Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)
1954-12-30 / 103. szám
ÚJ IFJÚSÁG A CslSz SZLOVÁKIAI KOZPOJNT1 BIZOTTSÁGAINAK LAPJA Bratislava, 18S4. december 30. Ara 30 fölér III. évfolyam, 103. szám. féoldog LAj évet kivárniuk kedves olvasóiukuak ! Békét lehel a föld Vidám, boldog újesztendőt! Az idei fagy félénken közeledik hozzánk. A nap nein akar lemondani jogairól. A fák gyenge ágait nem takarja zúzmara. A föld békét, meleget lehel. Az emberek nem akarnak lemondani a békéről. Az emberek harcolnak a monopolisták megva- \ dúlt csoportjai és a diplomaták ellen, akik a felszabadult, békeszerető népeket vérbe akarják fullasztani. El akarják sötétíteni a napot, Adenauer pórázán vezetett Hitler-növendékek fiatal francia és ukrán nőket akarnak kínozni, ártatlan gyermekek koponyáját akarják szétverni, meg akarják alázni cseheket és a szlovákokat, fel akarják égetni Rembrandt képeit és a moszkvai egyetemet. Az emberek békét akarnak. Nem akarják a fasizmust, nem akarnak szenvedni, nem akarnak könnyeket látni és a közös akarat még közelebbre hozza egymáshoz az embereket. Határőreink jól hallják az amerikai vezényszó mellett végzett hadgyakorlatok kihívó indulóit. Feszülten Franciaország felé nézünk. Tudjuk, hogy még a hamis szerződések se jelentik a francia nép árulását és hogy a dicső kommunardok utódai velünk vannak. Velünk vannak és a megvásárolt bankárjaik' és gyárosaik bandái ellen küzdenek. Az egyik ország proletárja nem emeli fel puskacsövét a másik nemzetbeli proletártestvére ellen. Ez a mai emberiség legnagyobb szerencséje és ha a megszálló hadseregek vezetői mégis kedvet kapnak az idegen területekre, a mi mezőinkre és utcáinkra — akkor majd megtudják, hogy ilyen erővel nem lehet játszani. Az utóbbi napokban utcáink nyüzsögtek a karácsonyi forgalomtól. A szépen díszített gazdag kirakatok előtt emberek családjuk számára ajándékokat szorongattak kezükben — a játékboltok előtt — bámészkodó gyerekek álldogáltak — ez a kép tárult elénk. Béke és megelégedettség honol az otthonokban, a melegen fűtött szobákban. A mártoni Tátra-üzemek sok szánkót küldtek szét a gyerkőcöknek, a trencséni Merina üzem sok szép színes anyaggal lepte meg asszonyainkat és leányainkat — a nyomdáinkban sokezer könyvet nyomtak, úgy a fiatalok, mint jaz öregek számára. Minden, amihez csak hozzányúlunk, min den, ami emberi agy és kéz munkája, minden a békéről beszél. Családi körben felnyitunk egy kókuszdiót, melyet messzi délvidékről küldtek hozzánk. A bolgár szövetkezetesek szagos, szép almát küldtek, a Német Demokratikus Köztársaságból küldött textiláru és élelmiszerek is bizonyítják, hogy a béke és a jólét — egyet jelent. Milyen idők is lesznek majd azok, amikor kiszélesednek baráti kapcsolataink és úgy mint ma a Szovjetunióból és Kínából hozzánk özönlenek a rizzsel, gyümölccsel, teával, gabonával megrakott vonatok! Eljön az ideje annak, hogy a gazdag, adakozó Télapó eljön az éhező Indiába is, Párizs nyomorúságos elővárosaiba és a világ minden sarkába. Mert elbuknak a gyilkosok és a nép haragjának lángjában pozdorjává égnek az új háborúra irányuló átkozott szerződések. És a nép nem áll meg. A világ fiataljainak menetét nem lehet feltartóztatni. Nyu- gat-Németország fiataljai nem akarnak belépni a zsoldos wehrmachtba. A fiatal franciák, olaszok, angolok millió és millió aláírással ellátott határozatokat küldenek kormányaiknak, melyekben követelik, hogy tegyenek le azokról az előkészületekről, melyek új szerencsétlenségbe sodorják a világot. Hazánk mai fiatal nemzedéke már nincs ráutalva arra, hogy szomorú dallamok kíséretében könyörögjön egy darab kalácsért, ez a fiatal nemzedék ma boldog jólétet teremt hazájában. A pionírpalotákban, kultúrotthonokban, a szaktanulóotthonok klubhelyiségeiben vidáman ragyognak a csillagok a fenyőfákon. Anyáink bátran, mélyen belevágnak az illatos, édes, foszlós kalácsba és a legértékesebb ajándékokat adják gyermekeiknek — az anyák ajándékait. Az idén félve köszönt be hozzánk a fagy. De csakhamar friss meleg fedi majd a réteket és erdőket. A téli táj még jobban elcsendesedik. Ezt a szép, tiszta földet nem: piszkítja be egyetlenegy megbőszült, nyugati fasiszta csizmája se. Csak néhány napig most nem füstöltek gyárüzemeink kéményei. Csak rövid időre nyugovóra tértek a mezők. A munkások nem hagyták ott a gépeket, nem tették félre kalapácsaikat katonák nem engedik puskájukat. Nem tesszük le fegyverünket! Eljön az emberiség tavasza Mi megvédjük a tavasz jövetelét és megvédelmezzük azok ellen, akik meg akarják változtatni az élet alaptörvényeit. Nem változtatják meg. hiába próbálkoznak vele. A tavasz jön feltartóztathatatlanul, a béke legyőzhetetlen KÖSZÖNTÖn Köszöntőm a Napot s téged Földanyánk, Köszöntök minden sarjadó életet, Az emberiséget, a tudatunkban Őrzött hangokat, szókat és képeket, Mindent, ami szent és örök a népnek, Miből sistergő kráter s tűz nem lehet. Versemnek ihletet most csak az adjon, Mit természet s emberi kéz alkotott, Akik úgy egymáshoz tartoznak, mint a Csontunkhoz simuló izmok és rostok; S ha néha változik a rím, a szórend Versemben akkor is az ő tettük zeng. Köszöntsön hát dalom,, téged szép Hazam, Én lányaiddal, fiaiddal együtt Magasztalom szertezúgó folyóid, S az ifjú lobogó keblembe derűt Új évednek vérvörös hajnala hint E végtelen kék ég alatt mindenütt. Köszöntőm elvtársaim, barátaim, Köszöntlek titeket jó francia nép, A távoli földed békés lakóit, Mindent, ami szívemnek drága és szép. Mitől virágba borul a béke fája öreg földgolyónknak minden kis zugába’.
