Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-07-16 / 28. szám
1955. július 16. 11 Forró szerelem K ovács Rózsit a munka- helyén ismertem meg. Ügyeskezű, dologszerető marós lány. Az üzemben két év óta a legjobbak között emlegetik a nevét. Mindjárt rokon- szenvet éreztem Rózsi iránt ts valami furcsa kíváncsiság hajtott, hogy közelebbről megismerjem. Rózsi örömmel vette érdeklődésemet. Véletlenül történt, hogy az egyik napon a műszak befejezésekor az üzem közelében jártam és összetalálkoztunk. Rózsi arcán látható öröm sugárzott a váratlan találkozás közepette. — A könyvtárban voltam — mondtam Rózsinak, s csak úgy mellesleg megkérdeztem — Te nem vagy tagja a népkönyvtárnak? — Nem — felelte Rózsi. — Hát nem szoktál olvasni? — Kevés időm van az. olvasásra. — Hát mit szoktál otthon csinálni? Délután sétálni megyek, este moziba, színházba, vagy táncolni. Mikor hogyan van ideje Gézának. — Látod — vetettem a szemére — Gézáról még egyetlen szót se szóltál nekem. — Nem? — s olyan csodálkozást fejezett 'ki szép arca, hogy egy percig sem kételkedtem abban, hogy csakugyan elfelejtett említést tenni . a fiúról. — Hát idehallgass! Egy éve ismerem a Gézát, könyveld az üzemben. Nagyon szép. fekete fiú és alaposan egymásba estünk. Szeptemberben lesz ez esküvőnk. De erről ne szólj otthon, mert még nem tudják. Csodálkozva néztem rá. — Rózsika. nem szép dolog tőled ez a titkolódzás. Két húgod van még otthon, huszonkét éves vagy és itt az ideje annak, hogy foglalkozz a férj- hezmenés gondolatával. A családalapítás a legszebb és legnemesebb cselekedet az emberek életében. S szüleid bizonyára egyetértenek veled és nem lesz kifogásuk Géza ellen, ha csakugyan olyan becsületes ember és úgy szeretitek egymást. — Nem is azért nem szóltam én — mondja zavartan Rózsi — hanem azért, mert arra még van idő. — Szóval még nem vagy biztos a dologban? — kíváncsiskodtam tovább. — Én sohase tudok teljesen hinni az ilyen dolgokban, mert mindig közbejöhetnek váratlan események. _ — Ez már baj — mondtam kissé nyomatékosan. Rózsi észrevette a hangomban rejlő kissé gúnyos mellékízt. Lesütötte piruló arcát, aztán nagysokára ismét megszólalt: — Géza mondta, hogy eled lesz. ha csak augusztus vége felé mondom meg otthon — mert neki úgy sem kell kelengye, meg mittudomemrú. Azt majd közösen vesszük meg. _ És arra nem gondolsz, hogy ezzel a titkolódzással mennyire megbántod édesanyádat? C okáig tartott még be^ szélgetésünk. Egy hét elteltével aztán eljegyzésre voltam hivatalos. A Rózsika eljegyzésére. Milyen boldog volt a Kovács néni. amikor végigtekintett a szép fiatal páron. Kovács bácsi is meg volt elégedve a v’Jnek valóval. Maga mellé ültette, régi katona históriákat mesélt neki. A Rózsi meg mellém rebbent. Olyan csinos volt akkor, amilyennek még sohase láttam. Pajkos kék szeméből öröm és megelégedettség sugárzott. — Te — tette a karomra a kezét, • — Tudod, én akkor este azt mondtam Gézának: „Géza, én ma este meghívlak hozzánk, és megmondjuk a szüleimnek, hogy szeretjük egymást és szeptemberben összeházasodunk." — S a Géza? — kérdeztem kíváncsian. — Képzeld, én azt vártam, hogy & esetleg majd kiutat keres, hogy váratlanul érte az eset, nincs úgy öltözve, stb. S ehelyett képzeld, a Géza megfogta a kezem és azt mondta nekem: „Jól van Ró- zsikám, minden úgy lesz, ahogy akarod.” Ugye mondtam neked, milyen aranyos, jó fiú a Géza. — Most már biztos vagy abban, hogy feleségül vesz? — Most már igen. — Látod, milyen bizonuta- lanságban éltél? S mennyivel könnyebb most, mintha továbbra is tiíkolódznátok. Géza csakugyan tiszta szívből szerette Rózsit. Szerette a hibáival és jó tulajdonságaival együtt, úgy, mint ahogy a házasság előtt szokott lenni. A legszívesebben előbbre tették volna az esküvő napját. Géza a hivatalban a hosszú sor számok között is a Rózsi kedves arcát látta, Rózsi pedig a folyton zakatoló gépek morajában is a Géza szerelmes szemeit képzelte maga elé. TJiába mondta Kovács ma- ' ma, hogy közeleg az esküvő napja. Rózsi meg még nem tud főzni meg takarítani. Akkor Géza is úgy látta jónak, ha a munka után minden percet egymás mellett töltsenek. A főzés meg megvárja Rózsit azután is, amikor már házasok lesznek. Akkor több idejük jut majd mindenre. . kovács néni. meg csak /Mire töprengett, hogyan áll meg majd lábán a fiatalasszony, ha kiröpül a fészekből. Sohasem végzett házi munkát! Egy kissé megnyugodott, amikor arra gondolt, hogy Géza na- gyón szereti Rózsit, elnézi majd neki, ha nem tud egyet- mást. Hol is tanulta volna még. hisz’ tizenegy évig iskolába járt. Azután még szakmát tanult és azóta dolgozik. Nem volt hát ideje főzni tanulni. Az édesanya azonban csak sajátmagát bíztatgatta. a valóságban azonban felhős jövőt látott a két fiatal egén. Mindketten dolgoznak, szőtte tovább gondolatait. Ebédet az üzemi konyhán kapnak, a vacsora meg nem nagy munka, esetleg én is elkészítem maid. Eljött az esküvő napja. Rózsi szép, kétszobás komplet lakást kapott az üzemtől. Az államkdlcsönből szép, meleg családi otthont rendeztek be. Bizony, sírva fakadt Kovács néni örömében, amikor meglátta a jó ízléssel berendezett lakást. Még Kovács bácsi is elérzékenyült egy kicsit, amikor a vülanycsengö hangjára ■üde, fiatal menyecske lánya a saját otthonában nyitott ajtót. Nem volt határa a boldogságnak. A szerető férj egy percre le nem vette tekintetet fiatal asszonyáról, amint ide- oda sürgölődött a házban. A z első este az öregeknél vacsoráztak. A második nap pörköltet hozott a mama. — Déltől maradt — mondotta mentegetőzve. Rózsi boldoaan ugrott anyja nyakába. — Ma- muskám, hogy Te milyen ló vagg, éppen azon töprengtem, hogy mit is adjak vacsorára. — Jó lenne egy kis uborka, de elfelejtettem venni — mondotta este, amikor feltálalta a pörköltet. — Nem baj Rózsi- kám, majd legközelebb veszel. A pörkölt a felmelegítésnél kissé leégett mert hát a aazd- asszony be-befütött a konyhából megnézni, mit csinál a férj, mialatt ő a vacsoráról foglalatoskodik. Géza azonban a világért sem tett szemrehányást. Elvégre nem kell mindent felfújni, csak nem sérti meg a feleségét, amiért egy kicsit kozmás lett a hús. Mindenki megnézte a fiatal párt, amikor kart-karba öltve mentek és jöttek a munkából. Azalatt az idő alatt amíg dolgoztak, a fáradhatatlan mama elment, kitakarította a lakást, elvitte a mosnivalót. este meg jött a vacsorával. így ment ez mindaddig, amíg Kovács néni meg nem betegedett. A reuma ágyba gyötörte: A szegény asszony nehezen viselte a betegséget. Egész fiatal kora óta megszokta a munkát s most egyszerre leesett a lábáról. A legnagyobb gondot azonban a Rózsi okozta neki. Mi lesz vele? Most látja csak, mily’en hibát követett el. Dehát amikor úgy sajnálta a gyerekeket! Dehogy dolgoztatta volna őket munka után! S lám, itt a hiba, kicsi koruk óta kellett volna a lányokat munkához szoktatni és fokozatosan megtanítani őket minden házimunkára. A két kisebbnél könnyen behozza a mulasztást de Rózsi, neki nehéz lesz az anyai segítség nélkül. Előbb kellett volna Rózsit is tanítani. S ehelyett Kovács mama még fiatalasszony lánya helyett is elvégezte a házi munkát. Mennyire hibásnak érezte most magát! S talán nem is gondolt arra, hogy ketten követték el a hibát! Mert Rózsi is hibás abban, hogy nem tud főzni, mosni, vasalni meg stoppolni. Tj~zdatt az idő alatt a <ia*J tál párnál megváltozott minden. Nem jöttek a kész vacsorák, a lakást olyan összedobálva találták, ahogy reggel otthagyták. Szegény Rózsi meg ki sem volt a paraszból, hogy is fogjon neki a takarításnak, főzésnek, mosásnak? Géza gyakran ingerült, hangulatban találta Rózsit. Ilyenkor elkerülhetetlen volt egy kis összekoccanás. A hasonló összetűzések mind gyakrabban ismétlődtek. Géza szívesen segített volna Rózsinak, de nem volt, aki. irányítsa a munkát. Egyre jobban kezdte felismerni hogy felesége teljesen járatlan a házimunkákban. Az egyik reggel Géza kissé bosszúsan ment el. mert az egész szekrényt feltúrta, amíg egy egészséges zoknira akadt. Rózsit szíven találta a mind gyakoribb ideges hang és él- pityeredéit. Később megbánta már, hogy a rongyos harisnyák miatt megbántotta Rózsit, de ez a bánat kevés ideig tartott. Legközelebbi alkalommal egyik inget a másik után vetette le gombhiány miatt. Bosszúságát még az is növelte, hogy nem volt vasalt zsebkendő. A na(V'. forró szerelem kissé háttérbe szorult. Jöttek az apró, mindennapi gondok, amelyek mind a fiatalasszony tanácstalanságából eredtek és problémákká fejlődtek. így bizony! Rózsi lassan-lassan megtalálta a hiba gyökerét, rájött, hogy nem készült fel kellőképpen az életre, a háziasz- szony szerepére! Már pedig csupán szerelemből élni nem lehet! Mert bármennyire is imádja a férj a feleségét, egyik sem hajlandó lemondani a jól elkészített ebédről és egyik sem akar rongyos zokniban járni! GÁL ETA (jondotjMifc, a iéúe Eper-jam Egy kiló eperhez fél kiló cukrot veszünk. A cukrot másfél deci vízzel főni tesszük, s amikor kásásodni kezd, beletesszük a megtisztított, jól megmosott epret és tíz percig főzzük. Vigyázzunk a keverésnél, hogy a gyjimölcs ne törjön össze. Végül üvegekbe rakjuk, szalicillal meghintjük, és lekötve kigőzöljük. Ugyanúgy tesszük el a cseresznyét, de a savanyúbb gyümölcsökhöz több cukrot veszünk. Sóska eltevése A sóskát megtisztítjuk, megmossuk, majd lecsurgatjuk a víztől. Egy edényben zsírt melegítünk, hozzáadjuk a sóskát és tűzön sűrűre lefözzük. A megfőtt sóskát szőrszitán áttörjük, az áttört sóskát üvegekbe rakjuk és egy kevés szalicilt teszünk a tetejére. Per- gamentpapírral lekötözzük és kigőzöljük. (A sóskát nem szabad megsózni). MIT WIGVEK MUCIMMAL? Örülünk, hogy fiatal lányaink és asszonyaink bizalommal fordulnak szerkesztőségünkhöz és tanácsot kérnek .a legkülönbözőbb kérdésekben, írjatok továbbra is bátran és nyíltan. A bizalmasabb tartalmú levelekre levélben válaszolunk. Kerekes Márta ezt írja levelében: „Húsz éves vagyok, ezidén veszek részt először nyári üdültetésben, július végén két hétre utazom a Tátrá- „ ba, Egész évi munkám után jól esik / majd a pihenés, persze azért a sző- / rakozásokból és kirándulásokból is aLposan ki szeretném venni a részemet. Mivel járatlan vagyok abban, hogy milyen ruhákat vigyek magammal — nem szeretnék fölösleges dolgokat vinni, de azt sem szeretném, ha hiányos lenne a ruhatáram — a női rovathoz fordulok tanácsért”. Szivesen teszünk eleget Kerekes elvtársnő kérésének, annál is inkább, mert meg vagyunk róla győződve, hogy válaszunkkal többi olvasóinknak is jó szolgálatot teszünk. Kedves Kerekes elvtársnő, legjobb, ha szoknyában és — jő idő esetén könnyű blúzban, hűvösebb időben rövidujjú pullőverben utazik. Feltétlen vigyen magával hosszú szövet nadrágot, azokon a napokon, amikor nem rándul ki, délelőttönként jő hasznát veszi. Kiránduláshoz vigyen kis bal- lon-kabátót rövid szövet- vagy kord- bársony_ nadrágot, két-három mosó- blúzt és egy flanell blúzt. Jó szolgálatot tesz egy kardigán, s célszerű viselet a Tátrában az ujjatlan kötött mellény, melyet a hosszú, vagy rövid nadrághoz a mosóblúzokkal viselünk. Ezenkívül szüksége lesz egy könnyű ruhára, amiben este táncolhat is s vihet magával egy-két mosó ruhát. Természetesen nem szabad megfeledkezni a fürdőruháról és napozóról. Jó megoldás, ha fürdőruhája anyagából bő szabású, elől végig gombolódó szoknyát csináltat és ezt fehér blúzzal viseli. Abban az esetben, ha fürdőruhája egybeszabott, blúz helyett a szoknya anyagából készült bolero is elég. Ez a szoknya-bolero az egyik mosóruhát pótolja. Sportcipőben utazzon, ezenkívül csak egy szép szandálra van szüksége. Vigyen magával egy-két színes, tarka fejkendőt és ne felejtse otthon az esőkabátját. Kereszföltéses hímzés Mellékelve közlünk egy két színnel kivarrható keresztölté- ses hímzésmintát. Felhasználhatjuk terítő szélének díszítésére, díszpárnára, s csak a szélesebb sort alkalmazva, nyári b'úz. vagy ruhaőv élénkítésere ‘is. , Legszebb nyersszínű anyagon piros és fekete fonallal varrva, apró öltésekkel. Fehér anvagon a világoskék és söté- tebb kék érvényesül legjobban. Egy-egv öltés — különösen a blúzon és az övön — ne legyen nagyobb két miliméter- nél. Ha a térítőt és a párnát durvaszövésű lenvászonból készítjük, vastagabb pamuttal és nagyobb öltéssel is dolgozhat tunk. A csinos, fiatalos, hímzett blúzt egyszínű (fehér, nyersszínű, fekete, piros vagy kék) szoknyához viseljük aszerint, hogy kék vagv piros fonállal díszítettük-e a blúzt. A hímzett öv facsattal ellátva a sötét vagv világos, egVszínü ruhát egyaránt ízlésesen élénkíti. /
