Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-04-16 / 15. szám
4 1955. április 16. (2evél yflöszkváhói Falusi ifjúság, előre a kukoricáért A CsISz SzKB elnöksége örömmel fogadja a felsőpatonyi CsISz-tagok kezdeményezését. Hazánk déli területén a napokban nyert befejezést a gabonaneműek vetése. Köszönet traktorosainknak, szövetkezeti dolgozóinknak, akik észszerűen kihasználták a gépeket s ezáltal a tavasz késlekedése ellenére is megrövidítették a tavaszi munkák határidejét. Most következik a kukorica, a cukorrépa és a burgonya ültetési ideje. Szövetkezeti tagjaink, mezőgazdasági dolgozóink, tisztában vannak azzal, hogy a kukoricának • milyen óriási a jelentősége s tudják, hogy a legjobb, a legjövedelmezőbb takarmányról van szó. Ezért ezidén még jobban kiszélesítik a kukorica vetésterületét és emelik a terméshozamot. A felsőpatonyi CsISz-szervezet tagjai élénk figyelemmel kisérik a szovjet ifjúság azon mozgalmát, mely a kukorica terméshozamának emelésére irányul. A két mezei termelőosoporton belül alakult két ifjúsági munka- csoport elhatározta hogy az egyéb növények termesztése mellett, 49 hektár kukorica termesztéséről is gondoskodnak, A felsőpatonyi CsISz-tagok elhatározták, hogy a kukoricát négyzetes-fészkes módon ültetik, és bevezetik a fejtrágyázást. Gondos ápolással a tervbevett 42.8 hektárhozam helyett 60 métermázsa csöveskukoricát akarnak termelni. A fiatal szövetkezeti tagok már 1955. március 25-én az ifjúsági sajtón keresztül felhívták az összes falusi CsISz-szervezeteket, alakítsanak ifjúsági munkacsoportokat, s termeljenek több kukoricát. Felhívásukra a damasdl, a dolná- krupai, és a ruzindoü, CsISz-szervezetek elsőként határozták el, hogy harcot kezdenek a kukorica magasabb hektárhozamáért. Azóta e mozgalomhoz több szervezet csatlakozott. A CsISz SzKB elnöksége örömmel köszönti a felsőpatonyi ifjúság kukoricatermelés terén kifejtett kezdeményezését. Hiszen a kukorica, mint ahogy azt a komszomolok mondják, csodálatos egy növény. A CsISz SzKB elnöksége a CsISz-szervezetek figyelmébe ajánlja a felsőpatonyi alapszervezet felhívását és felhívja a szervezeteket, hogy konkrét ajánlatokkal válaszoljanak a felhívásra. A falusi ifjúság vállaljon védnökséget a kukoricával bevetett területek fölött. A CsISz SzKB elnöksége felhívja a fiatal traktorosokat, hogy vezessék be a kukorica négyzetes-fészkes ütletését az EFSz földjein s győzzék meg az egyénileg gazdálkodókat, hogy ők is az új ültetési módszert alkalmazzák. A fiatal szövetkezeti tagok és a falusi ifjúság gondoskodjon az agrotechnikai határidő betartásáról, a műtrágya helyes alkalmazásról és kukorica termesztésről. Az ifjúság a kitermelt kukoricatonnákban a legértékesebb takarmányt adja a szövetkezetnek, amely több húst, tejet, s hasonló élelmiszert jelent dolgozóink számára. A CsISz SzKB elnöksége Követjük a felsőpatonyiakat Az Üj Ifjúságból olvastuk a feist!- bárnyi területen elvégezzük a burgo- patonyi CsISz-szervezet felhívását, -nva fészkes ültetését, két és fél hek- Helyesnek találjuk, hogy a X. párt-táron pedig a cukorrépa gondozó sát.- kongresszus és a CsISz II. kongresz- A mi tanulócsoportunk kis létszá- szusának irányelveit teljesítve, kive-mú, sok időt kell a tanulásnak is szik részüket a mezőgazdaság feWen- szentelnünk, de amennyire tő'ünk te- dítéséből Munkájukkal bizonyára so-lik, a gyakorlati munkából is kákát segítenek az EFSz-nek. vesszük részünket. Ezért fogadjuk el Mi. a bősi mezőgazdasági iskoi'áfeana felsőpatonyi fiatalok felhívását és tanulunk, de a gyakorlatban is hozzá-kériük a többi falusi alapszervezete- 1 árulunk a mezőgazdasági termeléshez, két, hogy csatlakozzanak ehhez a fel- Csatlakozunk a felsőpatonyi CsISz- híváshez. szervezet felhívásához és a bősi EFSzben hét és fél hektáron elvégezzük a A bősi mezőgazdasági iskola kukorica négyzetes vetését, öt hek- tanulói. z éw elején Moszkva sok fiatalt látott vendégül, akik a távoli Kazaksztanból és a még messzibb Altai vidékéről jöttek szabadságra. Nemrég még Moszkva volt az otthonuk, de egv évvel ezelőtt új otthonra találtak. A kommunista várt és a szovjet kormány felhívására. elmentek, hogy termékennyé tegyék Szibériában a kazaksztani köztársaság parlagon heverő földjeit. Azok a hónavok, melyeket a távoli szovhozokban, gév- és traktorállomásokon töltöttek, minden túlzás nélkül a kisebb és nagyobb hőstettek ideje volt. Ezeknek az önkénteseknek köszönhető, hogy a tavalyi év folyamán a Szovjetunióban több mint tizenhétmillió hektár szüzfol- det műveltek meg. Ezekhez tartozik Irina Krasznovová is, aki a többiekkel együtt eljött Moszkvába, hogy ott töltse szabadságát. Irina 18 éves, szép karcsú leány, rózsás az arca, sötét a szeme és világos a haja. — Mielőtt Kazaksztanba ment volna, mint kezdd laboránsnő egv mikrobiológiai intézetben dolgozott. Foglalkozásával és helyével meg volt elégedve. Tavaly márciusban Irina komszo- mol-tag beszállt a szibériai vagonba. A vagon tele volt fiatalokkal, akik mind hasonlóan gondolkodtak, mint Irina. Vígan búcsúztak Moszkvától. Rövid búcsúval és szilárd ígéretekkel. Négy napig utaztak, a Volgán, az Uralon túl, mindig, keleti irányban. ■— Otkcjzben megbarátkoztam Alva Szorokinával — meséli, aki mint ápolónő jött velünk a szov- hozba. Aim ma a legjobb barátnőm. Együtt lakunk és ... a többit majd elmondom. Hosszú utazásunk Kok- csetaviban ért véget, 2.400 kilométernyire Moszkvától. Körülbelül annyi, mint Prágából Londonba és vissza. Kokcsetaviban kisebb csoportokba osztottak minket. A mi csoportunkban 400 fiú és leány volt. — Együtt indultunk kelet irányába, a szovhozunkba. Traktorokkal vontatott szánon folytattuk utunkat. Irina órákon keresztül nem látott mást, mint hóval fedett mezőket, sehol egy ház, egy fa, csak hó és végtelen hómezők. A karaván harmadnapra végre megállt. Megérkeztek a csernihovszki szovhozba. Ott Kovalenko, a szov- hoz igazgatója üdvözölte őket néhány munkatársával együtt. Néhány sátrat láttunk, ez volt minden, eny- nyiből állt az új szovhoz. — „Ne gondoljátok azonban — emlékezik vissza Irina, hogy az, amit láttunk, elrémített volna. Egy csöppet sem. így kezdték építeni Kom- szomolszkot, az Amur folyón. így kezdték építeni a hatalmas építkezéseket és városokat..." A komszomolok megérkezése után csakhamar minden megváltozott. A hófedte mezők feléledtek, traktorok heteken keresztül hozták a házak alkatrészeit és itt már csak fel kellett őket szerelni. Moszkvából mindig újabb és újabb komszomolok jöttek. A mezőgazdasági gépek is megérkeztek. Akkoriban a szovhoz- naic már klubhelyisége, könyvtára, mozija, étterme, üzlete volt és természetesen sporttere is. Május 12-e felejthetetlen marad, a csernihovszki kolhoz történetében. Harminc hatalmas vöröszászlóval díszített traktor megkezdte a szántást. A fekete föld csillogott a tavaszi napfényben. — Nem is tudjátok elképzelni, mennyire . örültünk. Átöleltük egymást büszkék és boldogok voltunk. A szántás után brigádunk szétszéledt és mezei táborokban — a szovhoz területén — sátort vertek. A szántásnál és vetésnél a fiatalok éjjel, nappal tíz órás műszakban dolgoztak. Nem volt könnyű dolog. .4 tavaszi nappal együtt eljöttek a kevésbé kellemes tavaszi esők és a hideg éjszakák. A nyár forróságo- kat, zivatarokat és szomjúságot hozott magával. Nagyon fáradtak voltunk. Sokszor csak a cél tartotta bennünk a léiket és így megfeledkeztünk fáradságunkról. Csak a nehéz órákban tudjuk meg, hogy milyen is az ember — mondotta Irina. Alvát is jól megismertem, tudjátok — azt az ápolónőt? Láíts, hogy kevés a traktoristánk, ezért elhatározta, hogy Ő is beáll a traktoristák közé. Legjobb traktoristánk lett. Már visszahívták a kórházba, de ö nem ment itt maradt közöttünk. Habár a tavalyi tél Kazaksztan északi részében szokatlanul hosszú volt, a csernihovszki szovhoz fiataljai hatalmas munkát végeztek. 27.000 hektár földet szántottak fel és 4.500 hektár gabonát vetettek. Túlteljesítették a tervüket. Mit csinál Irina? Irina összeírja a brigádok munkateljesítményeit, összeírja a learatott búzát, a hajtóanyag szükségleteket és összeírja, hogy mire van szükségük. Minden nap más-más tábort keres fel. Néha 5-10 kilométer távolságra is elmegy. Jelentéseit rádión jelenti a központi irodának. A rádióleadó gépet állandóan magával hordozza. Gyakran még éjjel is dolgozik és aratás ideje alatt gyakran nem is jön haza. Munkáján kívül még mivel foglalkozik? Hetenként három estét tanulással tölti, a mezőgazdasági főiskolára akar járni és aztán, mint agronómus akar visszatérni a szovhozba. Szombaton a moziba jár. vasárnap teniszezik, vagypedig elmegy a lányokkal a tó partjára sétálni. — Este színdarabot tanul, mert tagja a műkedvelő körnek. Sokat olvas, szívesen szaval, különösen Puskintól, Minden motoros járművet vezetni szeretne. „Ezenkívül a Komszomd szervezetben dolgozom. Feladataimat teljesítem ...” — Milyen feladatok azok? — kérdem. „Elsősorban jól dolgozni, politikailag és általánosan állandóan tanulni és társadalmunk rendes és hasznos tagjává válni. Hisz ez világos.. Irinának az volt az érzése, hogy valami frázist mondott és ezért gyorsan még hozzátette: „Nem azért jöttünk ide a sztyeppékre, hogy csak gabonát termeljünk, hanem, hogy megváltoztassuk itt az egész életet és állandó szép otthont akarunk teremteni. Mintagazdaságokat építünk és olyan városkát, ahol mindent megtalálunk, amire egy kultúr- embernek szüksége van. Iskolákat, kórházakat, kultúrházakat, stadionokat és szép lakóházakat. Az ideiglenes házakon kívül eddig már vagy negyven szép ház áll, ezek képezik az új város alapját. De maguk a házak még nem alkotják a várost, ezért 120 hektáron almafákat, körtefákat és más gyümölcsfákat ültetünk és újabb kerteket és ligeteket ültetünk. A közeli tó partján uszodát építünk. Sok munka vár még ránk.” ok üyen Irena él a komszomolok között. Ezek a nagyszerű lányok remek Ivánokkal és Koljákkal együtt a dicső komszomolok nyomdokain haladnak, azok példáját követik, akik várost építettek az Amuron, felépítették az első ötéves tervek hatalmas ipari központjait, hősiesen harcoltak a nagy honvédő háborúban, új városokat és üzemeket építettek a háború után. Ezek a mai szovjet hősök példaként lebegnek az egész világ ifjúsága előtt. Z. ALDA, Moszkva A tavaszi munkák gyors elvégzése érdekében az ekecsi EFSz-ben két ifjúsági munkacsoportot szerveznek. Az egyik csoport a kertészetben. ,a másik pedig a dohányban dolgozik. Azonkívül az -’’apszervezet azt is vállalta, hogy a cukorrépa és a kukorica ültetésénél bevezetik a haladó munkamódszereket. Kukoricánál a négyzetes fészkes ü'tetési módszert vezették be. Amint látjuk a fiatalok azt akarják. hogy még gazdagabb legyen az ekecsi szövetkezet. A munkájukkal hozzá is járulnak ehhez, azonban az olvasókört még mindig nem szervezték meg. Emiatt a Fucsík-jelvényt is kevés fiatal szerezte meg. Pedig sokkal jobb lenne a szövetkezetben elvégzett munkájuk, ha tanulnának, mert így nagyobb szaktudásra tennének szert, és íPy nagyobb hasznára lennének a szövetkezetnek is. PAKSI LÁSZLÓ Etfoecs. A komszomolista traktorosok újból termővé teszik az eddig parlagon heverő földeket. A szocializmus építésében a mező- gazdaságnak hatalmas feladatokat kell megoldania, hiszen az életszínvonal emelése csak a termelés foltozásával érhető el. Ezeket a feladatokat a társadalmasított terme'Ss a haladó jellegű agrotechnika segítségével igyekezik megoldani. Az agrotechnika egyik alapvető tényezője az öntözéses gazdálkodás. A mezőgazdasági szakemberek egyre nagyobb figyelm t fordítanak a víztárolók, halastavak, vízmedencék létesítésére, hiszen ezzel nemcsak az öntözéshez szükséges vízmennyiség tárolható, hanem az ország talajvízkészlete is biztosítható, egyben pedig ezeket a vízgyűjtőket kisebb-nagyobb tógazdasággá építhetjük ki. Az öntözéses gazdálkodás egyik célszerű alkalmazása a talajnak vízzel való elárasztása a rizsi 'eken. Az elárasztott rizsföldek tulajdonképpen a hal tenyésztésére alkalmas sekélyvizű vízmedencék, amelyekben már régen, sok évszázaddal azelőtt megvalósították a rizsföldi haltenyésztést. A rizsföldi haltenyésztés bölcsője Kínában, a rizstermelés »lazájában volt. A tógazdaságnak ezt az alakját Európában főképp a világhírű cseh haltenyésztők honosították meg. Tudjuk, hogy a rizst vízzel elárasztott talajon termesztik. A rizstermesztés tehát csak ott valósítható meg, ahol elegendő víz van és a földek elárasztása, illetve lecsapolása könnyen megoldható. Az elárasztó nak folyamatosnak kell lennie, ami annyit jelent, hogy a friss víznek az egész tenyészidő folyamán áramlania kell, hogy szakadatlanul cserélődhessék. Ez a rizsföldi haltenyésztés szempontjából is igen fontos, mert a sekély vízmedencékben a gyorsan felmelegedő víz oxigéntartalma szerves anyagok bomlása miatt ro- hamcvm csökken. A rizstáblákat nálunk általában 15—20 cm vízréteggel árasztják el, tehát a rizs egész tenyészidejének folyamán a halak számára is elég mély a víz. A rizs beérése előtt növelni kell az árasztóvíz magasságát, ami a haltenyésztés szempontjából is előnyös, hiszen a kihelyezett halak közben fejlődnek. Ma a rizsföldi haltenyésztés egyre jobban terjed, mégpedig főképp azért, mert tudományos kutatásokkal megállapították, hogy a behalasított rizsföldek terméshozama nagyobb. Ezt azzal magyarázzák, hogy a halak megeszik a rizsnövény rovarkái tevőit, úszáskor mozgatják, keverik a vizet, táplálékkeresés közben feltúrják a talajt és így a víz is, a talaj is szel- lőződik. Ha tehát figyelembe vesszük azt, hogy az amúgy is jövedelmező rizstermesztésen és a talr j vízviszonyainak a javításán kívül értékes halhúst is nyerünk, joggal állíthatjuk, hogy a rizsföldi haltenyésztés a mezőgazdasági termelés egyik legintenzívebb alakja. Nézzük most már, mi a helyzet nálunk a rizsföldi pontytenyésztéssel kapcsolatban. A Földművelésügyi Megbízotti Hivatal munkaközösségének „A rizs termesztése” című könyvében azt olvashatjuk, hogy a rizsföldi pontytenyésztés első kísérleteit a Haltenyésztési Kísérleti Állomás 19b.-ben végezte a zselízi járásban a zalabai állami gazdaságon. A kísérletek kedvező gyakorlati eredményeinek alapján 1052-ben már csaknem minden szlovákiai rizsföldet behalasítottak a tenyészidő tartamára. Sedlár mérnök a Haltenyésztés című munkájában ezt írja: A rizstermesztés első merész kísérletei után a vetésterület már 1953-ban lényegesen megnövek'dett, ezért tehát a rizsföldi pontytenyésztéssel nálunk is komolyabban keil foglalkoznunk. A kérdés komolysága még jobban szembetűnik, ha kiszámítjuk, hogy a rizsföldek 50 százalékkal több pontyot eredményezhetnek, mint a jelenlegi halastavaink együttvéve. A következő fejezetekből kitűnik, hogy az elárasztott rizsföldek, mint behalasításra használható vízmedencék, lényegesen különböznek a rendes pontytavaktól. A rizs tenyészideje folyamán növekedéséhez állandó vízréteget igényel. Az elárasztóvíz mélysége és a rizstáblák elárasztásának időtartama igen sok tényezőtől függ. A rizstermesztésre jellegzetesen kihat a rizs- tablák hőviszonya, melyet két tényező, mégpedig a napsugarak erőssége és az elárasztó víz hőmérséklete befolyásol. A haltenyésztés fontos tényezője általában a viz szabad oxigéntartalma. A víz oxigéntartalrpa a rizsföldeken elsősorban a viz átfolyásától és a vízinövényzet mennyiségétől függ ... A Budapesten megjelent Tógazdasági haltenyésztésben a rizsföldi pctytenyésztésről, a következőket olvashatjuk: A rizsföldeket április-május folyamán árasztják el. Erre az időre esik a oontyok kihelyezése is. A ponty- tenyésztés egyik legnagyobb akadálya, hogy a már átteleltetett állomány csak ekkor helyezhető ki az elárasztott és leüllepedett vizű rizsföldekre. (A halastavakba ugyanis már jóval korábban kihelyezhető a teleltető tavakból a halállomány.) V á- s'k nagy hátránya, hogy a rizs tenyészideje augusztus végén, vagy szeptember elején véget ér és a kihelyezett halállományt a lecsapolás- kor át kell helyezni más tavakba, vagy a teleltető kamrákba. A rizstt- lepek közelében tehát olyan tava’—t kell építeni, amelyekben a halak -t- telelhetnek. A rizs felületi vetésekor a halivadékot nem lehet azonnal kihelyezri, de a földbe vetett rizsnél a halállományt az árasztással egyidőben helyezhetjük ki. Az elárasztott rizsföldeken arányos népesltés esetén a kihelyezett halak bőven találnak táplálékot. A rizsföldekre vezetett folyó vagy patak vizében lévő mikroszervezetek (plankton) a langyos, növényi anyagokban bővelkedő vízben kedvező életfeltételeket találnak, rohamosan szaporodnak, a halaknak tehát táplálékban nincsen hiányuk és erőteljesen növekednek. A rizsföldi haltenyésztés legfontosabb, de egyben legnehezebb feladata a lehalászás, vagyis a halállomány kifogása. Ezt a munkát főképp az nehezíti meg, hogy a halállományt a rizs aratása előtt kell lehalászni, ami- ko> még általában meleg az idő és a halak könnyen elpusztulnak. Üoyesen megszervezett munkával azonban a halállomány tetemesebb ves/tPséae elkerülhető. MAROS JÓZSEF A rizsföldi beltenyésztésről „Takarmányos“ A neve Bombic Feri. „Takarmányos” — Szímőn legalábbis így hívják. Szakadó eső, vagy tikkasztó hőség nem akadályozza meg munkájában. Az istállóktól a szalma- és takarmany- kaz’akig. majd vissza, ez az ő mindennapos útja. Nincs egyedül Hatvannyolc éves édesapjával jár egy szekéren közösen dacolnak az időjárással s eddig mindig győztek, mert takarmány és szalma van elegendő az istállókban. A munkához tudás is kell
