Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-04-16 / 15. szám
1955 április 16 B33TW« 5 Beszéljünk az ifjúsági traktoros brigádok kérdéséről Százezrek sorakozója Szépülnek falvaink, városaink, új parkok, játszóterek létesülnek s dolgozóink élete mind kellemesebb lesz. Ifjúságunk országszerte aktívan kiveszi részét a szépítési munkákból. Amint a képen is látható, Bratislava fiatalsága minden szombaton és vasárnap százával sorakozik fel, hogy részt- vegyen a szépítési munkákban. Fiatalok a jó termésért A fiatalok nagyon komolyan .veszik a mezőgazdaság fellendítését, főlük telhetőén dolgoznak és teljesítik a CsISz II. kongresszusa által kitűzött feladatokat. A falusi alapszervezetek minden tevékenysége arra irányul, hogy, a szövetkezetben dolgozó fiatalok hozzájárulásával gyarapodjon, gazdagodjon a szövetkezet. A mezőgazdaság fellendítése azonban a gép- és traktorállomások üzemi szervezeteinek munkájától is függ. Az a fiatal, aki jó szervezeti életet él, jő munkás is szokott lenni. Éppen ezért a gépállomásokon fokozni és helyes mederbe kell terelni a CsISz üzemi szervezeteinek munnkáját. Üzemi szervezet minden gépállomáson működik ugyan, csak a hiba ott van, hogy a traktoros brigádközpontokkal keveset törődik az üzemi szervezet. A brigád- központokat nem kapcsolják be a szervezeti életbe és általában nincs olyan kapcsolatuk a gépállomás CsISz üzemi szervezetével, mint amilyennek lenni kellene. Eddig az volt a helyzet, hogy a traktoros brigádközpontokon nem alakítottak CsISz munka- csoportokat, márpedig így az üzemi szervezet nem tud komoly kapcsolatot teremteni a brigádközpontokkal és így nem is viszi, mert nem viheti a CsISz célkitűzéseit a brigádokon dolgozó fiatalokhoz. Minden traktoros brigádközponton más probléma van. mégha a feladatok azonosak is. Ezeket a problémákat a munkacsoportnak kellene megoldani. Sajnos a traktoros brigádközpont sok problémája a levegőben lóg, a fiatalok bár törődhetnének vele, de nem tudnak törődni, mert szervezetten nem lépnek fel a traktoros brigádközpont hiányosságai ellen. Viszont, ha az üzemi szervezet tagsági gyűlést tart, minden traktoros brigádközpont CsISz-tagja felhozza a panaszát, javaslatait, akkor a vezetőség a legtöbb esetben — eddig így volt — kidolgoz egy határozatot a bajok orvoslására. A bajokat azonban nem orvosolhatja senki, mert a brigádközpontokon nincs CsISz munkacsoport, aki felelne a határozat végrehajtásáért, az üzemi' szervezet elnöke pedig, aki leginkább a gépállomáson dolgozik és hivatva lenne, hogy serkentse a CsISz-tagokat a határozat teljesítésére, nem teheti ezt, mert el kell ismerni nem szakadhat tizenötjeié, hogy a gépállomáson is végezze a munkáját és szervező útra is keljen a brigádközpontokra. A bogyai traktorosbrigád leginkább fiatalokból áll. Elég jó teljesítményt végez ez a brigád, de az itt dolgozó fiatalok, hä mindenféle szempontból alkalmaznák munkájuknál a CsISz célkitűzéseit, még nagyobb lenne a brigád teljesítménye. Messze vannak az itteni fiatalok a gépállomáshoz, hiányos szervezeti életet élnek és ennek a jelei mutatkoznak a munkájuknál. A nagymegyeri II. számú traktorosbrigád tagjai szintén túlnyomóan fiatalok. A nagymegyeri gépállomáshoz ők már közel vannak, állandóan érintkeznek az üzemi szervezet elnökével, jobb szervezeti életet élnek és jobb eredményt is érnek el. Azonban, ha a brigádközpontokon, ahol megvan rá a lehetőség, megszerveznék a CslSz munkacsoportokat és az üzemi szervezet vezetősége ellenőrizné a CsISz munkacsoportok tevékenységét, irányítaná őket, merőben más helyzet állana elő. Bizonyára javulna a brigádközpontok munkateljesítménye, kevesebb lenne az üzemanyag fogyasztás, jobban kihasználnák a gépeket, rendesebb munkát végeznének. Az a traktorista, CsISz-tag, aki például hanyagul szántana, a CsISz munkacsoport közösségével találná magát szemben, előbb utóbb belátná, hogy javítani kell a munkáját. Jobb, élén- kebb lenne így a szervezeti élet is. A fiatalok, a munkacsoportok megbeszélésein megtárgyalhatnák saját problémáikat és a jó szervezeti élet hozzájárulna a jobb munkához. A jobb munka több keresetet jelent a traktoristának, így mindenféleképp tudatára ébrednének a fiatalok a jó szervezeti élet fontosságának. A munkacsoportok megvalósítása nem ütközhet sok nehézségbe Az a nehézség fennáll, legalább az észrevételek szerint, hogy a fiatalok azt mondják, minek alakítsunk CsISz munkacsoportot a traktoros brigádközponton, amikor odahaza a falusi szervezetbe vagyunk szervezve. Feltételezhető, hogy a brigádközpontok dolgozói leginkább abba a faluba valók, ahol a brigádközpont van. De mit látunk ebből? A fiatal, ha azt mondja, hogy a falusi szervezetbe van szervezve, akkor nyilvánvaló, úgy érzi, semmi köze a gépállomás üzemi szervezetéhez. Viszont a gépállomáson ú y van feltüntetve, mint CsISz-tag. A valóság pedig az, hogy a fiatal traktorista nem dolgozik sem a gépállomás üzemi szervezetében, sem odahaza a falusi szervezetben. Sok fiatalnak édesnek tűnik ez a semmitevés és ha mondjuk az üzemi szervezet elnöke meg akarja szervezni a traktorosbrigádban a CsISz munkacsoportot, az ilyen fiatal persze azt \ mondja, hogy felesleges ezt tenni. De bármilyen érveket használ is fel némely eltévedt fiatal, az igazság az, hogy elsősorban a munkahelyen kell szervezeti életet élni. Tehát meg kell szervezni a traktorosbrigádokon a munkacsoportot. Ez nem azt jelenti, hogy aki a brigádközponton éli szervezeti életét, már nem segíthet a falusi szervezetnek. Ha jó! meggondoljuk a dolgot, a traktoristának kötelessége is. hogy segítsen a falusi szervezetnek Le lehet szögezni mégis, hogy csak a brigádközpontokon létező munkacsoportokban lehet megtárgyalni a brigádközponton dolgozó fiatalok ügyét és munkájukkal kapcsolatos problémájukat. Természetesen ehhez hozzájárul a gépállomás üzemi szervezetének taggyűlése is, de a falusi alapszervezetekben nagyon kevés szó esik a traktoros brigádközpontokról. A fiatalok sokszor azt mondják, hogy dolgozunk mi úgy is, ha nem élünk szervezeti életet. Valóban vannak olyan traktoristák, akik nem élnek szervezeti életet, bár CslSz-tagok és jó munkát végeznek. Az üzemi szervezet vezetősége talán nem is tudja, hogyha a brigádközpont munkacsoportjában minden fiatal élne szervezeti életet, még nagyobb lenne a munkateljesítmény és több olyan traktorista lenne, akik jobb munkát, végeznének és magasabb teljesítményt érnének el. A munkateljesítményen kívül a kultúráiét is fontos. A brigádközpontokon működő munkacsoport rendezhet például vitaesteket, kultúr- előadásokat és emelheti a szaktudását is, mert meg tudja erre teremteni a feltételeket. A szövetkezet vezetőségével pedig megbeszélheti a munkájukra vonatkozó megjegyzéseket, fenntarthatja kapcsolatait a falusi CsISz-szervezettel, egymást kölcsönösen kisegíthetik úgy munkájukban, mint kultúrtevékenységükben. Ha ilyen sokoldalú tevékenységet fejt ki a munkacsoport, akkor nem válik unalmassá a szervezeti élet és a fiatalok arra törekednek, hogy ne maradjanak el a többi brigád munkacsoportjai mögött, ezáltal is fellendül a munkájuk. A mezőgazdaság fellendítése, a traktorállomás CsISz üzemi szervezeteitől is függ, a traktorosbrigád CsISz munkacsoportjai pedig fellendítik a traktorállomás üzemi szervezetének munkáját, így segítenek a mezőgazdaságnak is. BAGOTA ISTVÁN A tavaszi jó idő a bódvavendégi határt is megélénkítette. A falu f .- taljai, idősebbjei munkába álltak. A munka serényen folyik, fontos a tavaszi munkákat időben elvégezni. Amikor a föld kissé megszikkadt, megkezdték a trágyahordást és mindenki arra törekedett, hogy a faluból minden trágyát a földre hordjanak. A fiatalok is megtalálták helyüket ebben a fontos munkában. A határban már nem a tehénkéket látjuk az eke elé fogva, hanem traktorok szántanak, a gépek zúgnak. A tornai gépállomás ifjú dolgozói bizony nagy figyelmet fordítanak a föld megdolgozására. A bódvavendégi határban eddig a legjobb eredményt Derján István érte el. Naponta túlteljesíti tervét és többen is követik példáját. A fiatalok mivel jól dolgoznak, nem lesz fennakadás a tavaszi munkában. A vetést már elvégezték, készülnek a burgonya és a kukorica ültetésére. Bődvavendégin a jó termésért a fiatalok is megdolgoznak. MATÖ PÁ1, Kassa Dolgoznak a micsurinisták A perbetei ifjú micsurinisták már a hosszú téli hónapok alatt megismerkedtek mezőgazdaságunk fejlesztésének egyes problémáival. Különösen a szőlészeti csoport tagjai végeztek jó munkát. A tél folyamán Sütti József, a helyi EFSz szőlészeti csoportjának vezetője, segítette a kör munkáját. Értékes előadásokat tartott a szőlőtermelésről, megismertette a tanulókkal a szölőnemesítés egyes módszereit. A tanulók nemcsak az elméleti oktatásban, hanem a gyakorlati munkák elvégzésében is szép eredményt értek el. Több mint 600 darab vadalanyt nemesítettek angolnyelves párosítással. Különösen Madocsai Imre, Szabó Miklós, Súkola István, Izsák Tivadar és Borvák István tanulók (VI.—VIII. oszt.) tűntek ki szorgalmukkal és jó munkájukkal. A kör tagjai a nemesített szölővesszöket faládákba, nednves fürészpor közé helyezték, ahol azok megfelelő hőmérséklet mellett, járulékos gyökereket és hajtásokat hoznak. A tanulók szorgalmasan ápolják a szölővesszöket és már előre örülnek annak, hogy milyen szép is lesz az iskola micsu- j rin-kertje, ha kiültetik a nemes oltványokat. A micsurin-kör vezetője Három különböző tudományos iskola és pszichiátriai felfogás volt itt képviselve. Ha Svejk esetében ezek az élesen szembenálló tudományos táborok mégis a legteljesebb egyetértésre jutottak, ez tisztára csak annak a lenyűgözd hatásnak tudható be, amelyet Svejk az egész bizottságra gyakorolt, amikor belépve az elmeállapotának megvizsgmasára kijelölt terembe és megpillantva az osztrák uralkodónak a falon függő képét, így kiáltott fel: — Uraim, éljen I. Ferenc József császár! Teljesen világos volt az eset. Svejk spontán nyilatkozata fölöslegessé tette a kérdések nagy- részét, csak a legfontosabbak közül maradt még egy néhány, hogy a válaszokból a doktorok megerősíthessék első benyomásukat, melyet dr. Kallerson, dr. Heveroch és az angol Weiking pszichiátriai rendszere alapján alkottak Svejkrbl. — Nehezebb a rádium az ólomnál? — Még sohase mértem meg, kérem — felelte Svejk, a Wie megszokott jámbor mosollyal. — Hisz maga a világ végében? — Hát azt előbb látni kéne, — válaszokba könnyedén Svejk, — de az biztos, hogy holnapra még nem várom. — Ki tudná számítani, hogy mekkora a földgolyó átmérője? — Azt sajnos nem tudnám — felelte Svejk — de én is feladhatnék önöknek, uraim, egy találós kérdést: van egy háromemeletes ház, ennek a háznak minden emeletén van nyolc ablaka. A háztetőn van két padlásablak és két kémény. Minden emeleten két bérlő lakik. És most tessék megmondani nekem, uraim: melyik évben halt meg a háziúr nagymamája? A törvényszéki orvosok sokatmondóan össze- néztek, mindazonáltal, az egyik még feltette a következő kérdést: — Nem tudja, hogy mi a Csendes-óceán legnagyobb mélysége? — Azt kérem, nem tudom, — hangzott a válasz — de úgy gondolom, hogy biztosan nagyobb, mint a Moldváé, a vysehradi szikh alatt. A bizottság elnöke röviden csak azt kérdezte: — Elég? — de az egyik bizottsági tagnak volt még egy kérdése: — Mennyi 12.897-szer 13.863? — 729 — felelte Svejk szemrebbenés nélkül. Azt hiszem, ennyi tökéletesen elég, — mondta a bizottsági elnök — visszavezethetik a vádlottat a helyére. — Köszönöm szépen, uraim, — mondta udvariasan Svejk — nekem is tökéletesen elég. Távozása után a háromtagú kollégium egyhangúan megállapította, hogy mindama természeti törvények alapján, melyeket a pszichiátria tudorai kitaláltak, Svejk notórius hülyének és idiótának számít. A vizsgálóbíróhoz küldött jelentésükben többek között ez állott: „Alulírott törvényszéki orvosszakértők a teljes gyengeelméjűség és veleszületett kretenizmus állapotában találták a fentnevezett bizottság elé utalt Josef Sveiket, miután az „Éljen /. Ferenc József császár” szavak hangoztatása kellőképpen megvilágította Josef Svejk elmeállapotát, és tökéletesen elegendő volt notórius hülyévé nyíl- vánításához. Alulírott bizottság ennélfogva ja- ipsolja: 1. Szüntessék be a vizsgálatot Josef Svejk ellen. 2. Küldjék Josef Svejket megfigyelés céljából pszichiátriai klinikára, hogy megállapítást nyerhessen, mennyiben veszélyes elmeállapota a környezet szempontjából.” Míg az orvosok ezt a jelentést fogalmazták, Svejk így nyilatkozott rabtársainak: — A Fer- dinándot hagyták a fenébe, és még nagyobb marhaságokkal szórakoztattak. A végén azt mondtuk egymásnak, hogy amit eddig meséltünk. az tökéletesen elég, és elbúcsúztunk. — Én senkinek se hiszek — jelentette ki a törpeforma kis ember, akinek a földjéből véletlenül kiástak egy csontvázat. — Gazember az egész világ. — Gazember is kell a világba — mondta Svejk, elhelyezkedve a szalmazsákján. Ha mindenki csak jót akarna a másiknak, már rég agyonverték volna egymást az emberek. 4. Svejket kidobják a bolondokházából Ha Svejk később megemlékezett a bolondokházában folyó életről, mindig a legnagobb elismerés hangján szólt róla: — Igazán nem tudom, hogy mitől olyan dühösek a bolondok, amiért ott tartják őket. Ott az embr meztelenül lefekhet a piadióra, iivölt- het, mint a sakál, dühönghet és haraphat. Ha valahol kint a sétatéren csinálná, mindenki csodálkozna, de odabent az a legtermészetesebb dolog a világon. Olyan szabadság van ott, amilyenről még a szocialisták se álmodtak soha. Ott az ember azt is mondhatja magáról, hogy ö az atyaúristen vagy a Szűzmária, vagy a római pápa, vagy az angol király, vagy a császár őfelsége, vagy Szent Vencel, habár azt az utóbbit állandóan megkötözték és meztelenül. bedugták a különzárkába. Volt egy másik is, aki azt ordította, hogy 6 a hercegérsek, de nem csinált egyebet, csak folyton mart, meg még valam.il, bocsánat, ami rímel rá. de azt ott nem szegyein senki. Az egyik meg éppenséggel Szent Cirülnek és Metódnak adta ki magát, hogy dupla porciót kapjon. Egy úr pedig teherbe esett és mindenkit meghívott a keres ztelőre. Volt ott lecsukva egy csomó sakkozó, politikus, horgász, cserkész, bélyeggyűjtő és amatőrfényképész. As egyiket valami ócska fazék miatt hozták be, amire azt mondta, hogy hamvveder. Egy másikat ■ mindig kényszerzubbonyba dugták, hogy ne tudja kiszámítani, hogy mikor lesz vége a világnak. Találkoztam ott néhány professzorral is. Pa egyik mindig odajött hozzám, és kijelentette, hogy a cigányok bölcsője a Krkonose-hegység- ben volt, egy másik meg azt magyarázgatta, hogy a földgolyón belül van még egy golyó, sokkal nagyobb, mint a külső. Ott mindenki azt mondhatta, amit akart, és ami éppen a nyelvére jött neki, akárcsak a parlamentben. Néha meséket mondtak egymásnak, és összeverekedtek, ha valami királylánynak nem úgy sikerült a dolog, ahogy kellett volna. Legvadabb volt az az úr, aki az Ottó-lexikon tizenhatodik kötetének rtwndia magát, és mindenkit megkért, hogy nyissa őt ki és keresse meg benne a „Kartonvarrónő” címszót, mert különben el van veszve. Csak akkor nyugodott meg, amikor ráadták a kényszerzubbonyt, Azt hitte, hogy könyvkötő-présbe tették és boldog volt, csak azt kérte, hogy modem mintára vágják körül a széleit. Egyáltalában: úgy éltünk ott, mint a paradicsomban. Lehet ott üvolteni/ hörögni, dalolni, sírni, mekegni, bőgni, ugrálni, imádkozni, bukfencezni, négykézláb járni, féllábon ugrándozni, körbe futkosni, táncolni, cigánykereket hányni, egész nap guggolni és falramászni. Nem jön oda senki azzal: hogy: „Ezt nem. szabad, uram, ez illetlenség, szégyelje magát, maga egy művelt ember?” igaz, vannak ott egészen csendes bolondok is. Például volt egy nagyon művelt feltaláló, aki állandóan az orrát túrta, és napxmta csak egyszer mondta, hogy „Épp most találtam fel a villamosságot”. Szóval nem is lehet szebbet elképzelni, mint egy bolondokháza, és az a néhány nap. amit ott töltöttem, életem leggyönyörűbb korszakai közé tartozik. S valóban már a fogadtatás is, amely Svejket a bolondokházában érte, amikor kivizsgálásra átvitték a tartományi büntetőbíróságról, felülmúlta minden várakozását. Legelőször is meztelenre vetkőztették, aztán valami köpenybe bújtatták és fürödni vitték, s miközben ;<5 erősen megmarkolták a hóna alatt, az egyik
