Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-06-04 / 22. szám
A t.Sl>Z / I <» V A K I A I K () Z P U IN 1 i BlZOllSAíiAiVAK I. A P I A Bratislava, 1955. június 4. Ara SO fillér IV. évfolyam 22 szám. A béke gyermekei i. • V- . r „Reménységünk, gyermekeink számára építjük népi demokratikus köztársaságunkat. Azért irányítjuk minden törekvésünket a szocializmus felépítésére, hogy gyermekeink sohase ismerjék meg a tőkés kizsákmányolást, amely nyomort, éhséget, munkanélküliséget szül, hogy a nép örömteli élete hazánkban örök otthonra találjon. Azért haladunk a béke és demokrácia táborával közösen, hogy földünk sohase dongjon a betolakodó csizmája alatt, hogy a háború ne pusztítson emberi életeket és ne pusztítsa el munkánk és elődeink munkájának eredményeit, hogy hazánk felett örök időkre ragyogjon a béke napsugara”. íme egy részlet a csehszlovák anyák felhívásából. Minden szava telve féltő gondoskodással, szeretettel, Ez a felhívás azt tükrözi, hogy hazánk gyermekeinek sorsa, jelene és jövője a csehszlovák anyák közös ügye. De nemcsak az anyák, hanem egész népünk munkájának, törekvéseinek rugója s végső célja. Hisz mindaz, ami hazánkban az elmúlt egy évtized folyamán megvalósult, felépült, mindaz a sok megvalósulásra váró terv, amely- hazánk felvirágoztatását szolgálja — ez mind gyermekeink napfényes jövőjének biztosítása érdekében történik. Pártunk és kormányunk gondoskodása lépten nyomon kifejezően nyilvánul meg. Nehéz lenne mindazt felsorolni, amit államunk az elmúlt évtized folyamán gyermekeink gondtalan, boldog élete érdekében tett meg Oj iskolák, nevelők, napközi otthonok, szakszerű egészség- ügyi gondoskodás, a gyermekhalandóság százalékának csaknem minimumra történő csökkentése, üdülés, táborozás, könyvtárak, ösztöndíj, az érvényesülés korlátlan biztosítása — mind egy-egy pont pártunknak és kormányunknak a gyermekekről való gondoskodásából. Az idei nemzetközi gyermeknapot „Megvédjük a békét, hogy gyermekeink élete örömteli legyen!” — jelszó jegyében ünnepeljük. Felemelően szép jelszó, több mint jelszó: célkitűzés, amely már tíz esztendő óta nénünk minden törekvésének középpontjában áll. Az idősebb nemzedék még nagyon jól emlékszik az egymást követó két világháború és az elmúlt társadalmi rend borzalmaira. Éppen ezért minden erejének latbavetéséveí a háború megakadályozására, a béke megőrzésére törekszik. A tőkés államok egy újabb vérontásra tesznek előkészületeket. A tőkés államokban talán nincsenek anyák, gyermeküket féltő szülők? Ott is vannak. Csak a gazdag és a szegény szülők törekvései ellentétesek. Az országot irányító tőkések a saját gyermekeik számára igyekszenek gazdagságot, jólétet biztosítani, ha keli a háború milliós áldozatai révén is. Számukra az is mindegy; ha vagyonuk gyarapítása érdekében millió és millió szegény gyermek és szegény szülő pusztul el. A háborús gyújtogatok hamis, valótlan jelszavakkal, érvelésekkel igyekeznek megindokolni a háború szükségességét. Az amerikai „Newsweek” című folyóirat kétségbeesett hangon ír arról, hogy a világon minden huszonnégy óra leforgása alatt hetvenezer új, evésre váró száj jön a világra. Azt akarja olvasóival elhitetni, hogy ez a szaporodás katasztrófához, éhséghez vezetne. Szerinte a háború, sőt a háborúk egész sorozata az egyedüli út e katasztrófa elkerülésére. Kell-e különösebben hangsúlyozni, mennyire valótlan, aljas, emberséget nélkülöző állítás? Hazánkban, Kínában, a Szovjetunióban és más országokban is állandóan emelkedik a lakosság száma, még sincs szükség az emberek irtására. Ám fejtegetéseikben még tovább merészkednek. Egy másik amerikai lap már az atomfegyverekről, mint humánus eszközökről ír. Az atom, e korszakalkotó felfedezés lényegét abban látja, hogy gyorsan, fájdalom nélkül és olcsón öl meg hatalmas tömegeket. A dolgozók széles rétegeivel kishitűen azt igyekeznek elhitetni, hogy amikor háborút készítenek elő, akkor az emberiség jövőjét, jólétét tartják szem előtt. S mi a valóság? Amikor milliókat adnak pusztító fegyverek gyártására, akkor országukban milliós tömegek, köztük sok-sok gyermek éhezik, nyomorog. A fegyverkezésre szánt mérhetetlen összegekből lényegesen orvosolhatnák a koplaló, didergő nyomorultak sorsát. Igen, így cselekednének, ha az emberiség s mindenekelőtt országuk lakosainak érdekeit tartanák szem előtt. A tőkések tervei elképesztőek, borzalmasak. Csakhogy a tervtől a megvalósításig még hosszú az út. A béketábor országainak dolgozói éppen úgy, mint a tőkés országok dolgozói is, egységesen, kéz a kézben vívják harcukat az új háború előkészítői ellen. Azok ellen, akik gyermekeink meggyilkolására készülnek. Az anyák, az „élet hordozói” az egész világon egyöntetűen szállnak síkra gyerjnekeik védelmére. A nemzetközi gyermeknap alkalmából a békeharcosok sorai még szorosabban tömörülnek. Mi büszkén menetelünk ezzel a sereggel. FIAMHOZ Látod fiam ezt a zászlót, — vörös színűt, szép sugárzót? Csillag ragyog rajta, fényes harci jelvény, dicsőséges. Hősök hordták hős csatákban. Piros vérnek bíborában ők festették ragyogóra. Száz győzelmek lobogója ez a zászló fiam, szeresd! Két nagyra nyílt bátor szemed csak a jövőt, azt vizsgálja; csak előre, ne nézz hátra. — Szeresd fiam ezt a zászlót! Te is bátor, víg toborzót énekelve menj alatta. s a többivel nőj meg nagyra. Kishugodnak mondd meg szépen — mikor kínálod kenyérrel, — hogy e búzatermő földet, amely adja kenyerünket, hős harcosok vére mosta. S hogy e földet többé bomba, gránáttölcsér fel ne szántsa, fiam Te is állj a gátra. Az ifjúság seregében ott haladjál, ott az élen! Ott, ahol a zászló fénylik s azok között, akik védik. — Szeresd fiam ezt a .zászlót! — Vörös színűt, szép sugárzót! Szabadságért küzdők vére alatta hullt itt e föMre. Hullt a vér. hullt mim az eső és a föld gazdag lett, termő.
