fogják csinálni a magyarok, méghozzá durva erőszakolás nélkül. Mindenre sor kerül, ha elég hosszú az idő. Itt csupán egyszerű cseré­ről lesz szó A cseh katona majd. egy magyar lánnyal fog hálni, a szerencsétlen cseh kislány pedig egy magyar honvédet részesít vendég­szeretetében, és évszázadok múlva az antro­pológusok majd eltűnődnek azon az érdekes és meglepő tüneményen, hogy a Malse partján kiugró pofacsontú emberek bukkantak fel. Ez a kölcsönös párosítás különben is nagyon érdekes dolog — jegyezte meg Svejk. — Prá­gában van egy néger pincér, Kristiánnak hív­iák, áz apja abesszin király volt, és a Stva­* Jenő harceg. a nemes lovag — osztrák ka­tona ének. nice szigeten, a vursliban mutogatta magát, lit aztán beleszeretett egy tanítónő, aki versi­kéket írt a „Lada" című gyerekújságba valami pásztorokról meg erdei patakokról, és elment .vele egy szállodába és bujálkodott vele, ahogy a szentírásban mondják, és borzasztóan meg volt lepve, amikor egy teljesen fehér kisfia született, ló, de két hét múlva bámulni kez­dett a fiú. Egyre csak bámult, és egy hónap múlva már kezdet fekeHlni. Fél év múlva már olyan fekete volt, mint a papája, az az abesszin király. A tanítónő elvitte a klinikára, hogy a gyerek bőrbajos, vegyék el neki vala­hogy a színét, de ott azt mondták, hogy az egy igazi fekete szerecsenbör, és semmit se lehet csinálni. A tanítónő éhbe bélebolondult, irkálni kezdett az újságoknak tanácsért, hogy milyen ellenszer van a négerségre, aztán be­csukták a Kalérina utcai örültek házába, a kis szerecsent pedig betették az árvaházba és ott borzasztóan jól mulattak vele. Aztán ki­tanulta a pincérséget, és táncolni járt az éjjelt lokálokba. Most pedig cseh mulattok szület­nek tőle szép számmal, és ezek már nem olyan színesek, mint ő. Egy medikus, aki a „Kehely- be"" járt, egyszer elmagyarázta nekünk, hogy ezért nem olyan egyszerű a dolog. Egy ilyen keverékből megint csak keverékek születnek, és ezeket már nem lehet megkülönböztetni a fehér emberektől. De egyszerre csak valamelyik nemzedékben felbukkan egy néger. Képzelje el ezt a pechet. Maga elvesz feleségül valami, kisasszonyt. Teljesen fehér a besti, és egy­szerre csak egy négert szül magának. Es ha kilenc hónappal azelőtt elment maga nélkül a Varietébe valami atlétikai versenyre, ahol egy néger is fellépett, akkor azt hiszem, hogy a maga fejében is motoszkálni kezdene valami. — A maga néger Krisztiánjának az esetét háborús szempontból is figyelembe kell venni — mondta az egyéves önkéntes. Tegyük fel, hogy ezt a négert behívják. Prágai, tehát a 28-as ezredbe tartozik. Viszont .hallotta tatán, hogy a liuszonnyocasok átmentek az oroszok­hoz. Milyen nagyot néznének az oroszok, ha foglyul ejtenék ezt a liristián négert is. Az orosz újságok biztos megírnák, hogy Ausztria a harctérre tereli a gyarmati katonaságot is, ami pedig nincs neki, és hogy Ausztria mar ráfanyalodott a néger tartalékosokra. — Azt mesélték — szólt közbe Svejk, — hogy Ausztriának mégis van gyarmata vala­hol északon. Valami Ferenc József-földnek hív­ják ...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom