Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-09-24 / 38. szám

'ItlÜßWi^L 1955. szeptember 24. A természetjárók egyik kedvelt vidéke A borostyánkői (pajstúni) ősi vár romja a Kis Kárpátok vidékén. A természetjárás a legszebb és legegészségesebb sportágak egyike. Sem korhatár, sem sportpálya nem korlátozza e sport űzését. A természet szép­ségei mindenki részére nyitva állanak. Árnyékos erdei utakon bo- lyongani, megpihenni napos tisztásokon, vagy csörgedező patakok partján, egy szabad napot a tiszta, ózondús leve­gőn eltölteni, amelyen a nap ibolyántúli sugarai sokkal erő­sebben áthatolnak, mint a po­ros, füstös városi levegőn, fel­frissíti testünket és idegeinket. Az ilyen szabadban eltöltött nap eredménye munkakedvünk és ezzel munkateljesítményünk nö­vekedése. A mi hegyeink, a Kis Kár­pátok hegyes-völgyes vidéke, ha nem is vetekednek a magas hegységek zord természeti szép­ségeivel. főleg bükkfával borí­tott erdei között húzódó hegyi útjaik és árnyékos ösvényeik a természet barátainak sok él­vezetes és kevésbé megerőltető vándorlásra nyújtanak alkal­mat. A most kezdődő őszi hó­napok különösen alkalmasak az ilyen kirándulásokra. A városunknál kezdődő és egészen Skalicáig húzódó Kis Kárpátok hegyláncának folyta­tása a Fehér Kárpátok, amely­nek kerületünkben lévő legma­gasabb csúcsa a VeFká Javori- na, 968 meter magas — na­gyon jó síterep — és a szintén a bratislavai kerületben elterü­lő Inoveci hegvek, amelyek Galgócnál kezdődnek és Tren- csén — Trencsén Teplic felé húzódnak. Legmagasabb csúcsa az 1042 méter magas Tnovec. A jól jelzett turistautaknak egész hálózata szeli át a Kis Kárpátokat, amelyek városunk­tól egészen Bradlóig vezetnek. A vörös jelzés rendszerint a hegygerincen végigvezet, míg a völgytől völgybe a kék, zöld és. sárga jelzések keresztezik a vörös jelzést. Régebben ismeretesek voltak a betűs jelzések is, mint pél­dául CU, amelyen a Zerge- hegycsúcstól elindulva a vadász vendéglő mellett — közel a balra fekvő új síugró sánchoz — meredek úthoz érkezünk, amely a Vaskutacskához vezet le. A Szlovákiai Testnevelési Bizottság turisztikai szakosztá­lya gondoskodik a jelzések rendbentartásáról, felújításáról, és újabb utak jelzéséről. A turista jelzések, amelyek különböző irányban vezetnek, körülbelül 200 kilométert tesz­nek ki és így elképzelhetjük azt a nagy munkát, amit eb­ben az irányban végeznek. — Többször találkozunk a meg­szokottakon kívül olyan jelzé­sekkel is. ahol a rendes • víz­szintes jelzés mindkét oldalán még fehér függőleges vonalat is láthatunk. Ez azt jelenti, hogy az útjelzések itt meg­szűnnek, vagyis annak jelzése munkában van. Források jelzése: belül vörös, kívül fehér kör, ami arra fi­gyelmeztet, hogy a közelben iható forrásvizet találhatunk. A jól kiépített vasúti háló­zat megkönnyíti a-z egyes ki­rándulási helyek gyors elérését és több autóbusz-járatot is igénybe vehetünk. A Bratislava —Trnava, Bratislava—Stupava, Zobor—Plavecky Mikulás és Trnava—Kuty vasútvonalak az egész Kis Kárpátok vidékét be­hálózzák. A Kié Kárpátok ' képződése főleg gránit, a Vysokától a kö­zel fekvő Raslúnig egységes mészkő. Az észak-keleti mész­kőréteges rész sokkal szakadé- kosabb és vadregényesebb, mint az északi oldal. Bartók megemlékezése Tíz évvel ezelőtt 1945 szep­tember 26-án halt meg Bartók Béla, a neves magyar zeneszer­ző. Muzsikája bennünk él, mű­veit és nevét a világon minde­nütt ismerik. Most, tíz évvel a halála után a Béke Világtanács a Nemzetközi Békedíjjal tün­tette ki halhatatlan művét. • Minden kevés amit Bartókról, mint zeneszerzőről, zenetudósról és mint emberről tudunk. A nem zenész számára levelei mondanak el sokat róla. Leve­leiben ismerkedünk meg legin­kább a nemzetköziséget, a test- véreisséget, a jó szomszédságot hirdető Bartókkal. És tatán Ko­dályhoz, a nagy munkatársához fordulunk, hogy elmondja mi­lyen volt Bartók mint zeneszer­ző és zenetudós. „Művészi al­kotó és előadó. Munkáját a tu­dós pontosságával aprólékos gondjával végezte. Tudós mun­káját pedig a kötelező pontos­ságon, alaposságon felül, mű­vészi intuíció élteti. A művész­nek műzene sáncain kívül eső gazdag zenei élet ismeretét nyújtotta a folklórista. És vi­szont fölényes zenei tájékozott­ságot, beleérző képességet ka­pott cserébe a művésztől. Amel­lett, hogy a kettő elválasztha­tatlanul egy, munkájában még­is szigorúan el tudta különíte­ni,.. mert mindkettőben a dol­gok végére ment..." Igen, Bartók mindenben a dolgok végére ment. Leszámolt az egész elmúlt világgal, tilta- kezott ellene és megmutatta azt a jobbat, amely biztosan elkö­vetkezik. Állásfoglalása fokozatosan ér­lelődik meg az imperializmus fülledt időszakában, — belete­lik 10—15 év, mire a művész­ben véglegesen kialakul. 1881- ben született Nagyszentmikló­son. Tízéves korában már nyil­vánosan szerepelt saját szerze­ményével. Bratislavában kap igazi nagytudású nevelőket, Er­kel László a nagy Erkel Ferenc fia volt a mestere. Bratislavá­ban kapta meg a legbiztosabb alapokat későbbi alkotásaihoz. Visszaemlékezéseiben sokat fog­lalkozott itteni tartózkodásával. Alig tizenhat esztendős, amikor már érzi egyéni úton kell jár­nia, hogy kifejezhesse magát. Nem kerülheti el a válságokat és kételyeket, egymásután sza­kítania kell hazája, környezete, társadalmi illúzióival és hazug­ságaival. Ügy győzi le a nacio­nalizmust, hogy átéli és leráz­za, a modernista áramlatokat, a dailamnélküliséget, mindent végigpróbál, míg megtalálja a korszak nagy kérdésének a megoldását, a formát, a feleme­lő dallamot, a nép és az em­beriség nagyszerű közösségét. Maga mögött hagyja Strauss és Debussy, valamint Sztravin- szky iskoláját is. Hű mindvégig csak Baeh-hoz és Liszthez ma­rad és egyedül Beethoven az, akinek nyomdokában jár. De támadnák más ismeretlen' mes­terei, akiktől tanul: a névtelen magyar és szlovák, román, szerb és arab népénekesektől. Megújhódik egész zenei nyelve, dallamai egyre tisztábbak és formái egyre kristályosabbak lesznek. A régi népdal felfedezése nemcsak művészi, hanem tudo­mányos tett is. Bartók valóra váltotta amire a politikai tör­ténelem ezer év óta képtelen volt, összefoglalta Kelet-Európa parasztnépeit — összegyűjtötte a nép dalait. Kutatásai tárták fel és dolgozták fel elsőnek a régi magyar népzene teljesen ismeretlen elfeledett rétegét. So­kat jár nálunk Szlovákiában is, Nyitrán, Zsigárdon, Felsősze- lin. Gerencséren. Járt Erdély­ben is román népi motívumokat kutatva. Leveleiben is sokat foglalkozik azoknak a nemze­teknek a problémáival, melye­ket a zeneszerző munkássága érint. Szlovákiában Ladislav Burlas, szlovák zenetudós segí­tett munkájában. Könyvalakban kiadott levelei harmadik köte­tének jelentős része a szlová­kiai levelezés. Szlovákiában több mint 2.600 dallamot gyűj­tött össze. Bartók vezéreszméje valóban a népek testvéri válásának esz­méje. Ez a zenéjének is élet­eleme. A népzenére támaszkod­va alkotta meg műveit, a mese hősének oldalán csatázik, az éj­szaka vad hatalma ellen a „Fá­ból faragott királyfi“ című ba­lettjében, a nagy emberi szen­vedély harcát vívja az orgyil­kos gazsággal szemben, a „Cso­dálatos mandarinéban. 1919 óta Bartók világszerte hangver­senyezett mint zongoraművész és nagy elismerésre talált. A horthy-világ soviniszta körei a hazafiatlanság vádjával illet­ték azt a Bartókot, akinek egész i életműve a népek barátságának j jegyében állt, kifogásolták dal­gyűjtő munkásságát, mély ha­zafiasságát, amely elválasztha­tatlanul összeforrt a béke sze- retetével. 1940-ben tiltakozásul a német fasizmus terjeszkedése ellen, Amerikába emigrált és halálos betegsége megakadá­lyozta a hazatérésben. Bartók zenéje egy új embe­riség, egy új vitóg’szellem fü­zében lobognak. Minél többet játszuk műveit, rfiinél alaposab­ban tanulmányozzuk munkássá­gát, annál jobban halljuk a „testvérré vált népe“, az arcu­latát váltó világ forradalmi in­dulóját. M. M. Juhász Gyula forradalmár lelke Ó ember én hiszek tebenned 0 ember, mint szeretlek én Te nyomorúságos, hatalmas, Te végzetes, te forradalmas Te halálban is diadalmas Utód az Isten örökén. A századforduló sok megol­datlan kérdése a pályakezdő Juhász Gyula leikébe elvetette az emberiség iránt érzett sze­relem, hit, illetve a béke és a harc a szeretet és a gyűlölet magját. 1883-ban született Szegeden és a parasztősőktöl származott családjában őrzött és ápolt em­lék volt a 48—49-es szabadság- harc hagyománya. A máskülön­ben is szépen fejlődő ifjú szí­vében mély gyökeret vert a rendi és mindenféle rabság alól való felszabadulás gondolata, hogy a humanista életfelfogás­sal párosulva egy lelke mélyéig forradalmi és az emberi igaz­ságokért szívvel lélekkel küzdő .jellemet alakítson ki és táplál­jon. Költészetében az ember nem elvont eszmény, hanem az al­kotás és világformáló erő test­öltője, aki forradalmi útján az isten és istenek helyett a világ urává nő, aki „izzad tar mpző- ! kön, sarcul a rögből életet” vagy „napba törtetőén épít büszke kupolát”. . ­A pályakezdő költő lelkében így kapcsolódik egybe a haza- szeretet, a függetlenségi vágy az emberszeretettel, az ember­szeretet az osztálygyűlölettel és így lesz mindig ^arcos maga­tartásának főoszlopává. Ö is a „Nyugat” mozgalmához tarto­zott. Tisztelte Adyt és a Nyu­gat költői közül ő állott a leg­közelebb Ady mellett. Ezt azon­ban a többi költőből eltérően nem a rajongás, hanem elveik együvé tartozása váltotta ki. Költészetében néha találunk za­varóan hatő tehetetlenséget és mélabút kifejező sorokat. Pá­lyája kezdetén a visszavonult- ság ideig-óráig tévútra vitte ugyan a nyugati burzsoá , költé­szet, de soha sem vált igazán dekadenssé. F.ttőL az irányzat­tól később fokozatosan elfordul és az orosz forradalmak idején teljesen elszakad tőle. Lírája megtelik társadalmi tartalom­mal, és az imperialista hábo ü hazug éljenei között a gyerme­ket elvesztő proletáranyát látja meg: „ök ülnek talpig gyászban a világon" „A föld nekik ma tágas temetőkert”. Azonban nem csak meglátja, hogy: „A vonatok ma fáradt halottvívők”, hanem meglátja a profitért elvérzők és harcolta- tók közötti ellentétet. Meleg emb«ri részvétet érez a sebe­sültek iránt és bátran azono­sítja magát a halálba kergetet­tekkel: „Testvérem ő, könnyezve nézem És fogom forró pulzusát”. A gyászon, részvéten és együ- vétartozáson át, Így jut el a forradalom vágyáig. így válik a tájlelrás festői szépsége forra­dalmi fenyegetéssé: „Mi lesz, ha egyszer szikrát vet a szalma És föllángol e táj, e néma, lomha? Ha megutálva száz here pimaszt már Vihart aratva zendiil a magyar nyár? Nem tévedett, mikor ezt mond­ta: „Érzem, hogy az öreg Tisza felett Az örök élet csillaga remeg”. Nem tévedett és jól érezte „hogy egy új állomás vár, hol mást nem látni, mint munká­sokat“, mert a forradalom érett és közeledett a vihar, hogy az úri Magyarország földjén fené­kig fölkavarja a port. Közele­dett és megérkezett a forrada­lom, Juhász pedig lelkesen -satlakozott az 1918-as proletár forradalomhoz. Nem ismert megalkuvást és félmegoldáso­kat. Amikor rádöbbent, hogy a Szegedi Nemzeti. Tanácsba be­furakodottak a régi világ ki- zSákmányolói és meg akarják állítani a forradalmi haladás lendületét, kilépett a Nemzeti Tanácsból és együtt haladt a néppel a forradalmi fejlődés útján. A Szegedi Nemzeti Szín­háznak ő lett az igazgatója. Munkáselőadásokat .rendezett, üzemi előadásokat tartott és ezzel bekapcsolódott a munkás­mozgalomba. Rokonszenvvel for­dul a magyar kommunisták munkája felé. Lapja'megbecsü­léssel ír Rákosi Mátyás szegedi agitáciős útjáról. Csatlakozik a proletárdiktatúrához. Egészsé­gével nem törődve és idejét nem kímélve harcol a proletár­forradalomért még akkor is, amikor a francia intervenciós csapatok Szegeden vissza akar­ják adni az uralmat a levitéz- lett uralkodó osztálynak Köz­ben „Petőfi és a kommuniz­mus” címmel előadásokat tar­tott. A proletárforradalomba vetett hit híven visszatükröződik köl­tészetében is. Látja a forrada­lom célját és következményeit, Látta a kort, hol „ ... a munka nem lesz robot csak, de him­nusza a dolgozóknak”. Nem áb- ráhdozik, mert tudja az áldoza­tokat, tudja, hogy minek a se­gítségével érheti el az emberi­ség a boldogabb jövőt és min­' den korhoz egyformán szólón dalol: „Én őt dicsérem csak, a munka anyját Kitől jövendő győzelmünk ered; A munkát dalolom, ki a szabadság Ctjára visz gyász és romok felett”. A szegedi munkásotthon hom­lokára ezt írja fel: „Ki itt belépsz, hozd el magaddal Piros zászlónak a reményt, Ki itt kimégysz, vidd diadallal a mély hitet, vidd szerteszét". A forradalomhoz és haladás­hoz tehát nemcsak a munka, hanem mély hit. elv és forra­dalmi szenvedély is kell. Helye­sen látta és ezekkel a versek­kel a mai, sőt még a jövő kor embereihez is szólt. A proletárforradalom bukása után üldözötté vált. Állást nem kapott, örökösen zaklatták és tettlegesen is bántalmazták. Mint alkalmi cikkíró nyomorú­ságos tiszteletdíjakből tengette életét. A fővárosban élő írőba- rátai nem segítették, csak a fiatalok szívében élt elismerés, megalkuvást nem ismerő egyé­nisége iránt. Kosztolányi és Babits vissza­kanyarodnak a polgári irodalom eszményeihez. Juhász Gyula nem inog meg elveiben és Jó­zsef Attilán kívül nem volt olyan költő, aki ilyen megingat­hatatlan hittel hirdette volna a forradalmi megújhodást és az elárult munkásosztály ügyét, mint ő! Ezért nem véletlen, hogy az ö tanítványa volt Jó­zsef Attila, a nagy proletárköl­tő. Fáj neki a nyomor, szám- kivetettség és az, hogy a „han­gos senkik túlrikoltják", de borúlátó, csüggeteg hangon csak a parasztok sorsáról be­szél. ö fedezte fel József Attila tehetségét, a munkásmozgalom­mal pedig holtáig megtartotta kapcsolatát. A jövőbe vetett hit és a bi-, zakodás volt ebben a korban költészetének magja. Petőfinek nem a nevét, de a szellemét idézi a „Petőfi-Centennárium” című versében: „és futva-futnak dűvadak riadtan, Petőfi lángol a világviharban, Elég babona, máglya, bamba gazság Es napod virrad, szent Világszabadság!” Szerette a világnak minden gyönyörűségét: „A márciusi zsongást, a decemberi békét”, csak a „Mammon gyilkosokat nem szereti" és ez szintén egy kapocs, ami Juhász Gyulát a mi korunkhoz tartozóvá, költé­szetét ma is aktuálissá teszi. Az ellenforradalmi Magyaror­szág kilátástalan évei felőrölték életkedvét és próbára tették amúgy is megtámadt egészsé­gét. Igv 1957-ben megmérgez- ta magát. A mellőzött és ha- lálbahajszolt költő csak a fel- szabadulás után nyerte el mél­tó helyét az irodalomban és a magyar nép szivében, Ady es József Attila mellett. TELEKI TIBOR JUHÁSZ GYULA: A dolgozókhoz Kőmívesek, kik hordjátok a téglát, Hogy égbetörjön torony és tető, Ugye, tudjátok, hogy szent a verejték, Hogy minden nagyság abból eredő? Lakatosok, kik zárakat csináltok, Melyek megőrzik a kincseket, Ugye, tudjátok, hogy a nyitja hol van Annak, hogy Ínség és nyomor lehet? Asztalosok, kik fúrtok és faragtok, Hogy asztal, ágy és koporsó legyen, Mikor készíttek már egy nagy koporsó: Melyben a szolgaság lesz a tetem? Vasutasok, kik lámpákkal jeleztek És sípoltok, ha indul a vonat, Tudjátok-e, hogy egy új állomás vár. Hol mást nem látni, mint munkásokat? (1920-1921 i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom