Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-12-30 / 103. szám

i

1.054. decemHpr 30.

«IIFIflS&R

5H

a tíz évvel ezelőtt valaki azt mondta volna, hogy 1954. karácsonyán éreznie kell az emberiségnek a háborús félelem szorongató nyomását, bomlott agyút, vagy jobb esetben, látnok szerepben tetszelgőt, fecseget látott volna benne mindenki, olya:. mint aki Sybilla könyvéből megjósolja, hogy jön két hadvezér, — egy keletről, egy nyugatról — és megütköznek és elpusztul az emberiség, nem marad ember csak annyi, ami egy körtefa alatt elfér, s ember megcsókolja a forgácsot, amit ember vágott. Vagyis ezret élünk, ezret nem.

S lám, úgy tűnik, mintha a jóslat, a sok bizonytalan, jövendölés betelni készülne, mert most még az éterből is hgllik a Marsra hívó toborzó ás megnyitotta újra megvolt a Lil Mar- leen nevére keresztelt kaszinót, — És ha sok a diplomáciai cselszövés — ötlik. A rádióhallgató és újságolvasó ember, szeretne megnyugtatást találni a mostanában sokat hánytorgatott kérdésre; vájjon megmaradunk-e békében, elcsitul-e a zaj a világpolitikában ?

Így forognak a kérdések, hogy le- het-e, még egyszer olyan világégés, mint tíz évvel ezelőtt, képesek len- nének-e az emberek még egyszer belemenni olyan pusztulásba és pusztításba, mint amilyen a második világháború volt, felejtve van-e az a tengernyi szenvedés, a , háború embert destruáló és kisebbítő hatása ‘ és a rettegés, amit a hat év alatt rámértek.

• És vajon a hitétől ignorált ember, aki a háborútól és talán még 8 vallásos mítoszba csavart éhínségtől vaió félelmében képes volt a templom előtt ácsorgó remetekoldus megszállottságát is meghallgatni, (mert hisz gyermekkoromban magam is hallottam ezeket a jövendöléseket s éppen a háború előtt) tapasztalkodott-e, erősebb-e mint akkor?

Egyáltalán mit vált ki az emberekből ez a nyugtalanító világkép?

Nem nehéz meggyőzni a mai olvasót arról, hogy mennyire a kis emberen, a saját és a társadalmi boldoguláson dolgozó emberen fordul- meg az emberiség békéje és mégis ide kívánkozik az a két-három nánai ember is, aki igazi meggyőződéssel fejezte ki békeakarását és két keze munkájával ad hitelt szavainak mindennap ■— mint ahogy a hasadékon átszökö napsugár is a nap létezéséről tanúskodik. Nem egyedüli ^>élda Nána, hisz országszerte mindenfelé úgy élnek az emberek, mint itt.

Históriája van a falunak, múltbéli dolgairól szociografikai könyvet is lehetne . írni, — igazi története (legalább is, amire a mai ember emléksziki összefügg az esztergomi káptalan oligarchikus uralmával, a háború, még ma is szemlélhető pusztítást vitt végbe rajta. A rombadőlt házak újrafelépültek és a nánai állami gazdaság parasztja tűnődve néz át a Dunán, az esztergomi bazilika márcsak műtörténeti monumentalitására.

Valamikor az egész falu az esztergomi meg a váci káptalan birtokán dolgozott, s a kisparaszti gazdálkodók talán még annak az adomány le vélnek késői és elszaporodott örökösei, amelyet Géza ajándékozott Nána-Beszter- nek. Köröskörül az a hír járja, hogy Nánán jó bor terem, ótelóval bajmó- lődnak a gazdák, ami kifizető is, mert a kisföldű parasztnak más nemigen hajt olyan hasznot, mint a szőlő. Vannak itt 30—40 hektoliteres szőlő- gázdák, akik pénzt tudnak csinálni még az árokparti homokból is, csak akáckató kell hozzá, meq néhány venyige.

És ezek a gazdák, akikről azt hihetne az ember, hogy az elmúlt .'0 év alatt nem történt változás ai életükben, még ezek is az állami gazdaságtól nyertek irösebb Rétalapot. A felszabadulás óta háromszor parcelláztak ki az egyénileg gazdálkodóknak földet, házhelyet. így lehet, hogy hathét hektár kisbirtoka van annak is, akinek csak két-három, vagy éppenséggel semmije se voltACsak a múlt évben és az idén valami ötven házhelyet parcelláztak ki a faluban Mindezt az ezerötszáz hektáros állami ga dóságból.

Aztán ott van Oj-major esete, az egyik majoré a négy közül, jmely szintén az egyházi birtokhoz tartozott. Valami negyven család él a majoron, újabban egész utca épül új lakásokból, két-szoba konyhás fürdőszobás lakásokból, két éve kapott villanyt és vízvezetéket, negyven családnak, harmincnyolc rádiója van.

"T ehát történt egy és más az ' egyéni gazdák életében is, a volt majori cselédek életében is és mégis az motoszkált a fejemben: ugyan ' van-e megelégedettség ezek között az emberek között, olyan, ami nem hagyja feledtetni a tíz év előtti tragédiát, a falu harminc halottját, a szétdúlt falut?

Az emberek különbözőképpen viaszoltak, mindegyik a maga szempontjából, mert a megélhetés, a családi exisztencia arra szorítja a családapákat, hogy megküzdjön a kenyérért most is, s ha úgy érzi, hogy valamivel is meg van rövidítve, akkor hangot ad az elégedetlenségének.

így volt ez a gazdaság tehenészetében. Tizenegy ember panaszkodott arról, hogy ők nem kapnak prémiumot, míg kint a földeken dolgozók az évi tizenkét-tizennégyezer koronás fizetésen felül kaptak három mázsa kukoricát, egy mázsa búzát, fél mázsa árpát, harminc kilo mákot, huszonkét kilo cukröt fejenként és hat-nyolc- száz korona prémiumot.

— Tudja-e, hogy engem kinevet a jányom — aprehendált Tácsik Mihály

adó bajok az emberek szempontjából.

De ez még nem minden, mert az új-majoriak meg azt panaszolják, hogy még csak most épül a kultúr- házuk, hiányzik a bolt, még nincs bölcsőde. az pedig előbb kellene mint c. játszótér, amit két hektáros parcellára építenek.

Ahogy szóba kerül a falu helyzete a negyvenötös évben meg a háború, egyszerre megváltozik a hang.

— No hát, már csak engedje) - meg.

Békés, csendes Nána új utcája.

az egyik fejő — mert" ő''prémiumon kívül keres ezerkétszáz koronát Én már szégyenlem magam, hogy amért ő kint dolgozik ezerkétszáz koronát kell neki keresni, én meg itt bent nem keresek ezer koronát.

— Pedig higyje el, — igyekeznek érvelni — mert még az nem a legmagasabb fizetés, vannak még, akik többet is keresnek kint.

Elpanaszolják, az á baj, hogy nincs legelőjük és a benttartott állatoktól

László Mihályék az új házban is nehezen felejtik a háború borzalmait.

nem lehet megkívánni a napi háromszori fejést.

Pedig a százharminckét darab tehéntől már szeptemberben teljesítették- a kétezer hatszázhuszonnyolc literes beszolgáltatást és prémiumot is kapnak, csakhogy a gazdaság vezetősége megköveteli a napi háromszori fejést, nem elégszik meg a hét literes istálló átlaggal.

— Majd, ha megnagyobbítják a silógödröt — mondja Ruzicska János

hisz panaszkodik az ember t- barát- ságoskodik Bitter János nevezetű fejő ember, aki külsőre, koponyára, bajuszra, mintegy napóleonkori obsitos és akiről azt mondják, hogy olyan tehenész, aminő kevés van és van neki egy kis szőleje, milye, régen is állattal bajlódott és hát megszedte magát — de már a háborúról inkább ne bér szeljünk — mondja. Az itt szóba se jöhet folytatja. Akkor inkább magam kifejek kétszáz litert naponta, pedig már nem vagyok legény.

— Tudja, én magam is katona voltam, meg az én házam is összedőlt a háború alatt. Pedig keservesen szereztem, ha elgondoljuk, hogy én kő- hídgyarmati születésű vagyok', a legszegényebb család hetedik sarja, Már tizenhétéves koromban a Szentes család cselédje . voltam, utána meg tt a káptalan birtokán, ahonnan nekem menni kellett, mert követeltem Fayer- től, a jószágigazgatótól, hogy a fejők kapják meg a kommenciőn félül j liter tej differenciát. Én kihajtottam,

' de amikor már megkapták a cselédek nekem azt mondta Payer: látod milyen kár volt akadékoskodni, nőst már el is mehetsz ahová akarsz. Elmentem, kitanultam a vasbetonszerelő munkát,, osztán Pesten dolgoztam, meg Isaszegen építettem templomon Ha így nevezetes, úgy szólva a Szieszta-szanatóriumot is építettem én Pesten, a Kékgolyó utca ötbe'. Szóval, én így voltam a régi világban. Nekem három gyerekem van. unokáim vannak, de ha még hatvanéves Vagyok is azér tudok különbözetet tenni...

— Attól ne féljen elvtársam' — teszi hozzá péciásan.

Azt tanácsolták, hogy menjek el László Mihályékhoz, vagy Matus Gyu- lánéhoz, vagy akár Dudok Mihályékhoz, nekik, de még sokaknak van halottjuk, akik itt, a faluban haltak meg az ostrom alatt.

Gondolkodás, latolgatás nélkül indultam el László Mihályék felé, anélkül, hogy bővebben információt kértem volna róluk.

A falun véges-végig, házról-házra háborús forradások, az ostromállapot tíz év múlva is árulkodó képe, fog- hijjas utcák, csupa renovált ház. sok újjáépített (valarni ötven), sok még úgy áll, mint akk’br, ahogy telefröcskölte az akna.

László Mihályékhoz érve semmi se különös, csak a ház homlokrészén

val, mert a fiai után szomorkodó anyát naponta könnyekre fakasztja a tízéves bánat.

D izony, nekem azóta könny a

*-* levesem, hacsak rá gondolok. Mintha ippen most vona ... Négy család, volt itt a házunkban, a két fiam. a Mihály meg Jancsi, amelyik életben maradt, itt ültek az ágy helyén, egyszer csak nagy füst, se látunk, se haílunk, osztán beszakad az ajtó, ez a szobaajtó. Mihály szemben ült az ajtóval, szilánkot kapott a hasába, meg légnyomást. A gégéje egyszerre olyan nagy lett mint á két tenyerem oszt csak jajgatott, jajgatott. Én is kaptam szilánkot meg Jancsi is a lábába, arcába, majd kiütötte a szemit. Szaladunk aztán Mihállyal ide a szomszédba, Martinkovicsékhoz, le a pincéjükbe, mert ott volt orosz orvos . levisszük . , . dehát már nfem lehetett segíteni, mert akkorra elvérzett. Ott halt meg bizony, február 19-én reggel kilenckor. Aznap jöttek vissza a németek, ők lőttek be a házunkba.

A beszélgetés közben egy kis legény, négyéves forma. — az unoka — állít be apjával, a három fiú közül az életben maradottal, Jánossal. Most már közösen mondták el a szomorú emlékeket.

Hat hétig állt a front a faluban. Karácsonykor jöttek be a szovjet csapatok. Január hatig tűz alatt állt a falu, hatodika után átszorították s németeket a Garamon túlra. Február tizenkilencedikén, a gyászos napon visszajöttek a németek és csak húsvét nagyhetében verték ki végleg őket. De hat hét minden nevezhető értéket elpusztított.

— Csak egy ló maradt a faluban, meg egy szamár, meg vagy két tehén. Kilakoltattak a szomszéd faluba, Muzslára. Én a nagy hóban csak úgy jutottam el, hogy belekapaszkodtam egy kocsi saroglyájába, osztán, mikor Muzslára kerültünk, már semmit nem láttam. Csak azt nem tudom, hogy értem el odáig.

— Rettenetes volt, — könnyesedik el Erzsi néni arca — hétfői napon halt meg a fiam. csak csütörtököh tudtuk eltemetni. Szegénnyel minden száz méterbe be kellett szaladni valamelyik házba, amikor temetni vittük, annyira lőttek.

— Nem is jó rágondolni és mégis csak rágondol az ember mindig.

— Bizony, olyan volt ez a falu, mint' a hangyazsombik. úgy összevissza volt ásva, mindenütt futó árok, még a házfalakba is befurkáltak.

Amiket elmondtak, ki tudja hányszor beszélték már egymás között, sóhajtozva, de sose megbocsájtón. mert nem lehet azt felejteni, hogy fiút, apát, anyát, vagy lánytestvért pusztított el a háború. Hiszen az ő életükbe is belegázolt és csak az örökös emberi bizakodás segítette begyógyítani a sebet. László Mihály vasutas volt/ előfütő, a két fia Mihály, meg Ernő is a vasútnál dolgozott. Negyvenháromban építették fél a házukat, egy évre rá rombadőlt és rombadőlt a lélek békéje is, meghalt a nagyfiú.

— Olyan jó volt, annyira szerette mindenki, az nem ivott, az mindenáron azon volt, hogy építsünk házat. Minden keresetét Ideadta, mert mind a hárman dolgoztak az apjukkal. S most odavan, odalett... — sírt fel a soha megnembékíthető anyai szív.

Most ott élnek a kitatarozott házban, hárman, mert János az após háj zában él. Nyugdíjas család, háború- sújtott emberek, akikből ezrek vannak mindenfelé az országban, de

— osztán nem lesz olyan füjött a takarmány. Mert igy hiába adunk akár negyven kilót is, nincs kedve az állatnak hozzá.

Szóval ilyenek a mindennapos gazdálkodási gondok a gazdaság szempontjából és ilyenek kesergésre okot

A leégett, rombadőlt raktár is felépült.

látni, hogy új építés. Bent a házban, a falusi konyhában kínos tisztaság, a rpegbékélt élet rendje.

A konyhában az ötvenkilencéves László Mihályné. Erzsi néni, meg el- adóleánya fogadott. Nem is kellett nagyon előhozakodni a jövetel céljaakiknek a hite, életereje erősebb minden fegyvernél.

Azzal búcsúztak tőlem:

— Hát legyen háború, de csak olyan, amiben azok pusztulnak el, akik elkezdik. Mert mi már így akarunk élni, ilyen békében. Mikus Sándor

KULTURKRÓNIKA

„A népek közötti béke megszilárdításáról” elnevezésű Nemzetközi Sztá- lin-díjakat a következőknek ítélték oda:

Denis Nowell Pritt, jogász, Alain Le Léap, a CGT főtitkára, Takin Kodo Hmaing, író (Burma), Bertold Brecht, költő (Németország), Felix Iversen (Finnország), André Bonnard (lausen- nei egyetemi tanár, Svájc), {Baldomero Sanin Cano, (Kolumbia), Prijono professzor, a dzsakartai állami egyetem irodalmi karának dékánja, Nicolas Guillen költő.

1848 december 21-én jelent meg Czuczor Gergely szenvedélyeshangú, lelkesítő, a fegyveres ellenállásra buzdító verse, Riadó címmel. A szabadságharc elnyomása után a költőt súlyos várfogságra ítélték.

Karácsonkor került a közönség élé a „Simon Menyhért születése“ című új magyar film. A főszerepeket Mészáros Ági és Szirtes Ádám játszák.

Filmre dolgozták a „Liliomfi”-t, Szigligeti Eede bűbájos darabját. A főszereplők Dayka Margit, Ruttkay Éva, Peti Sándor.

A. Kállai Kettőst, a Magyar Állami Népi Együttes előadásában filmre veszik a közeli napokban.

A szovjetírók második kongresszusán Borisz Polevoj beszámolót tartott az ifjúsági és gyermekirodalomról.

1955. január 28-án lesz Csokonai Vitéz Mihály, a XVIII. század legkiválóbb magyar lírai költője .halálának 150. évfordulója. Magyarországon nagyszabású ünnepségsorozatot készítenek elő.

A Tudományos Akadémia nyelvművelő bizottsága elhatározta, hogy olyan kis film készítésére tesz javaslatot, amellyel a helyes és szép magyar beszéd oktatását segítik elő.

A közelmúltban jelent meg Örkérr István: Hóviharban című elbeszélése; gyűjteménye. Örkény a fiatalabb pró' zaíró g’neráció egyik legtehetségesebl tagja.

A Magyar Autonóm Tartományban (Erdély) a felszabadulás óta óriási Mértékben fejlődött az iskolahálózat. Marosvásárhelynek magyar tannyelyú egyeteme van. Sok középfokú szakiskola és 800 magyar tannyelvű különböző fokú tanintézet biztosítja a gyermekek anyanyelvükön való tanítását.

A Szlovák Tudományos Akadémi az 1954. évben elért eredményekéi 57 kollektívát kitüntetésben részesi tett.

A brünni Állami Színház világhemu- tatója nagy feltűnést keltett. Nagy siker mellett bemutatták Nazim Hik- met: „Az első ünnepi nap című színművét, amely egy gazdag/török család életképén keresztül kérlelhetetlenül ítéletet mond a kapitalizmus felett.

A gondosan megrendezett előadásnak nagy sikere volt.

Szárnyas kígyó csontvázára bukkant két favágó, Borgosesia (Piemont) közelében. A szárnyak világosan láthatók. A lelet azért is keltett nagy feltűnést. mert a szárnyas kígyó egy régi piemonti legenda főhőse.

A Magyar Tudományos Akadémia 20-kötetes 1000-oldaIas lexkont ad ki. Az első kötet 1960-ban jelenik meg.

\