Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-12-25 / 101-102. szám

1954. december 23. 01 IFJÚSÁG 8326 méter ejtőernyő nélkül A esti égen kigyúltak a csillagok. *■* A többmotoros repülőgép nagy sebességgel vált el a földtől. A fel­szállást sávot jelző lámpások fénye messze mögötte maradt. A gépben a kárpitozott karosszék­be süppedve kutyaprém ruhába öl­tözött fiatal nő ül. A ruha hátára és mellére ejtőernyőt szereltek. Va- lentyina Szeliversztova ez. a novo- szibirszki repülöklub versenyzője, a Szovjetunió egyik legkiválóbb ejtö- ernyősnője. Tízezer méter magasból akar most ejtőernyős ugrást végre­hajtani. A repülőtér fényei mind távolabb és távolabb hunyorognak. Most már csak apró fénycsokornak látszanak a végtelen sötétben. A repülőgép to­vább emelkedik. Ezt arról is látni, hogy a hőmérő már harminc fok hideget mutat, pedig odalent, húsz fok meleg van. Szeliversztova felve­szi az oxigénálarcot. A motorok mind hangosabban és erősebben dübörögnek. A gép lassan, de kitartóan emelkedik. A magasság- mérő mutatói szerint a gép már elér­te a tízezer métert. A kinti hőmér­séklet ötven fokra süllyedt. Itt az ugrás ideje! Valentyina felgyújtja az ejtőer­nyőre szerelt elemlámpákat. A re­pülőgépen tartózkodó versenybíró jelt ad: „Ugrásra felkészülni!’’ Hosszúnak tűnnek az ugrás előtti utolsó pilla­natok. ■, . Kinyitják a lyukat a gép alján. Vezényszó: „Ugrani!” Mielőtt azon­ban kiugrana a gépből, Valentyina beidegzett mozdulattal megnyomja a balkeze hátára erősített versenyára gombját. Egy pillantás lefelé. A gép alatt tízkilométeres mélység. Az égen és a földön is csillagok fénylenek, csak a fentiek kékek, a lentiek sár- Qák. Jeges áradat őrjöngő vihara kapja el Valentyinát, pörgeti, forgatja, mint a vihét. Ez a vihar a légcsavarok ál­tal felkavart, légörvény. Néhány má­sodperc telik el. A zuhanás egyenle­tesebbé válik. Az ejtőernyősnő kar­jait kinyújtva és lábaival egyensú­lyozva megszüntette teste forgását. Nem messze maga fölött zöld, és vö­rös fényt lát: ez a repülőgép, fölötte pedig a csillagok pislákolnak. Ez azt. mutatja, hogy Valentyina arccal felfelé, vagyis helytelenül esik. Ha még néhány másodpercig így marad, a szembeáramló levegő élőbb lassan, aztán mind sebesebben forgatni, pör­getni kezdi az ejtőernyőst. Akkor pedig elveszti tájékozódását, az az érzése támad, hogy valami szörnyű kínzószerszámmal kezénél és lábánál fogva szét akarják tépni. Valentyina jobbkezét kiveti oldal­ra, balkeze továbbra is testéhez szo­rul. A ruganyos levegő, amely né­hány pillanattal azelőtt még könyör­telenül pörgette az ejtőernyőst, most engedelmesen arccal lefelé fordítja Most mintha teljesen átlátszó óceán mélyén pislognának, tisztán látni a repülőtér távoli fényeit. Az ejtőer­nyősnő apró ingadozásokkal, de egyenletesen. 200 kilométeres órán­kénti sebességgel zuhan a föld felé. £ tefelé az ég magasabb réte- ^ geiben pihés felhők látszottak. A földről áttetszőknek hatottak, még a csillagokat sem fedték el. Most azonban, hogy Valentyina útjába ke­rültek ködként takarják el előle a földet. Az ejtőerntfősnö repülőgép sebességével fúrja be magát a fel- hőtakaróba. A védőszemüvegén úgy kopognak az apró, fagyott hókristá­lyok. mint a nyári jégeső. Az ejtö- ernyősnő arcát és kezét kifogástalan védőréteg fedi. Látszólag mindenről sikerült előre gondoskodni. A ruha legapróbb résein át azonban finom jégnyilak módján hatol be testéig a jeges levegő. Valentyina minden tudását, minden tapasztalatát arra használja fel, hogy megtartsa egyensúlyi helyzetét esés közben. Ez pedig felhős éjszakai égen nem könnyű dolog. Ahhoz, hogy világcsúcsot állítson fel. nemcsak végre kell hajtania a késleltetett ugrást, hanem szépen, tisztán is kell elvégeznie. Az ejtőer­nyősnő ruházatához légsúlyméröke} erősítettek, ezek önműködően jegyzik fel a távolságot s repülőgéptől, a szabadesés közben megtett távot és a szabadesés jellemzőit, tisztaságát. Ha Valentyina esés közben szabály­talanul, vagyis forogva jut közelebb a földhöz, a barogramm tisztán ki­mutatja. Folytatódik a zuhanás a felhőben. Valentyina a másodpercmutatóra pil­lant. Ejnye, mintha állva maradt volna a 30-as számon. Szeliversztova kissé összehunvorítva szemét, jobban megnézi. Nem, mégis mozog a mutató •Minden rendben van. Milyen nehe­zen múlnak a másodpercek a felhő­ben! Már szeretne minél hamarabb --------- ★ ★ * -------­kikerülni ebből a ködből és meg­látni a lóidét. Egyszerre csak mintha takarót ran- l ittak v- Ina le a fejéről. Valentyina megpillantja a földi villany lényeket Valahogy az az érzése, mintha állan­dóan mozognának, a láthatár möge siklanának ezek a fények. Sok fény­pont látszik. Tájékozódni kell, hogy megtalálja a célt. No lám, itt vannak a repülőtér tényei. A késleltetett ug­rásnál nincs szükség pontos földelté­résre. de azért jó lenne, ha az 0 kedvéért gyújtott fényjelekhez minél közelebb érne földet. Már várják sporttársai. Tjjabb tenyérmozdulat és a test vízszintes fordulatot tesz. A fények most pontosan Szeliversztova előtt látszanak. Valentyina azonban továbbra is függőlegesen esik és messze oldalt érne földet. De szabad­esés közben vitorlázni is lehet. Szeli­versztova széttárja és könyökben be­hajlítja karjait. Alig fejezi be ezt a mozdulatot, feje már engedelmesen alább kerül, teste ferdén helyezkedik el a Levegőben. Most úgy csúszik le­felé a ruganyos levegőrétegen, mint valami havas lejtőn. A levegő fokozatosan melegszik. Mind közelebb és közelebb a~ föld. Milyen remek dolog, hogy a levegő urának érezheti magát! Csak a te­nyerét kell megfordítania és teste ugyanolyan csavart csinál, mint a re­pülőgép. Ha pedig behajlítja lábait és kinyújtja karjait, bukfencet végez a levegőben. Ezt az esést. joggal ne­vezik repülésnek. Most már tisztán látja a ielzőtüze- ket. Az idő is végére jár: a másod­percmutató már az utolsó, a harma­dik kört kezdte meg. 135 másodpercig tartott a szabadesés! Ideje kinyitni az ejtőernyőt. Egy rántás a gyűrűn és feje fölött har­sány csattogással kinyílik a selyem­kupola. Már itt is a föld. Szeliversztova még ki sem szabadítja magát az ejtő­ernyőből. máris tucatnyi kéz nyúl feléje, ölelgetik, gratulálnak neki. A bírák óvatosan veszik le a lepecsé­telt barográfokat. Valentyina Szeli­versztova repülésének néma tanúit a Nemzetközi Repülő Szövetséghez kül­dik be a világcsúcs bizonyítékaiként, P SZTORCSIENKO, a sport érdemes mestere V MIÉRT MINDIG MI?“ Válasz a deáki fiataloknak Szerkesztőségünkhöz meleg­hangú levelek érkeznek a „Miért mindig mi?“ című cikkhez, a- melyet Kolozsi Rozália, a deáki állami gazdaság CsISz üzemi szervezetének tagja írt. A szer­kesztőség felkéri a fiatal kul- túrmunkásainkat, tanítókat és a gépállomásokon dolgozó fiata­lokat, hogy szóljanak a vitához, írják meg, hogyan képzelik el, miképpen lendíthetik fel a deáki állami gazdaságban dolgozó fia­talok az üzemi CsISz-szerveze- tet és annak kultúrmunkáját. Kedves deáki fiatalok! Szervezetetek egyik fiatal tagja, Kolozsi Rozália rámutatott a nálatok előforduló hiányosságokra. Meglepőd­tem, amikor az Oj Ifjúságban ezt a levelet olvastam, nem is gondoltam volna, hogy olyan fiatalok is vannak, akik azt mondják, hogy „miért min­dig ők tanuljanak be kultúrműsort?“ Szerintem teljesen helytelen,, ami­kor azt mondjátok, hogy azért nem tanultok be színműveket, mert más­hol sem készülnek kultúrműsorra a CslSz-tagok. Az Oj Ifjúság természe­tesen nem számolhat be minden kul- túrfellépésről és'ezért nem is “tudhat­játok, hogy a többi alapszervezet mi­lyen kultúrmunkát végez. Nyugodja­tok meg, minden jól működő alap- szervezet széleskörű kulturmunkát fejt ki és áldozatos munkával járul hozzá a nép neveléséhez. Továbbá azt a kérdést is felvetitek, hogy a többi tömegszervezet miért nem végezhet kultúrmunkát, miért mindig csak ti? Erre azt válaszolom, azért, mert a falvakon ez főleg a CslSz-tagok kötelessége. A falvakon a fiatalok legyenek a tudomány és kul­túra képviselői és hordozói. Idősebb emberek már. nem szívesen lépnek a színpadra és mi történne, ha ti is visszavonulnátok? Egész biztos, hogy nem volna jő véleményünk rólatok. Tegyétek vidámmá az életet, hiszen azért vagytok fiatalok. A hosszú téli estéken alkalmatok van szórakoztató színdarabok betanulására és vidám estek rendezésére. Kérjetek ehhez a munkához segítséget a CsISz járási bizottságától és a Csemadok járási szerveitől. Ajánlom, hogy elsősorban is vidám szórakoztató színdarabokat tanuljatok be, mert a közönség ezt jobban kedveli. Szoros kapcsolatot tartsatok fenn a helyi nemzeti bizott­sággal és az üzemi pártszervezettel. Egész biztos, hogy segítenek benne­teket és nem utasítják el a kérelme­teket. Nagy segítségetekre lenne az is, ha olvasókörök keretén belül megvitat­nátok egy-egy jó könyv tartalmát. Jó lenne, ha készülnétek a Fucsík-jel- vény megszerzésére is. Rendezzetek vitát az egyes filmekről és ne csak a szórakoztató oldaláról értékeljétek a filmet, hanem tartalma szerint is. Ez mind a kultúrmunkához tartozik. Ha az üzemi szervezetetek egyes tagjai nem akarnak tudományos elő­adást rendezni, ajánlom, kérjétek meg az üzemi pártszervezetet legyen segítségtekre és tegye lehetővé a tu­A NÉP AKARTA dományos előadások megtartását és meglássátok örömmel jártok majd ] ezekre az előadásokra is. Később azu­tán magatok rendeztek tudományos | ismeretterjesztő előadásokat, mert 1 megtanuljátok az idősebbektől, hogy hogyan kell ilyesmit megszervezni. Természetesen fontos az is, hogy kedvvel végezzétek a munkát és ne rpondjátok, hogy miért mindig ti dol­goztok, hanem annak örüljetek hogy éppen ti dolgoztok a legtöbbet Ha jól dolgoztok, akkor a szervezeten kívülálló fiatalokat is megnyeritek s CsISz számára és szebb lesz a ti éle­tetek is. Hiszen a nóta is azt mond­ja, hogy dalolva könnyebb az élet, az alkotás. Iskolai szervezetünk nevében mun­kátokhoz sok sikert kívánok. sípos Béla Magyar Pedagógiai iskola Rozsnyó Válaszolunk a deáki fiataloknak Mi is állami gazdaságban dolgozunk mint a deáki fiatalok, ezért figyel­tünk fel arra a levélre, melyet az Oj Ifjúságban közzétettek. Mi megelége­dettek vagyunk, szeretjük a földet, a munkánkat és azt szeretnénk, ha a Bök pusztai állami gazdaság az ország legjobb illami gazdaságai közé kerül­ne. Mindent megteszünk, hogy ez így legyen. Sokat dolgoztunk, hiszen ol­vashattak rólunk az Oj Ifjúságban a deáki fiatalok is, de nálunk egy fia­tal se mondja, hogy miért csak mi dolgozunk. Nálunk az állami gazdaságban meg­alakult az összüzemi vezetőség, ami elősegíti üzemi szervezetünk munká­ját. Azonnal versenyre hívtuk ki a többi állami gazdaság üzemi szerve­zeteit. A verseny pontjai között a kultúrmunka is szerepel. Színdarabot tanulunk be nemcsak azért, hogy el­sők legyünk a versenyben, hanem azért is, hogy a bevételből kirándu­lásra is jusson Nálunk minden fiatal látogatja a téli mezőgazdasági iskolát, ezt úgy értük el, hogy ismertettük a fiatalok­kal a mezőgazdaság fellendítésére irá­nyuló párt- és kormányhatározatot. Szeretnénk, ha a deáki fiatalokról is hasonlóan írna az Oj Ifjúság. Azt ja­vasoljuk a deáki fiataloknak, hogy alakítsanak olvasóköröket, mert ezál­tal megszeretik majd a kultúrmunkát. Az olvasóköri összejöveteleket rövid kultúrműsorral is összeköthetik. Kez­detben mi is ezt tettük és ma már eredményeket tudunk elérni a kul­túrmunka terén. Elsősorban is olyan könyveket tanulmányozzanak át, ame­lyek érdeklik a fiatalságot, 'velük és életükkel foglalkozik. Az olvasókör megalakulása maga után vonja a no- litikai kör megalakulását is. Sok sikert kívánunk a deáki állami gazdaság fiataljainak és reméljük, hogy rövidesen jó hírükről olvasha­tunk az Oj Ifjúságban. MARTINCSEK RUDOLF Bökpuszta Reggel csikorgó hideg volt, de Ké- i sőbb, ha hűvösen is, de kiragyogott a nap és a fákról zúzmara hullott az | emberek nyakába egy-egy óvatlan pillanatban. A zúzmara és a hideg éreztette velünk, hogy karácsony van. Némely helyen állítottak ugyan kará­csonyfát, a szaloncukor helyett tarka sztaniolba csomagolt kenyérdarabká­kat aggattak rá. mert 1944 karácso­nya volt és a fronttól egy béka g- rásnyira voltunk — ahogy akkor be­szélték. Fekete karácsony volt, hó és fénynélkülij, Boldog embert, örvendező gyermeket akkor nem lehetett látni. Virradattól repülőgépek zúgtak a levegőben, a légvédelmi lövedékek füstpamc.csai úsztak az égen. Mindig készen kellett állni arra, hogy a pin­cébe kell futni a bombázás elől. Dél­tájban aztán meg is történt a bom­bázás. Az Istenhegyen beásott tüzé­reket bombázták meg a szovjet repü­lők. Ezek a német ágyuk lőttek a Garamon túlra. Akadályozták a szov­jet csapatok átkelését a Garamon. Délután aztán csend lett, egy szovjet repülőgépet sem lehetett látni, egy ágyuszó sem hallatszott. Karácsony volt. Sötét este lett, fagyasztó hideg. A házak ablakaiból szikrányi fény sem világított ki. Óvatos volt mindenki, a fronton nem lehet játszani, nem lehet parádézni. Ebben a sötétségben, metszőhideg szélben, irtózatos autóbúgás támadt. Autó-autó hátán iramodott felfelé nyugatnak. Végeláthatatlan hosszú sor volt, sűrűre felzárkózva, valakinek nehezen lehetett csak átjutni az út­testen miattuk. Elcsüggedt, gémbere- dett katonák ültek rajtuk, olyanok voltak mint a szobrok, mint, aki sem él, sem hal. Visszavonulás — beszél­ték az emberek, annyit már mindenki értett a haditaktikához. Megszokta már a nép a hadmozdulatokat. Szent- lászlósok — beszélték, most pedig jönnek a Hunyadi-páncélosok, mennek nyugat felé, lehet hogy reggelre itt lesznek az oroszok. A Szentlászló és a Hunyadi páncé­los hadosztályok vonultak. Kivonták őket a tűzvonalból, nem voltak ütő­képes alakulatok a szovjet hadsereg­gel szemben. Túlnyomóan a falvakból hurcolt leventékből szervezték ezeket, a hadosztályokat és bizony a fiatalok nem szívesen dideregtek a Garam- partján húzódó lövészárkokban. Néme­lyik alig lézengett köztük már, elcsi­gázottak, piszkosak voltak. Karácsony­este volt, ők távol az otthonuktól, m'enetelnek nyugat felé. Mi lesz most? Alig várta a nép a fejleményeket. Hová legyünk, hová j bújjunk, bárcsak hamarabb jönnének j a szovjet csapatok, söpörnék el az! utolsó német katonát is a földről, j Vagy pedig zavarnák őket hazáig. Le- > galább a husvétot odahaza érnék meg.; ha a karácsonyt már itt is töltik el. Reggelre váratlan fordulat történt. Német tankok sorakoztak az utcákon, fehérre meszelték őket. olyanok vol­tak, mint a hókupac. Friss német erőt akartak a magyar katonák he­lyébe állítani. De ezek sem voltak | frissek. Varsótól hozták őket ide. j líogy Dietrich tábornok vezérlete alatt j átkeljenek a Dunán és a Garamon I Segíteniök kellett volna a Székesfs- j hérvár felől támadó németeket, hogy j a Budapestet körülzáró szovjet had- i sereg acélgyűrüjét áttörjék. Először j is a Dunán próbáltak átkelni, Dorog j irányába. Ráfizettek erre a vállalko- I zásra. A Duna vizében átázott ruha [ csonttá fagyott a nemét katonákon i és félig alélten tértek vissza a kiin­duló helyükre. A Garam partjára Is új erőt dobtak be. magyar katonákat. Ezeknek itt nem sok dolguk akadt, legalább is egyelőre, a szovjet had­sereg még nem látta elérkezettnek az időt, hogy átkeljen a Gar&non Karácsony második napján egy őr­nagy, a magyar csapatok parancsnoka beállított Bukovszky Lászlóhoz, a fa­lusi orvoshoz. Bizonyára régóta ismer­ték már egymást, - mart bizalmasan beszélgettek. Lehetséges, hogy Ko­lozsvárnál voltak együtt, ahonnan Bukovszky László is végleg hazatért, rövid katonáskodása után. Inkább buj­dosott, de nem akart katona lenni, amikor már Kolozsvárt is elfoglalták j szovjet csapatok. A Duna túlsó fe­lén végig egész Kontáromig a szovjet hadsereg áll — beszélte az őr­nagy. A németek soha nem törik át a áadapestet körülzáró szovjet csa­patok gyűrűjét. Mi csekélyszámu rosszul felfegyverzett magyar alaku­lat pedig nem állítjuk meg a szovjet támadást. Egymásután hagyják el a rajvonalakat a katonák. Most már Ju­hász főhadnagy pécsi tanító is civilbe öltözködött és nem akar tovább har­colni. Valami okosat kellene tenni a katonák érdekében. Nehéz — mondotta az orvos, — itt a németek a nyakunkon. Sok tank és sok ágyú. (Pedig akkor már Sztálin elvtárs parancsot adott arra, hogy a szovjet nehéz tüzérség vonuljon el Budapest alól Berlin irányába). Tudod mit — gondolt egyet az őr­nagy — kinevezlek én téged tábori orvosnak. Ez hatalmamban ill, azért, mert az alakulatunknál már orvos sincsen, olyan szegények vagyunk. A legújabb törvények értelmében én kinevezhetlek téged katonaorvosnak. Meg fogod látni, hogy majdnem min­den katonám beteg lesz. Te pihenőbe is küldheted őket, mert orvos vagy, de én mint katona mégsem mondha­tom hát, hogy mindannyian gyerünk haza. Azt a rövid időt, ami elválaszt minket a szovjet csapatok bejövete­létől, átvészeljük valahogy. Ne félj, nem nyúznak meg addig a németek. Másnap százhúsz magyar katonát mentett fel Bukovszky László a front­szolgálat alól. Utánavalő nap hatva- nat, 'a következő napokon kitudja mennyit. A falu minden házában, minden szénapadláson, pajtában és a hegyen a présházakban szökött ma­gyar katonák voltak, persze már ci­vilben. Vajda Istvánéknál több mint ötven magyar katona bujkált. Lett volna nemulass, ha megtudják ezt a németek. A Nagyéknál három asszony a szökött katonáknak főzött. Szívesen megették a paprikáskrumplit, meg a bablevest. Pár nap múlva átkeltek a szovjet csapatok a Garamon, elfoglalták a fa­lut és majdnem Komáromig nyomultak előre a Duna balpartján. Hirtelen né­meteket vezényeltek ki a Garampart- ra az előretörő szovjet csapatok meg­állítására. A nagy zűr-zavarban azt sem tudták mi történt, nem sejtet­ték, hogy hová lettek a magyar ala­kulatok. A legtöbb német a nánai és a kőhídgyarmati réten hagyta a fo­gát, sokat a páncélosok tapostak ösz- sze, elhullt lovakkal együtt temették eJ őket egy gödörbe. Később, amikor már erre lehetőség volt, Bukovszky László orvost megdi­csérték és párttag-jelölt lett. Sok jót csinált, kiérdemelte ezt. A népek szabadságáért küzdő had­sereg győzhetetlen, mert a népből fakad az ereje. BAGOTA ISTVÁN A prágai pionírok otthonukban kiállítást rendeztek Zápotocky elvtárs szü­letésnapja alkalmából, ezzel tiszteletüket fejezték ki szeretett elnökük iránt. Képünkön pionírjaink érdeklődéssel nézik a kiállítást.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom