Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-05-28 / 21. szám
10 1955. május 28'. Hl m szattra-fré A szatí mmimk öbb, a legéleterősebb irodalmi műfaj. Téma is akad bőven. De azért hiba rtxindig akad. A múltkor írtam egy szatírát. Megírtam, hogy miiven fonák dolog az hogy a járási mező- gazdasági osztály nyolc agro- rtómusa közül egy sem ér rá a riianírok Micmrin-körével foglalkozni Viszont havonta átlag tizenhat körlevelet küldenek a Micsurjn-körök vezetőinek. Persze, mind a nyolc agrónómus felháborodott. Kiáltoztak, ágáltak a panaszosztályon. Végül mégiscsak önkritikát gyakoroltak. De azért az egyik megjegyezte: — Hát van ennek a szatírának valamilyen irodalmi értéke? Hát nincs! Ennél nagyobb ütés azt hiszem nem is érhet egy fiatal írót. Megpróbálkoztam másképpen írni. írtam egy képzeletbeli alakról. Egy tanárról, aki nem osztályoz igazságosan. Persze, a főszerkesztő visszaírt: „Sajnos írását nem közölhetjük, mert nem elég élethü.” Megírtam tehát egy valóság gos esetet. Csak éppen a neveket változtattam meg. Megírtam, hogy egy öreg bácsi katona fia már leszerelt, de az utánajáró segélyt még most sem' kapta meg. — Tudniillik a kérvény ötször elveszett, háromszor más helyre küldték felülvizsgálás céljából, végül pedig rosszul iktatták, és a Lakáshivatalba küldték, ahol aztán annak rendje-módja szerint elfektették az ügyet. Egy hét múlva a politikai bizottság elé idézték. Az történt ugyanis, hogy az osztály- vezető, az iktató, a postázó, mind-mind magára ismert és a „hivatal megrágalmazása’’ címén pangszt tettek ellenem. Sikerült azonban bebizonyítanom a valóságot és hát azt mondom nekik, hogy írjanak egy „éllenszatíxút”. Jlíosf pedig az a baj, hogy azóta nagyon rossz szemmel néznek rám és bizony a „csakazértse!" jelszóval élve egyetlen hivatalos ügyemet sem intézik el. Érdekes azonban, hogy mindenki magára ismert a szatírában. csak éppen a Lakáshivatal vezetője nem. Ugylátszik nem vette észre magát. Már el is határoztam magam: felhagyok a szatíraírással és a Lakáshivatalban vállalok majd munkát, hogy előkereshessem, a hónapok óta „elfektetett” kérvényem és ,lakást, egy kényelmes, egy ifjú házasnak megfelelt) lakást kiutalhassak magamnak... De aztán egy olyan, de olyan szatirikus regényt írok majd a Lakáshivatalról. hogy, annak irodalmi értéke is lesz, sőt élethű is lesz ... akkor aztán nem bánom. ha a hivatal vezetője magára ismer! HAJDÚ ANDRÁS Ök jobban tudják Intő példa — Hát te mit csinálsz, szomszéd asszony? — Kiállítást a tojásaimból, mert a gazda csak gyűjti, gyűjti, s ha kérnek, azt mondja, hogy nincs. ★ Akik így gondolják (A zselizi járás Pásztó községének tejcsarnoka számára tervezett villanyberendezést Kisölved község tej- csarnokába építették be, holott Kisölved csak két év múlva kap villanyvilágítást, Pásztón pedig már régen van villanyvilágítás). — De szakikám, ez a berendezés Pásztó számára /an tervezve. — Persze. Hisz ott van villanyáram is, tehát oda felttélen be kell szerelni egy berendezést. — Hát akkor most mit csinálnak ? — Túl teljesítjük a tervet. Most, év elején kell azon igyekezni. Később senkinek se jutna eszébe, oda beszereltetni a berendezést, ahol nincs áram. ★ ★ ★ }3i rá ljótok, ue félhetek! Ha bánt, is kissé (tagadhatatlan) a túl éles szó ellenem, a kritikát mindig támogattam — az önkritika e lemem. Ez az ültetni váló burgonya, melyet Karcagnak kellett Nagypusztába szállítani, — figyelmezteti a helyi nemzeti bizottságot, hogy már régen ki kellett volna ültetni. Ti támadjatok csa k. kell az néha mint nap a rügy nek tavaszon ...én úgysem maradok' soha néma: már most is kész rá a válaszom. SZÁNTÓ GYÖRGY JIA ély csend. Negyven szempár 'figyel lé- legzetét visszafojtva egy kék borítékra. Közönséges hivatali boríték, tucatja néhány fülérbe kerül. És mégis, igénytelen külseje mögött lenyűgöző erők húzódnak meg. Benne vannak az írásbeli1 érettségi tételek. A tanár beszél miamit, közben gesztikulál a kezével. Azzal a kezével, melyben a bűnös borítékot, tartja és így negyven szempárt gyors ugrálásra kényszerít, ugyanis ez a negyven szempár nem bír elszakadni a kék papír látványától. Az ablakdeszkában dübörögve rág egy szú. — Hát így — mondja a tanár és határozott mozdulattal feltépi a borítékot. Viselkedése kimért, ünnepélyes, a nem mindennapi helyzetnek megfelelően. Operáló orvosra emlékeztet. ahogy kiemeli tartalmát Mintha egy vonagló emberi szívet emelne ki. Olvassa, homlokát ráncolva csóválja a fejét, kicsit hümmöp is talán. A szú munkálkodása az ablakdeszkában mennydörgéssé erősödik. Végre felolvassa a tételeket. Felszabadult moraj hömpölyög végig az osztályon. Megszűnt a varázs, felvülanak, vagy elborulnak a szemek, kinek-kinek a szellemi sebezhetősége szerint. A homlokokra pillanatokon belül barázdákat lop a gond .láthatatlan ekéje, szövetkezeti határhoz hasonlítanak, őszi mélyszántás idején. Füge Lojzinak is ráncos a homloka és felhősek a szemei. Ez pedig szokatlan dolog, mert neki az önbizalma nem enged meg űyen ellágyulásokat. Ugyanis ő az az ember, akt körül minden heliocentrikus elméiét ellenére, forog a föld. Legalább is ő azt hiszi. Ez a szüárd meggyőződése aztán bizonyos önbizalom túltengést eredményezett, nála. Olyannyira, hogy például a tanulást is önbizalommal akarta pótolni és így az érettségire való készülés nem nagy gondot okozott neki. Most azonban komoly problémákba merült. Megdöbbentő értelmességgel és eleganciával bámul a semmibe. A szemlélőben azt a benyomást kelti, hogy vagy éppen a relativitás elméletének alapjait ingatja meg, vagy az atomfizika legbelső kapujait döngeti. Aztán ráhajol a ptapirosra és ír. Lassan, döcögve, de ír. Szörnyű agymunkát végezhet, mert izzadni kezd és torkát halálhörgésnek is beillő sóhajok hagyják el. Nem is bírja sokáig. „Eh, nem embernek való ez a felajzott lelkiállapot’’ - jelszóval engedélyt kér, hogy kimehessen. Feldúlt belsőjét cigarettafüsttel csillapítva elmondhatná. hogy 0 most érettségizik, és az müven nehéz. ajnos kihalt a folyosó, nem jön senkt. Eldobja a cigarettát és bemegy. Leül, átolvassa azt a féloldalt, amit írt. Az ám, de a gondolatmenet. Elszakadt a árnál és most nincs folytatás. Emlékszik, valamit ki akart fejezüi ezzel, amit leírt, valami nagy, eredeti gondolatot, de nem tudja mit! Ajka hangtalanul mozog, ahogy rekonstruálja gondolatait. Igen-igen, így gondolta talán, azt hiszi, tehát most tovább fejtegetni a dolgot. Józanul és okosan, ahogy csak egy Füge tudja. Nini, csengetnek. Tízperc. Az alsóbb osztályosok most kitódulnak a folyosóra, tisztelettel bámulnak az ajtóra, mely mögött a nagy próba folyik, és nem láthatják Füge Loj- zit. ahogy . érettségizik. De hiszen ez lehetetlen. Kimegyek — dönti el pillanatokon belül. Üfifttíép ki a folyosóra mint egy igavonó ökör, akiről egy pillanatra levették a jármot. Haja kuszáit, arca megviselt. fáradt. Hatásosan, reszkető kezekkel rá- qyújt. és mélyen szívja le a füstöt. A kis elsősök körülveszik és tátott szájjal bámulják a nagy, az érettségiző Fügét. Dehogy is merik megszólítani. — Köznép — morogja 0 megvetően — mit tudtok ti még! Végre egy harmadikos megszólítja. — Mi van Lojzi, nehezek a tételek' Legyint. — Nem bírod elképzelni fiam! Figyelj ide! Ahogy az öreg felolvassa a kérdéseket, rádöbbenek, hogy egyet sem tudok. Valószínűleg nem voltam iskolában, vagy mit tudom én... Mit lehet csinálni? írni kell! Saját gondolataimat írom, ludol mi az? Gondolkozz! Sosem hallottál egy dologról és oldalakat írsz róla. — És, és mennyit írtál már — kérdezi valaki dadogva az iránta érzett tisztelettől. ' — Még csak hat oldalt — veti oda hanyagul — de már kivagyok. írok még vagy négyet és elég. Nem bírom már idegileg. ~r Tyű — csodálkozik egy pufók elsős — tíz oldal és még hozzá tisztán fejből. Ez igen. Lojzi elnézően mosolyog. — No, majd ha odakerülsz, talán te is írsz annyit — bíztatja atyaiasan. égé a szünetnek, a hódoló sereg elvonul, hősünk is bemegy az osztályba. A gondolatmenettel megint baj van. Ahogy átolvassa amit ' irt, már határozottan úgy érzi, hogy nincs értelme az egésznek. Valahogy zavarás, nem logims, sőt mintha nem is a tárgyhoz szólna. Ám ezek . csak amolyan fejletlen, tudat alatti érzések, melyeket könyörtelenül legázol az a tény. hogy „pedig írni kell valamit!”-Utóvégre üres papírt mégsem adhat be! Tehát tovább. Röpke fél óra alatt sikerül további három mondatot összetákolnia. A három mondat ■hátránya, hogy veszedelmesen hasonlítanak egymáshoz, de kitesznek egy fél oldalt, ami nem lebecsülendő előny. A nagy munka közben órájára pillant. Nini, két. Perc múlva tíz és Jucika tízre ígérte, hogy benéz az iskolába. Meglátogatja, őt a Lojzit. Feltétlenül ki kell mennie! — Tanár elvtárs, ki akarok menni! — Hm, — csóválja a fejét — nem lesz ez sok. már harmadszor? — Az idegeim nem bírják már — sóhajt Fügénk bánatosan — el kell szívnom egy cigarettát. Jucika már várja. Szervusz — kiabál mesz- sziről — na hogy megy? Hősünk most férfi csak igazán. — Rettentő nehéz,, szinte lehetetlen megcsinálni — jelenti ki meggyőzően — a fiúk izzadnak, mint ősszel a legyek, vagy hogy van az a közmondás. Szerencsére Jucika sem tudja. — No és te? — érdeklődik. — Én — mondja hősünk szárazon, mintha az Olympuszról Zeusz jobbjáról szólt volna le egy tudatlan, földi nőnemű lényhez, aki a maga parányiságiban pillanatig is kételkedni tud Füge Lojzi képzettségeiben — én... hát remélem, hogy megcsinálom! No de megyek is — búcsúzik — még vagy öt oldalt akarok írni! Jucika hosszan bámul a távolodó Lojzi után. aki modt hősi elszántsággal betör az érettségi sárkány barlangjába, hogy ádáz, de fölényes küzdelemben legyőzze. A hős pedig odabent számotvet a hely** zetről. Rövid töprengés után lehangol. - tan állapítja meg, hogy ha gőzkalapáccsal törik atomjaira a fejét, akkor sem tud többet írni a témáról. Hopp, hajó a láthatáron ... Mentőötlete támad. Fogja az egészet, lemásolja mégegyszer, de széthúzva a sorokat, úgy hogy majdnem három oldalt tesz ki a szöveg. — így már igen — örvendezik — mégis csak tudom én. Egy hét múl va aztán mikor megtudják az eredményeket, előadásokat tart a harmadikosoknak a szerencséről meg a földi igazságtalanságok rejtelmeiről. Szeptemberben pedig pótérettségizik.' DUBA GYULA — De nehéz vagy kis fiam. — Lám, így már mégis csak könnyebb. Májusi kirándulás < OJ IFJÓSÁG — 8 CsISz Szlovákiai Központ) Bizottságának lapja Megjelenik minden szombaton Kiadja a Smena a CslSz Szlovákiai KözpontiBI/ottságanak kiadóhivatala Bratislava, Praiská 9. — Szerkeszti 8 szerkesztőbizottság Fdszerkcsztő Szőke József — Szerkesztőség és kiadóhivatal, Bratislava Prazská 9. Telefon 22? 17 237-01 — Nyomja Merkantil n. v nvomdája. — Előfizetés egy évre 30 — Kés. félévre 15 - Kés — Terjeszti a postaszolgálat — Rendeléseket minden postahivatal és minder kézbesítő átvesz — Hirlapbélyeg Á-68463 engedélyezve Bratislava 2 Kerületi engedélyezve Bratislava 2. Kerületi Postahivatal. Feladó és irányltópostahlvatal Bratislava 2. • • <Jrásbeli éreltséai
