Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-12-18 / 100. szám

8 m ifiüs&g 1954. december 1R. CSEHOV: A GONOSZ FIÚ Ivan Ivanovics Lapkin, egy kellemes külsejű fiatalember és Anna Szemjonovna Zamblickaja. egy piszeorrú fiatal leányka lefelé haladtak a meredek par­ton és leültek egy padra. A pad fiatal füzesben, sűrű bok­rok között állott, közvetlenül a viz mellett. Remek helyecske' Távol a világ szemétől, ahol egyedül csak a halak és a víz- szinen villámszerűén cikázó ví­zipókok látják az embert. A fiatalok horoggal, szákkal, egv kukacokat tartalmazó dobozzal és egyéb horgászszerszámokkn voltak felszerelve. — Csakhogy végre egyedül vagyunk — kezdte Lapkin, miután körülnézett. — Sok mondanivalóm van, Anna Szem­jonovna . . . nagyon sok . . . Mi­kor először megláttam . . . Ma­gánál már pedzi .. Akkor ér­tettem meg, hogy mi is az én életem célja, akkor fogtam fel. ki az én bálványom, ki az, aki­nek egész becsületes, dolgos életemet szentelnem kell . Alighanem nagy hal harapja a horgot... Amikor legelőször megpillantottam magát, mind­járt megszerettem, szenvedé­lyesen megszerettem! Várjon még a kihúzással, hadd harap­ja jobban . . Mondja meg ne­kem, kérve-kérem, mondja meg nekem, számíthatok-e — nem a rokonszenvére, nem! — erre nem vagyok érdemes, erre még csak gondolni sem merek — de számíthatok-e legalább ar­ra ... Rántsa ki! Anna Szemjonovna felemelte horgászbotját, kirántotta a víz­ből és felkiáltott. Egy zöld - ezüst halacska ficánkolt hor­gán a levegőben. — Istenem, sügér! Öh, óh, ó. Hamar! Elszabadult! A sügér elszabadult a horog­ról s a fűvön vergődve igyeke­zett éltető eleme felé és végül zsupsz, visszapottyant a vízbe Lapkin a sügér utáni hajszá­ban a halacska helyett valaho­gyan véletlenül Anna Szemjo­CecSOBOK novna kezét ragadta meg és hogy, hogynem, ajkához szorí­totta . A leányka elhúzta a kezét, de már <éső volt; ajkuk véletlen csókban olvadt össze Igen, mindez valahogyan vélet­lenül történt. A csókot azután másik követte, eskük, Ígére­tek.. Boldog pillanatok! Egyéb­ként földi életünkben nini.', teljes boldogság. A boldogság rendesen magában hordja a méreg csiráit — vagy pedig kívülről mérgezi meg valami így volt ez alkalommal is. Mi­közben a fiatalok esókolóztak egyszerre csak nevetés csat­tant fel. A folyóra pillantottak és megdermedtek; a vízben de­rékig meztelen fiú állott. Ez Anna Szemjonovna gimnazista öccse. Kolja volt. A vízben áll­va, a fiatalokra bámult és ka­jánul mosolygott. — Á-á-á . .. csókolóztok ... Ez igen!... No, majd meg­mondom anyácskának. — Remélem, hogy mint be­csületes ember . . mormogta Lapkin s közben elpirult. — A leselkedés aljas dolog, a plety- kázás pedig alávaló és ocsmánv szokás ... Feltételezem, hogy mint becsületes és nemeslelkű ifjú . — Adjon egy rubelt, akkor nem mondom meg! — szólt a nemeslelkű ifjú. — Különben megmondom. Lapkin kivette zsebéből a rubelt és odaadta Koljának. Ez vizes markába szorítva a pénzt, füttyentett egyet és elúszott. S a fiatalok ez alkalommal nem folytatták a csókolózást. Másnap Lapkin festékkészle­tet és egy labdát hozott Kol­jának a városból, nővére pedig valamennyi orvosságos doboz­káját neki ajándékozta. Később oda kellett adnia kutyafejcs kézelőgombjait is. A gonosz fiúnak mindez szemmelláthatóan rendkívül tet­szett és hogy még több haszna legyen a dologból, elkezdte őket szemmel tartani. Mindenütt fel­bukkant, amerre csak Lapkin és Anna Szemjonovna járt. — Gazember! — csikorgatta fogát Lapkin. — Milyen kicsi es máris mekkora gazember! Mi lesz belőle később? Kolja egész júniusban üldöz­te a szegény szerelmeseket Fenyegetőzött, megleste őket és ajándékokat követelt tőlük Végül is minden kevés volt neki és most már zsebóráról kezdett rebesgetni. Mit volt mit tenni, a zseb­órát is megígérték Egyszer ebédnél, amikor fel- tátalták a süteményt, Kolja hirtelen felkacagott s Lapkinra kacsintva, megkérdezte: — Megmondjam ? Mi ? Lapkin szörnyen elpirult és a sütemény helyett a szalvétát kezdte rágni Anna Szemjonov­na felugrott az asztaltól és ki­szaladt a szomszéd szobába. így ment ez egészen augusz­tus végéig, addig, míg Lapkin végre megkérte Anna Szemjo­novna kezét. Ó, micsoda boldog nap volt ez! Miután Lapkin a menyasszony szüleivel beszélt és megkapta beleegyezésüket, nyomban lerohant a kertbe, hogy megkeresse Kolját. Ami­kor megtalálta, csaknem t'elsi- koltott elragadtatásában és fü­lénél fogva megragadta a go­nosz fiút. Anna Szemjonovna is utána szaladt, szintén Kolját keresve. Ő meg a másik fülét ragadta meg. Látni kellett vol­na, mekkora öröm sugárzott a szerelmesek arcáról, amikor Kolja sírva könyörögni kezdett: — Édeseim, drága galam- bocskáim, soha, soha többet, jaj, jaj, bocsássatok meg! Azután mindketten bevallot­ták, hogy szerelmük egész ide­je alatt egyetlenegyszer sem éreztek olyan örömöt, olyan elragadtatott boldogságot, mint abban a pillanatban, amikor megcibálták a gonosz fiúcska fülét. SÄRVÄRY ELEK fordítása SZÉP VOLT, BE SZÉP . . . Kálmán Imre zenéje: (EMLÉKSZEL MÍG) Pohár menreWá’étie ««íren. Körös-körűi lánc keretire« A gyönyört «ó- U MÖlc Inkább á-lomjntat va ló *ár. Rvhéreedó p«ro«ro*Mk A jó kedvem ttik-rét •aárt. Sséleirn.lelkesen Pl__________ ___ __ El í. W ni rrv't >r» híd nkn El mti tik b»r a* tf • *, W Eri. . !<v « Iván rf C-n el moh. kon )ő-liet »HU lob-bé mirl Moh! Vol.t leülő _______ A mi ben ne WO volt «-ért mi lyenkár. 1-11*101 kér.' Seáp volt he »eép Minnen ptrc ikí.iőt ki' «ált . Dal Kálmán Imre legnépszerűbb ope rettjéböl, a C sardáskirálvnöböl. Gábor Andor szövege Pohár csengett, zene zengett, Köröskörül tánc kerengett, A gyönyörű nóta szólt. Inkább álom, mint valóság, Babér-erdő. piros rózsák, A jókedvem szikrát szórt, Elfeledni mégsem tudnám. Elmúlik bár az ifjúság. Friss koszorú volt a hajamban, Mirtuság, mirtuság volt. Nem! ami olyan régen elmúlt. Nem jöhet vissza többé már! Múlt! ami benned szép volt, azért milyen kár, igazán kár. Emlékszel még ? Jut eszedbe a múltúnk? Szép volt. be szép! Minden perc üdvöt kínált. Emlékszel még ? Egymás szívére borultunk, Emlékszel rá? Emlékszel még ? Bűbájos álom, de szép, szép volt, be szép! Egymásra már rátaláltunk. Máris mindörökre váltunk, Férjhez mentél angyalkám. Üdvöd te is másutt látod És most hangosan kiáltod: A szerelem meghalt ám. Mindent a kockára dobtál, mily hamar jött e változás. A bűnöm az, hogy szerettelek, semmi más csak az, semmi más. Lásd, abból ami messze elszállt, Már alig egy kis emlék él! Mind tavaszi volt a virágunk, s jött a tél, szomorú tél, Emlékszel még stb ... Leszoktam a dohányzásról . .. S zenvedelyes dohányos voltam. 15 eves dohányzó múltam »latt elszívtam 16 425 cigarettát, a szökőéveket mar nem is számítom — és egyik napról a másikra leszoktam róla A saját bőrömön tapasztaltam a dohányzás karos hatását. A dolog úgy kezdődött, hogy a ravasszal megbetegedtem Sárgaságot kaptam Ügy besárgultam, hogy — mii mondjak — a Csankajsek hozzam képest a lőcsei fehérasszony leheteti volna. Amikor visszanyertem eredeti színemet, beutaltak egy gyógy­fürdőre utókezelésre Egy szép napon megérkeztem a szana­tóriumba. Még jóformán körül se néztem, máris gondjaiba vett egy kék-íebér mezbe öltözött ápolónővér és kijelölte szálláso­mat A szoba ahová kerültem „költői" volt. A kályha kelle­mes meleget de még kellemetlenebb füstöt árasztott, igaz. hogy csak akkor, ha égett benne a tűz. A szobához hozzátar­tozott a szobatárs is. O gépész volt. Nagyon kedves, kellemes ember Éber állapotban. De, ha aludt! . . Még álmában sere hazudtolta meg foglalkozását. Ügy horkolt, hogy egy gépgyár nem csinál olyan zajt a hóvégi hajrában. És ez ellen nem volt orvosság Rájöttem ugyan, hogyha megcsiklandozom a talpát, akkor egy időre abbahagyja. Dehát ki bírja éjszakákon át csiklandozni hálótársát? Én nem! Megszoktam, sőt annyira megszoktam, hogy egyszer, amikor abbahagyta a horkolást, felriadtam a hirtelen beállt csöndre. Szóval így kezdődött a dolog. De, hogy folytatódott! A fürdőnek volt egy specialitása, amelyet napirendnek neveztek. E napirend feltüntette, hogy mi kötelező és mi tilos. Hogy mit szabad, arról nem tett em­lítést. Tilos volt többek között a szobákban dohányozni. A tilalmi rendeleteket a főorvos írta alá, aki a páciensek köré­ben „főkéjőr" becenévnek örvendett. De a tilalmak ellenére is mindenki dohányzott. Én is. Egy délelőtti szieszta alatt éppen az ágyban dohányoztam, tilosán, amikor a folyosón fel­harsant a „főkéjőr" és kíséretének hangja. Csak annyi időm maradt, hogy az égő cigarettát a hamutálcával a paplan és testem közé süllyesztettem és már be is lépett az orvosi kar Megkezdődött a vizsgálat, miközben a cigaretta testem védő melegében tovább égett. És ekkor következett be a katasztró­fa. Ahogy a főorvos a gyomrom tájékát nyomogatta, a ciga­retta tüzes vége érintkezésbe került a hátam bőrével. Fájdal­masan felnyögtem. — Érez valami fájdalmat? — kérdezte a főorvos meg­lepve. — Aáá dehogy, semmiség, — hörögtem. Nono — csóválta meg a fejét és ismét megnyomta a gyomrom. A cigaretta megint megsütött. Összeszorított fogak­kal nyögtem. Ekkor már az egész orvosi kar körülöttem állt. Hm, hm, — morfondírozott a nagyfőnök, — rejtélyes eset. Délután megröntgenezzük! — mondta ki a szentenciát. En operációba is boldogan beleegyeztem volna, ott legalább érzéstelenítenek, — csak már leszállhassak erről az átkozott cigarettáról. Már az ajtónál voltak, amikor a főorvos felkapta a fejét: Itt füst van! — mondta vésztjóslóan. Na nesze neked! Micsoda orra van. — Füst van? Jéé, tényleg, — ámuldoztam, — biztosan már megint füstölt a kályha. Az öreg állt és bele-beleszagolt a levegőbe, én pedig — elevenen pörkölödtem a saját cigaret­tám füzében. Azután becsapódott az ajtó. Ekkor már alig bírtam levánszorogni az ágyról. A hátamon ötkoronás nagy- segú égési seb szúrt, fájt, sajgóit, de kiégett a lepedő is, sőt a matracban is maradt egy csinos kis lyuk. Én pedig két hétig bórvazelinnal kenegettem a hátam. Azóta nem dohányzom. Sőt, ha valakit cigarettázni látok szúró fajdalmát érzek a hátamban. MALINOVSKY LÁSZLÓ xy&ZQfC OfiCrfSWOSOIfcHOSSfOiO»De340‘sö«>ö«ö*r>iC>«Oíe-iO«P*MO«oeí>-oS^^ > NEUMANN JÁNOS: Időszerű ritmusok Hivatalban Elmondom most, versben, dalban. Hogy egynéhány hivatalban Azért áll sort az ügyfél, Mert a magánbeszéd itten, — Ügy éljek én! Bizonyisten!- Fontosabb minden ügynél! Hej, ezek a fukar skótok Azt mondják, hogy fukar a skót! Jobb szeret kapni mint adni! Nem hiszik el? Nos, példának Elég lesz tán csupán annyi, Hogy Glasgowban a mulf héten Négy gólt kaptak a magyartól. Viszont ez a fukar népség. — Csak kettőt lőtt vissza abból' JANKÓ JESENSKt: Az író tolla Egyszerű olcsó tollszár toll: Egyszer nevetésbe mártom máskor sírásba, vagy epébe, vagy lángoló szív közepébe. Ford.: Eügedi Elek. ★ Nem mese-bese Hol volt, még mindig ott van, volt egyszer egy nyomda. Kinyomtatta egyik versem: Lám, kimondott rejtvényver- senv. Hogyha nem vagy, hékás, mafla, lóugrás szerint olvasva rájöhetsz az értelmére. Könnyítés: A közepén van a vége. Ha megleled, fuss el véle. F. E. Szovjet technika—tudomány en LADISLAV MÜACKO: Ünneplés Hatszázezer éljen, hurrá és malaszt. Terven felül öröm, senki se mulaszt, szemek ragyogása, boldog keverés, forró szívből zengő, csengő nevetés. Ujjongás menetel fényes díszében, élet: arany malac széles kedvében; lelkek mélyén láva, feltöri/ elán gondolat szépsége élet tavaszán. Bengali tűzfényben csillogó szemek, szellő-szárnyon lengi! messzi üzenet, üdv-dob pereg; hangja puffog szerteszét, szív zenéje hajtja: legszentebb beszéd ... Hadd éljen örökké legdicsilbb napunk, s titka- a hordóból ömli! '-'unk. Legyen történelem, dicsőség nagyság, gyönyörű győzelem, halhatatlanság. Mi történt?... Mért ennyi vigalom, s ily bál?. A boldogság tülke repedt szét talán? Föld az örök Tavasz jegyesévé lesz? .... Referensünk ma lett huszonnégyéves... Ford.: SIPOS GYŐZŐ NY1KOLAJ GAVRILOVICS SZLAVJANOV A nagy orosz tudós szabadalma már 1890—91-ben lett ismert­té az egész világon. Hogy ki volt ő, megtudhatjuk a vízsz. 1., függ. 3 és 5. sz. sorokból Ez küldendő be. (15 pom). Vízszintes: 3. Fedezet — a labdarúgás­ban. 6. Alighogy kimond. 7. Kossuth-díjas költő. 9. Láng- raiobban. 11 Tél kezdete és vége1 12. Angolnyelvű névelő 14 J. T. 15. Rangjelzés. 16. Fordított sor! 17. Kettőzve le­ánykajáték. 18. Lassú folyamat­ban csökkent. 19. Lapszéíek! 20. Kérdező. 21. Éneklő hang. 22. Juhos Mari és férje. Szabó Pál nagy regényében. 23. Terjedel­mes. 25. Vészjel a tengeren. 26. Állóvíz. 27. Becézett férfi­név. 29. A ló színe; vörösbarna többféle fokozatban. 30. Egysze­rű sportedzés. 33. Maró anyag. 34. Göb — más szóval. Függőleges: 1. Bútorrészek. 2. Goethe: „... kőnig” 4. Nemes szerv. 3. Bevon, beborít. 10. ismét. 13. Az orosz és szovjet irodalom és művészet alkotásait itt vá­sárolhatjuk meg. 24. Disznótor. 26. Csak éppen megél. 28. Rö­vid női név 29. Klasszikus nyel­ven — ért. 31 Tizenhat oldal. 32. Szovjet folyó. Szovjet irodalom—művészet Tizenöt esztendővel ezelőtt, április 1-én halt meg „Az új ember kovácsa” című pedagógiai hősköltemény akotója. Műve magában foglalja a kommunista nevelés módszertanát. Vízszintes: 1. Makarenko rendszere őzt jelenti az új, osztálynélküli társadalomban. 8. Olimpusi főisten. 9. Alul. 10. Fehér fém 11. Vonatkozó név­más. 13. Gallium vegyjele. 14. V E. 15 Női név. 16. Felkiál­tás. 17. Edény. 19. Egzotikus futómadár. 21. Személyemre. 23. A peleskei nótáriusban a boszorkány neve. 24. Például. 25 Mint 10 sz. 26 Állati lak­helyek. 29. Kártyajáték. 31. Bűncselekmény. 33. Készítmé­nyeken rendszerint rajta van. 34 Római zsarnokszerű. 35. Rögzítésű módozat. Függőleges: 1. A makarenkői nevelésnek köszönhető, hogy a züllés veszélynek kitett bűnöző fiatalkorúból ez a hasznos em­ber váljék. 2. Művészet. 3. O. U 4. Becstelen alak. 5. Más­néven — ismert idegen szóval. 6 Pincébe. 7. Mozdítható. 12. Egy helyre néző. 17. Vízlelő­hely. 18. Fej része. 20. Zenei hangnem. 22. Irka-firkát íelentő kettős szó egyike. 27 Respighi operája. 28. Középázsiai félszi­get. 29. Nyakába varr 30. Ha­jat ezüstösre fest. 32 Szín. Beküldendő a vízszintes 1. és a függőleges 1. sz. sorok meg­fejtése. ÜJ 1FJÜSÁG — a CslSz Szlovákia; Központi Bizottságának lapia. Megjelenik hetenként kétszer. Kiadja a Sme na, a CsiSz Szlovákiai Központi Bizottságának Prazská 9 QőzOr Ifissvt.í a «7Prlcf»K'/f O - hixntfcáo Frve'/orLrOc^f/1! TrV7Cpf (s-»n»lzne'/4l,.c-órt át- l»ícizlAliúinfol Dt -v+it-T-i**.-. n rn ~ I _ r nnn 1 n „. nyomdája. Praíská 9, — Szei keszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő Szőke József. — Szerkesztőség és kiadóhivatal, B: atislava, Prafeká 9. — Telefon' 227-17^237^01. —^NvornhT Merkanü^n^v' Előfizetés egv évre 30 Kés. félévre 15 Kcs - Hiriapbélveg engedélve/ve Bratislava 2. Kerületi Postahivatal. Feladó és irányító postahivatal Bratislava 2 — Postaszolgálat — Rendeléseket mindé a postahivatal és minden kézbesítő átvesz. D-51968 Ter.iesztj a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom