Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-05-14 / 19. szám
“ _______A (JslSz SZLOVÁKIÁI K 0 Z t* U M I j BlZUllSÁ GAMAK LAPJA .. , ■■ Bratislava, 1955. május 14. Ars 00 ffWr IV. évfolyam, 19. szám. Az emberiség ügye Tíz esztendővel ezelőtt Európa-szerte kigyúltak a fények. Megszűnt a háborús elsötétítés, elpihentek a vésztjelző zirénák, fényárban úsztak a hosszú ideig kényszerű sötétségbe burkolódzott városok és falvak. Május 8-án Berlin—Karlshortsban, szemén monoklival, bal kezén 14' tyűvel és nyakában a vaskereszt horogkeresztjével írta alá Wilhelm Keitel nácitábornagy a megvert náci Németország nevében a feltételnélküli megadásról szóló okmányt. Május 9-én hajnalban, amikor elhallgattak a fegyverek az európai frontokon, a földrész s a világ történetének új szakasza kezdődött. A fasizmus európai tűzfészke kihúnyt: népek sora léphetett elő az imperialista elnyomás, a tőkés kizsákmányolás sötétjéből, hogy maga vegye kezébe sorsa kormányát. Akárcsak a mi hazánkban, a szomszédos országokban is felszabadult népek láttak hozzá jövendőjük építéséhez. A második világháború befejezése, a szovjet hadsereg győzelme tette lehetővé, hogy Közép-Európa országainak legtöbbje a külföldi imperializmus és hazai burzsoázia láncait leverve megteremtette a népi demokratikus rendet, a proletár- diktatúrának ezt az új formáját, amely sikeresen teljesíti a proletárdiktatúra funkcióit és lerakja a szocializmus alapjait. A második világháború, amelyet nemcsak a náci vezetők, de a világ imperialistái mind olyan tűznek áhítottak, amely elpusztítja az első, leghatalmasabb és legerősebb szocialista államot, a Szovjetuniót, másféle helyzetet teremtett. A Szovjetunió megerősödött, nemzetközi tekintélye megnövekedett. Nemcsak a közép- és délkelet-európai államok váltak le a kapitalista világról, hanem megerősödött, fellendült a gyarmati és függő népek szabadságharca is. E küzdelem legnagyobb ténye a kínai nép világtörténelmi győzelme, a Kínai Népköztársaság megalakulása. A májusi győzelem az 1945-ös győzelem napja, a fasizmus szétzúzása feletti öröm napja, jelenti a háborúutáni időszak kezdetét, melyet a kapitalista rendszer további gyengülése, a demokrácia és szocializmus erői szüntelen növekedése jellemez. Akkor, tíz évvel ezelőtt, a győzelem napján, aligha számított arra az emberiség, hogy éppen csak egy évtized telik el a világuralomra törő fasizmus leverése után, s a győzelem napiénak fordulóján Németország nyugati felében revánsról kiáltoznak a Wehrmacht egykori tábornokai és a nácipolitika örökösei. Lényegében ugyanis arról van szó; a párizsi egyezmények okmányainak letétbehelyezése (éppen a náci fegyverletével évfordulójának előestéjén!) szinte deklarálása annak, hogy tíz év után gyorsan helyre akarják állítani a hitler- seregek szétvert oszlopait, hadrendbe állítva őket fenyegető falankszként kelet felé. A német kérdésben követett szovjet politika célkitűzése változatlan a győzelem napja óta; egységes, békeszerető, demokratikus és független Németországot kíván Európa közepén. Ebben a célkil űzésben egész Európa békés erőit ott találja maga mögött; ezért küzdenek Németország igaz fiai is, a Német Demokratikus Köztársaság népe mellett Nyugat-Németország békét akaró milliói is. Most 11-én ült össze a varsói értekezlet, amely megtárgyalja a nyolc ország barátsági együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződésének és közös katonai parancsnoksága felállításának kérdéseit, világos felelet ez egyes nyugati körök harsány harcizajára és a háborús készülődésre. Az egészséges önvédelmi akaratot jelenti ez a lépés és azt, hogy azok a népek, amelyek bőrükön érezték a náci támadók gonosztetteit, így is hozzá kívánnak járulni az európai népek, egész Európa békéjének és biztonságának megőrzéséhez. A győzelem napjának 1955-ös fordulója olyan időben köszöntött ránk, amikor ratifikálták, letétbe helyezték azt a párizsi szerződést, amely a tíz év előtti feltételnélküli megadást aláíró német tábornokok társainak új hadsereget szándékszik kezébe adni, a levert agresszív náci haderő helyébe a német militaristák új hadseregét kívánja állítani. De minden bizonnyal; még nem volna késő megvalósításukat megakadályozni, gátat állítani a német militarizmus újjászületése elé. Minden nép érdeke ezt követeli; ezt kívánják a hazájuk sorsáért aggódó németek is. A Szovjetunió, a tíz év előtti nagy győztes most is a béke útját mutatja a világnak. A számos szovjet javaslat, kezdeményezés, amely az elmúlt esztendők nemzetközi életének minden vitás kérdésében a megoldás irányába igyekezett terelni a problémákat, biztos mutatója annak, hogy a szovjet külpolitika tán- toríthatatlanul küzd a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a béke győzelméért. Bécsben tárgyalnak a nagykövetek; a Szovjetunió javaslatai nyomán valósággá válhat az osztrák állam - szerződés, újjászülethet a független Ausztria, amely nem engedi területét katonai támaszpontok földjévé tenni, s amely nem engedi fiait támadó katonai szövetségek halálraszánt rohamcsapatának. Éppen az osztrák példa hatására nőtt meg a világ népeinek követelése a négyhatalmi tárgyalások iránt. Ezért, a milliók nyomására a nyugati körök kénytelenek komolyabban foglalkozni a négyhatalmi értekezlet előkészítésével. Ezt a megbeszélést is — a berlini értekezleten — a Szovjetunió javasolta. És most nem árt arra sem emlékeztetni, hogy a béke és a szabadság erői ma sokkal hatalmasabbak, mint tíz évvel ezelőtt. Ha 1945. május 9. arra tanít, hogy az agresszorok kudarca elkerülhetetlen, akkor 1955 májusán, ti?: évvel a német fasizmus feltételnélküli kapitulációja után ez a történelmi tanulság időszerűbb, mint valaha. Akik olyan szívesen beszélnek „erőpolitikáról”, gondoljanak arra, hogy hitlerék .,erőpolitikájának‘’ a vége — totális vereség lett. (Emil Pardubsky felvétele.) VITÉZSLAV NEZVAL; PRAGA PE.NYEI „Ö Prága, mily fény gyűl színeiden, te. húsvéti tojás, pirosra festve. Te. egykor, mint cárnő, oly szívtelen, ma szíveddel gondolsz a Vörös Hadseregre. Tornyaidból a múlt szárnyal tova; s gyárszirénák hívnak új, büszke hitre. Falaidról békénk nagy őre, a Generalisszimusz nevet gyermekeinkre. (részlet) Óvárosi tereden soha vad bombázóknak nem bőghet orgonája. Néped a boldogság felé halad s úgy lép be kapudon, mint egy operaházba. Nem avult opera ez, por evő, csipkés bársonnyal bevonva, kifestve. Néped, amely már felnőtt rendező a cseh nép maga lett ura és dirigense”. SZABÓ LŐRINC fordítása
