Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-12-31 / 52. szám
4 Í3P 1955. december 31. Az 1905-ös forradalom hősei az Ogonyok szerkesztőségében Mesélnek az 1905-ös orosz forradalom hősei A moszkvai felkelés 50-ik évfordulójára 1905 december 20-án 12 órakor szirénák süvítő bugása t fizta meg a fagyos levegőt. A munkások leállították a munkát. Szimonovszk, Kraszna Preszná és Moszkva többi külvárosának proletárjai, több mint százezer ember egységesen sztrájkba lépett. Szamara, Nyizsni Novgorod és a többi város is támogatta őket. Moszkva dolgozói készítették elő a fegyvereket, lefegyverezték a rendőrőrjáratokat és fegyveresen megtámadták az üzleteket. így kezdődött a decemberi felkelés, melyet már szrájkok és parasztzendülések előztek meg Az ország egyharmada fellángolt. A moszkvai bolsevikok vezette munkásképviselők moszkvai szovjetje általános politikai sztrájkot hirdetett, amely a harcck folyamán fegyveres felkelésben csúcsosodott ki. A felkelést azonban nem sikerült kiterjeszteni az egész országra. Dubaszov főkormányzó Moszkvában és a kormányzóságban rendkívüli állapotot hirdetett ki, de nem bízott a saját erejében és katonai segítséget kért Moszkvától. December 22-én jelentek meg Moszkvában az első barikádok és december 23-án már egész Moszkva tele volt barikádokkal. Moszkva dolgozói a gyermekekkel és asszonyokkal együtt bútorokból, vilíanypóznákból és felborított vü'amos kocsikból barikádokat állítottak fel. NéMegkérte, hogy készítsen rá tekercselést. Blochin megértette: a párt megbízatása és nem kell tovább feleslegesen érdeklődni. Egyre gyakrabban bízták meg hasonló feladatokkal. Amikor 1905 decemberében a felkelők a barikádokon harcoltak, soknak volt ilyen „vasaeskája”, melyet már akkoriban robbanó anyaggal töltöttek meg. A háromszögű fűrészből pedig tőröket készítettek a felkelők számára. A moszkvai felkelés további résztvevője, a ma 74 éves Pe- Iageja Stepanovna ma elmondhatja, hogy egyenesen az ellenség nyakán ült. A Nemzeti Házban helyezkedett el, amely akkoriban csak úgy hemzsegett a reakciónáriusoktól és ott teljesítette a párt fontos küldetését. A Csicskin féle tejcsarnokban dolgozott mint pénztörosnő. Senki se hitte volna, hogy ez a fiatal leány, aki tejre, vajra adta ki a jegyeket egyidejűi eg a forradalmárok titkos gyűléseiről készít feljegyzéseket, jelentéseket ad arról, hogy hol kapni fegyvereket és a közeledő veszélyre figyelmezteti a forradalmárokat. Hogyan állítottuk fel a barikádokat? — kérdi mosolyogva, miközben megigazítja fehér csipkegallérját — majd így folytatja: „Kora reggel elvtársak jöttek értem a párttól és a Novoszlobodszkéra mentünk. Megfelelő anyagot gyűjtöttünk, hogy felépíthessük a barikádokat. KaüUfélfákat, ládákat és hasonlókat. A kis gömbölyű asztalka mellett ott látjuk Jelena Derr.ja- novát és Vaszilij Nyikolajevics Szokolovot. A pórt központi bizottsága azzal bízta meg annak idején, hogy szervezze meg az illegális irodalom és fegyve:ek szállítását és rendezzen be földalatti nyomdákat. Vasziiij Nyikolajevics áldozatos munkájáról sok adat tanúskodik. Egyszer, amikor illegális irodalmat csempészett át a határon, a tiltott irodalommal telt kosár beleesett a folyóba és teljesen átnedvesedett. Különösen n így kárt szenvedett az „Iszkra” száma, melyet cigarettapapíron nyomtattak ki. Amikor Vaszi'ij Nyikolajevics hazajött megazá- rítgatta az újságlapokat, megmentette az értékes küldeményt és elküldte a pártvezetóknek. Több mint ötven éve mellette dolgozik a felesége is, Jelena Demjanová. Amikor ránézel Mihajil Ste- panovics Nyikolajevra, erre a hatalmas termetű, szélesvál’ú férfire, nem is hinnéd, hogy már 77 éves. Gondolom jó dolguk volt azoknak, akik mellette harcoltak, bizonyára féltek tőle a gyilkosok, amikor szemtől szembe álltak ezzel az óriással. Prokofij Apolonovics Afoni- csev ezt mondta: „1905-ben még fiatal voltam, akkor tanulhány ezer munkás kilenc napon keresztül hősies harcot vívott a cári hadsereggel. Csak, amikor a petrohrudi, tveri és a nyugati körzetekből érkeztek ezredek, akkor sikerült elnyomni a felkelést. A felkelés aztán az egyes városnegyedekben folytatódott, de egymás között nem volt meg az összeköttetésük. A moszkvai felkelést letörték és utáni lassan alábbhagytak a forradalom hullámai. Ennyit mond a történelem a felkelés lefolyásáról. A rti?ső moszkvai napok résztvevői most összejöttek az Ogonyck szerkesztőségében, hogy visszaemlékezzenek a régi eseményekre, amikor emelt fővel indultak ei arra az útra, melyet ma már az egész világ ismer: harcbe a kommunizmusért. Sok közülük még alig volt 18 éves, amikor fegyverről a kezében Moszkva barikádjaira lépett. Sokat közülük eltiportak a lovak, találat érte őket, de a proletáriőtus harca nem szűnt meg. Amikor Alekszander Dimitri- jevics Bloclvnt úgy szólítod meg, hogy „Fegya Zamoszkvo- recki” — így nevezték ei a pártban — erre a névre szívesebben hallgat, mint az ioazi nevére. A Repülők Házában “találkoztam most vele, azt vezeti, íróasztala fiókjából, két kis rajzot hűz elő és azt mondja, hogy az a legértékesebb kincse Az egyiken valami pohárf'le van rajzolva, a másikon pedig egy háromszögletes fűrész. 1905 őszén röviddel a moszkvai felkelés előtt, esztergapadjához odai-'tt az egyik kommunista — lakatos ismerőse, és átadott neki néhány ilyen fémpohaiat.A verebélyi véres nap A verebéiyí eseményeknek négy sztrájkoló munkás esett áldozatul. Megmutatták, hogy a munkásság ellen a decemberi vereség után a kormány milyen kegyetlenül lépett fel. Tulajdonképpen miről is volt szó Verebélyen? A munkásság és a csendörség közötti összeütközések fő oka az volt, hogy a sztrájkoló munkások forradal- mfsága túlságosan megzavarta a kapitalista ország képviselőinek gondtalan életét. A járási csendőrparancsnok erről a következőket jelentette. „A sztrájk tovább tart és olyan méreteket öltött, hogy veszélyezteti a közérdekeket és az állam biztonságát. A szociálde- mokraták-kommunisták helybe!; szervezete alakuló gyűlést tartott, melyen résztvett a szomszédos aranyosmaróti, nyitrai és érsekűjvári járások munkássága is". A járási csendörség parancsnoka* nem nézhette tétlenül a dolgok fejlődését és döntő lépésre határozta el magát. A parancs így hangzott: „A sztrájkot mindenáron el kell nyomni.“ Elsősorban eltávolították a sztrájkbizottság tagjait, a Szervezet képviselőit letartóztatták és átszállították őket Bratislavába. Ezután pedig mivel a munkásság forradalmi hangulata egvre emelkedett. összehívták a környék csendörségét és Verebélyen összpontosították őket. Eljöttek a lévai gyalogosok is. A csendőrök és katonák megszállták a Verebélybe vezető utakat. Szigorúan körülzárták a várost és nem volt szabad az utcákon tartózkodni. Frantisek Hatná - cek és Alois Matula őrmesterek vezetése mellett a csendőrök és a katonai őrjáratok lehetetlenné tették a város megközelítését. Közben azonban a városban, a szervezet helyiségeiben összejöttek a vezető munkások és titkos gyűlést tartottak. Amikor aztán kénytelenek voltak elhagyni a helyiséget, átkeltek a Zsitva folyón és egyesültek a szomszédos falvakból érkező munkásokkal. A város szélén két csoport állt szemben. A csendőrök és katonák készültsége, akik a kapitalista érdekeket védelmezték és a jogaikért küzdő munkásság. A kemény munkásöklök szembehelyezkedtek a csendórszuronyokk ú — Tüzelj — adta ki a parancsot Hamácek őrmester. Lőttek. A sztrájkoló!; meg- hátíídtak, de azért újból és újból i csendőrök ellen fordulta* Űjbói tüzeltek. Néhány ember vére áztatta az anyaföldet. A zsitvaűjfalusi Vilém Spetler cipész, a Maié Chrstany-i Pavol Baía szolga, Mária Cibulková és Terányi Rózsa verebéiyí la- kosot,- holtan terültek el. A munkásság jobb jövőjéért haltak meg az élet szent jogaiért. — Borzasztó látvány volt — emlékszik még vissza Toman elvtárs, — könnyes szemmel néztem, amint a falubeliek elvitték halottjaikat és a sebesülteket. Az urak azonban nem elégedtek meg ennyivel. Egyik tam ki a hegesztést. Nagy öntödében dolgoztam, még ma is létezik. Kimentünk a barikádokra, egész jó céllövőink voltak, csak egy hibát követtünk el, hogy egy helyre vetették be minden erőnket, pedig az ellenséget minden oldalról támadni kellett volna”. Vaszilij Antonovics Jemelja- novot, a barikádharcok résztvevőjét ritkán találod otthon. Gyakran lép fel a diákok, munkások és tudósok előtt. Az utóbbi időben sokszor külföldi vendégekkel jött össze és azoknak beszélt az első orosz forradalomról. Konstantin Mihajlovics Jev- neücset sem találtam otthon. A nyomdában azonban megtaláltuk, 50 évvel ezelőtt is a nyomdában kereshettük volna. Az 1905-ös forradalom előestéjét is a nyomdában töltötte és forradalmi verseket nyomtatott, ö maga osztotta szét az elvtársak között. -így kezdte forradalmi működését. A forradalom résztvevői sokat beszéltek a dicső napokról, úgy hogy magunk elé képzeltük az akkori időket. Elképzeltük milyenek is lehettek a barikádharcok 1905-ben Az első orosz forradalom véget ért — de a harc nem szűnt meg. NÁVRATOVÁ MÁRTA (Az Ogonyok nyomán) letartóztatás a másikat követte, egyre jobban üldözőbe vették a munkásokat. A sztrájk résztvevői majdnem kivétel nélkül a saját bőrükön érezték az urak kezenyomát. Szenvedtek az ártatlan asszonyok és gyermekek is. A csendörök végigjárták a házakat és ott ütlegeltek, ahol csak tudtak. Engem és a feleségemet, aki nem is vett részt a sztrájkban, agy- ba-főbe verték. A börtön elől megszöktem. A decemberi sztrájk után ilyen életet készítettek nekünk elő azok, akik annyit hivakodtak a demokráciára. — A verebélyi vérontás megmutatta, hogy a kormány nem riad vissza attól se, hogy fegyvert fogjon a védtelen munkásság ellen. A verebélyi események azonban azt is megmutatták, hogy milyen hatalmas érőt képvisel a munkásság. A járási csendőrparancsnok jelentésében kihangsúlyozta hogy a csendőrök Verebáiyen négy lázítót lőttek le, akik a többi munkással együtt forradalmat akartak előidézni. Az igazság azonban az, hogy Vere- bélyen olyan ártatlan emberek estek áldozatul, akik nem kívántak mást, mint emberséges életet. A verebélyi eseményeket és az ártatlan áldozatok neveit aranybetűkkel jegyeztük be a munkásmozgalom történetébe és örökre emlékeztetnek minket azokra a viszonyokra, melyek már nem térnek vissza soha. Dr. M. PIVOVARC1 Mi ucsimsza pa ruszki Így felelne az a száz és száz katona, aki az orosz nyelvtan- folyamot látogatja. A legtöbb egységben már megtartották az első órát. Katonáink azért veszik kezükbe a tankönyvet, hogy kifejezésre hozzák mélységes szeretetüket a Szovjetunió iránt és megtanulják a baráti nemzet nyelvét, amely olyan közel áll szívünkhöz. Már kevés olyan elvtárs akad, akinek nehézséget okozna az azbuka. Hiszen sókan közülünk az iskolában is tanultak oroszul, vagy pedig látogatták a népi orosz tanfolyamokat az üzemekben és a falvakban. A katonák örülnek neki, hogy most alkalmuk nyílik tovább gyakorolni az orosz nyelvet és ezért az idén még többen jelentkeztek a tanfolyamra, mint tavaly Haladók számára több tanfolyamot nyitottak. Richtarik katona egységében is nagy az érdeklődés az orosz nyelv iránt., úgyhogy a haladók számára két tánfolyamot kellett nyitni. Már az első órán láttuk, hogy valóban komolyan veszik a tanulást. Vannak közöttük olyanok is, akik egész jól beszélnek oroszul. A tanító az órán csakis oroszul beszél, úgyhogy rögtön megtanulják a jó kiejtést is. Veres József főhadnagy-tanító, amikor látta, hogy tanítványai már tudnak oroszul, oroszul olvasott fel katonai történeteket és ezentúl is közös«« fognak olvasni. Csak a katonák kitartásától függ, hogy tökéletesen elsajátítsák az orosz nyelvet. A katonák segítenek a bányászoknak Az 1955 augusztus 24-i kormányhatározat értelmében 34.000-rel csökkentették a hadsereg lészámát és a katonák most már szocialista építésünk más szakaszán veszik ki részüket a munkából. A bányákba, mezőgazdaságba mennek. Eddig 1.740 katona A szovjet filmfesztivál a kaszárnyákban A kerületi városokban, iparközpontokban és üzemekben lezajlott szovjet filmfesztivál után most néphadseregünk tagjai is megismerkednek a szovjet filmgyártás remekműveivel. A szovjet filmek bemutatása után, — mely az egységekben e napokban zajlott le, az egész estét betöltő szovjet filmek mellett népszerű tudományos filmeket is vetítettek, melyek a harci és politikai felkészültség feladatainak teljesítésében igen jó hatást gyakoroltak a katonákra. A mozielőadások előtt a politikai tisztek ismertették a filmeket és beszámoltak a szovjet filmek sikereiről. A filmekkel az összejöveteleken behatóan is foglalkoztak. Hemzal tiszt egységében sorozatosan filmeken mutatták be a Szovjetunió fejlődését a Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta, a fasizmus feletti győzelemig. Ezenkívül képet nyertek a kommunizmus építéséről is, A szovjet filmfesztiválon nagy érdeklődést keltettek az „Ismerkedés“, a „Távol Moszkvától“, a „Nagy család“ című filmek. A szovjet filmfesztivál sikeresen hozzájárult a Csehszlovák Szovjet Barátsági Hónap méltó megünnepléséhez. Jó vacsora és vidám zeneszó mellett víg dalolással kellemesen telt el a karácsony. Az új katonák gazdag élete Mint minden évben alakulatainkban, az idén is ezer és ezer újonc lépett be, hogy teljesítse a legmegtisztelőbb feladatot — a katonai szolgálatot. A kaszárnyákban igen meiep fogadtatásban részesítették az újoncokat. Abban az egységben, melyben Majeréin katona teljesíti szolgálatát szépen feldíszített kultúrteremben fogadták az újoncokat, sok-sok hangszer, társasjáték, könyv áll rendelkezésükre. A faliújságon rendszeresen megismerkednek a katonák a bel- és külpolitikai helyzettel. Grafikonokon figyelemmel kísérhetjük szocialista építésünk növekedését, a szovjet emberek és a népi demokráciák sikereit és ezekből értékes ismereteket merítenek. Az alakulatban nem hiányoznak a szépművészeti műremekek reprodukciói, és a védnökölt EFSZ-ek legjobb dolgozóinak fényképei sem. Az új katonák nagy figyelemmel kísérik a faliújságot, ott látják a példás katonák fénykepeit, a harci és politikai készültség terén elért eredményeket és más képeket, amelyek visszatükrözik az egység életét. Az egység tagjai rögtön az elején olvasókört alakítottak, ahol készülnek a Fucsík-ielveny megszerzésére, ezenkívül az MHK jelvényt is meg akarják szerezni. A Csehszlovák Szovjet Barátsági Hónap keretén belül igen értékes előadásoKat halgattak meg a Föld és világűr keletkezéséről és fejlődéséről. E napókban hasonlóképpen, mint a többi katona, ünnepélyesen letették az esküt. jelentkezett a bányákba. A politikai tisztekre vár az a feladat, hogy minél több katonát megnyerjenek a bányáknak és nemzetgazdaságunk fontos szakaszainak. A bánya vezetőségek feladata, hogy az üj dolgozók számára kellemes otthonokat és támogatást nyújtsanak.
