Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-07-31 / 60. szám

1954. július 31. 0! IFJÚSÁG Őrizd nyelved tisztaságát.1 Mint két szemednek a világát, — Kazinczy s nagy elődök szerint — úgy Őrizd nyelved tisztaságát! A palántát a gyom elnyomja s a szenny az édes anyanyelvet. Kristályos tisztán szálljon a dal, melyet apáink énekeltek. Mint hó a havas tetejében, hol nem szeplOzi be a lábnyom, úgy ragyogjon a szűz beszédünk minden kinyíló emberszájon. Üde pacsirta •legyen a szó. ne törött szárnyú beteg madár, s gazdag legyen, mint hajnalokon a felsóhajtó, nyári határ. E nyelv, amelyen Kossuth beszélt s Cegléd piacán dörgött Dózsa, éljen soká. mint szabad népünk, ki jövőt dajkál izmosodva! A tisztátlanság láncát vedd le a magyar nyelvről s úgy vigyázz ra, mint büszkén néző két szemedre! VERES JÁNOS. * -¥■ * Születésnapomra Most, amikor felmérem életem útját, mit tettem e húsz év alatt jól vagy rosszul, szeretnék pár őszinte szót szólni hozzád, anyám, ahogyan tanítottál: magyarul. Magyarul, mert hogy is szólhatnék máskép? Tudom, meg sem értenél s fájna szívednek, ha feledném őseim csengő nyelvét, s dalod, melyre oly büszkén tanítottál meg. Öh, anyám, most megköszönöm néked, ki mindig arra tanítottál, hogy legyek dalosa e szép, újlelkű népnek. Anyám, én esküszöm neked, hogy az leszek, s dalom nem lesz úri szolgaének, erre ha kell, életemmel hitet teszek! TÖRÖK ELEMÉR ■<»OSC*<«OSÖK80SaH»<SOK«CSCK8CgcKSOScK§<!m<^CSa<^CSa<^CSOK^CSC; \ gombai aiapszervezoi elnökének ügyeimébe Korán reggel érkeztünk meg az ú- szo állomásit. Sokan voltak ott, e Duna vízállásáról beszéltek és újságol­ták, hogy mit jelentett ezzel kapcso­latban a rádió. Autóbusszal utaztunk tovább Gom­bára. Otközben láttuk, hogy a gabona túlnyomó része már kévékbe kötve, keresztekbe rakva cséplésre vár. A gombai állami gazdaság irodájában Nagy Ernő pénztárossal találkoztunk. Beszélgetés közben az is szóba jött, hogy miképpen megy az aratás. A fa­lusi embert mind g érdekli ez, aratás alatt szinte nem nyugodhat e kérdés miatt. A pénztárnok aztán válaszolt a kérdésünkre. Az aratással szombaton végeznek, két nappal a határidő előtt. A 401 hektárnyi ‘erületen 12 nap alatt arattak le, két kombájn és két kéve­kötözőgép segítségével. A gombai állami gazdaság tehát meg­őrzi jó hírnevét. Az aratási verseny­ben elsők lettek tavaly, de az idén sem lesznek a legutolsók. Érdeklődünk a fiatalok munkája iránt. — A fiatalok, sajnos alusznak, ejti ki halkan, szomorúan a meglepetést- okozó szót. A télen némi kultúrmunkát fejtettek ki a gyerekek, de most bi­zony elaludtak — teszi hozzá magya­rázóig. Azelőtt gyakran mutattak be krltúrműsort, á legutóbb, már elég ré­gen, a „Katalin” című színművet adták elő. Mi az oka annak, hogy a CsISz-szer- vezet hány gul dolgozik, kérdeztük egy fiatal lánytól is. A tyúkfarmon dolgo­zik, nagyszerű teljesítménnyel. Kulcsár Ilonkának hívják. Megkérdeztük, hogy tagja-e a Cslfz-nek. — Már nem, — hangz'k a válasz és némi dicsekvést rejlik hangjában. Ki- leDtem a CsISz-bő' és beléptem a Cse- madokba. Nem akarok olyan szerve­zetben lenni, ahol még az elnök sem végzi el rendesen a teendőit. Ebben a fiatal lányban csak úgy lo­bog az élet. Annyira panaszkodik, hogy rosszul esik hallgatni. Bizony Fehér Józsefnek, a CsISz elnökének többet kellene a fiatalokkal foglalkozni. A kukúrhelyisép is üresen áll, rég volt, amikor utoljára hangzott el itt- zene­szó, meg ének. Pedig a fiatalok a mun­kahelyükön jó eredményeket mutatnak fel. Ebből arra következtethetünk, hogv a szervezetük is jól működhetne. A könyvtárat kevesen látogatják. In­kább a korcsmába járnák. Sokan sze­retnének tanulni, szórakozni, dehát irá­nyítás nélkül nehezen megy, jobb vol­na, ha rendes irányítást kapnának. Fe­hér József a hibás abban is, hogy Kul­csár Ilonka kilépett a CsISz-ből, pedig már 1949 óta tagja volt. Intő példa ez a hozzá hasonló elnö­köknek, funkcionáriusoknak és mind­annyian vigyázzunk, nehogy a CsISz- tagok Kulcsár Ilona oéldáját kövessék. Kovács Miklós — Hódos 5 A pozsonyeperjesi CsISz-szervezet példásan kivette részét az aratási munká­ból. Több munkacsoportot szerveztek és komoly segítséget nyújtottak a he­lyi EFSz-nek. Képünkön a legnagyobb teljesítménnyel dolgozó munkacsopor­tot látjuk. ★ . ★ ★ Mezőgazdaságunk sok friss zöldséget juttat a varosokba. Az édes paradicsomot külö­nösen a gyermekek kedvelik. Persze, a zöldségelárusítók gyorsaságától is függ, hogy minden akadály nélkül idejében friss zöldséghez jussunk. Ilyen ügyes zöldségelárusító Bra- tislavában, a Konvent utca 12 alatti zöldségelárusító is. Ez­ért kapta meg a szakszerve­zet kitüntetését. A képünkön egy bratLlavai gyermeket lá­tunk paradicsomévá közben. A gyermek is neki köszönhe­ti, hogy idejében friss para­dicsomhoz jutott. + * + A fűri szövetkezet fiataljai Pártunk és kormányunk hazánk min­den dolgozóját felhívja a mezőgazda­ság fellendítésére. A karvai mezőgaz­dasági iskola fiatal tanulói örömmel vették tudomásul pártunk szavát. Alig várták, hogy kikerülhessenek az isko­lából és dolgozhassanak a mezőgazda­ságban. A tanulók közül a legtöbben a szövetkezetekbe jelentkeztek. Azonban nemcsak a mezőgazdasági iskolán volt naoy visszhangja a párt és kormányhatározatnak, hanem a kö­zépiskolákban is. Például Fürön a fia­talok, akik most hagyták el az iskola padjait, azonnal önként jelentkeztek az EFSz-be dolgozni. Ezek a fiatalok, a legtöbb közülük leány, a zöldségtermelő munkacsoport­ban dolgoznak, 'hol az idősebbektől ta­nulgatják a munka legjobb végét. Be­csületesen dolgoznak, gyorsan tanulnak. Ha megkérdezzük tőlük, hogy miért a mezőgazdaságot választották, azt fele­lik rá, hogy nekik tetszik ez a munka. A szavukból nem érezni ki, hogy a me­zőgazdasági munkát alacsonyabbrendü- nek tartanák, mint az ipari foglalko­zást, vagy a hivatali, irodai munkát. Itt van Pápes Ilonka, Jávorka Iza­bella, Szlávik Rózsi, Hóka Anni és Vas Ilonka is. Ők már annyira megtanulták a zöldségtermelést, hogy sok esetben az idősebbekkel is felveszik a versenyt a munkában. Megtanulták ők, hogy szé­pen és jól élhetünk a mezőgazdaságban is. A fűri EFSz szépen fejlődik, de a fia­tal munkások még jobban előbbre vi­szik a fejlődését. SÁFÁR BÉLA — KARVA ............................................ ........... úlius 2-án újra zajos lett a per- benyíki iskolakert. Brigádosok érkeztek mintegy harmincán, a rozs- nyói magyar pedagógiai iskola tanulói. Az állami gazdaságban fognak dol­gozni. Körülnéztek, kíváncsiak voltak, hogy hol helyezik majd el Okét. A park bejárata vasrácsos. A kastély homlokzatán több mint egy évtized­del ezelőtt még grófi címer ékeske­dett s a több évtizedes ormos fák ár­nyékában ingyenélő grófi sarjak dO- zsöltek. A nép haragja elsöpörte a nagyurakat s birtokába vette a kú­riát. Néhány évig gyermekotthon, aggmenhely volt, az elmúlt iskola­évben pedig a icirályhelmeci szlovák és magyar tizenegyéves iskola felső osztályai kaptak itt helyet. — Június végén az épület elcsendesült, a tanu­lók hazamentek. S most a vastagfalú, magas, öreg szobákat és az iskola­kertet újra fiatal életek kacagó jó­kedve tölti meg. A ceruza helyett most a kaszany'elet forgatják, könyvek és füzetek helyeit búzakévéket raknak össze. A munka­dala most nem a tanterem négy falán belül csendül fél, hanem a határtalan természet Ölén és belevegyül a ma­dárdal. az aratók halk dúdólása. Az iskolaév folyamán államunk ösztön­díjjal segítette őket, tanulási lehető­séget adott nekik, most ezt viszonoz­zák: a haza segítségére sietnek. Három hete dolgoznak már. Kapál­nak, aratnak, csépelnek. Csak most mintha megtorpantak volna, megla­zult a fegyelem, itt-ott rendetlen ség ütötte fel a fejét. A helyzeten gyor­san segíteni kellett. A CsISz-tagok gyűlésre ültek össze, a rendbontókat figyelmeztették arra. hogyha az él. múlt napokban ejtett csorbát ki^ nem '■Xszörü’ik, az iskola jóhírnevét és te. k ntélyét is veszélyeztetik. Megértet­ték. Komoly elhatározás _ születeti másnap fegyelmezett, példás munkát mutat fél a brigád mindenegyes tagja. D eggél a szokottnál pontosabban ébredtek, hamarabb elkészültek mint máskor. Hat órakor már a mun­kahelyen voltak. A gyűlésen készített pontos munkaterv alapján mindenki tudta a helyét, ismerte feladatát. ■- Ment is minden, mint a karikacsapás. A cséplőgép dobján két védőszem- üveges lány serényen vagdossa a rozskévék kötelét és kétoldalról adó­zgatja a közrefogott etetőnek, aki 1ugyancsak igyekezzék, hogy a két Jolánt: Ripcsut és Holeczot gyüzze. 4 harmadik, Huszár Piroska most pi­hen, mert óránként váltják egymást. Azaz, hogy pihenne, de nem hagyta a buzgóság, segít a zsákoló lányok­nak: Motoska Ilonkának és Demjén Erzsébetnek. Sürögnek-forognak, meri a zsák szinte percenként megtelik s a lecsatolás, bekötés, halombarakás ét az új zsák felcsatolása kitartó figyel­met követel. S mi több. a zsákolás valójában férfimunka. Mégpedig nem akármilyen férfiakat szoktak a zsák. hoz állítani. És íme most fiatal diák­lányok serénykednek ezen a helyen és megmutatják, hogy Ok sem akármi­lyen lányok: egy ú? ifjúság új ha) tásai. Fekete hajuk lebben egyet va lahány szór „meghöcögtetik” a gabo­nás zsákot, hogy a nagy halom tele jéré huppan jon. Emelkedik a szalmakazal is. Rajta szintén fiatalok. Az állami gazdaság idősebb munkásaival dolgoznak együtt, mert itt már bizonyos szaktudásra v szükség van: a szarvak meghajtása a sarkok és szélek rakása nem gye­rekjáték. a faluban nem érti minden ember. Alaposan meg kell ám azt rakni, mert. a kazalnak nem szabad ledőlnie, sem beáznia. A gazdaságban a szalmára is nagy szükség van. így hát itt a diákok a szalmát adogatják tovább. De most ez is kitartó, meg. Csak így tovább! feszített munkát igényel. A szél ép­pen rájuk fújja a port, no meg ne­héz is a rozsszalma, jól megnőtt az idén és az elevátor csak úgy ontja magából. Szinte lélekzetet is nehéz venni mellette. De a munka megy szakadatlanul. Nem csoda, hiszen olyan tanulók vannak a kazalon, aki­ket az iskolában is kitüntettek: Csomós Barna, Kevély Miklós, Kiss Ferenc és Szabó Oszkár. Köztük van Vágó Tibor is, bárhogy szúrja is a lábszárát az éles szalma, azért dere­kasan megállja a helyét. Kiss Ferenc, parasztcsalád gyermeke, így kisfiú korától ismeri a mezei munka minden csínját-bínját. Már verset is írt „Bol­dog ifjúság” címmel. Az iskolában Battyáni Bélával ül együtt, aki most a tövekkel van elfoglalva. Itt is nagy a por szemébe fújja a szél, a többiek ezért nem nagyon vágytak erre a helyre. De Béla nem nyafog, hiszen az apja is csépel most a nagygéresi szövetkezetben, s 0 az apja fia. Sri őzben a cséplőgép két oldalához egyre érkeznek az ökrös és lo- afogatok. (A traktorok szántanak.) A kévéket diáklányok adogatják fel, sőt Albert Valéria — aki most életé­ben ' először végez ilyen munkát — ’s Angyal Viola már a szekérrakással ■ ~ megpróbálkoznak. És megy. Egy. hónappal ezelőtt még könyvből ta­nultak. most pedig az állami gazda­ég gyakorlott munkásaitól tanulnak zekeret rakni. Két év múlva talán éppen ezeknek a gyermekeit fogják betűvetésre tanítani. Gilányi Ilona a tenyerét mutatja. Bizony látszanak a villanyéi nyomai. — Sebaj. — •hallom a falusi szó’ós- mnndást — meggyógyul, mire meny­asszony leszel! — A csuklóm már nem is fáj, las. san már megedződik. A rakodók között egy fiú is akad, Márton József és kitüntetett tanulók Kaskó Olga és Kovács Ilona. Az utób­binak a testvére, Magda is tanul. A királyhelmeci tizenegyéves magyar középiskola kilencedik osztályába járt az idén. Nagyon hasonlítanak egy­másra. Mikor volt az egyszerű pa­rasztnak arra lehetősége, hogy a csa­lád több tagját iskoláztassa ? Nehéz a kéve, nehéz bizony. Hosz- szú volt a rozs. Jól emlékeznek rá, hiszen maguk aratták. Esős volt az idő, a talaj puha, a viharok az életet földre nyomták és így kézzel arat­tak. Öt kaszás vágta, öt markos diák egy álló héten át: Sípo. Béla. Szabó Oszkár, Battyáni Béla, és a király­helmeci szlovák tizenegyéves közép, iskola két tanulója: Panko László és Seiler György. -Szlovák és magyar is­kolások együtt. A lányok pedig szed­ték a markot és kötöztek. Amilyen nagy kévéket raktak akkor, ma olyanokat adogatnak. Mondják is, jö­vőre okosabbak lesznek. — Szép munka volt — emlegetik, — nem volt aszatos a rozs. A cséplés már nehezebb. Egész héten csépelnek. Bőrük pi­ros, naprabarnított arcukon ragyog az ifjúság életöröme. Az iskolából ma­gukkal hozott diákos hangulat itt is tovább él gs szinte nap mint nap gaz­dagodik. Ma a zsákoló lányok elhatá­rozták. hogy próbára teszik azokat a Húkat, akik a halomba rakott zsáko­kat szekérre rakják, a gazdaság ud­varába szállítják, majd onnan pad­kásra hordják fel. Megtermett két markos fiú Panko és Seiler, nem mon­dom. Éppen ezért voltak kíváncsiak a lányok: mennyit bírnak a fiúk fel­emelni, megy-e majd a „höcögtetés" úgy. mint eddig. Ahogy mondták ,,ki akarták dögleszteni őket”. A máso­dik fordulónál érezték is a fiúk, hogy súlyosabbak a zsákok, de gyanújuk még nem kelt. .Amikor a szekér har­madszor is megfordult és a fiúk meg. markolták a zsák száját és csücskét, bizony csak éppen, hogy meg lehe­tett fogni, a zsák csattanásig feszült. A huncútság kiderült, a lányok kun­cogni kezdtek, a köriiállók pedig jó- ízűt kacagtak. — Most mutasd meg, Panko, ki vagy! — Azért is felrakjuk — dörmögi humorosan Seiler. Csattan a tenyerük, kétszer meg- lóbálják a zsákot és az nagy huppa- nással a szekér fenekén áll meg. — Utána a többi, a tizedik, a tizenötö­dik. Mindkettő legény a talpán. Van olyan nap, hogy száz métermázsánál többet raknak fel a szekérre és hor­danak fel a padlásra. így dolgoznak a CsISz-tagok. L’ él egy. A cséplőgép búgása hal- kul, a munka zaja elül, leszáll a por. Ebédhez készül a munkásse­reg, öregek, fiatalok együtt. Testük­ről lemossák a port. kifújják magu­kat és sorba állnak az ebédért. Most hozta a kocsi. A kiadós ebéd jól esik. Utána elnyúlnak az árokparton, ,iz akácsor hűvösében és szundítanak is egy rövidet. De csak rövidet, mert fél kettőkor tovább folytatják a munkát, este hatig, igaz, hogy az eredeti terv szerint csak délután háromig kellett volna dolgozniok és másnapra (va­sárnapra ) nagyszerű kirándulást ter­veztek. Kormányunk azonban Nem­zeti Műszakra szólította fel hazánk minden hű fiát és ők is közéjük tar­toznak. A cséplést tehát estig folytat­juk, de a vasárnapi kirándulás és kultúrtalálkozó sem marad el. A mai napon végzett munkájukért elismerés jár. Elhatározásukat valóra váltották. Még egy hétig maradnak itt, Perbenyíkben. Bízunk bennük, hogy lendületük végig kitart. TOLVAJ BERTALAN \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom