Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-05-14 / 19. szám

2 1955. május V (P.iáfa üiMQpet Az ,Arany Prága” minden szépsé­gét, kincsét, értékét, tíz évvel eze­lőtt a pusztulás veszélye fenyeget­te. A hitleri fasizmus megmaradt csapatai Berlin eleste után még kéz­ben tartották a várost. A prágai nép felkelt a megszállók utolsó hordái el­len és segítséget kért a szovjet csa­patoktól. A város fiai, a proletár­negyedek lakói, a cseh hazafiak, fegyverrel a kézben védelmezték a várost, míg a felmentő csapatok meg­érkeztek és rámérték az utolsó csa­pást a hitleri fasizmusra. Tíz évvel később, Prága népe, Prá­ga dolgozói, ünnepelnek. Az ünnepi őröm Prágában egyet jelent az em­lékezéssel. Azok a pici emléktáblák, amelyek immár a város jellegzetes­ségeivé váltak, egy-egy csatára, egy- egy harcos elestére emlékeztetnek. És Prága emlékszik. Már napokkal a felszabadulás nagy évfordulója előtt, virágcsokrokkal, koszorúkkal borítot­ták el az apró márványtáblákat, egyenruhás pionírok állnak Őrséget egy-egy emlékezetes helyen. Kint Holesovicén, az egykori proletáme- gyedben, a híd védelmezői közt esett ei Karel Pesek, aki alig volt tizen­nyolc éves. Bent a városban Vladi­mír Hysko, proletárfiatal emléktáb­lájánál állnak emlékeztető Őrséget az új nemzedék új fiai, a pirosken- dös pionírok. A város emlékezik és ezért erős. Az ünnep nagy napján már a kora reggeli órákban felsorakozva vára­koztak néphadseregünk egységei a díszszemlére, fent a Letnán. A város népe, mint hömpölygő ár egyre tö- möttebb sorokban zúdul át a Vlta- ván, fel a díszszemle színhelyére. Pontosan kilenc órakor elfoglalták helyüket a díszpáholyban a párt és a kormány képviselői, a szovjet kor­mányküldöttség tagjai. Antonín Zá- potocky, a Csehszlovák Köztársaság elnöke, a csehszlovák fegyveres erők főparancsnoka mond beszédet. Az összegyűlt dolgozók és a hadsereg felsorakozott egységei hatalmas lel­kesedéssel hallgatják vezérünk sza­vait. A beszéd befejezése után dr. Alexej Cepicka hadseregtábornok, nemzetvédelmi miniszter, a díszpá­holyban lévő hangszóróhoz lép, hogy elmondja beszédét. Szavait lelkes taps kiséri. Beszéde után az ötszáz tagú zenekar a csehszlovák és a szovjet himnuszokat játsza. A him­nuszok hangjába beledörög a dísz­ágyúlövések hangja és a félsorakozott egységek hatalmas hurrája. Aztán megkezdődik a díszmenet, az egysé­gek felvonulása. A dolgozók sorfalai közt elvonuló néphadseregünk egységei nemcsak kemény fegyelmükkel arattak tet­szést, hanem gyakorlataik egyönte­tűségével is. A felvonuló fegyverne­mek, alakulatok, arról tanúskodtak, hogy fiatal néphadseregünk felada­tának magaslatán áll, hogy katoná­ink bátor őrei hazánknak és védel­mezői a béke ügyének. Néphadseregünk egységeinek felvo­nulása után harsonás pionírok nyit­ják meg a dolgozók menetét. Az élen vonulnak hazánk kerületeinek az ün­nepségekre fölküLdött delegációi. Minden kerület élén ott vonulnak fiatalok és idősebbek vegyesen, kerü­letük jellegzetes népviseletében. Utá­nuk a kerület legkiválóbb dolgozói. Prága népe köszönti az ország kül­dötteit, minduntalan felcsattan: „Prá­ga üdvözli Ostravát”, „Prága üdvözli Bratislavát”, „Prága üdvözli Kassát”. Az egyes kerületi delegációk vissza­felélnek: „Brünn üdvözli Prágát”, „Olomouc üdvözli Prágát”, „Zilina üdvözli Prágát”, stb. A kerületi de­legációk után az ifjúság, majd a sportolók színpompás oszlopai követ­keznek. Fiatal lányok, fiúk, a spar- takiáda egyenruhájában menetelnek a dolgozók előtt. Aztán megindul Prága népének végeláthatatlan me­nete. Délután a Julius Fucik kultúr- parkban, Prága parkjaiban és szó­rakozó helyein a dolgozók örömteli népmulatságokon ünnepelték a nagy napot. A vendéglátóipar alaposan felkészült a nagy ünnepségekre, hogy biztosíthassák a vendégek és Prága dolgozóinak nyugodt pihenését és szórakozását. Este kilenc órakor kialudtak Prága fényei, csak a központi épületek úsztak fényárban. A reflektorok fé­nyével megvilágított vár és Sztálin elvtárs emlékműje magasan kinőtt a város fölé. Még pár pillanat és meg­kezdődik az ünnepségeket befejező, színpompás tűzijáték. A rakéták ezernyi fénye csodás színeket bont a sötétbe burkolódzó égre. A raké­ták durranása megremegtette a vá­rost, de ezek a rezdülések nem a fé­lelem, hanem az öröm, a béke, a nyugodt élet, a szabad város rezdü­lései voltak. Néhány szó hadseregünk CSISZ- szervezetei népnevelő és kultúrmunkái áról * * * Aram Mi történt a balonyi fiatalokkal? BALONY KIS FALU. Amikor az ember végigtekint a Balony felé ve­zető úton, a hatalmas, zöldülő búza- t'Mákon, szinte répdes a szíve az örömtől. Mert soha nem voltak ilyen szépek a csallóközi falvak, soha nem volt ilyen szép a csallóközi róraság. mint most, a felszabadúlt földön. Balony községet a felszabadulás előtt nem sokat emlegették. A fel- szabadulás után az ifjúság hozta be az új élet szellemét a faluba. 1951 óta szép eredményeket értek el a ba­lonyi fiatalok. Az ötven tagú szerve­zet mellett sokat emlegetett kultúr- csoport, ének- és táncegyüttes műkö­dött, amely minden szombat és va­sárnap este újabb műsorszámokkal lépett a falu színpadára. Sok kultúr- brigádot rendeztek és ha a járásnak kultúrcsoportra volt szüksége egyes alkalmakkor, úgy a balonyiakra mindig lehetett számítani. Még élénken élnek emlékezetünkben azok a sikerek, ame­lyeket a járási versenyeken, kerületi versenyeken értek el a fiatalok. 1954- ben jubileumi Jilemnicky-jelvényt ka­pott a kultúrcsoport. Nemsokára újabb vándorzászlőnak lettek birto­kosai. Persze nem maradtak el a po­litikai oktatások terén sem. Egyszóval jő szervezeti életet éltek a balonyi CsISz-tagok. A SOK SIKER, a sok dicséret és a jő hírnév azonban megtévesztette a fiatalokat. Talán azt gondolták, hogy ha egyszer kivívják a legjobb elne­vezést, nem kell tovább igyekezniük. És éppen ezért fáj az ember, szíve, amikor ma széjjelnéz Balony község­ben. A szervezeti élet mintegy bárom hőnap óta teljesen ellanyhult. A kul­túrcsoport nem dolgozik. A politikai oktatásra és a tagsági gyűlésekre nem jár az ifjúság. Hol a hiba? Talán na­ponta kérdezik ezt a nagymegyeri já­rás fiataljai, amikor ügyes-bajos dol­gaikkal a CsISz nagymegyeri járási vezetőségéhez fordulnak. Mi történt tehát a balonyi fiatalokkal? Sajnos etre mi magunk sem tudunk kellő­képpen válaszolni. Már nem egyszer mentünk ki azzal a szándékkal, hogy segítünk Petőcz elvtársnak, a CsISz balonyi szervezete elnökének. Azon­ban nem tudtunk eredményt elérni. Tcbb olyan tagra van szükség, mint Vörös Magda, Ollári Ciliké, Ollári Jo­lán, Kelemen Éva, stb. akik minden erejükkel azon dolgoznak, hogy új életre keltsék a szervezetet. EBBEN A HANYAG munkában je­lentős része jut Horváth elvtársnő- ! nek, a kultúrcsoport felelősének, aki ! tagja a CsISz járási elnökségének is. ! Horváth elvtársnő talán azt gondolta, hogy a fiatalok ennyi siker után már képesek teljesen önállóan munkát ki­fejteni. Sohasem törekedett arra, hogy a kultúbcsoportből helyettest válasz- szón, aki esetleg távollétében vezet­hetné, irányíthatná a kultúrcsoport munkáját. Horváth elvtársnő felelőt­lenül végzi munkáját. Amügar arról beszéltünk neki. hogy mit jelent az járási méretben, hogy a balonyi szer­vezet ellanyhult, csak mosolygott a dolgon. Egyre azt ismételgeti, hogy dolgozott már ő eleget, hát dolgozzon már más is. Nos, nem vagyok rossz­májú ember, amikor azt mondom, hogy az elvtársnőnek fejébe szállt a dicsőség. Mert hogy vélekedhet így egy járási elnökségi tag, aki felelős a járás egész fiatalságáért? Ezért van az, hogy Petőcz elnök nem tud kel­lő eredményt elérni, a szervezet új- ratalpraállítása terén. Remélem, hogy levelemmel segíteni fogol a CsISz balonyi szervezetének fellendülésében. BEKE ÄRPÄD ELSŐ OLDAL CtMKÉPE: A kivilágított szabad Prága. Cepicka nemzetvédelmi miniszter elvtárs parancsa és a CSISZ II. kong­resszusa azt a feladatot tűzte ki a hadseregünk CSISZ-szervezetei elé, hogy messzemenően gondoskodjanak a tagság kultúrmunkájának kiszélesí­téséről és ideológiai fejlődésének fo­kozásáról. Az alábbiakban arról számolok be, hogy egységünk ifjúsági szervezete hogyan teljesíti ezt a fontos felada­tot. A CSISZ-szervezetünk nevelő és kul- tűrmunkájának jónéhány formája van. Nem túlzók, ha állítom, hogy ezek között legfontosabb maga az alap­szervezeti gyűlés. Legyen a gyűlés tárgysorozata bármi, átszövi azt a marxizmus-leninizmus tanítása. Iga­zolom egy példával: a közelmúltban egy alapszervezeti gyűlésen fegyelmi kérdéseket tárgyaltunk meg. Egyetlen fegyelmi üggyel kapcsolatban az elvi kérdések egész sorozata merült fel. A beszámoló és a hozzászólások nyo­mán a jelenlevőkben teljesen tisztá­zódott a szeparatizmus, a burzsoá nacionalizmus, a kozmopohtizmus és a klerikalizmus fogalma. Az elnök zé- rőszavai felértek egy ideológiai elő­adással. Ez csak egyetlen példa, és hogy ha valaki elgondolja, hogy mi ezt minden két hétben így csináljuk, elhiszi, hogy a jól megszervezett gyű­lés a CSISZ-tagok egyik legjobb is­kolája. A nyitott szemmel járó fiatal elsősorban itt tanulja meg a minden­napi, jelentéktelennek látszó felada­tokon alkalmazni a marxizmus-leni­nizmus tanításait. A másik — nem kevésbé jelentős formája — az ideológiai munkának a népszerűén tudományos és poKtütai előadások szervezése. Ebben az év­ben már több előadássorozatot hall­gattunk és vitattunk meg. Buncsek elvtárs előadásciklusa, „A föld ke­letkezése” és „Az emberi faj kiala­kulása“, volt a legérdekfeszítőbb. Ugyancsak nagy érdeklődést és sok heves vitát váltott ki Szakos elvtárs előadássorozata: „A szocialista haza- fiség — burzsoá nacionalizmus és kozmopohtizmus”, „A csehszlovákiai nemzetiségek helyzete a sztálini nem­zetiségi politika tükrében” és „A gyarmati és függő országok népeinek helyzete”. Külön élményt jelent Danis elvtárs „Vita a térképnél” című vi­tasorozata. Ez az érdekkör november óta dolgozik és kitűnő eredményeket ér el. Vannak köztünk olyanok, akik a régi iskolarendszer bűnei folytán a térképen még Csehszlovákiát sem tudták megmutatni és . ma már nemcsak biztosan és gyorsan tájéko­zódnak a térképen, hanem alapos le­író földrajzi és gazdaságpolitikai is­meretet szereztek. Kellene még szólnom az énekkar, a színjátszó csoport és a szavalókó­rus munkájáról — megérdemelnék ők is — de nem egy lap, hanem egy kisebb könyv is kevés lenne ahhoz, hogy mindenről részletesen beszámol­jak. Szép eredményeink azonban nem jöttek csak úgy, maguktól. Az agitá­torok lelkes előkészítő munkája na­gyon sokat segített. Itt kell megem­lítenem, — legszívesebben vastag betűkkel nyomtattatnám ki a nevü­ket — Gerzsa és Bednár elvtársat, ezt a két mindig vidám cseh gyere­ket és Stefankó elvtársat, aki ugyan látszatra komoly, de a szíve neki is mindig mosolygó. Van is miért jóked­vűnek lenniök, hisz nemcsak közsze­retetnek örvendő agitátorok, hanem példás katonák is. Az óraközi szüne­teket és a személyi beszélgetéseket kihasználva, ők hívták fel a figyel­met a következő előadásra, ügyes kérdésfelvetésekkel, ők keltettek ér­deklődést az előadás tárgya iránt. Éppen tegnap lestem el Gerzsa elv­társ beszélgetését Gyurek elvtárssal, aki pár napja került az egységünk­höz: — Holnap este Szakos elvtárs­nak előadása lesz, ugy-e ott leszel te is? — Engem az előadástok nem érde­kel, engem a világon egyetlen szám érdekel, 187. — Tudod, miért vagy katona? — Mert behívtak. — Hát nem azért. Hogy miért, ma este megtudod. Rólad is lesz szó. Szakos elvtárs a hadsereg feladatai­ról fog beszélni. És valóban, Gyurek elvtárs esté ott volt. Kezdetben tetette a közöm* bősét, de az előadás elevensége any* nyira lekötötte, hogy a széken kissé meggörnyedve, magáról teljesen meg* feledkezve félig nyitvafelejtett szájjal figyelte végig az előadást. A tömegpolitikai munka terén elért eredményeink másik forrása: a jőfel- készültségű előadói testület. Buncsek, Havjar, Szakos és Danis elvtársak igazán gondosan készülnek az előadá­saikra. Például Buncsek elvtárs, mi­kor az előadássorozatára készült, nemcsak a könyvek egész során rág­ta át magát, hanem a bratislavai és a helyi geológiai intézet segítségével nagymennyiségű kövületet és más dokumentációs anyagot szerzett. Egy­idejűleg a katonai mozink részére megrendelte a „Föld keletkezése” cí­mű filmet is. Ugyancsak nagyon gon­dosan készül előadásaira Havjar elv­társ is a termelőszövetkezeti iskola előadója. Körének tagjait már több alkalommal elvitte a környező szö­vetkezetekbe és ott a helyszínen ma­gyarázta meg az állattenyésztéstan és a növénytermelés alapjait. Körének hallgatói közül már öten kötelezett­séget vállaltak, élükön Havjar elv­társsal, hogy a katonai szolgálat le­telte után a mezőgazdaságba mennek dolgozni. Nagyszerű előadó Szakos elvtárs is. „Az előadásom színvonalának baromé­tere a hallgatóság érdeklődése" — szokta mondani. Az előadónak nem­csak tudnia kell ae előadott anyagot, hanem azt meg kell tanulnia ,]ói elő is adni. Mindig a hallgatóság közvet­len érdeklődési köre, közvetlen ta­pasztalatai és érdekei legyenek a kiinduló pontjai. Éppen ezért a jő előadónak jól kell ismernie a hallga­tóságát. Nem lenne teljes ez a beszámoló, ha nem szólnék a magyar nemzeti­ségű katonák tiömegszervezeti mun­kájáról. Számukra külön nyelvi tan- folyamot rendezett a CSISZ. A má­sodéves katonák igen kevés kivétellel már jól beszélnek szlovákul. Szervez­tek Fucsík olvasókört is, és nagyon sokan megszerezték mér a Fucsik- jeivényt. A harmadik nagy segítséget a nép­művelő munkában a napilapok, folyó­iratok, az alakulat rendkívül gazdag könyvtára és mozija jelenti. Egysé­günk összes tagjának 82 százaléka, (a magyar nemzetiségű katonáknak ] pedig 100 százaléka) megrendelt va­lamilyen újságot, vagy folyóiratot. „Evés közben jön meg az étvágy“ — mondja a jól ismert közmondás. így voltunk az újságolvasással is. Kezdet­ben gyakran találkoztunk az ilyen nézetekkel: „Kis ember vagyok én a magas politikához”. — Mikor sikerült | bebizonyítanunk, hogy mennyire ösz- 1 szefügg a kis ember élete a poiitiká- ! val, és hogy a néptömegek milyen I fontos irányító tényezői a politikának, akkor sikerült érdeklődést biztosíta- : nunk a politikai események iránt. Most : már nemcsak a politikai beszámolók, nemcsak a sajtóismertetések, de az ; egyéni újságolvasás is fontos ténye- I zőjévé vált a katonák politikai neve­lésének. Egységünknél .azonban nem­csak szorgalmas újságolvasók és he­ves vitatkozók vannak, hanem napról- napra többen kapcsolódnak be a le­velező munkába is. Februárig csak egy katonai levelező körünk volt. Az­óta tekintettel az érdeklődési kör megoszlására, már külön levelező kör dolgozik az „Obrana lidu”, és külön a „Dukla“ című katonai napilapoknak, és külön levelező köre van az „Új Szónak” és az „Űj Ifjúságinak. Á múlt év novemberétől kezdve levele­zőink munkáiból már 57 kisebb-na- gyobb cikket leközöltek. így érhető, hogy milyen türelmetlen érdeklődéssel várják katonáink az újságot. „Lehet, hogy megint lesz szó az újságban ó- lunk, feltétlen tegyetek félre nekem újságot”. „Mi van Vietnamban — no ma biztos hoz valamit róla az újság" — hallani már a korareggeli órák­ban. Rajtuk, szervezőképességükön és akaratukon múlik, hogy hogyan hasz­nálják ki a jó lehetőségeket. Szabó Imre, katona imiiiiiiiiiin minim iiiiiiiiHii!miiiimiiitiiiiiiiiiiiiiiitiHiiiiniiiuiiiiit!iiiiii HMISÁ6I ESZTRÁO llfoOR iS*5i Megjelent a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottsá* ga kiadásában a PIONÍR ESZTRÁD- MÜSOR és az IFJÚSÁGI ESZTRÄD- MÜSOR. Mindkét műsorfüzet gazdag műsoranyagot tartalmaz művelődési estek és esztrád-műsorok rendezésé­hez. A CSISZ Szlovákiai Központi Bi­zottsága kiadásában megjelenő műsor­füzet-sorozat e két második Mámát különös tekintettel állították össze a nyári és aratási munkálatok ünnep­ségeire és műsoros estjeire. A PIO­NÍR ESZTRÄD MÜSOR-t Poskodi Vio­la, az IFJÚSÁGI ESZTRÄDMÜSOR-t Szűcs Béla szerkesztette. Megrendelhetők a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottsága kiadóhivatalában: Bratislava, Prazská 9. Arak' PIONÍR ESZTRÁD-MÜSOR 11.20 Kcs; IFJÚSÁGI ESZTRÄD-MU- SOR 10.45 Kcs. IRODALMI PALYAZAT A Csehszlovák Köztársaság felszabadításának 10. évfordulója alkal­mából a CSISZ Központi Bizottsága, a Csehszlovák írók Szövetsége és a Szlovák Irodalmi Alap pályázatot írt ki olyan ^ifjúsági irodalmi művek megírására, melyek reálisan visszatükrözik az ifjúság megtisztelő sze­repét népünk történelmi harcában, a szocializmus építésében, kidombo­rítják az ifjúság győzelmeit a munka és a tanulás terén, rámutatnak az iparban, a mezőgazdaságban, szaktanulóintézeteinkben, iskoláinkban és a szocializmus építkezésein elért eredményeire. A pályázat két részből áll: első rész regényre, vagy rövid prózai gyűjteményre irányul, mely ifjúságunk életével és problémáival foglal­kozik, rávilágít az ifjúság kapitalista rendszer alatti helyzetére és kife­jezésre juttatja az ifjúság igyekezetét a szocializmus építésében. A pályázat másik része kalandos, utópista, fantasztikus és tudomá­nyos irodalmi műre irányul, amely érdekfeszítő módon népszerűsíti a haladó tudomány és technika vívmányait és az ifjúságban megszilárdítja a marxista világnézetet, vagy pedig történelmünk kiváló alakjainak re­gényszerű életrajzát tartalmazza. Pályád!jak: 15.000.— korona, 12.000.— korona és 8.000.— korona. A pályázat második részének 'nyertesei ugyancsak 15.000.— koro­na, 12.000.— korona és 8.000.— korona jutalomban részesülnek. A beküldött műveket a pályázatot hirdető szervek által kijelölt versenybizottság bírálja meg. A pályázaton résztvehetnek a Csehszlovák írószövetség tagjai, de olyanok is, akik nem tagjai az írószövetségnek. A pályázat nem jeligés. A pályaműveket a CSISZ KB kiadóvállalatának, Smena, Bratislava, Prazská 9, címre kell beküldeni. A kiadásra megfelelő műveket még a pályázati határidő lejárata előtt beiktatják a vállalat kiadási tervébe. A pályamüveket 1956. október 1-ig kell leadni, az eredményeket pedig 1956. december 19-én hirdetik ki.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom