Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-12-31 / 52. szám

1955. december 31 í> A sápadtarcú, bágyadt nap épp akkor tekintett le a főidre, amikor elértem Sajógömör há­zait. Itt már teljes egészében beköszöntött a tél, fehér taka­rót öltött a határ. Lekerültek a szögről a meleg kucsmák és szőrcsizmák. Ahogy errefelé szokták mondani „rácsikordult az idő“. Aligha örülnek ennek a jól kihfzott malacok. Jót tudják, hogy szinte minden napjuk meg van számlálva. A gömöri gaz­da ilyenkor, december végén azt mondja a feleségének: „No, anyjuk, megvárjuk, amíg ke­ményre fordult az idő, aztán kést neki“. De mindenkinél jobban örül­nek a télnek a vidáman han- cúrozó gyerekek. A falu szélén kiemelkedő domb tetején már megkezdődött az ostrom. Ki szánkával, ki meg a fenekén csúszva, űzi a közkedvelt téli sportot. Ennek a szép nagy' falunak több nevezetessége Van. Egy az, hogy élelmes, ügyes lakói vaunak, akik — ahogy monda­ni Szokás — mindig és min­denből pénzt tudnak csinálni. A második nevezetessége az, hoigy az újonnan épült, kényel­mes családi házak, az apró, meglapuló kis házacskák, az udvarok, istállók és kertek, egy­szóval az egész falu viliog a vedt a bálba, nem vitte el szá­razon, alaposan elpáholták. S mindezt csak úgy, a hírnév miatt. No, de ezt ne emleges­sük, ez ma már a múlté. Még annyit, hogy Sajógömö- rön van a járás egyik leggaz­dagabb és legjobb szövetkeze­te. Nem sokkal a felszabadulás után csaknem elsőként alakí­tották rr.eg az EFSZ-t, nehe­zen, de kemény akarattal küz­döttek meg a kezdettel. S ma már magabiztosan tekintenek vissza a múltra. Szinte napról- napra gyarapítják a szövetke­zetei. Fiatalok, öregek, otthont találtak a közösségben. Éppen arról akarok írni, hogyan él a falu, mivel töltik szabad ide­jüket az emberek. Alig hogy elnémították a szovjet katyjusák a gömöri he­gyekben elrejtőzött németeket, máris Összejött a falu népe. Dalolva, táncolva ünnepelték meg a felszabadulást. Az első szabad május 1-én a legelső­ként a gömöriek sorakoztak fel a tornaijai Piac-téren a nem­régiben megszervezett népi kul­tisztaságtól, S nem utolsósor­ban nevezetes Gömör piros­pozsgás arcú, ringó járású szép leányairól, akik a munkába is kihozakodva, szépen öltözve járnak. S munka után? Munka után senki meg nem különböz­teti őket a városi lányoktól. A görnöri fiúkat még nem is olyan régen „bicskásoknak“ emleget­ték. Ha egy idegen fiú beté túregyüttessel, fez a kultúrcso- port még akkor nem tartozott sem egyik, sem másik tömeg­szervezethez. A fiatalok saját kezdeményezésükből szerveztek kultúrestéket, amelyeken régi görnöri népdalokkal, táncokkal léptek fel. Később átvették a szlovák, orosz dalokat és népi táncokat is. A falu dolgozói ma sem unatkoznak. A gömöri ifjúság gondoskodik arról, hogy leg­alább kétszer-hároinszor havon­ta szirtes, tarka műsorral szó­rakoztassa a falu népét. Most, az utóbbi hetekben több kul­túrestet rendeztek a Csehszlo­vák-szovjet Barátsági Hónap tiszteletére, ugyancsak nemré­giben mutatták be nagy siker­rel Gömörön és a környező falvakon a Pettyes című szín­darabot. Jelenleg a szilveszteri és újévi műsorszámokon dol­goznak. A CS’ISZ, valamint a Csema- dok megalakulásakor kettésza­kadt a kultúráiét. De ez nem tartott soká. S ma nyugodtan mondhatjuk, hogy a két szer­vezet kitünően megfér együtt. Kölcsönösen segítik egymás munkáját, s ha közérdekről van szó, együtt veszi ki részét mind a két szervezet a munkából, így volt ez a faluszépítési ak­ciónál, sportesemények megren­dezésénél, mulatságok és kui- túrestek, valamint szinielöadá- sok alkalmával. S ez így van helyén. Hunyák elvtárs, a CSI5Z- szervezet volt elnöke helyesen látja a dolgokat, amikor azt mondja: „Mi szükségünk van arra, hogy fiatal lányainkból hamis festékekkel lekényszerít- sük szép fiatalságukat, meg- öregítsük mozdulataikat, össze­töpörödött asszonykát csinál­junk belőlük a színpadon. Van a faluban elég olyan idősebb dolgozó, akik szívesen kisegí­tenek és koruknál fogva sokkal eredetiebben, tökéletesebben ala­kítják az egyes szerepeket.“ Miért né fogadnák szívesen az 50 éven felüli Tóth Pista bácsit, a falu legjobb verselő- jét, aki szíve minden melegé­vel szereti a fiatalokat és öröm­mel megy faluról-falura a kul- túrcsoporttal. S hogy ez az együttműködés milyen munkát eredményez, arról meggyőződ­het bárki Gömörön. A nyári munka idején, amikor a járás azzal a felhívással fordult a gömöri ifjúsági szervezethez és a Gsem adókhoz, hogy szervez­zenek kultúrbrigádot, amely fa­luról falura vándorol majd és mozgósítja a szövetkezeti tago­kat, kis- és középparasztokat a nyári munkák gyors elvégzésé­re, a két szervezet közösen tárgyalta meg a teendőket. —. Harmincöt tagból álló kulíúr- brigádot szerveztek, öregek, fiatalok összefogtak, s jó hír­nevet szereztek a falunak. Min­den szombaton és vasárnapon vándorútra kelt a vidám tár­saság. A járási kultúrosztály kényelmes autóbuszt biztosított számukra és előre propagálta érkezésüket. A népi tánckörbe tíz szép fiatal lányt választottak. Nyolc tagból álló saját népi -zeneka­ruk van, szólóénekesek, ének­kar, színjátszó kör, kémikusok, és két konferánsz egészíti ki az együttest. A falvakon szeretettel fogad­ták a kultúrcsoportot és éppen ezért van az. hogy a kultúr- brigád valamennyi tagja szá­mára szép és felejthetetlen em­lékek maradtak ezekről az es­tékről. A legszebb órákat Kecs­kén töltötték, ahol a kultúr­műsor, utána/ szövetkezeti ta­gok gazdag vacsorával Vendé­gelték meg a gömörieket, mi­közben kicserélték tapasztala­taikat a közös gazdálkodás te­rén. A vacsora után még egy ideig együtt daloltak, táncol­tak a falu népével, akik azzal mutatták meg a legjobban, mennyire értékelték ezt a talál­kozást, hogy az egész falu né­pe messzire elkísérte a színját­szókat. Nemcsak csupán szórakoz­tatni, mulattatni járták az em­bereket, hanem segítettek min­denütt ott, ahol hiányosságokat észleltek. Így pékfául, amikor Méhi felé röpítette őket az au­tóbusz, megpillantották, hogy a hatalmas kukorica táblán vannak olyan parcellák is, amelyeket még nem kapáltak be. Nosza neki, Kovács István fejében nyomban megszületett a csasztuska. S bizony a tné- hiek nagyot néztek, amikor Máté Magda meg Nagy Andor szólóénekesek huncutul kida- lolták őket. Két nap múlva a szóvetkezet vezetősége a kö­vetkezőket üzente Gömörre: rődnek velük. A járáson azon; ban még senkinek sem jutott eszébe, hogy kimenjen pneg- nézni, milyen körülmények kö­zött gyakorolták be a Pettyes-t,- vagy a Csehszlovák-szovjet Ba­rátsági Hónap tiszteletére ren­dezett műsorszámokat. Arról vajmi' keveset tudnak, hogy csupán a tanítók jóvoltán mú­lik, hogy beengedik őket az iskolába, ahol összeszorufva gyakorolnak. Az utóbbi években a tornai­jai járásban több kultúrházat építettek. Joggal mondhatják tehát a gömöriek, hogy a já­rás „mostohagyerekként“ kezeli őket. A kultúrműsort jelenleg a moziteremben adják elő. Itt esetleg táncmulatságokat és egyéb esteket lehet rendezni. Hol szórakozzon, hol daloljon és hol éljen társadalmi életet a gömöri fiatalság? Hol jön- jön össze az olvasó- és politi­kai kör? A gömöri tánccsoport a Csehszlovák Szovjet Barátsági Hónap kultúr fellépésén. „Köszönjük a kritikát, magunk­évá tettük, egy nap alatt be­hoztuk a mulasztást.“ Sok hasonló esetet hozhat­nánk még fel, amellyel bizo­nyíthatnánk, hogy a gömöri kűltúregyütíes komoly politikai munkát végzett. Csak az ara­tás idején tizenöt olyan köz­séget látogattak meg, ahol ser­kentésre, meggyőzésre volt szükség. A tornaijai szervek sokat kö­szönhetnek a gömörieknek. Bár­mikor szívesen mennek játszani, szórakoztatni ha kell, s még szívesebben mennének, ha csak egy kicsit is éreznék, hogy tö­Mindezt egy kis igyekezettel meg lehet oldani. A falu szívé­ben komoran és elhagyatottan áll a kastély, amely jelenleg a szövetkezet magtára. Kevés befektetéssel és főleg közös építő munkával hamar rendbe lehet szedni az elárvult épüle­tet, csak hát kellene égj- va- , laki, aki azt mondja „No, fiúk, szerettek élni, dalolni, táncol­ni, dolgozni, itt van a kastély, szedjétek rendbe, mától kezdve a tietek“. Vajon mikor válik ez valóra Gömörön? GÁL ETA — Hagyjátok ezt, fiúk, — mondta az egyik kísérő katona — manapság nem okas dolog valami Ferenc Józsej-földet emlegetni. Ne nevezzetek meg senkit, és jobban teszitek ... — Nézze csak meg a térképen, — vágott közbe az egyéves önkéntes, — hogy tényleg van egy föld, amit a mi legkegyelmesebb uralkodónkról, Ferenc József császárról nevez­tek el. A statisztika szerint ott minden csupa jég, és a prágai jéggyárak tulajdonát képező jégtörő hajók szállítják el onnét a jeget, Ezt a jégipart a külföld is rendkívüli módon tisz­teli és becsüli, mert jövedelmező, de veszélyes vállalkozás. A legnagyobb veszély akkor fe­nyeget, amikor a Ferenc József földről átviszik a jeget a sarkkörön. El tudja ezt képzelni? Á kísérő katona érthetetlenül dörmögötl va­lamit, s a kiséret parancsnoka, egy káplár, közelebb lépett és hallgatta az egyéves ön­kéntest, aki komoly képpel tovább magyará­zott: — Ez az egyetlen osztrák gyarmat el­láthatja jéggel egész Európát, és igen je­lentős nemzetgazdasági tényező. A gyarmato­sítás persze csak lassan halad, meri a gyar­matosok egyrészt nem jelentkeznek, másrészt megfagynak. Mindazonáltal az éghajlati viszo­nyok átalakítása, amit a kereskedelmi minisz­térium és a külügyminisztérium a szívén visel, reményt ad arra, hogy alaposan ki fogjáli hasz­nálni a jéghegyek hatalmas felületeit. Néhány szálloda építésével rengeteg turistát fognak odacsalni. Persze jó sok turistaösvényt és utat kell majd csinálni a jégtáblák között, és a jéghegyekre majd turista-jelzéseket festenek. Csupán az eszkimók okoznak akadályt, lehe­tetlenné téve helyi szerveink munkáját... Ezek a zsiványok nem akarnak németül ta­nulni — folytatta az egyéves önkéntes, és a tizedes nagy érdeklődéssel hallgatta. A tény­leges idejét szolgálta, civilben béres volt, buta és durva fajankó, mohón figyelt mindenre, amiből egy szót sem értett, és az volt a vá­gya, hogy bezupálhasson. — Az oktatásügyi minisztérium építtetett nekik, káplár úr, óriási költséggel és áldoza­tokkal, úgyhogy öt építész megfagyott... — A kőművesek menekültek, — szakította félbe Svejk — mert az égő pipájukkal melegi tették magukat. — Nem mindegyik, — mondta az egyéves önkéntes, — kettővel egy kis baleset történt, elfelejtették szívni a pipát, kialudt, és így őket is oda kelleti temetni a jégbe. De a végén mégis csak felépült az az iskola jégtáblákból és vasbetonból, ami együtt nagyon jól tart, de az eszkimók köröskörül tüzet raktak a jégbe fagyott kereskedelmi hajók széteső fájából, és így el. is érték, amit akartak. A jég, amire az iskola épült, felolvadt, és az egész iskola, az igazgató-tanítóval meg a kormány képvi­selőjével együtt, akinek másnap részt kellett vona venni az iskola ünnepélyes felszentelésén, beleesett a tengerbe. Csak annyit lehetett haj­lani, hogy a kormány képviselője, amikor már nyakig volt a vízben, elkiáltotta magát: ,,Gott strafe England1" Most valószínűleg katona­ságot küldenek oda, hogy szedje ráncba az eszkimókat. Persze nehéz lesz velük a háború. A mi katonáinknak a legtöbb kárt a szelídített jegesmedvék fogják okozni. — Ez hiányzott még éppen. — jegyezte meg bölcsen a tizedes — úgyis elég háborús talál­mány van már. Vegyük például a gázmaszko­kat, a mérgesgázok ellen. Felhúzod a fejedre, és már meg is vagy mérgezve, így tanultuk az unteroffizierschulen. — Ott csak ijesztgetik magukat, — mondta Svejk, — egyik katona se kell, hogy féljen semmitől. Még ha csata közben bele is esik a latrinába, csak lenyalja magát, és megy vissza a gefechtbe, a mérgesgázokat pedig mindenki megszokta a kaszárnyából, amikoi friss komiszkenyeret adnak meg borsót darával. De most állítólag az oroszok kitaláltak valamit a sarzsik ellen ... — Biztos valami különleges villanyáramokat, — egészítette ki az egyéves önkéntes — ezek belekapnak a csillagokba a parolin, amik az­tán fel is robbannak, mert celluloidból vannak. Megint egy nagy kaiasztrófa lesz ebből. Bár a tizedesnek civilben csak ökrökkel volt dolga, végül talán mégis megértette, hogy gúnyt űznek belőle, s otthagyva őket az őr­járat élére állt. Egyébként is közeledtek már az állomáshoz, ahol a budéjoviceiek el akartak búcsúzni ezre- diiktöl. A búcsúnak nem volt hivatalos jellege de az állomás előtti teret megtöltötte a kato­nákra váró lakosság. Svejk érdeklődése a lakosság sorfalára össz­pontosult. S mint ahogy az lenni szokott, mos: is úgy történt, hogy a jó katonák hátul lép­kedtek, a szuronnyal kisérték pedig elöl. A jó katonákat azután majd marhavagonokba pré­selték. Svejk és az egyéves önkéntes periig beszáll egy külön fogda-vagonba, amely egye: len katonavonatról se hiányozhatott, mindig oda kapcsolták közvetlenül a törzs-vagonok mögé. Az ilyen fogdavagonokban mindig bő­ven van hely. Svejk nem bírta visszatartani magát, hogy oda ne t kiáltsa a sorfalnak: „Éljen!'1 s hogy meg ne lengesse a sapkáját. Ennek olyan szuggesztiv hatása volt, hogy a tömeg hango­san megismételte, és az „éljen" továbbterjedt s megdördült az állomás előtt is, úgyhogy az emberek már messziről mondogatták: Jön- nekr .4 kísérő káplár egészen kétségbe volt esve, és ráordított Svejkre, hogy fogja be a pofáját. De az üdvrivalgás csak nőtt, mint a lavina. A csendőrök hálraszorliották a sorfalat, sza­badon tartották az utat Svejkék előtt, s a tömeg tovább ordított: „Éljen!'' és lóbálta a sapkákat és a kalapokat. Szabályszerű tüntetés volt ez. Az állomás­sal szemben lévő szálloda ablakából néhány hölgy a zsebkendőjét lengette és „Heil''-t kia­bált. Az éljenzésbe a tömeg között is be vé­vé gyűli néhány „heil", s egy lelkes illetőnek, aki felhasználta ezt az alkalmat, hogy „Nieder mit den Serben"-t kiáltson, gáncsot vetettek és mű-tolongást idézve elő, megtiporták egy kicsit. S mint az elektromos szikra, úgy futott to­vább, hogy: „Jönnek márt" S jöttek, és Svejk a szuronyok alól barát­ságosan integetett a tömegnek, és az egyéves önkéntes komolyan szalutált. így érkeztek meg az állomásra, s amikor megindultak a kijelölt katonavonat felé, a mesterlövész-zenekar csaknem rázendített a Gotterhaliéra", iudniillik a karmestem egészen megzavarodott a váratlan tüntetéstől Szeren­csére éppen abban a pillanatban jelent meg egy fekete kalapos úr, Lacina lábon főlelkész a 7. lovassági hadosztályról, és kezdett rendet csinálni. Hogy került oda Lacina páter? Nagyon egy­szerű. Előtte való nap jött meg Budéjovicébe, ő, az összes tiszti étkezdék réme, a legfalán­kabb és telhetetlenebb fickó a világon, s mint­egy véletlenül, részivett a távozó ezred tiszt­jeinek kis búcsúbutiketijén. Tíz helyett is evett, ivott, és többé-kevésbé józan állapotban bement a tisztikonyhába, hogy valami maradékot csal­jon ki a szakácsoktól. Befalt néhány tál gom­bócot szósszal, a fogával tépte a húst a csőn tokról, mint egy vadmacska, végül még rumot is talált a konyhában, addig vedelt belőle, amíg böfögni nem kezdett, majd visszament a búcsúvacsorára, s itt újabb vedetéssel tiin­tette ki magát. Bőséges tapasztalatai voltak ezen a téren, s a 7. lovassági, hadosztályban már igen sok pénzébe került a tiszteknek. — Reggel az az ötlete támadt, hogy neki rendet kell csinálnia az ezred első vagonjainak elin­dulása körül, így aztán végigbukdácsolt az egész sorfal mentén, s a pályaudvaron úgy viselkedett, hogy a szállítást irányító tisztek bezárkóztak előle az állomásfönöki irodába. Aztán ismét az állomásépület elölt bukkant fel. éppen idejében, hogy kiragadja a karmes­teri pálcát a mesterlövész-zenekar karmesteré­nek kezéből, amikor ez el akarta kezdeni a „Gotterhaltét — Halt, — mondta Lacina tábori főlelkész — még ne, majd ha jelt adok. Most ruht, mindjárt visszajövök. — Bement a pályaud­varra, utánaeredt Svejkéknek és kiáltásával megállította őket: — Halt! — Hová? — kérdezte szigorúan a tizedestől, aki teljesen tanácstalanná:.. vált az új helyzet­ben. Helyette Svejk válaszolt, jámboran: — Bruckba visznek bennünket, ha az óberfeld- kúrát úrnak úgy tetszik, tessék velünk jönni. — Megyek is, —■ jelentette ki Lacina páter, s a kísérethez fordulva még hozzátette: — Ki mondja, hogy nem mehetek? Vorwärts/ Marsch! Mikor a tábori főlelkész a fog la-vagonban találta magát, lefeküdt egy padra. s a jószívű Svejk levette a köpenyét és elhelyezte Lacina páter feje alatt, miközben az egyéves önkén­tes halkan odaszólt a rémült tizedesnek: — Az óberfeldkurátok ápolása kötelező. Lavina páter kényelmesen klnyújtózva a pá­don, hosszas előadásba fogott: — .4 raguleves vargányával, uraim, annál jobb, minél több benne a vargánya, de a vargányát előbb meg kell dinsztelni hagymával, és csak azután te­szik bele a babérlevelet meg a hagymát. . — A hagymát már az előbb bele méltói lá­tott tenni — mondta az egyéves önkéntes, mit sem törődve a tizedes kétségbeesett pillantá­sával; ez ugyanis Lacina páterben mégtsisak a feljebbvalóját látta, bármilyen részeg volt is. (Folytatjuk.) Egy jól siket-ült kultúr előadás után

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom