Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-03-19 / 11. szám

Í955. március 19. ÍGY élőnk Szenegálja Földműves fia vagyok és is­kolába is járhattam. Az iskola kapuja azonban, sajnos túlsá­gosan korán zárult be előttem, munkába kellett állnom, hogy megkeressem kenyeremet. Se­gédnek álltam be kikötőnk egyik kereskedőjéhez. Ez a munka évente négy hónapot tart, a hajók érkezése idején. Az esős évszak után a földe­ken dolgozom mintegy három hónapot. Az adók és a pénzügyi ter­hek alaposan lefölözik a mi parasztjaink jövedelmét. Mi­közben a mi terményeinket rendkívül alacsony áron veszik át, a számunkra szükséges készárukat csillagászati áron vesztegetik. A termelő igy nyakig merül az adósságokba és a termés éppen csak az adósság kiegyenlítéséhez ele­gendő. A közvetítő kereskedők nagv hasznot húznak, a hiva­talos árnál 100-150 százalékkal drágábban számítják fel azokat az eszközöket, amelyeket két- háromhavi hitelre adnak a pa­rasztoknak. Ablaye Dipp, Toby község Par Kebemer, Sénégal. Mexiko Mexikóban, ebben a hatal­mas országban, amely Észak- Amerika legdélibb részén te­rül el, az Egyesült Államok nyomására ismét leértékelik a pénzt. Ez valóságos katasztró­fát jelent a parasztok számára, akiknek a szükséges szerszámo­kat külföldről kell vásárolniok. A parasztok igen súlyos körül­mények közt élnek, a lakosság 80 százaléka egész kereseté­nek 85 százalékát kénytelen élelmiszerekre költeni. A fa­lusi munkabérek alig érik el a városi munkabérek felét. A csendesóceáni partvidék déli részén sok parasztcsalád kizá­rólag kukoricával, babbal és füvekkel táplálkozik. A benn­szülött törzsek zöme a szük­séges kalóriamennyiségnek csak 40. vagy 20 százalékát fo­gyasztja: általában kukoricát esznek és pálinkát isznak. Ezeken a vidékeken szinte ál­landó az éhínség és igen ma­gas a halálozási arány. Indonézia Indonéziában, ahol még erő­sek a gyarmati rendszer ma­radványai, ahol a reakciósok és a holland ültetvényesek ál­tal bújtogatott fegyveres ban­dák gyilkolnak és fosztogatnak a falvakban — igen nehéz a falusi ifjúság élete. A falusi ifjúság az egész lakosság 70 százalékát teszi ki. A parasztok igen kevés földdel rendelkez­nek. vagv egyáltalán nincs földjük. A növekvü nehézségek arra kényszerítik a parasztok zömét, hogy eladják kevés holmiju­kat, a fiatalokat pedig arra ösztönzik, hogy a városba menjenek munkát keresni, no­ha a városokban nőttön-nő a munkanélküliség. A munkanél­küliek száma elérte már a 15 milliót. A parasztfiatalok alig ismerik a kultúrát és a sportot, fejlő­dési lehetőségeik rendkívül korlátozottak a felszerelések, épületek, eszközök hiánya kö­vetkeztében. A nehézségek azonban nem tudják visszatartani Okét. Ez a hanoji katona kezében tartja azt a jelképet, melyet az egész világ tisztel és szeret. Talán arra gondol, hogy a szülei­nek éppen most osztanak földet az új törvény szerint, ame­lyekért maga is küzdött Talán öccsére gondol, aki a poulo- condori börtönben sínylődik és az új Vietnam felé tekint, ahonnan a szabadságát várja A béketábor minden katonájának a kezében ott látjuk a béke jelképét: a békegalambot. Mind­nyájan azért szolgálnak, hogy megyédjék a hazájukat. Közösen teljesítik ezt a feladatot és legyőzhetetlenek. Első győzelmek Az egységakció eredményei Franciaország Irán Á „Térré de Chez Nous” cí­mű újság, amely Montreal kör­zetében jelenik meg. nemrégi­ben közölte Leo Vigneaultnak, a Katolikus Munkásifjúság or­szágos elnökének, „A paraszt­fiatalok mozgalma” című cik­két. A cikkben a többi között ezt olvashatjuk: „. . . Mindenki ismeri azo­kat a súlyos problémákat, ame­lyekkel 1954-ben küzdenek a falusi fiatalok. Ezek a problé­mák gátolják az ifjúságot ab­ban, hogy kellőképpen felké­szüljön a reá váró hivatásra. Az oktatás és az általános kultúrszínvonal sehol sem kie­légítő. A szakmai irányításnak úgyszólván nyoma sincs. A fa­lusi fiatalok berendezkedése továbbra is súlyos nemzeti kér­dés. A falun élő lányokat még súlyosabban érintik ezek a problémák, mint az ifjakat”. Megvalósult az egyik legfon- mezőgazdasági munkások és er- tosabb követelés, amellyel a dőmunkások az eddig 52 hét falusi ifjúság képviselői a Búr- helyett már 20 hét után igényt genlandi Falusi Ifjúság Kon- tarthatnak a munkanélküli se- ferenciáján léptek fel. A fiatal gélyre. Declan Mullholland esete Otthont az ifjú házasoknak Gino, húszéves olasz paraszt- atal. Sokat dolgozik azon a ildön, amely nem az övé. Ne- éz a munkája: még nem is itymallik, amikor már kinn an a földön és már ragyog- ak az esti csillagok, amikor azatér a munkából. Nehéz és szomorú életét csak gy reménysugár világítja be, z a remény enyhíti fáradal- íait. Esténként találkozik Ma­iával. Maria! Ö is húszéves, neki : hollófekete a haja, ugyanaz mosoly fut végig az arcán, ppoly bátran harcol a termé- zet ellen és azok ellen, akik Hurkájából hasznot húznak, lino és Maria nagv, nemes és lély szerelemmel szeretik egy- lást. Esténként, amikor a zántóföldeken átvezető ösvé- tyen lépkednek egymás mél­áit, átkarolják egymást és iáikon, mintha nem akarnák negtörni az est varázsát, be- zélgetnek egymással. A holnapokról beszélgetnek, egybe szeretnének kelni, de ezernyi nehézség tornyosul előttük. Hogyan éljenek meg? Hogyan rendezkedjenek be? — Nincs pénzük. Maria kelengyé­je egyelőre csak gondolatban van meg. És ráadásul még a biztos munkára sincs biztos re­mény. És végül a súlyos kér­dés: saját föld nélkül nem ala­píthatnak otthont. És hiába bo- gozgatják ezt a kérdést, ha nincs földjük, nem alapíthat­nak otthont, nem rakhatnak fészket szerelmük számára. Ginot és Máriát azonban nem sújtja le a reménytelenség, mert tudják, hogy testvéreik és nővéreik is ugyanezekkel a ne­hézségekkel küszködnek. Ugyan­ez a remény lelkesíti őket. Kéz a kézben, zárt sorokban tőrnek előre, mindaddig, amíg köve­teléseiket nem teljesítik. És akkor úgy kivirul a sze­relmük. mint még egv szere­lem sem a világon! Declani Mullholland 22 éves fiatalember Belfastból, Irország- mág ama részéből származik, amely még mindig angol ura­lom alatt áll. Társaihoz hason­lóan ő is azért jött Londonba, hogy elmeneküljön a munka- nélküliség és a rossz megélhe­tési viszonyok jelöl, amelyeknek következtében hazájában évente körülbelül 9.000-en kényszerül­nek emigrálásra. Mullholland sorsa annál is inkább érdekesebb, mert most fellebbezett a rá kiszabott egy­hónapos börtönbüntetés ellen. E büntetéssel a német újrafei- fegyverzés elleni tüntetésben való részvétel miatt sújtották. Január 26-án ugyanis a „Co- nolly” ír kivándorlási szövetség felhívására számos honfitársá­val együtt részt vett az angol­parlament előtt rendezett em­lékezetes tömegtüntetésen. A tüntetőket lovasrendőrök tá­madták meg. Öt is letartóztat­ták koholt vád alapján: állító­lag „megtámadta” a rendőrö­ket Lehet, hogy a többieknél hangosabban kiáltotta: „Ne ad­jatok fegyvert a nácik kezé­be!“, de az is meglehet, hogy a rendőröknek egyszerűen nem tetszett Mullholland becsületes ír arca. Mindenesetre öt napot zárkában töltött, majd ideigle­nesen szabadonbocsátották. Ki- szabadulásakor megjegyezte. .Bármelyikünkkel megtörténhe­tett volna ez. Odahaza, Belfast­ban részt vettem a hazám füg­getlenségéért és a kettészakí­tottság megszüntetéséért indí­tott harcban, de most látom csak, hogy nincs semmi értel­me az Írország szabadságáért vívott harcnak, ha ugyanakkor nem küzdünk a valamennyiün­ket fenyegető veszély: az új náci hadsereg feltámasztásának veszélye ellen“. „Békét akarok az egész vilá­gon” — mondotta, majd hoz­zátette: „Azt is akarom, hogy Írország szabad, független és egységes legyen”. Declan Mullhollandnak, a 22 éves ír fiatalnak nagy tervei vannak. Részt szeretne venni a nyáron Varsóban tartandó VIT- en. „Remélem, hogy ott lehe­tek majd a Világifjúsági Talál­kozón és megismerkedhetem a szocialista országok dolgozói­val“ — mondotta. P. F. „E döntő órákban magának az o ztrák népnek kell felemelnie szavát!" Bécsben március 13-án az Osztrák Népi Ellenzék kezde­ményezésére megtartották Ausz­tria egységének és függetlensé­gének kongresszusát. Steiner a volt Ellenállók Szövetségének elnöke meg­nyitva a kongresszust azt mon­dotta. hogv a kongresszus fO- feladata egyesíteni az ország hazafias és demokratikus erőit, az ország egységéért és függet­lenségéért az úí Anschluss ré­me eLeni harcban. A beszámo­lót Dobretsberger professzor tartotta. Az osztrák kormány — mon­dotta Dobretsberger professzor — nemcsak teljes mértékben aláveti magát a Nvugat hábo­rút előkészítő terveinek hanem maga is tevékenyen kiveszi eb­ből a részét, felhasználja erre a propaganda minden fajtáját, sürgeti „katonai szövetséget” és más militarista szervezetek létrehozását. Az osztrák kormány — foly­tatta Dobrets berger pro­fesszor — az ipart és a kül­kereskedelmet 1947 óta követ­kezetesen Nyugat-Németország és a nyugatnémet hadiipar szükségleteinek rendeli alá. A „ katonai szövetségek­ben” és más militarista sezrvezetekben nyíltan be­szélnek az Anschlussról, a „vállvetett” harcról, a „fegyverbarátságról” és így tovább. De különös figyelmet érde­melnek — mondotta Dobrets­berger — azok a háborús elő­készületek, amelyeket maga az osztrák kormány folytat a Nyugat terveinek támogatása érdekében. A nyugati hatalmak Ausztriát nyíltan a NATO fegyveres erőinek hadműveleti övezetévé változtatják. A párizsi egyezmények rati­fikálása előtt — mondotta Dobretsberger — Raab kancellár kijelentette például, hogy ez a ratifi­káció kedvező légkört te­remt Ausztria számára és hogy az osztrák szerzödés­• rtii való tárgyalásokat csak a német Werhrmacht fel- támasztása után kell meg­tartani. Ez annyit ielent, hogy az osztrák kormány inkább érde­kelt a német Werhrmacht fel­támasztásában, mint az állam- szerződés megkötésében. Dobretsberger ezután részle­tesen foglalkozott a szovjet kormánynak az osztrák kérdés gyors rendezésére vonatkozó javaslatával. valamint azzal, hogv az osztrák kormánv mi­lyen álláspontot foglal el e javaslatokkal szemben. Népünk — hangsúlyozta — vi'ágos és konkrét döntéseket ki' ^tel a kormánytól E rendkr ü fon­tos kérdés megoldását nem bíz­hatja kizárólag a kormánvia. Magának a népnek kell fel­emelni szavát a döntő órákban. Követelnie kell a kormánytól hogy foglaljon állást az állam- szerződés kérdésében Ausztria részvételével folytatandó négv- h atal mi tárgyalások mellett. Népünknek olyan intéz­kedéseket kell követelnie a ■ nagyhatalmaktól, amelyek kizárják az Anschluss le­hetőségét. Ausztriának pedig kötelezett­séget kell vállalnia, hogy nem csatlakozik semmiféle katonai és politikai szövetséghez. Ez a kongresszus — mondotta befejezésül Dobretsberger •— kezdetét jelenti az Ausztria szabadságáért, függetlenségéért és biztonságáért vívott hazafias mozgalomnak. A kongresszus résztvevői be­fejezésül nagv lelkesedéssel el­fogadtak négy határozati javas­latot. Az első határozat követeli a kormánytól: éljen Molotov kez­deményezésével és a személyes kapcsolat helyreállítása érdeké­ben. küldjön Moszkvába a kor­mány tekintélyes tagjaiból alakuló küldöttséget, hogy előzetes tárgyalásokat kezd­jenek az államszerződés aláírásáról és Ausztria füg­getlenségének biztosításá­ról. A második határozat a Béke Világtanács irodájának felhí­vásával foglalkozik, a harmadik határozat Nyugat-Ausztria mi- litarizálásának kérdését érinti. A negyedik határozat követeli az osztrák kormánytól, hogy indítson törvényes eljárást Starhembepg, a heimwehristák egykori főkolomposa ellen. Harcoljatok az atomháború előkészítése és a német militarizmus úijáélesztése ellen A DÍVSZ végrehajtó bizottságának felhívása a világ ifjúságához Minden ország fiataljaihoz I A világot atomháború fenyegeti. Az Atlanti Tanács fetna- talmazta tábornokait arra, hogy felhasználják a tömegpusz­tító fegyvereket. A párizsi szerződések újjáélesztik a Wehr- machtot, é* ellátják atomfegyverekkel. A béke ellenségei abban a törekvésükben, hogy kirobbant­sák az atomháborút, megkísérlik elárulni a népeket és meg­törni ellenállásukat. Azt akarják elhitetni, hagy az új háború elkerülhetetlen. De a népeket nem lehet megfélemlíteni! Mindinkább meggyőződnek arról, hogy el tudják hárítani a veszélyt, ha végig kitartanak a béke ügye mellett. Fiatalok: Kedves Barátaink! Telve vagyunk bíztató reményekkel. Mindannyian dolgoz­ni, tanulni, szeretni akarunk, családot akarunk alapítani. So­hasem fogjuk megengedni az atomháború kirobbantását. Meg vagyunk győződve arról, hogy meg lehet őrizni az életet, az ifjúságot és jövőnket. A Végrehajtó Bizottság a fiatalok milliói, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség tagjai nevében támogatja a Béke­világtanács Irodájának határozatait az atomháború előkészü­letei és a német militarizmus újjáélesztése elleni széleskörű küzdelemről. Minden egyes fiatal írja alá. a felhívást a világ népeihez! Minden ország fiataljai és ifjúsági szervezetei! Vegyetek részt az aláírások gyűjtésében! Leplezzétek le a béke ellenségeinek azt a hazugságát, hogy az atomháború el­kerülhetetlen' Követeljétek az atomenergia békés célokra történd felhasználását! Szervezzetek konferenciákat, tüntetéseket, felvonulásoké', gyűléseket, találkozókat, kulturális- és sporteseményeket, határtalálkozókat és országotok körülményeinek figyelembe­vételével fejlesszétek tovább a tevékenység különböző for­máit a Béke-Világtanács Irodája határozatainak támogatására. Méltó módon készítsétek elő az V. Világifjúsági Találkozót, az ifjúság nagy találkozóját. A DÍVSZ Végrehajtó Bizottsága az ifjú nemzedék boldog­sága érdekében felszólít minden fiatalt, egyesítsék erejüket, és harcoljanak vállvetve az atomháború fenyegetése, a nénvo militarizmus újjászületése ellen. r A nemzetgyűlés a különböző ifjúsági és falusi szervezetek nyomására törvényt szavazott meg. amely a fiatal földműve­seket berendezésük első öt esztendejében mentesíti az adófizetés alól. Akkar körzete öt falvának fiataljai és felnőttéi többszáz aláírást gyűjtöttek arra a fel­hívásra, amely a pótadó eltör­lését követeli. A pótadó értel­mében ugyanis a kisbirtokosok kénytelenek termelésük egvti­zedét átadni a nagybirtokosok­nak. Egy delegáció felkereste a belügyminisztert és átnyúj­totta neki a felhívást. A mi­niszter kijelentette: ennek az adónak behajtása tilos és a nagybirtokosoknak nem volt ioguk életbeléptetni azt. A Teherán melletti Gnaryan { a falusi fiatalok egyik össze- 1 jövetelük során elhatározták: \ nem hajlandók annyit áten­.a szedni a termesből a földbirto- kosoknak, amennyit azok kö­vetelnek. I • Spanyolország Kanada A 3*500.000 spanyol kispa­rasztiak fele annyi földje van, mint a 17.000 nagybirtokosnak. ’(A nagybirtokosok jelentős megműveíetlen földekkel ren­delkeznek, míg sokmillió pa­rasztnak talpalatnyi földje sincs). Az éhínség sorra szedi áldozatait a fiatal mezőgazda­sági munkások körében, akik csak 12-15 pesetát, a fiatal lá­nyok körében, akik mindössze 6-8 pesetát keresnek egy nap. Hozzá kell venni, hogy, 1 kiió kenyér 5,40 pesetába, 1 liter olaj 14-15 pesetába, 1 kiló burgonya 6 pesetába kerül. Az ifjúság azonban lelkesen har­col jogaiért és a béke megvé­déséért!

Next

/
Oldalképek
Tartalom