Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-12-25 / 101-102. szám

TÉSTNtVmS* * NtWZHVtDHfM Az I. Országos Spartakiád lö feladata: Gondoskodni a szakképzett oktatókról Vajon van-e elegendő szakképzett oktatónk? Ez a kérdés eldől az I. Országos Spartakiád előkészületeinek továbbhaladásakor, amikor az előké­szítés súlypontja átmegy a tornacsar­nokokba. Most az a döntő kérdés, hogy milyen lesz a közös fellépések minősége. Ez felelősségteljes feladat az oktató testületek számára. Az oktatók kiképzésénél, amelyet a testnevelési osztályok végeztek, leg­nagyobb gondot a közös gyakorlatok betanulására fordították. Ezt a fel­adatot sikerült részben teljesíteni. Hiba mutatkozik ott, ahol az ok­tatók nem tudták a Spartakiád gya­korlatainak betanítását a rendes test- nevelési munkával összekapcsolni. So­kaknál hiányzott a képesség arra, hogy valamennyi feladatnak megfe­leljenek. amelyet egy helyesen ter­vezett és vezetett gyakorló óra meg­kívánt. A végzett munkának eddigi felülvizsgálata mutatja, hogy a Spar­takiád begyakorlása azokban az egye­sületekben sikerül, ahol jól és érde­kesen rendezik a gyakorló órákat, ahol az oktatók le tudják kötni c gyakorlók figyelmét, úgyhogy a gya­korlat azoknak örömet és'aktív pir henést nyújt a munka után. Itt mutatkozik, hogy milyen fon­tos a helyes módszer megválasztása az oktatói munkára való kijelölésnél. Ott ahol fel tudják használni a test- nevelési ■egyesületek régebbi oktatói­nak tapasztalatait és ismereteit, nin­csenek kétes kérdések a testnevelési rendszeres munka megszervezésében. Azonban eddig még nem jutottak el mindenhova ilyen tapasztalatok. Még a sok volt Sokol — és volt egyesületi oktató távoltartja magát az ügytől. Márpedig hibát követnek el minden­hol, ahol az ilyen dolgozókat nem tudjájz megnyerni■ az együttműködés­re. különösen az általános előkészítés és a Spartakiád-gyakorlatok betanu­lása terén. Csak körül, kellene nézni és meglátni mindazokat, akik vala­mikor lelkesedéssel és önfeláldozáan végezték az oktatói munkát. Ezek legnagyobb része olyan, akik barátai a népi demokratikus rendszernek és a Spartakiád gondolatának és ezek munkája bizonyára haszonnal járna a Spartakiád előkészítésénél. Hogyha ezeknek munkáját és tapasztalatait egyesítjük az új oktatók nagyszámú káderével, akkor sikerülni fog meg­teremteni az oktatói testületek új tradícióit, ami nemcsak a Spartakiád előkészítésének tengelye lesz, ha­nem testnevelésünk és sportunk jö­vőbeli tömegmunkájának is. Oktatói összejövetelek — az oktatás módszere. A testnevelés és sport tömeges fej­lődése, ahogy azt az I. Országos Spartakiád és a Spartaíciád után kő­vetkező testnevelési tevékenység fel­tételezi. csakis az oktatók jó munká­jából eredhet. Az oktatók színvona­lának állandó javítása végett oktatói összejöveteleket kell rendezni, ame­lyeken elméletileg és gyakorlatilag előkészítik az oktatókat munkájukra. Ezek az összejövetelek nyújtják a legjobb alkalmat az I. Országos Spar­takiád gyakorlatainak egységessé té­telére. Az oktatók ezeken az össze­jöveteleken megismerik az új, egy­séges vezetés technikáját, a rendgya­korlatok vezetését és szakkifejezését. Sokak számára ezek az összejövete­Bajnokcsapatunk vasárnap Jugoszlá­via fővárosában szerepelt. Ellenfele a jugoszláv bajnokság élcsapata, a Zá­grábi Dinamó volt. Bajnokcsapatunk igen jó teljesítményt nyújtott a mér­kőzésen, teljesítménye egyik leg - jobb teljesítményei közé tartozott, melyet a bajnokcsapat két éve nyúj­tott. A Zágrábi Dinamó is igen jól játszott, s ezért a mérkőzés különö­sen az első félidőben igen magas szín­vonalú volt. Az első félidőben kitűnő játékkal és a gólhelyzetek ügyes ki­használásával a prágai bajnokcsapat háromgólos előnyre tett szert. A zág­rábiak erélyesen védekeztek, de mind­ez nem sokat segített azon, hogy baj­nokcsapatunk győzelmét meggátolja A Spartak Sokolovo csapatából Zuzá- nek, Koubek, Procházka, a védelem­ből Svoboda, Krizák és az első fél­időig Crha és Pesek nyújtott átlagon- felüli teljesítményt. A honi csapat meglepődött bajnok- csapatunk gyors és erőteljes játéká­tól. Mire felocsúdott, a prágai csa­pat már vezetésre tett szert. A jugo­szláv csapatból Horváth középfedezet tüntette ki magát, aki nagy akadályt jelentett csatáraink számára. A mérkőzést szép ünnepély előzte meg és játékosainkat virágcsokrokkal ajándékozták meg, akik ezzel a kö­zönségnek kedveskedtek.. lek lesznek az egyedüli alkalmak arra, hogy nagyobb egységekben vé­gezhessék a rendgyakorlatokat. Az oktatói összejöveteleken a résztvevők meggyőződhetnek arról is. hogyan áll a betanulás a járás többi egyesü­leteiben ‘és ezeken az összejövetele­ken találják a legjobb környezetet a betanításban nyert kapcsolatok köl­csönös kicserélésére. Ezért, kell. hogy az oktatói összejövetelekre vala­mennyi .egyesület elküldje a maga oktatóját és hogy sehol se becsüljék le ezeknek az összejöveteleknek a fontosságát. Minden oktató csakis nyerhet, az oktatói összejöveteleken való részvétellel. Még a legjobb ok­tató sem állhatja meg a helyét rend­szeres előkészület, tervszerű munka és az új testnevelési módszerek is­merete nélkül. Bajnokcsapatunk már a harmadik percben megszerezte a vezetést. Kri­zák labdája jő helyzetben találja Svobodát, aki húsz méteres bombalö­véssel megszerzi a vezetést. Továbbra is a Spartak támad, de a második gólját, csak a 33. percben tudja el­érni. Az akciót ismét Krizák indítja el, aki Crhának továbbít és ő 2:0-ra növeli a prágai csapat előnyét. A 37. percben Krizák éles lövését a jugo­szláv kapus csak kiöklözni tudja, a labda Jares elé kerül, aki kényelme­sen továbbítja azt a hálóba. 3:0. Há- dom perccel később Krizák kicselezi a jugoszláv védelmet, majd a ió hely­zetben lévő Crhához továbbít, ki megszerzi a negyedik gólt. 4:0. A 42. percben szépít a jugoszláv csapat. Csajkovszky II. egyéni akció után be­állítja az első félidő végeredményét. A második félidőben hullámzóvá» vá­lik a játék. A Spartak tartani tudja az eredményt és a jugoszlávok mind­össze egy gólt lőnek. A második fél­időben is több gólhelyzete volt a Spartak Sokolovónak, de ebben a já­tékidőben a jugoszláv védelem igen feljavult és a támadásokat ügyes tak­tikával vissza tudta verni. Labdarúgóink szerdán, december 22- én a jugoszláv Liga második helyén álló csapatával, a Hajdúk Split-tel mérik össze erejüket. Gyönyörű sikert arattak labdarugóink Zágrábban Spartak Prága Sokolovo—Zágrábi Di namó 4:2 (4:1). Veszélyes helyzet a svéd kapu előtt. Csehszlovákia—Svédország 2:2 (1:1,0:0,1:1) Mint minden alkalommal, amikor a svéd jégkorongozókkal mérkőzik válo­gatottunk, a prágai téli stadion most is az utolsó helyig megtelt. Ez a ta­lálkozó a Csehszlovákia—Svédország jégkorong mérkőzések történetében a 71-ik volt. A mérkőzést végignézte köztársaságunk elnöke, Antonín Zá- potocky elvtárs és a kormány több tagja is. A közönség nagy lelkesedéssel fo­gadja a két csapatot. A mérkőzésre az alábbi összeállításban állt ki a két válogatott: Csehszlovákia: Jirí Hanzl — Gut Novy — Václav Bubník, Lidral — VI. Bubník, Danda, Vidlák — Bacílek, Zá- brodsky, Ján Hanzl — Pantucek, Barton, Hajsman. Svédország: Yngve Johansson (Djur- garden) — Thuiman, Södertälje Björn, (Djugarden) — Lars Pettersson (Grums). Ronald Petersson (Sureham- mer) — Blomquist, Carlsson, Erik Jo­hansson, (mind Södertälje), Rolf Pet­tersson (Hammarby), Sven Tumba Jo­hansson, Elkström (mindketten Dju­garden) — Larsson, Gösta Johansson, Sjöstam (mind Djugarden). Meglepetéssel kezdődik a mérkő­zés. A svédek hatalmas ostrom alá veszik a kapunkat. Rögtön a kezdés után egy támadássorozat végén Erik i Johansson megszerzi a vezetést. Jo- ! hansson elég messziről vállalkozott ; lövésre, s a figyelmetlen Hanzl a ko- rongot a hálóba ejtette. A svédek fö­lénye a 8-ik percig tartott, amikor Novy két percre a „szégyenpadra” ment. Ennek ellenére a csehszlovák válogatott feljön és támad. A svédek védekeznek s csak ellenszórványos tá­madásokat vezetnek. Válogatottaink sokat kombinálnak és csak ritkán vál­lalkoznak lövésre. A 16. percben Bar- tonnak mutatványos lövéssel sikerül egyenlítenie. Ezután szívós küzdelem alakul ki a győzelemért. A második harmad gól nélkül ér végett. Ebben a harmadban jégkorongozóink ugyan fölényben vol­tak, de a három sőt néha a két csa­tárral végrehajtott támadások nem hoztak semmi sikert. A második har- had 11. percében Barton ugyan ismét gólt szerez, de a bíró helyesen ítél, és nem adja meg a gólt. Barton u- gyanis korcsolyával vágta a kapuba a korongot. Az utolsó harmadban még- jobban fokozódik a küzdelem. A har­madik percben Sedlák megszerzi a ve­zetést, de nem sokkal később Blom­quist egyenlít. . , „ A mérkőzésen a legjobb teljesít­ményt a játékvezető nyújtotta. A csehszlovák válogatottnak győznie kel­lett volna, két harmadban határozott, fölényben játszott, de a csatárok rit­kán vállalkoztak lövésre. A svédek n- kább a védekezésben jeleskedtek, de gyakran okoztak meleg helyzetet hir­telen elentámadásaikkal a kapunk e- lőtt. A futtball-labda végiggurult a föld ** kerekségen. Valóban győzedel­mes utat tett meg. Fehérek, sárgák, rézbőrüek és feketék egyaránt szíve­sen futballoznak. Hol keressük a fut- balljáték kezdetét? Az angolok átta­nulmányozták történelmüket és meg­állapították, hogy a dán megszállás idején valamikor a XI. században bukkanunk rá az első futballistákra. Ugyanis az történt, hogy az egyik csatatéren, amikor minden kétséget kizáróan dán eredetű koponyákra ta­láltak, olyan méreg fogta el az ango­lokat, hogy tiszta gyűlöletből rúgni kezdtek a koponyákba. Igen ám, de sokáig mégsem volt kellemes — fő­leg mezítláb a koponyákba rúgni és a fiatalabbak arra a gondolatra jöttek, hogy egy tehénhólyagba levegőt fúj­tak, zsinórral megkötötték és így az­tán megszületett az a játék, melyet „dán fejek rúgásának neveztek” A játék izgalomba hozta az angol fiatalodat és rövid időn belül az egész országban játszani kezdték. Akkori­ban természetesen még nem léteztek játékszabályok. Két szomszédos város, vagy falu megbeszélte, hogy egy bi­zonyos helyen, pontos időben és órá­ban összejön, a hólyagot a térség kö­zepére helyezték el és akkor jelképe­sen rúgni kezdték a gyűlölt dán fejet. Ezeknél a mérkőzéseknél minden oldalról száz és száz játékos veft részt. Az a csapat győzött, amelynek sikerült a hólyagot az ellenfél falu­jának közepéig kirúgni. Mindez természetesen nem ment teljesen zajtalanul véghez, erről meg­emlékeznek a krónikák is. A lakosság körében a mérkőzések mindig félel­met keltettek: rendszerint pánik ke­letkezett a kereskedők gyorsan le­csukták üzleteiket, az emberek az utcákról betódultak a házakba és megbújtak, míg a „mérkőzés" el nem vonult. Idővel az ártatlannak látszó játékok annyira elfajultak, hogy komoly ösz­szetűzésekre került sor és igen nagy károkat okoztak, gyakran halá­los kimenetelű sérülések is keletkez­tek, úgyhogy a biztonsági szervek kénytelenek voltak erélyesen , közbe­lépni. A „dán fejek rugóit” elűzték a fő­terekről és utcákról és olyan térsé­gekre szorították őket, ahol nem za­varták a falu, vagy a járáska békés lakosságának az életét. így keletkez­tek a mai futballpályák, A hatóságok zászlókkal kijelölték a játszóterek TADEUS MALISEVSKI: A futball története I határait, kitűzték az ellenséges oldalt és aki a határt túllépte az győzelmi pontot kapott. Nemsokára aztán ka­pukat állítottak fel és ezek tulajdon- ; képpen városi kapukat jelképeztek. A határvonalak és kapuk megjelölése sok viszályra adott okot, ilyen okok­ból sok játékcsapat szét is esett, így alakultak aztán a rugby csapatok, akik elismerték a határokat és ezen­kívül futballcsapatok alakultak, akik­nek főcéljuk a kapu lett. Lassanként tehát már a futballjáték következő korszakába mentünk át. A játékteret már elhatárolták, de a játékosok szá­ma még most sem volt megszabva, csak az volt fontos, hogy minden ol­dalon egyforma számú játékost állít­sanak fel. A játékosok száma 19—50 között mozgott. A játék hamar köz­ismert lett, de még nem volt hivata­los neve. Sokszor még mindig a „dán fejek“ rúgásáról beszéltek, de sok helyütt már „hólyagrúgásnak“ is ne­vezték a játékot. ( '■'sak a XII. században állapodtak ■* meg a „football” névben. A já­ték olyan kedvelt lett, hogy például II. Henrik király kénytelen volt olyan rendeleteket kiadni, amelyek tiltják a kakasviadalokat, a footballt és azokat a „buta játékokat”, melyek elvonják a fiatalságot a céllövészettől és „ve­szélybe döntik a hazát, mert megtör­ténhet, hogy a királyságnak nern lesznek íjászai. A szigorú rendeletek és büntetések nem szabadították meg Angliát a futballjátékosoktől. VII Henrik és Erzsébet királynő felújítót • ták a tilalmakat. De mindhiába, mert csak a XVIIi. század folyamán a pu­ritán befolyások hűtötték le egy idő­re a futballjátékosok lelkesedését. Az angol iskolák érdeme, hogy rendszer­be szorították a futballjáték és a rugby-játék szabályait. (A rügbynél kezeke! is szabad használni). így tehát az angolokat tartjuk a futball megalapítóinak, habár Francia- országnak és Olaszországnak is meg­vannak a maga érdemei a futballjáték körül. Ha nem is tartjuk hitelesnek, a római légiókról szóló legendákat, melyek szerint ezek hozták volna a labdát a brit szigetekre, tény az, hogy az Appennini félszigeten is köz­kedveltségnek örvendett a labdarúgás és már alig emlékeztek vissza a „dán fejek" rúgására. Akkoriban már pon­tos előírásokkal rendelkeztek, ezek szerint 27# játékosra volt szükség, úgy az egyik, mint a másik oldalon is. A pontokat úgy érték el, hogy a labdát lábbal vagy ököllel a kapuba dobták. Franciaországban már a kö­zépkorban játszottak valami hasonlót. Ott is két tábor harcolt egymás ellen, addig rúgták egymást, míg ki nem rúgták egymást területükről. A harc rendszerint olyan kemény volt, hogy a játszótéren félholtan maradtak a játékosok. Az, aki utol­jára tudta megkaparintani a labdát és egész a szomszéd község határáig terelte, az jutalomban részesült M ilyen volt a futball sorsa az újkorban? Az 1710-es évekből megbízható adatok állnak már rendel­kezésünkre. Ismerünk egy mérkőzés­ről szóló ismertetést, amely két an­gol iskola között játszódott le. 1855- ben alapították meg Angliában az első futballklubot és 1863-ban már annyi klub működött, hogy megalakult az angol futballszövetség is. Nemrég ünnepelte fennállásának 90-ik évfor­dulóját. A mostani előírásokat a cambbridgei egyetem diákjai állítot­ták össze. Azóta már néhányszor megváltoztatták az előírásokat, a lé­nyeg azonban mindig az volt. hogy a ’labdát csakis lábrúgással szabad az idegen kapuba juttatni. Az angolok a futballjátékot a gyar­matokon is népszerűsítették. A ma­gyar játékosok mutatták meg a leg­jobban az angoloknak, hogy a tanít­ványok sokszor túltesznek a meste­rükön. És most az angolok igyekez­nek elsajátítani a „növendékek” tech­nikáját. H. P. OJ IFJÚSÁG — a CsISz Szlovákiai Központi Bizottságának laoia Megjelenik hetenként kétszer Kiadja a Smena, a CslSz Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala. Bratislava. Praáská 9. — Szerkeszti a szerkesztő-bizottság Főszerkesztő kzf,ke József — Szerkesztőség és kiadóhivatal, Bratislava. Prazská 9. — Telpfon 227-17 — 237-01 — Nvotnia Merkantil n. v. nvnmdája. — Előfizetés egv évre 30 Kés. félévre 15 Kés H riapbéivep engedélyezve Bratislava 2. Kei öl”ti Postahivatal. Feladó és irányító posta hu ••««! Bratislava 2. — Terjeszti a Postaszolgálat — Rendeléseket mindé a nostahivatal és minden kézbesíti! átvesz. D-55135

Next

/
Oldalképek
Tartalom