Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-08-13 / 32. szám
I 1955. augusztus 13. a mm y ajsó nagymúltú, gyönvö- * nvű város. Nehéz lenne szám bevenni nevezetességeit, történeti, művészeti és kulturális helyeit. De van egv Íréivé. ahová mindenki elmegy, amit mindenki megcsodál. A város szivében terül el a Sztálin tér és a közepén ctt nyúlik az égre a Palac kulturv i nauki imenia Jozefa Stalina. (A Sztálinról elnevezett kultúra és tudománv palotája). A főtér új. és úi a oa'ota is. a Szovjetunió ajándéka. Azelőtt nem volt a városnak főtere, süt főútvonala se. A háború szmte az egész várost elpusztította. Kiégett házak romhalmaza állt még a nemrég azon a helven. ahol most a város szive terű! el a főtérrel és a pajtával. A tér méreteire jellemző. hogv kétszer akkora, mint a bratislavai Gottwald tér. Az épület főhomlokzata 254 méter. Magassága 227 méter, vagvis körülbelül négyszer akkora, mint a bratislavai koronázó templom. Az épület fölfelé egyre karcsúsodig Nagyvonalúan három részre tagozható. Míg az alsó rész vízszintesen terebélyes, a második rész karcsúan magas- batörö. a harmadik része pedig toronyba szökken!) Maga a torony aranyozott és a hegyen csillag helyezkedik el. Az épületben számos bejárat biztosítja a gyors közlekedést. Az alsó részben lassan emelkedő lépcsők. míg a másik két részben felvonók biztosítják a kényelmes feltárást. A palota építészetileg kiegyensúlyozott. a maga hatalmasságával is kellemes benyomást gyakorol az emberre. Különösen szembetünőek osz'opos bejáratai és az alsó részt befejező finom pártázat. A pártázat az új lengyel építészet egyik sajátossága, jellemzője. Különösen a műemlékeken ts a főbb épületeken láthatunk hasonlót. A polóta látképe egy 500 főt befogadó mozihe'iy- sgébe juthatunk. A kongress- szusi terem fabútorzata és a mozihelységek bársonvpárnás ülőkéi rendkívül nyugodt, pihentető hatást gyakorolnak az emberre. Az épületek külön szármában foglal helyet a Technikai könyvtárat, pihenőtermeket, szórakozó szobákat és télikertet találunk. Ezeket a helységeket élénkszinű márvánnyal burkolták, hogv megfeleljen az ifjúság kedélvhangu'atának. Van az épületnek többek között sportszárnva is. ahol az úszástól kezdve a röplabdán A bejáratoknál felállított ülő szoboralakokon kívül, körben a falba mélyésztve szobrokat találunk. Ezek a szobrok a nemzeti élet munkaterületének jóformán minden ágát felölelik. Megtaláljuk itt a sport és a termelőmunka jellegzetes ágait jelképező szobrokat. A főbejárat felett művé»! dombormű a munkás-paraszt szövetséget, a nemzeti egységet és a békés életet jelképezi. Szinte lehetetlen az egész épületet leírni. Hiszen megnézése is napokat vesz igénybe. Minden része egv-egv _ meglepetést rejteget a szem'élő számára és sok olyan része van az épületnek, amelyet az első tanulmányozásra, nézésre észre sem vesz. Hogv csak egyet említsünk: A palota más behatást gyakorol az emberré nappal, mint este. Belüliül az épület több részre tagozódik. A főbejáraton keresztül az ember egv tágas, köralakú oszlopcsarnokba ;ut. A csarnokot rejtett világítás és egv kristálvcsillár világítja meg. Innen az úgynevezett kongresszusi terembe juthatunk. amelynek befogadóképessége 3 500 fő. Ezt a termet most a VIT a'kalmával avatták fel. A kongresszusi teremből közvetlenül bejuthatunk a mintegy 800 személyes színházba és két egyenként mintMúzeum. A múzeum egyik helységében egyszerre mintegy 3 000 látogató tartózkodhat. Ebben a helységben most, a VIT alkalmával a Demokratikus lf- j úsági^ V ilágszövétség rendezett kiállítást. Ezekben a napokban leglátogatottabb az ifjúsági _ szárny Itt színházat, bábszínházát, ifjúsági kísérleti termeket, a különbőz!) szakkörök számára a varsói televíziós adó foglal helvet. Mennyi munkát és kiváló szervezést követelt a pa’ota felépítése. Hiszen a helységek alapterülete összesen 66 000 négyzetmétert tesz ki. Több mint négyezer lengvel és szovjet építőmunkás fáradozott három hosszú évén keresztül a megteremtésén. Az építőanyagot és a berendezést a Szovjetunió és Lengyelország ipari központjai készítették elő. Rengeteg fáradságos munkát követelt a Palota felépítése. A tudomány, a művészet és a szakmunka közös erőfeszítésének az eredménye ez a monumentális alkotás az új Varsó büszkesége. A varsóiak, naponta jártak nézni, hogv mennyit nőtt az épület s ma is ha arra járnak megsimogatják tekintetükkel. A romok, egy lerombolt városrész helvén új tér. új hatalmas palota született. És ez a pa'ota méltó büszkesége a városnak. Ezt a felhőkarcolót nem a telekspekuláció kényszere szülte, mint kapitalista világ felhőkarcolóit. Nem idomta'an. szürke épületszörny s nem lapul árnyékában nyomor, nélkülözés. szenvedés. A -tudomány és a kultúra fénye sugárzik belőle az egész városra és egész Lengyelországra. A jövü szocialista Lengyelországnak egyik biztató je'képe és a szovjetlengyel barátság szimbóluma. Boleslaw Bierut, a Lengyel Népköztársaság elnöke 1932 májusában Sztálinhoz a kővetkező sorokat intézte: „A varsói Tudomány és Kultúra Palotája kifejezi a népi demokratikus köztársaság alkotó munkáját és békés szándékát.” Ezekben a napokban különös képet a'kot az egész tér és a palota környéke. Forgalmasabb, mint máskor. A világ minden tájáról és részéből ide seregiéit fiatalok tarka serege, a világ minden zugából idegvűlt fiatal békeharcosok még zajos- sabbá, vidámabbá teszik a városnak ezt a pontját. Barátkoznak. ismerkednek egymással és a varsóiakkal. Legnehezebbek az els’J szavak, amíg megállapítják. hogv milyen nyelven érthetik meg egymást. Ha se- hogvse megy. a jelbeszéd segít — megértik egymást. Különösen a gyarmati országok fiataljai keltenek nagy feltűnést. Ahol mgjeltnnek, rögtön egész embergyűrű veszi őket körül. Természetesen a gyerekek kezdik az ismerkedést. Ha az emberről megállapítják, hogv külföldi, rögtön ott teremnek és autogramot kérnek. Nincs megállás a szorgalmukban. Ha sikerül — mindig sikerül — félrevonulnak és eldicsekednek egymásnak. Számolják. nézegetik. Némelyik már egész kötetre valót gyűjtött össze. Itt a tér kényelmes padjain és kUlócáin sokan pihennek nappal. Nézegetik a forgalmat, vagy beszélgetnek. Egész éjjel zúg. morajlik a tér a palota fényénél. SZŐKE JÓZSEF 0! világrész egy bűzakoszorú körül A palota egyik színháza A kongresszusi terem A kubányl kolhozföldek sárga erdejében utcányi rendet vág a kombájn. A Nílus deltájában fellahok sarlója metszi a beérett életet. Augusztus van. Aratnak világszerte. S a nemzetek Varsóba sereglett fiataljai most azokat ünnepük, akik keresztekbe gyűjtik az emberek kenyerét. A magyar marokszedőlányt és a svéd kaszást. A fellahot és a komba,invezetőt. Az Ifjú aratókat mindenütt a földön... Itt, a zászlódíszbe öltözött Budlowlenych stadionban (ártották meg az ifjúság nagy nemzetközi aratóünnepségét — először a fesztiválok történetében. Vagy ötvenezer néző helyezkedik el a lelátókon — felcsendülnek a népek aratódalai. Jacques Denisnek, a DÍVSZ főtitkárának megnyitó szaval után játszani kezd a fehérruhás zenekar is — kíséri a kórust. Az ősi dallamok hangjaira megkezdődik a felvonulás. A felvonulás, amelyet senki sem felejt el, akinek megadatott, hogy táthassa. Szálas lengyel paraszt megy elől, vállán kaszával. Utána tarka köntösű, sarlót szorongató négerek. Aztán dánok, kínaiak, svédek. Hirtelen orkánná nő a pillanatra sem szűnő taps — gimnasztyorkában, kezükben harmonikával feltűnnek a daloskedvű szovje.t fiatalok is. Ukránok, bjelorusszok és a többiek. Kéknadrágos finnek, vö- rösinges, kecskebördudáikat fújó románok, jellegzetes kétágú villáikkal a németek, majd gereb- lyés, búzavirágbaldachlnok alatt a lengyelek jönnek. Megkapó látvány. Az aratási jelvényekkel, koszorúkkal ékes lányok és fiúk lassan haladnak. Bevonulnak a stadion gyepére. A zöld tenger közepén szigetként emelkedik ld egy — a búzamezőt érzékeltető — deszkakor. Ebből, kalászalakú nagy oszlop magasodik ki. Tetején pántlikás aratási koszorú. A felvonulók letelepszenek a gyepre, a deszkakörön pedig megkezdődik a nemzetek aratótáncainak bemutatása. £benszínű néger ugrik a kör közepére. Utána a többiek. Kezükben villogó sarló. Megszólal a tam-tam. Először halkan, mintha távoli dzsungelek üzenetét hozná, aztán mind erősebb és erősebb lesz a hangja — mind gyorsabban és gyorsabban hajladoznak a táncosok, gyorsabban és gyorsabban mozog kezükben a szerszám. Arcuk eltorzul, mozdulataik egyre fáradtabbak és mégis egyre gyorsabbá válnak, fgy követeli a felügyelő ordítása helyett — ezúttal a tam-iam hangja. Aztán hosszassan, elnyújtva felzúg az ének. A rabszolgamunka minden fájdalma, nemzedékek szörnyű szenvedése, az éhségtől, a vadállatoktól és a korbácsos „vadállatoktól“ való évszázados félelem ez az ének. Félelem a nappaltól, amely csak verejtékeket és verést hoz. Félelem a soktitkú trópusi éjszaka minden neszének néma iszonyától. Aztán más dalok, más táncok következnek. A fáradtság, a rettegés messziről láthatóan bilincsként hullik la ezeknek a művészi táncosoknak a tagjairól, szabadon szárnyal az ének. A sikerült aratás boldog öröme csendül benne és akkordjaiban ott zúg, igen, messziről hallhatóan ott zúg korunk diadalmas dallama: hogy a cukornád és banánültetvények rabszolgája nem fekete elefántcsont többé és egyre inkább érzi, tudja is ezt. Csodálatos aratótónc következik. Egy kínai fiú — valami modern Poseidon módjára — háromágú villát forgat, de úgy, hogy a kezével hozá sem ér. ördöngősen ügyes. Vállán, mellkasán, hátán pereg szédítő sebességgel, minden porcikája »fogja". Szélesvállú, szakállas fiatalember vezényli a dánok kórusát. Énekükben fiatal lány hívja kedvesét aratótáncba. A szovjet Pjatnyickij-együttes a „Zöld mezön” című Komszomol- dalt adja elő. A lengyelek műsora — valóságos népi opera. Lengyelországban ősidők óta nagy ünnep az aratás, ma is az. A falvakban nagy mulatságokat rendeznek. A pártvezetők és miniszterek, munkások és művészek asztalait ilyenkor bizony ellepi a falusi meghívások tömege — ismerősöktől és ismeretlenektől egyaránt. Csak így érthető meg az az egészen nagyszabású életkép, amit ifjú lengyel barátaink adtak elő. íme a sok közül csak egy aratási szokás: Két sorban felállnak a kaszások. Az egyik fiú leveti a csizmáját. Átbújik az összeró pengék alatt. A túlsó oldalon már várják a lányok. S amelyiknek először sikerült elfognia, az lesz a legény párja — így tartja a monda — már jövő aratásra. Hopp! Egy fitos kis szöszi most megfogta a fiút. A legények, lányok körültáncolják őket, szalmából font koronát tesznek a fejükre. Az ünnepség végén újra viszontlátjuk valamennyi felvonulót, felejthetetlenül szép jelenet keretében.,. Először a lengyel parasztfiatalok vonulnak be a pályára. Egy-egy országrész — egy- egy lejáró elé. S a lépcsőkön körben az egész stadionban lassan árad, hömpölyög lefelé a külföldi parasztküidöttck folyatna. Itt lent a tartományok fiataljai szívélyesen hajlongva kö- rültáncolják őket, búzavirágot tesznek a lányok hajába, koszorút a fiúk nyakába. A lengyelek a pálya közepe felé vezetik vendégeiket. S a hullámzó gabonatengert jelképező deszkakor, az aratási koszorú körül a legkülönbözőbb nemzetek parasztfiataljai kart-karba öltve éneklik a gazdag aratás dalát. Köztük a feiiah és a kombájnvezető ... Gazdag aratás... Ez a látvány maga Is az. A béke és barátság magvai szerte a. világon termékeny talajra hullottak. Korunk — a növekedés, a szárbaszökkenés kora. Augusztus van. Perzsel a nap. S e- gyetlen óriás, érő kalász" a Föld. HARMAT ENDRE keresztül az ökölvívásig jóformán minden egyes sportágnak külön helység van biztosítva. A belső közlekedés rendkívül egyszerű. A hatalmas épülethez képest könnyű a tájékozódás. Az alsó részből köny- nven jut az ember a középsőbe, ahol különböző tudományos intézetek és kísérleti termek vannak. Innen a felső részbe juthatunk, ahol többek között
