Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-12-30 / 103. szám

2 01IFJÚSÁG 1954. december 30. Párizsban bizalmat szavazlak Mendés Francénak Minden szem Párizs felé te­kint, vájjon milyen hír hallik holnap, jó-e, vagy rossz — ve­tődik fel gondolatainkban. December 24. péntek. E nap örömet, hozott. A kora reggeli órákban a francia nemzetgyű­lésben befejeződött a ' párizsi egyezmények ratifikálásának vitája. »Ezután a nemzetgyűlés a párizsi egyezmények egyes szerződései felett szavazott. El­sőnek a nyugateurópai unió megalakítása és Nyugat-Né­metországnak ebbe az unióba való felvétele kérdéséről sza­vaztak. Ezt a szerződést 280:259 el­lenében, vagyis 21 szavazattal elvetették. Ezután Németország szuvere­nitása elismerésének ' ' kérdé­sét vetették fel szavazásra. Ezt a szerződést 380 szavazattal 180 ellenében elfogadták. Majd a Saar-vidékre vonatkozó szer­ződés fölött szavaztak s azt 368 szavazattal 145 ellenében elfo­gadták. A. további tárgyalás során az első szerződés vissza­utasításával kapcsolatban Mep- des-France felvetette a bizalmi kérdést, és azt kívánta, hogy a javaslat felett, második ol­vasásban döntsenek. A bizalmi kérdést Nyugat-Németországnak az Atlanti szerződésbe való be­vonásával kapcsolatban. is fel­vetette.- Ez a két utóbbi szerző­dés Nyugat-Németország remi- litarizálásának kérdésére vonat­kozik, A bizalmi kérdés felett december 27-én, azaz hétfőn a késő délutáni órákban szavaz­tak. December 27-én helyi idő­számítás szerint 15 órakor meg­kezdődött a francia nemzet- gyűlés újabb ülése. A Bourbonne-palota termé­ben megjelentek az összes kép­viselők, a sajtó képviselői, ven­dégek és a közönség páholyai­ban minden hely zsúfolásig megtelt. Mendes-France felvetette a bizalmi kérdést a következő pontokkal kapcsolatban: az em­lített törvényjavaslat 2. cikke­lyének (vagyis Nyugat-Német­országnak az északatlanti unió­ba való bekapcsolásáról szóló cikkelvének) elfogadásával kap­csolatban: a 3. cikkelvnek (a Nyugat-németországi „megszál­lási statútum” megszüntetésé­ről) elfogadásával kapcsolat­ban: Palewski képviselő 1 kie­gészítő javaslatának elfogadá­sával kapcsolatban, amely sze­rint egyidejűleg ratifikálnák az összes párizsi egyezményekét. beleszámítva a Saar-vidékről szóló francia-német egyez­ményt. Mendes-France továbbá felvetette a bizalmi kérdést Pa­lewski második kiegészítő ja­vaslatának elfogadásával szem­ben, amelv szerint a ratifikált párizsi egyezmények csupán 1955. december 1-én. az álta­lános leszerelésről és a német kérdés megoldásáról szóló négy­hatalmi tárgyalások után lép­nének életbe. Loustaunay-La- cau képviselő kiegészítő ja­vaslatának elfogadásával szem­ben. amelv szerint a párizsi egyezmények akkor lépnének életbe, ha, az összes szerződő fejek aláírják az új jegyző­könyvet. amelv meghatározná a párizsi egyezmények megvalósí­tásának módját. Az ülésen elsőnek Vallon képviselő szólalt fel, aki fel­hívta a figyelmet Nyugat-Né- metország fáfegyverzésének ve­szélyére. Hangsúlyozta, hogy számos képviselő különös fé­lelmének ad kifejezést Nyu­gat-Németországnak az észak­atlanti tömbbe való bekapcso­lásának javaslata miatt. Val­lon * felhívta a képviselőket, hogy ~ szavazzanak a párizsi ep v ezmények ratifikálásáról szóló törvényjavaslat 2. és 3- cikkelyének elfogadása ellen, tehát ne szavazzanak bizalmat a kormánynak. December 27-én 21.45 óra­kor helyi időszámítás szerint folytatták a nemzetgyűlés esti ülését A szünet után Gaston Pa­lewski és Loustaunau-Lacau, a párizsi egyezmények ratifiká­ciójáról szóló törvényjavaslat módosító javaslatainak szerzői emelkedtek szólásra. Palewski és Loustaunau-tíacau beszédei után a képviselők a párizsi egyezmények ratifikációról szó­ló törvényjavaslat második és harmadik cikkelyével kapcso­latos bizalmi kérdés megszava­zására tértek rá. A második és a harmadik törvénycikkel y Nyugat-Németországnak az északatlanti tömbbe való bevo­násával, és az úgynevezett nyu­gatnémetországi „megszállási rendszer megszüntetésével” fog­lalkozik. A France Presse ügynökség hivatalos adatai szerint e tör­vénycikkelyekkel kapcsolatban a kormánynak bizalmat szavaz­tak 289 szavazattal 251 ellené­ben. ÍRORSZÁG Ma vajmi keveset hallunk Írországról, az Európa peremén fekvő kis szigetországról, mely­nek lakói oly kemény és .vé­res harcokkal vívták ki függet­lenségüket. Az ír sziget 82.460 négyzet­kilométernyi területét számos öböl övezi. Lakói a kelta szár­mazású írek. Ma, a sziget ha­talmas legelői, fennsíkjai telje­sen kihaltak. Még napjainkban is szüntelenül tólyik a lakos­ság kivándorlása az Egyesült Államokba, vagy az áttelepülése Angliába. A vidéki lakosság pedig egyre inkább elözönli az ír városokat. A földműyesor- szág hárommillió lakójából ma csaknem minden harmadik a túlzsúfolt Dublinban lakik. O’Faoloin, ír burzsoa törté­nész nemrége/i könyvet adott ki az ír köztársaság helyzeté­ről. Könyvének címe: „Íror­szág, mely eltűnik a föld szí­néről’’• Az ír történész arra a végkövetkeztetésre jut könyvé­ben. hogy Írország lakossága öt generáción át, a mostani há­rom millióról kétmülióra csök­ahol ma háromszor-négy szer több ír él, mint az őshazában. Az írek sohasem hajtottak fejet a brit uralom előtt. Év­tizedeken át harcoltak, újból és újból véres összeesküvéseket szőttek elnyomóik ellen. Anglia azonban busásan kár­pótolta magát. Hat grófságot leszakított Írország testéről és „Észak Írország" néven, mint autonóm országrészt a király­sághoz csatolta E hat grófság Írország legsűrűbben lakott, gazdaságilag legfejlettebb része, ahonnan az angolok és a skó­tok az • idő folyamán csaknem teljesen kiszorították az ír la­kosságot. A hat grófság a szi­get területének csak tizenhat százalékát teszi ki, lakóinak száma mégis egymillióhárom- százhatvanezer. Írország soha nem ismerte el törvényesnek északi részének ezt az önké­nyes elrablását. Az ország mai nyomorúságos helyzetét általában az indokol­ja, hogy nem rendelkezik fej­lett iparral. Maga a mezőgaz­dasági termelés is rendkívül primitív. A földművelés, állat- tenyésztés távolról sem veheti fel a versenyt a többi ország­gal. A fiatal írek a falvakon nem nősülhetnek, mert olcsó munkaerőként dolgoznak apáik kis birtokán és nem• juthatnak saját földhöz, hogy annak jö­vedelméből családjukat eltart­sa .. Elsősorban a brit imperialis­ták gazdaságpolitikájának tud­ható be Írország helyzetének egyre súlyosbodása. Az ő ér­dekük, hogy minél lassabban épüljön az ország ipara, fej­lődjön kereskedelme. Magában az országban a katolikus papi uralom vezető szerepet játszik. Ennek a befolyására a második világháború idején az írek nem. vettek részt a fasiszta agresszió elleni harcban, hanem fenn­tartották kapcsolataikat a hit­leri Németországgal. Írország példája mutatja, hogy milyen nyomorba taszít­hatja egy ország népét a feu­dális, majd később a kapitalista kizsákmányolás és a vele szö­vetkezett reakciós klérus. ken. Négy ír férfi közül három csupán 35 - éves kora után nő­sül és a születési arányszám egész Európában itt a legala­csonyabb. Néhány évszázadot kell visz- szalapoznunk a történelemben, hogy megértsük azt a gazda­sági és társadalmi helyzetet, melyben az ír nemzetet ma találjuk. A kálvinizmus nevé­ben az angol burzsoázia kar­öltve az angol feudális urak­kal véres és kegyetlen háborút vezetett Írország katolikus pa­rasztjai ellen. Egyetlen katoli­kus, — ami annyit jelent, hogy egyetlen ír nem gazdál­kodhatott saját földjén, nem lehetett üzlete vagy műhely?, gy> mekei nem járhattak saját katolikus iskoláikba. A szabad ír kisbirtokosokból. 170ö-után hűbéri viszonyban lévő föld­művesek.. lettek. Írország1 föld­jének hatheted része néhány- száz angol család birtokában volt. A termékeny szántóföl­dek legelőkké váltak, ahol az urak hatalmas marhacsordái és sertésfálkái legeltek. Éhség és különféle betegségek pusz­títottak a lakosság százezreit, különösen azokban az években, amikor egy-egy rosszul sike­rült aratás megfosztotta az ír földműveseket a mindennapi kenyértől is. A XIX. század második felében az ír lakosság száma nyolcmillióról négymil­lióra csökkent. Csupán 1851 és 1900 között hárommülió három- százezer ír vándorolt ki az Amerikai Egyesült Államokba, A WERIIIAIHT ÚM ItlEHETEl. Beszámoló JNyugat-Németország újrateltegyverzésének valódi arculatáról Klaus Wilczynski cikksoro­zatban számol be olvasóinknak Nyugat-Németország újrafel- fegyvérzésének tényeiröl. A mai első közlemény arról szól hoay már 1947-ben megkezdődött ‘az új német hadsereg felállítása. I. Már régóta készülődnek . . fj1 bben az évszázadban im- már harmadszor gyülekez­nek sötét zivatarfelhők Német­országban. 1 s viharral fenyege­tik Európa népeit, ha időben nem oszlatják szét őket. Fél­milliós, teljesen korszerűen fel­szerelt zsoldoshadsereget akar­nak a hitleri tábornokoknak, Majdanek. Auschwitz és Bu­chenwald gyilkosainak vérfoltos kezébe adni — így döntöttek a nyugati hatalmak Párizsban. Ez a félmilliós hadsereg ötször akkora lenne, mint az első vi­lágháború ' utáni Reichswehr Ebből a hadseregből szervezte Hitler néhány év leforgása alatt azt a náci Wehrmachtot, amely nek csizmái végigtiporták majd­nem egész Európát, míg végű! a hős szovjet hadsereg vetett véget garázda, dicstelen pálya­futásának Kilenc év telt el azóta és Hitler tábornokai akik előtt megnyíltak már a börtön­kapuk — nem lettek békéseb­bek. Nem tanultak semmit és nem felejtettek semmit. Min­den gondolatukat, minden tet­tüket egy vágy hatja át: t reváns1 Ezek a tömeggyilkosok uraikkal és támogatóikkal, a nehézipar tőkéseivel együtt nem ültek ölhetett kézzel az elmúlt, években. Készültek a nagy órá­ra, a visszatérésre ... E folyamat már néhány hét­tel a háború befejezése után megkezdődött. A német városok romokban hevertek. Fáradságos munkával, valósággal kövenkint kezdték meg a munkások a romok eltakarítását, kotorták elő a gépeket és az alkatrésze­ket, a törmelékek, meghajlott traverzek és megszenesedett gerendák közül. Az éhség ösz- szerorította torkukat, a halál gazdagon aratott, a gyermekek és betegek között. Az emberek utolsó, maradék holmijukat ad­ták oda egy darabka kenyér­ért. De a dolgozók összeszorí­tották fogukat, farkasszemet néztek a szörnyű, kemény na­pokkal. Az új, szebb, békés Németország felépítésének aka­rata hajtotta őket. (V/l ár kezdtek kibontakozni í’-l a jövő Németországának körvonalai, amikor 1946. szep­temberében a demokratikus né­met sajtó egyik híre mélysége­sen megriasztotta az embere­ket. Egy fiatalember szüleihez írt levelét közölték, amely így hangzott: Drágáim, nagyon is jól meg­értem, mennyire megrettent benneteket a német csapajkö- telékek fennállásának sötét tit­ka. Igen, ez érthetetlen számo­tokra. Fiatok gonosz ügybe ke­veredett, amely rosszabb, mint a fogság, rosszabb, mint a rab­szolgaság. Egy „fekete“ csapat-*' egység katonája vagyok. Vájjon mire jó ez? Miért kellünk mi az angoloknak? A mi századunk katonái között vannak olyan politikusok is — idióták —, akik azt hiszik, hogy az ango­lok meg akarják teremteni az új Reichswehr jövőbeni egysé­geinek magvát. Ez képtelen őrültség!” Sajnos, mégsem volt képtelen őrültség. Ezt bizonyították a későbbi esztendők. A levél pe­dig sok ember számára meg­erősítette a háború vége' óta Németországban makacsul ke­ringő híreket: az angolok és az amerikaiak csapatokat toboroz­nak a fogolytáborokban, új egyenruhába bujtatják őket, s tovább játszatják velük a ka­tonát. Oj rendezésben mutatják be a régi drámát... U amarosan . kitudódtak a *- * részletek is ezekről a katonai alakulatokról, amelyek­ben mindenekelőtt volt tisztek, SS-ek és mindazok találtak me­nedéket, akik egész életükben csak a gyilkolást és a rablást tanulták. „Labour Service Groups“, va­gyis: Munkaszolgálatos Csapa­tok. Ezt az ártalmatlannak hangzó nevet viselték az emlí­tett kötelékek. Zsoldjuk maga­sabb volt, mint amennyi rang­juk után járt volna, noha a legtöbb esetben a náci Wehr- machtban elért legmagasabb rangfokozatukat ismerték el. Az angol övezet egyik ilyen egységénél például a követke­zőkből állt a szolgálat: rend­szeres szemlék, amelyeket min­dig a szolgálattévő vezényelt. A szemléken menetkész háti­zsákokkal kellett megjelenni. Aki vétett \„a fegyelem ellen, fogdába került, a fegyelem pe­dig nem volt egyéb a régi po­rosz drillnél. Csupán fegyvert nem viseltek még abban az időben. A - kapuőröket fehér pálcával látták el, ezzel kellett előírásszerűén tisztelegniük a tisztek előtt. A munkaszolgála­tos csapatokat a többi között egy Burgel nevű kalandor őr­nagy szervezte. Burgel 1919- ben egyik szervezője volt a fekete Reichswehrnek. 1947. májusában csupán Ham­burg térségében 24 ilyen mun­kaszolgálatos tábor létesült, ezekben 1500 egykori hitlerista katona szolgált. A német nép­nek már abban az időben is fizetnie kellett az angolok és az amerikaiak által felnevelt új katonáságért. Egyetlen egy tá­bor, a Foerde melletti (Eszak- nyugat-Németország) havi 170 ezer márkájába került a lakos­ságnak. így kezdődött Nyugat-Német­ország újrafelfegyverzésének első szakasza 1947 közepe tá­ján, s ezt követte a másik: a háborús bűnösök tömeges sza- badonbocsátásánpk időszaka. (Folytatása következik) Londoni levél: Bonni jelentést közölt néhány nappal ezelőtt a Times arról, hogy a nyugat-német és az amerikai trösztök új társasviszonyt kötöttek. Aki visszaemlékszik a trösztök szerepére a második világháború előkészítésében, csak fel­háborodással olvashatta ezt a hírt. Kétségbe­vonhatatlan tény, hogy Hitler hadjáratát az amerikai és a német trösztök kapcsolata tette lehetővé. A. háború idején az összes erre vo­natkozó bizotiyítékokat nyilvánosságra hozta az amerikai trösztellenes hivatal. A kapcsolatok tényét hivatalosan megállapította Roosewelt kormánya és részletesen elemezte a trösztelle­nes hivatal két munkatársa a „Germany’s Master Plan” (Németország uralmi terve) cí­mű könyvben, amelyet Amerikában, majd Angliában is kiadtak a háború elején. A hit­leri fegyverkezést a Krupp és I. G. Farben- féle német trösztök és a Standard Oil, DuPont General Electric amerikai trösztök egyezmé­nyei tették lehetővé. A trösztök közötti szerződések nélkül a náci háborús gépezet erőtlen lett volna az elenged­hetetlenül szükséges nyersanyagok és különböző szintétikus termékek: olaj, gumi stb. hiánya miatt. A Standard Oil és az I. G. Farben a hitleri Németországnak rendelkezésére bocsá­totta azokat a szabadalmakat, amelyek lehe­tővé tették olaj előállítását szénből és gumi előállítását olajból. Egy másik könyvben, amelyet ugyanabban az időben adtak ki Amerikában — „Patents for Hitler” (Szabadalmak Hitler számára). - Gunther Heimenn megírja, hogy azok a trösz­tök, amelyeknek kormányai háborúban állot­tak egymással, egyezményeiket a német hatá­ron fekvő parányi Lichtenstein hercegségben helyezték letétbe, amelyet Hitler sohasem tá­madott meg. A szerző azt is elmondja, ho­gyan látták el az amerikai olajvállalatok pet­róleummal Brazílián keresztül a fasiszta Olasz­országot — miközben a Luftwaffe Angliát bombázta. Azután, hogy Angiig és Németország hadba- léptek egymással. 1039 októberében Frank Howard, a Standard Oil egyik vezetője enge­délyt kapott arra, hogy Hollandiába utazzék, ahol az I. G. Farben képviselőivel találkozott. Egy levélben — ezt a háború későbbi szaka­szában olvasták fel egy bizottság előtt amely­nek Truman volt az elnöke — Howard közölte cégével, hogy az I. G. képviselői átnyújtottak neki egy listát körülbelül kétezer szabadalom­ról és (Howard saját szavai szerint): „Meg­tettünk mindent hogy modus vivendit dolgoz­zunk ki a háború időtartamára, akár belép az Egyesült Államok, akár nem”. A Standard Oil elnöke, W. S. Farish kijelentette a Tru- man-bizottság előtt (idézem a hivatalos je­lentést): „Az I. G.-vel kötött szerződéseink 1947-ig szóltak. Amint önök is tudják, uraim, az ilyen szerződéseket a törvény nem teszi semmissé, hanem csupán felfüggeszti, amikor a részvevő országok háborúban vannak.” A potsdami egyezményben azért fektették le a győztes hatalmak, hogy véget vetnek a német kartellek bűnös hatalmának, mert a , Hitler-ellenes koalíció részvevői tisztában vol­tak a kartellek szerepével Németország hábo­rús terveiben. A szovjet övezetben, a jelen­legi Német Demokratikus Köztársaság terüle­tén végrehajtották a■ szövetségesek határoza­tát. A volt I. G. Farben-mítvek hennában és Bunában például ma állami tulajdonban van­nak. Nyugaton azonban, némi határozatlan jel­legű tárgyalások után és azután, hogy a né­met trösztök bizonyos töredékeit eladták a nyugat-német kapitalizmus más ágazatainak, a felépítés változatlan maradt. Alfred Krupp, akit elitéltek háborús bűneiért, később húsz­milliónyi kártérítést kapott és ma ugyanolyan hatalommal rendélkeZik, mint ezelőtt. Sőt a Krupp-konszern ma már szorgalmasan szo­rítja kifelé. az angol cégeket a Közép-Keleten és több ázsiai országban... i Mindezek ismeretében tehát 'érdemes elgon­dolkodni a Times hírén: „A Farbenwerke Hoechst, a volt 1. G. Farben német festék­tröszt egyik utóda társasviszonyba lépett ame­rikai vegyivállalatokkal, hogy gyárat létesít­senek Brazíliában vegyitermékek előállítására.” A Times tv^LÓsítása azt is elárulja, hogy a nyugat-német -kormány javasolta: szabadítsák fel a Marshall-tervből visszamaradó pénzalapot a német nehézipari vállalatok kiviteli prog­ramjának finanszírozására. Az egyik ilyen terv Kruppéké. akik acélművet akarnak építeni Indiában. Tudjuk, hogy ezek a dollárok Ame­rikából jönnek és azt is tudjuk keserű tapasz­talatból, hogy az amerikai segítséget sohasem adják feltételek nélkül. Másszóval tehát ismét újjáteremtik a szövetséget azok a trösztök, amelyekre Potsdamban kimondták az Ítéletet és közben meggyorsítják a náci hadsereg újjá- teremtésére irányuló előkészületeket. Kell-e ennél több ahhoz, hogy aláhúzza a moszkvai értekezlet figyelmeztetését: ha a lon­doni 'és párizsi egyezmények ratifikálását, vég­rehajtják. akkor ez új és súlyos veszélyekhez vezet­GORDON SCHAFFER • • Üzlettársak — bűntársak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom