Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-03-19 / 11. szám

8 19.15. március 19----------­- NEVEHUIVK f t » > y I y y y Katonadal J. Mejtusz zenéje. JJü'lí'tátn Lángol éjjel és nappal a tájék. Füstben úszik a sztyeppéi út. Hej a harcaink hős útja Milyen végtelen messzire nyúlt. Egyik ezred a másikat éri. Mint az ércfolyó zúg tovább, Jöttünk a Dontól kék Dunáig, Ego uttalan utakon át. Ref: Lángol éjjel... Horda dúlt fel szép orosz rónánk Még bús darvak hangja se szól Sárba hullott színarany búzánk Lovuk véres patái alól. Ref: Lángol éjjel... Pernye száll, körbe izzik 'az égbolt, Még se tér le a bátor nép, Mert a nagy Sztálin harcol velünk És a győzelem útja miénk. Ref: Lángol éjjel... Fordította: KAPUVÁRI BÉLA Szemléltető népies tudomány a ,V legjobb embereket az appa- falun: „Na, végre megtaláltuk rátusba kell bekapcsolni, a bajok gyökerét”. Vállalom, hogy mindent megol­dunk. En magasabb szempontokból Ítélem meg a dolgokat. Ezzel a tervvel át kell ütni. Az egész adminisztráció a funk­cionáriusok vállán nyugszik. Micsoda magántanulás? Mit Megnyitom a mai ifjúsági is­gondol az elvtárs, van nekünk merkedo estet, de mert közü- arra időnk, amikor annyit kell lünk sokan megfeledkeztek az törődnünk a kulturális neve- ideológiai nevelésről, ezért meg- léssel! kérem az előadót, hogy tartsa meg az ezzel kapcsolatos elő­adását. 2 ó M 6 • ■ ■ 9^ 10 m te ■ ,3 14 • 16 <7 ti ti r Í9 20 21 Vízszintes: 1. Könnyen tűzbe jön a könyv hatására. 7. Tonna jel­zése. 8. Ez alatt fészkel a fecske — mondja a nóta. 9. Római 50. 10. A. N. 12. Régi ürmérték. 13. Földalatti villa­mos. 14, Irányzat, célzatosság ismert idegen szóval. 17. Vé­delmező. 18. Három hónap név- végzödése. 19. Kiváló ukrán költő, (most lenne 115 éves). Függőleges: 1. Tintával való írásnál használjuk. 2. Germanium vegyj ele. 3. Tizenhárom . vér­tanú városa. 4. Göngyölget-tt holmi (Vakkockába: RC). 5. Lopva megy. 6. T. Z. 11. Ro­vat íveken. 13. Gyermekek. 15. Hónaprövidítés. 16. Kettőzve: egérhang-utánzás. 20. Római 100. 21. E. — Szóval CsISz-tagok szeretnétek lenni? És olvastátok-e Marxot ? — Nem. — Akkor szó se lehet róla ... mehettek! ★ ★ ★ Az volt ám a vakáció! Egy bizonyos bizottság instruktma, Sucháneknek hívták (de ez különben sem fontos) azt a fontos feladatot kapta, hogy dolgozza ki a következő tervet Miképpen teszem keVp- messé a tonulóifjúsáa számára a szünidőt. Egész meg volt hatva a komoly megbízatástól, leült az író­asztalhoz. rengeteg papírost készített elő és gondolkodni kez­dett. — „Téli vakáció. . . Ki ne emlékezne a varázsára. Tél. csen­desen szállingóznak a hópelyhek. sí, szánkó, jégpálya, hógo- lyozás — mint a mesében.” Az instruktor előtt megelevenednek a feledésbe merült gyermekkori emlékei. És a papirost lassan apró betűsorokkal tölti be. „. . . Elsősorban hó. mégpedig sok hó. Kellemes szórako­zás a hóban, továbbá sportjátékok, esték a klubban jó könyv a falun. . .” Abban a pillanatban egy lesújtó gondolat cikkázott át agyán, amely szinte megrázta az el érzékenyedéit instruktort. „Hiszen instruktor vagy! Hát hogy lehetsz olyan felelőt­len? így nem csinálhatsz terveket, hiszen téged megragadnak az érzelmeid, milyen politikai munka ez.” És Suchánek lerázza magáról az ábrándozást, kijózanodik, reszkető kézzel keresztülhúzza, amit leírt és újból írni kezd: „A szünidőben a gyerekek különösen a pionírok a CslSz II- kongresszusa határozata értelmében feltétlenül vegyenek részt a kiküldöttek gyűlésén. Másodsorban ismerkedjenek meg a nemzeti bizottságok tevékenységével, beszélgessenek a nem­zeti bizottságok fiatal tagjaival Harmadsorban ne feledkez­zenek meg az iskoláról sem. szabad idejiikben ismételjék át az átvett anyagot. Negyedsorban, ötödsorban, hatodsorban. . .” És mi lesz a szórakozással? Arra már nem sok idő marad. De különben is most olvad. No így hát megcsináltuk a ter­vet. Most már csak életbe kell léptetni a tervet és rendben vagyunk.’’ —­Az instruktor felállt és kinyújtózkodott A helyiségben me­leg volt, kinyitotta az ablakot hideg levegő tódult be a szo­bába Hallottéi, amint az utrán ezt. énekelték: Öh milyen jó nekünk, vígan énekelünk szórakozás helyett a gyűlésre megyünk. Az instruktor elmosolyogta magát. A tervet azonban nem változtatta meg. Az ésszerű megoldás Szatirikus jelenet. Irta- LOVICSEK BÉLA. Szereplők- Járási tanfelügyelő, — Jolika, tanítónő, — Tompa elvtárs-tanító. Szín: A járási tanfelügyeiOség irodája. Közepén íróasztal, mellette írógépasztal. A fal mellett irattárszekrény, a má­sik oldalon könyvtárszekrény. A sarokban rádióas/tal rádióval. Mikor a függöny szétnyílik, a tanfelügyelő ül az asztal mel­lett nagv halom iratba temetkezve. Ötven év körüli férfi szem­üveggel és apró bajusszal. Fejtartása azt a benyomást kelti, hogv mindig a szemüveg fölött néz. Mozgása rendkívül ideges természetre vall. Történik napjainkban 1. jelenet. TANFELÜGYELŐ: (Iratok között turkál, amikor kopognak az ajtón.) No' JOLIKA (Dühösen rohan be.) Cesf práci! TANFELÜGYELŐ- A, Jolika! Mit hoztál fiam. mit hoztál? JOLIKA: Még azt kérdi, hogv mit hoztam? TANFELÜGYELŐ- No... nem áll ez neked jól. JOLIKA- Nem áll jól, de mi lesz velem? Azt az alakót oda- küldte a nyakamra, már be is költözött az iskolai la­kásba. Most hol fogok én tanítani? TANFELÜGYELŐ Ahol eddig tanítottál. JOLIKA: De hiszen .. hiszen ez lehetetlen. TANFELÜGYELŐ- Miért volna lehetetlen? Három dekrét me.gv azonnali hatállyal. Egv megy Topánek, vagyis an­nak az alaknak aki odaköltözött, miszerint átveszi az iskolát a szomszéd községben Himbálón. A másik dek- rétet a himbálói tanító kapja, miszerint átveszi az is­kolát Csendes községben A harmadik dekrétet pedig a csendesi tanító kapja, aki átveszi Tompa elárvult is­koláját És Császár Jolika tanítónő marad a régi he­lyén. Nos? JOLIKA- Hát ez... ez nagyszerű ötlet. Mindig mondtam én, hogv Tóni bácsi egv nagv koponva. TANFELÜGYELŐ. No ez nem éppen az én „szabadalmam”. Egv kicsi van benne a napád észjárásából is. JOLIKA: Persze a pápá. a papák... gondoskodnak gyerme­kük nyugodt, békés életéről és kénye'méről. (Meg­könnyebbült sóhajjal.) Mér egész kétségbe voltam esve. Igaz, hogv ide is vonaton járok, de kényelme?, mert reggel hétkor kelek és egykor már otthon vagyok Vi­szont, ha Himbálóra járnék, akkor hajnali ötkor kel­hetnék és csak este négykor lennék odahaza. Nagyon köszönöm, igazán nagyon köszönöm Tóni bácsi... TANFELÜGYELŐ: Szóra sem érdemes... ennyivel tarto­zunk egymásnak. Különben is tanítóink megelégedése a fontos, nem igaz? ... he he, he... JOLIKA: Csókolom... (Szelesen el.) TANFELÜGYELŐ: Szervusz, üdvözlöm a papát! 2. jelenet. TANFELÜGYELŐ: (Tovább dolgozik, amikor ismét kopog­nak.) No! TOMPA: Cesf práci! TANFELÜGYELŐ- Cesf Tompa elvtárs! Mi újság, mi újság? TOMPA: Érdeklődni iöttem az ügyem felöl. TANFELÜGYELŐ: Szóval a lakást elfoglaltad? TOMPA: Igen. TANFELÜGYELŐ: Nagyon helyes! Elvégre családos ember vagv két gyermeked van. a lakás téged illet. Mert nekünk az a kötelességünk elvtársam, hogv minden tanítót a legkedvezőbb körülmények közé helyezzünk. Nos. hogv vagv megelégedve"’ TOMPA: A lakással meg vagvok elégedve, csak még... TANFELÜGYELŐ- Tudom fiam, az áthelyezési dekrétet várod ugyebár? Nahát az is készen van. tessék' (Átnvújt egy borítékot.-) TOMPA- Köszönöm- óNem nézi meg. csak áll tovább egy­kedvűen.) TANFELÜGYELŐ. Meg se nézed? TOMPA: (A dekrétet kiveszi. ' Arca fokról-fokra merevebb lesz.i De hiszen ez Himbálóra szól1 TANFELÜGYELŐ- No és!? Ki mondta, hogy nem oda? Ta­lán nem tetszik? TOMPA: (Határozottan). Nem! TANFELÜGYELŐ: íGyanús szelídséggel.) És miért, ha sza­bad kérdeznem? TOMPA- Hogy miért? Megmondhatom. Szóval helyben nem taníthatok, mé.rt csak egvet kellene lépnem, hogy az osztályba jussak. Sokkal kényelmesebb reggel ötkoi kelni hogv egv harmadik községben taníthassak. Ugyan­akkor egv koleganő egv másik faluból utazgasson az én falumba tairtani. Hát kérdem én hol itt az ész- szerűség? És mi lesz a himbálói tanítóval? TANFELÜGYELŐ- Az Csendesre megy. TOMPA: És a csendesivei? TANFELÜGYELŐ- Az megy a te régi helyedre. TOMPA: Ogv? Ahelyett, hogy cserélnénk a kolegantível he­lyet. egv egész sor- tanítót kell megmozgatni. Tudja hogyan fest ez az egész ügy tanfelügyelő elvtárs? Mintha egv halálos betegekkel telt kórházban okvet­lenül szükséges lenne valakinek ordítozva és fütvö- részve járni-kelni. TANFELÜGYELŐ- í Fölpattanva.) Mi köze ide a kórháznak meg mindennek1’ Ez egv komoly, megfontolt, nagy­vonalú intézkedés és punktum! Különben is, hogv mersz ígv velem beszélni. Én a felettesed vagyok és nem tű­rök ilyen hangot. Ez abszurdum, ez... ez kész forra­dalom. érted, forradalom ... TOMPA: Tessék, itt a dekrét. TANFELÜGYELŐ- (Hápogva). Mi, mi az, nem fogadod el? TOMPA: Köszönöm, nincs rá szükségem . Ugyanis a kerületi iskolaügyön a káderosztálv vezetője lettem, de azon­nali hatállyal. TANFELÜGYELŐ- Ahhh!... (Megsemmisülten rogyik a székbe.) Függöny. ŰJ IFJOSAG — a CslS? Szlovákiai Központi Bizottságának ‘ap.ia Megjelenek minden szombaton KíaJia a Smena a CsISz S/lovakiai Nozponti Ki/oit-dga nak kiadóhivatala Bratislava Protska 9. — Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő Szőke lózsef " — Szerkesztősön Sv vlndóhivatai. Bratislava Prazska 9 Telefon 227-17 237-01. — Nyomja Merkantil n. v, nyomdája — Előfizetés egy évre 30— Kés. félévre 15.— Kős. — Terjeszt) a postaszolgálat — Rendeléseket minden postahivatal és minden kézbesítő átvesz. — Hírlap bélyeg engedélyezve A—64146 Bratislava 2 Kér iiiett Postahivatal feladó és irányító postahivatal Bratislava 2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom