Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-11-05 / 44. szám
4 1955. november 5. J3arangolás a liptói hegyek között M i is az tulajdonképpen, ami meglep kinket, amin elcsodálkozunk, ha Liptó környékét járjuk? Hiszen az alpesi gyopárok évszázadok öta virágzanak a festői szépségű Alacsony és Liptói Tátrában, a Vág is évszázadok óta hömpölyög méltóságteljes medrében Liptó hegyei között, és sokszáz éve állnak helyükön a mesterien faragott faházacskák is. Mindezt jól ismerjük, mindezt láttuk már azelőtt is, amikor Liptóban jártunk. És mégis, ma még annak is, aki itt született, úgy tűnik, hogy ismeretlen vidékre került. Igen. Mert a meredek völgyek, a hegyi legelők, a csörgedező hegyi patakok, a sajátságos kis faluk és élénk városkák báját az utóbbi években valami még szebbé tette: a szabad emberi munka szépsége. Ezt mindenütt megtaláljuk, 'mindenütt szemünkbe ötlik, még akkor is, ha csak a robogó vonat ablakából nézünk tova a tájon: itt a fák közül fel-felvillannak az új épületek rózsaszín, még csupasz falai, s a barátságos családi házak egész serege bukkan elő a fák koronái között, ott pedig nagyméretű, még be sem fejezett épülettömb, még szinte „új szagú" iskola, vagy kultúrház ragadja meg figyelmünket, máshol pedig a fehér, vadonatúj gyárépületre, vagy a villamos vasúttal ellátott vasúti hídra esik tekintetünk. * Bizony, nem mindig volt az élet Liptóban ilyen, mint ma. A vad és zord Alacsony Tátra a szegényes legelőkön és a keskeny szántóföldsávokon kívül, semmi mást nem tudott nyújtani, mint a természet szépségét. A kemény, kidolgozott kezű embereknek semmijük sem volt s fájdalmukat csak a völgyek és hegyoldalak fölött esténként felhangzó lágy, vontatott dallamú dalaikban tudták kifejezni. Ipar itt egyáltalán nem volt, a földművelés igen visszamaradt. Nem csoládatos, sőt ilyen körülmények között magától értetődik, hogy a lakosság kulturális és egészségügyi színvonala igen alacsony fokon állott. Hogy is lehet szó kultúráról olyankor, amikor nincs mit tenni a fazékba, amikor a főlő burgonya gőzétől bűzös és ólszagú kis szobácskábán egy rakáson alszik egy család hat-nyolc gyerekkel. Ilyen nyomorúságosán nézett ki Liptó, amikor kiütött a második világháború. A nyomorúsághoz a felgyújtott falvak, felrobbantott hidak, tönkretett utak és romok sokasága sorakozott. Azóta sok víz folyt le a sebesfolyású Vágón. Az új élet jelei megmutatkoznak a tátraaljai faházikók arculatán is. Liptó becsületes, tisztaszivű népe örömmel fogadta a nagy változást a örömének lépten-nyomon tanúbizonyságát is adja. * Ma gyakran halljuk, hogy egész Liptó úgyszólván egy hatalmas építkezési terület. Még elképzelni is nehéz és csak akkor tudjuk felmérni a Liptón végbement változások nagyságát, ha magunk is meggyőződünk róla. * Nem maradunk sokáig a történelmi hevezetességű Liptovsky Mikulásban, csak megtekintjük ősrégi gótikus templomát, a megyeházat, ahol annakidején Jánosíkot elitélték, megnézzük Jankó Král'nak, a klasszikus szlovák költőnek szülőházát, a Munkásházat, ahonnan 1848-ban felcsaptak a jobb életet követelő harc lángjai. Megtekintjük az új modem Mikulást, a „Május l.“-üzem hatalmas épülettömbjeit, a terjedelmes lakónegyedeket, Iskolákat az Egészségügyi Intézet és a Betegsegélyzö nagyszabású épületeit s máris folytatjuk utunkat a liptói falu felé. * Alig hagyjuk el Mikulást, meg kell változtatnunk a liptóról ősidők óta elterjedt nézeteket. Hol vannak azok a rendezetlen, szegényes liptói falvak? A kékre, rózsaszínre, vagy sárgára meszelt házikók virítanak a tisztaságtól. Alig lehet a régit az újtól megkülönböztetni. Talán csak a még be nem gyepesedett kertről, a még el nem takarított cementről és téglákról, vagy a házikón lengő „felszentelő zászlócská”-ről tudjuk meg, hogy melyik új- És az bizony ott díszeleg a legtöbbön. És hogy még hány házon fog lengeni ilyen zászló, azt az uts^ton és utcákon elkészített építkezési anyagokból állapíthatjuk meg. Utunk Vysná Bocába, ebbe a Üum- bier lábánál elterülő falucskába vezet. Már útközben is meggyőződhetünk a vidék átalakulásáról — ismét takaros családi házak, az EFSZ-ek és állami gazdaságok példásan művelt szántóföldjei, s ami a legfeltűnőbb, hogy gép segíti a parasztok munkáját. Abban a pillanatban, amikor a felkelő nap bűvös őszi sugarai bearanyozzák az Alacsony Tátra hegyeit, a kisházikós falucska egyszeriben felébred. Kinyílnak a szerény istállók ajtajai, s a két házsor közötti térségen sorakoznak a tarkafoltos tehenek. Megcsendül a sok-sok kolomp, s a csorda megindul az egyik oldalút felé, amelytől északra is, délre is látható az Alacsony Tátra kiemelkedő főcsúcsa. Tavasztól télig, minden nap egyforma. A távoli hegyi legelőkön éjjelnappal a juhok tanyáznak, a lejjebb fekvőkön egész nap tehenek legelnek. A mély, keskeny köves völgy alján réteket találunk. Abban az időben, amikor Szlovákia déli részén már javában folyik az aratás — Bocában, a Tátra-alatti falucskában még csak a szénát kaszálják. A széna itt, 1000 méterre a tenger színe felett, aranyat ér. Megjegyzésre méltó, hogy éppen az aranynak, ennek a sárga nemes fémnek köszönheti keletkezését ez a liptói falucska. Természetesen, akkor még nem törte meg a zöld völgyek csendjét a pásztorok dala, hanem „Jó szerencsét"-tel köszöntötték egymást, a találkozó bányászok. Nagyon régen, a XIII. és XIV. században a vállalkozó urak kényük- kedvükre szipolyozták a lakossságot. De ez már a múlté. Az „aranyláz” megszűnt, és megszűntek a bányák is, s ma már csak az egyes tipikus elnevezések árulják el a látogatónak, hogy itt valamikor „arany korszak” uralkodott. Ma már más élet folyik Vysná Bocában. Ma Král’ová Lehotátől út vezet Vysná Bocába, amely a Vágvölgyét a Garammentével köti össze. Az úton rendszeres autóbusz közlekedést létesítettek, úgyhogy, a falucska nincs elvágva a külvilágtól. Autóbuszon járnak be munkába a közeli üzemekbe a bocai munkások és a nyári és téli hónapokban autóbuszon jönnek ide a nyaralók, hogy itt élvezzék az Azon- dús erdő csendjét, teleszívják magukat a friss hegyi levegővel, hogy élvezzék a természetet és olyan . élményekkel gazdagodjanak, amelyeket sohasem lehet elfelejteni. Az ilyen élmények egyike az Alacsony Tátra legmagasabb csúcsának, a Dumbiemek a megmászása, hiszen a Öumbierről látni Szlovákiá majdnem minden jelentős hegységét. De még fenségesebb érzést vált ki az emberből az a felismerés, hogy mily' gyorsan változik át a liptói falu. Amint a zord hegyi vidéken áthaladunk, önkénytelenül is tisztelettel és megbecsüléssel adózunk a dolgozó embernek, aki itt, a nehéz természeti viszonyok közepette szorgalmasan küzd a mindennapi kenyérért. És az a magas, szélesablakú vakolt ház, amely oly’ szilárdan áll egy alacsony kunyhó szomszédságában, az jelenti, hogy rrár beléptünk az új, most már valóban „arany korszak“-ba. Igen, ma Vysná Boca is — többi falvainkhoz hasonlóan — új életet él. És ez az élet olyan szép, mint amilyen szép maga a tátraalji vidék ... * Amint a falvakon és városokon keresztül Liptovsky Hrádokrúl Ruzom- berok felé megyünk, állandóan majdnem ugyanazok a képek ismétlődnek: mélységmérő készülékek a földben, bódéval fedett ásványvízforrás, és boldog, jókedvű emberek... A sok szeretettel restaurált régi emlékművek mellett rohamosan keletkeznek az új falvak, települések, üz- >. letek, iskolák, szövetkezeti építkezések ... De még más is a szemünkbe ötlik: Liptó iparosítása. Mindenütt új üzemek: modern, terjedelmes textilgyárak, hatalmas fafeldolgozó kombi- nátusok, bőrfeldolgozó üzemek, nagy- kapacitású téglaégetők, villanytelepek .., * Az emberek még nem mindenütt szokták meg a gyárakat. Eltart még egy kis ideig, amíg beleélik magukat, amíg megkedvelik, hiszen még nemrég keskeny földsávon robotoltak. Sokan iskolázáson vesznek részt csehországi gyárakban, hogy hazatérve jó szakemberként dolgozhassanak. De a szakiskolázás még nem elég. Továbbra is gondoskodni kell az emberek képzéséről. Segíteni kell abban is, hogy gazdagodjanak, fejlődjenek és szaporodjanak a gyárak kulturális berendezései, és hogy minél több vándor Liptó nyáron mozi, vándor könyvtár látogassa vidéket, hogy a kultúrát elhozzák ide is, a legtávolabbi falucskába is. Hiszen a kultúra nemcsak magasabb műveltséget jelent, hanem többet ennél — hozzásegít a magasabb szakképzettséghez és a munkához való jó viszonyhoz. Liptó népe nemcsak dalokban tudja kifejezni művészetét. A népviseletek a gyönyörű hímzések, az egyszerű ; fafaragások, mind kiváló művészetről ! tanúskodik. Vétek lenne, hogyha ezek- I be a takaros falucskákba, amelyeknek ] lakói úgy szeretik a szépet és köze- ! iinek érzik magukhoz a művészetet ! nem jutna el a mai és a máról be- ! szélő művészet... És akkor, ha majd ; a füstölgő gyárak és Ízléses házikók mellett a kulturális központokat, akkor bátran kijelenthetjük: hazánk ezen vidéke szebb már nem is lehet... LACO SOLTYS Aranyos fiúk Az eperjesi kerület lakossága még ma is szeretettel és hálávai gondol a munkaerőtartalékok szak- tanulóira, akik felépítették a háborúsújtotta falvakat és otthonokat teremtettek számukra. Ugyanazok az „aranyos fiúk” — mint ahogy í emlegetik őket, most újabb fela- s datokat tűztek maguk elé. Iskolákat építenek, 508 fiatal kőműves, 88 esztergályos, 13 szaktanuló intézetből összejött, hogy iskolákat építsenek. Jómaguk még csak nemrég hagyták ott az iskola padjait. Szerkesztőségünkbe már befutottak a jelentések azokról a bátor kötelezettségvállalásokról, melyeket e- zek a fiatal építészek tettek. Trencsénből jelentették: Megrövidítjük a terminusokat. A 21-es számú munkaerőtartalékok szaktanító intézetének második osztályába járó tanulók iskolákat építenek. Nemsován, Stankovcén és Ko- lacinban. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 38-ik évfordulója és a CSISZ szlovákiai kongresszusa tiszteletére 1447 órával lerövidítik az építkezés idejét- és 5596 koronát takarítanak meg ezáltal. A munkacsoportok 14 naponként változnak. Az elméleti tanítást majd utólag bepótolják, kötelezték magukat, hogy a CSISZ szlovákiai kongresszusáig még 30-an nyerik el a Fucsík-jelvényt, 20-an az MHK jelvényt és 8-an az MHK II. jelvényt. Október végéig betanulják a „Az osztály szégyene” című színdarabot. Korompa: A korompai 3-as számú szaktanuló intézetről már most elmondhatjuk, hogy a tanulók többsége CSISZ-tag. kezük alatt Sze- pesváralján új iskola épület emelkedik. A munkacsoportok versenyben állnak egymással. Amint Pavel Pótok elvtárs írja, a fiatal építők vállalták, hogy december 20-ig 4500 négyzetméteren vakolatot, 650 négyzetméteren betonmunkát végeznek el. De nemcsak egymás között akarnak versenyezni, mos* versenyre hívják a poprádi munka- erőtartalékok szaktanutó intézetének tanulóit is, akik jelenleg Pop- rádon építik a középiskolát és 100 százalékra teljesítik a tanulók normáját. Ez is megtörténik: Keveset főznek V '< 'éV Ä' li-.v ; 1 ,<$ '. st , » *^ 'íH'v.' * - V? ' * vif V* - * -WM* & Téli idill Liptóban Gyakran járok a királyhelmeci étterembe ebédelni vagy vacsorázni. Már több alkalommal tapasztaltam, hogy az étterem vezetője, Serfőző József, nem fordít kellő figyelmet a vendégek élelmezésére. A sokból csak egy esetet akarok megemlíteni. Szeptember 13-án szintén ebédre mentem az étterembe, ahol kis híján étien maradtam. .A vendégek fele pedig éhesen távozott az étteremből, mert keveset főztek. Ugyanez történt este is. Fél nyolckor mér csak hét fasírtja volt az étteremnek. Serfőző Józsefet már többször is figyelmeztettük, hogy javítsa meg az ellátást, ö azonban Fekete főpincérre hárítja a felelősséget, aki nem oka a helytelen ellátásnak, mert a készletekkel az étterem vezetője rendelkezik. Az étteremben főzhetnének jól és eleget is, mert készlet van elég. De Serfőző József talán azt gondolja, hogy ha ő jóllakik, a vendégek éhesen maradhatnak, esetleg jó nekik a száraz élelem is? Nagyon helyeselnénk, ha a kritikánkra Serfőző József a vendégek jobb élelmezésével válaszolna. Az étterem gyakori látogatói nevében: NAGY ISTVÁN Nagytárkány. ÚJRA ELSŐK LETTEK A partizánskei Augusztus 29.-üzem CSISZ szervezete, az üzemvezetőség, a mesterek és műszaki dolgozók példás segítsége mellett köpették a rosz- tovi „Mikojan" üzem dolgozóinak példáját és új takarékossági módszert vezettek be. Lisická elvtársnő ifjúsági brigádja ezzel a módszerrel lénye- aesen előseaítette a terv teljesítését. „Szuliko” és a „Szomorú szerető” AM szereti a zenét, rossz ember nem lehet. Benko mester és Lisicky Magda is szereti a zenét. Mindketten örülnek, ha szünet közben az üzemi leadó zeneszámait hallgathatják. De leginkább annak, ha az üzemi leadó zeneszámait egyenesen az ő műhelyüknek és brigádjuknak játszák. Ez természetesen nem jelenti azt, mintha nem örülnének a többi műhelyek sikereinek is. Minden pénteken félkettőtől kettőig, amikor a gépeket tisztítják, van a legkedvesebb műsor, amikor a legjobb dolgozók kedvenc dalait játszák. Még rendelni is lehet. Ilyenkor aztán gyakran hangzik a „Szuliko”, vagy a „Szomorú szerető” című dal. Az 1329-es számú műhely mindig az első helyen szokott állni a terv teljesítésében, míg az elmúlt év utolsó negyedében a tizenötödik helyre süllyedt. Három műhely volt még náluknál is rosszabb. Az üzemi leadó már nem játszotta Benkó mesternek a „Szulikót” de Lisicky Magdának, a brigád vezetőjének se a „Szomorú see- rető”-t. Sivy József új módszert tanulmányoz Ugyanabban az időben, amikor az 1329-es számú műhelyben az elmúlt Milan Rázusnak, a CSISZ SZLKB első titkárának, a CSISZ SZLKB plenáris ülésén elhangzott beszédéből. dicsőséget siratták, Sivy József _eko- nómus a „Szovjetszkije prof zojuzi“ nevű folyóirat cikkeit böngészte. Az egyik cikkben, melyet Kovalenko elvtárs a rosztovi Nikojan cipőüzem szak- szervezeti elnöke a munkaversenyben állók nyilvántartásáról és elért eredményeiről írt, a másik cikk pedig arról szólt, hogy az aktív verseny, aktív vezetést is kíván. Alaposan áttanulmányozta a fenti cikkeket ,és megértette a munkaverseny új módszerét. Meghányta-vetette a kérdéseket, majd elhatározta, hogy a cipészműhelyben kipróbálja. Ott a mesterek azonban nem voltak hajlandók újabb kísérletezésbe bocsátkozni. Hiszen nemrég új nyomtatványokat vezették be, hát azt most eldobhatnák? Éppen 1954. novemberében jártak, amikor Sivy elvtárs felkereste az J.529-es számú műhely vezetőjét, Benkó elvtársat. A próba sikerül Hát tulajdonképpen miben is áll ez az új módszer? — kérdezte Benkó mester, aki valahogy, mióta a tizenötödik helyre kerültek, nem érezte jól magát. Megpróbáljuk, gondolta magában, hisz semmit sem veszítünk vele. A lényeg az, — magyarázta Sivy elvtárs, hogy olyan nyilvántartást vezessenek be, amely feltüntetné a dolgotok napi tervét és a munka befejezése után a dolgozó úgy távozzon a munkahelyéről, hogy tisztában legyen azzal, vajon teljesítette-e a napi tervét, vagy sem. Ha nyilvántartják a munkatervet, és az elért eredményeket, akkor a szocialista munkaverseny is egész más mederbe kerül. A hosz- szúlejáratú kötelezettségvállalások sokszor elvesztik értéküket, mert időközben új cipőfajtákat vezetnek be, vagy más körülmény játszik közre. A feladatok is gyakran változnak, viszont a vállalásokat sokszor nehéz az adott körülmények között megváltoztatni. Az új módszer alapja az, hogy minden dolgozó tisztában van napi feladatával és ennek alapján vállal kötelezettségeket is. Az új módszer lehetővé teszi az állandó ellenőrzést. A személyes megtakarítási számlán csak a norma teljesítését és az anyagmegtakarítást lehetett eddig megfigyelni. Az fij módszer viszont megengedi azt, hogy a személyes számla visszatükrözze a végzett munka minőségét is. Az új nyilvántartás alapján a minőségi tervet egyes dolgozókra is szét lehet írni. Benkó elvtárs megmagyarázta a műhely dolgozóinak az új módszer lényegét. Megállapodtak abban, hogy bevezetik ezt a módszert. 1955 januárjában valóban életbe lépett az ellenőrzés új módszere. Februárban és márciusban már pontos áttekintésük volt az elért eredményekről. Május végén újból ellenőrizték az eredményeket, és júniusban már bevezették az új személyes megtakarítási számlákat. Ezeket a brigád minden tagja kötelező munkatervnek tekintette. A tervek alapján aztán mindenM aszerint, hogy milyen feladatot kapott, kötelezettségvállalást tett. A komszomolisták írnak Emlékezetes nap ‘ volt április 25-e, mikor Vrba elvtárs, a CSISZ alapszervezetének titkára izgalomtól reszkető kézzel bontotta fel a Rosztovból érkezett levelet. „Drága barátaink! A „Komszomolec” a rosztovi kerületi lap küldi nektek a „Mikojan” cipőüzem komszomol tagjainak levelét, akik levelezni szeretnének veletek .. Vrba elvtárs, mikor elolvasta a levelet, azonnal Benkó mester műhelyébe sietett vele. A levélben arról írtak, hogy örülnek Benkó elvtárs munka- csoportja sikereinek, melyeket az ő tapasztalataik szerint ért el. A levél kézről-kézre járt. Hát még Rosztov- ban is tudnak rólunk? — hangzott itt is, ott is a kérdés. Majd elhatározták, hogy válaszolnak a komszomolisták levelére. És így fejlődött ki a komszomolisták és a CSISZ-tagok közötti barátság és tapasztalatcsere. Mi történt még? Az 1329-es számú műhely már nem okoz Sivy József számára gondot. Az új módszer már nem egy győzelmet hozott számukra. Huraj és KopcaE mester is alkalmazza az új módszert. A gumiműhelyekben mindenütt bevezették az új nyilvántartást. A cipészműhelyek okoznak még gondot Sivy elvtársnak, Sprocha és Richter mesterek még csak most teszik meg a kellő előkészületeket. Az új munkmódszer bevezetése nemcsak a mesterek ügye. Sokat segíthetnek ebben a CSISZ-tagok is. Lisecky Magda munkacsoportja ezt valóban bebizonyította. Miért ne sikerülne ez másutt is. O. S.