Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)
1954-12-11 / 98. szám
Ül ifióság 1954. december ti. ÜfHétit A HETEN JACQUES DUCLOS, a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára cikket írt a l’Humanitéba a Nyugat-Né- metország felfegyverzése elleni harcról Duclos elvtérs emlékeztet , a moszkvai értekezlet deklarációjára, amely hangsúlyozza. hogy a párizsi egyezmények kiéleznék az európai helyzet feszültségét, aláaknáznák a megoldatlan európai problémák, elsősorban a német probléma rendezésének lehetőségét. Mindebből következik. — Írja Duclos elvtárs — hogy a párizsi egyezmények ratifikálása és az eredményesen folytatható tárgyalások lehetősége között fel- ismerhetetlen ellentmondás van. Duclos elvtárs hangsúlyozza, hogy Franciaországnak támaszkodnia kell az 1944. december 10-én megkötött francia-szovjet szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződésre. BEVAN, az angol munkáspárt alsóházi képviselője választói előtt tartott beszédében hangsúlyozta, hogy Nyugat-Német- ország felfegyverzése előtt tárgyalásokat kell folytatni a Szovjetunióval. Bevan kiemelte: a német szocialisták és a szak- szervezeti vezetők is azt követelik, ne fegyverezzék fel a- zokat gz embereket, akiknek Hitler idején is fegyver volt a kezükben. Hozzátette, hogy véleménye az angol nép *.öbbsé- gének véleményét fejezi ki. WINTRICH, a karlsruhei alkotmánybíróság elnöke nyitotta meg a Német Kommunista Párt elleni boszorkányper hetedik tárgyalási napját. A tárgyaláson Kaufmann kölni egyetei d tanár, Adenauer főszakértője, a nemzetközi jog terén megjegyzéseket fűzött a Német Kommunista Párt jogi képviselőinek a potsdami egyezményre vonatkozó nyilatkozatához. Kaufmann az állította, hogy a nyugat-német szövetségi köztársaság létrejötte óta sem a potsdami egyezmény rendelkezéseinek, sem az egyezményben lefektetett elveknek nincs jogérvényességük Nyugat-Németörszág területén. Kroger professzor, a Német Kommunista Párt jogi megbízottja viszontválaszában rámutatott — hogyha az alkotmánybíróság magáévá tenné a bonni kormány jogi szakértőjének felfogását és Nyugat- Németországban érvénytelennek nyilvánítaná a második világháborúról győztesként Kikerült nagyhatalmak Németországról szóló egyezményét, esetleges nemzetközi bonyodalmak veszélyét idézné fel. Ezen túlmenően lemondana az egyetlen nemzetközi okmányról, amely összné- met kormány alakítására, tehát Németország újraegyesítésére kötelezi a négy nagyihatalmat. A TOKIÓI RÁDIÓ jelentése szerint a Joszida kormány nem várva meg a demokrata párt, a jobb- és baloldali szocialista párt által december 6-Sn az alsóházban benyújtott határozati javaslat feletti vitát, december 7-én lemondott. A szó- banforgó határozati javaslatot, a parlament 467 képviselője közül 252 támogatta. A NYUGAT-NÉMET SZOCIÄL- DEMOKRATA PÁRT, miután a lezajlott tartománygyülési választásokon a párizsi szerződéseket elutasító és kelet-nyugati tárgyalásokat követelő szólamaival jelentős szavazat-szaporulatot ért el, a jelek szerint ismét kész taktikát változtatm. Ollenhauer pártelnök egy sajtó- értekezleten kijelentette, hogy „a szociáldemokraa párt hajlandó közreműködni a jövendőbeli német hadsereg felépítésében és az ehhez szükséges törvényhozási munkában". A Berliner Zeitung ezzel összefüggésben megjegyzi: — A szociáldemokrata párt vezetősége >zzel á kijelentésével beismerte, Hogy a párizsi szerződések elleni fellépése csak színházi mennydörgés volt. Kétféle kézszorilás- kétféle cél Nem új előttünk. Hiszen ezt már láttuk. Igen, láttuk, amint Hitler kezet szorított Petain marsallal, franciaországi első lakájával. Ma, Adenauer szorít kezet Mendes-Franceval. A hasonlatosság egy cseppet sem véletlen. Hitler kézszorítása akkoriban Franciaország megszállását, koncentrációs táborokat, Oradourt, hazafiak gyilkolását, légitámadásokat — borzalmat jelentett. Ugyanezt jelentené, de még százszorta többet a náci Wehrmacht feltámadása, ugyanazt jelentenék a Dulles által sugalmazott londoni és párizsi egyezmények, melyeket Mendes-France és Adenauer annyira ünnepel. Ugyanazt jelentené. De csak akkor, ha nem állna velük szemben a hatalmas legyőzhetetlen béketábor, ha nem volna itt a sok-sok milliós békemozgalom, ha a világ becsületes emberei nem zárkóznának fel egy közös síkba a háborús uszítók terveivel szemben, És az emberiség felzárkózik... Az iráni diákok napja 1953. december 7-én a tehe- ráni egyetem mérnökkarán három egyetemi hallgatót megöltek az egyetemet megszállva tartó fegyveres erők. Ez a cselekedet a felháborodás hullámát váltotta ki és az egyetem diákjai, ellenállásuk kifejezésére 17 napos sztrájkba léptek. Az e- gyetem professzori tanácsa is általános sztrájkot hirdetett. A kormány arra kényszerült, hogy nyilvánosan kifejezze sajnálkozását. Az iráni diákok a demokratikus szabadságjogokért és Irán függetlenségéért folyó harcban meggyilkolt barátaik emlékéhez híven ezt a napot, december 7-ét, az iráni diákok napjává nyilvánították. Az idén napról- napra súlyosbodó körülmények között ünnepük meg a diáknapot az iráni egyetemi hallgatók. Sok diák és professzor börtönben szenved, s embertelen, elviselhetetlen bánásmódban részesül. Az iránban uralkodó terror- és gyűlölethadjáratban a halál veszélye leselkedik rájuk. Az egyetemet állandóan megszállva tartják a fegyveres erők. Az egyetlen használható bejáratot öt katona őrzi és egy felügyelő, aki minden diák személyazonossági igazolványát ellenőrzi. Ilyen körülmények között emlékeznek meg az iráni diákok három társuk meggyilkolásának első évfordulójáról. A teheráni egyetem diákszervezete felhívásában megerősíti a diákoknak azt az akaratát, hogy ez a nap a demokratikus jogokért, Irán függetlenségéért folyó harc napja legyen. Costa Rica — spanyol szó, amely azt jelenti, hogy „gazdag tengerpart.” És valóban gazdag ez a keskeny középamerikai ország, melynek partjait keleten a Karibi-tenger, nyugaton a Csendes ÖCeín mossa. Északi' szomszédja Nikaragua, a déli pedig Panama. Területe 51M0 négyzetkilométer, lakosainak száma körülbelül SOO.OOO. Miben is rejlik gazdagsága? Elsősorban abban, hogy négyféle éghajlati zónája van, úgyhogy csaknem minden mezőgazda sági növény megterem a földjén. Éghajlata a legkellemesebb az összes délamerikaí ország közül. Legfőbb termékei a kávé, cukornád, rizs, dohány, gabona és a gyümölcs, elsősorban a banán. A hatalmas hegyüege lökön fejlett á Hatte- ny észt és folyik. Costaricát a XVI. században fedezték fel a Dél- és Közép- Amerikában kóborló spanyol szerencselovagok, kereskedők, Akkoriban még indiánok lakták, de ma a lakosság nagyrésze kreál európai vggy néger. A műveltség Costaricában az összes középamerikai állam közül aránylag a legmagasabb fokon áll, mert az összlakosság „csupán” IS százaléka írástudatlan. Az ország fővárosa, a 100.000 lakosú San Jósé. Festőién szép fennskon fekszik, ahol egyformán megtalálhatjuk a tűlevelű növényeket és a különféle pálmafajtákat. Tisztaságával teljesen eliit a többi közép-amerikai várostól. Különös érdekessége, hogy egész Közép-Amerikában itt von az egyedüli színház, egy pompás park közepén épült. Ebben a parkban zenepavilon is van, ahol minden este elég szán- vonalas hangversenyeket, rendeznek. A guatemalai államcsíny után Costarica felé fordult a legnagyobb érdeklődés, mikor olyan hírek érkeztek, hogy Washington ez ellen a kis állam ellen is összeesküvést ' szít. Egyszerre feszültté vált a viszony CostaCOSTARICA rica és északi szomszédja Nikaragua között, mindkét állam határán csapatokat vontak öszsze. Itt is. akárcsak Guatemala esetében, az United Fruit társaság játszotta az irányító sze- repet, miután megnyerte tervei számára Szomozát, Nikaragua foglal el és nagymértékben a „herum novarum” nevű reakciós klerikális szervezetre támaszkodik. Hol keressük az okát annak, hogy Washington nem nézi jó szemmel a costaricai elnök tevékenységét? A guatemalai álvéreskezű diktátorát. Washingtonnak nehezen sikerül elhitetnie a világgal, hogy Costarícá- ban a kommunisták vannak uralmon. Hiszen az Ország mostani elnöke. Jósé Figueres, azon összeesküvők élén állt, akik idíS-bon megdöntötték a lengyel származású Theodor Picado Michalsky. valóban liberális elnök uralmát. Fiptteres-ék első ténykedése az volt, hogy törvényen kívül helyezték a kommunista pártot. Az új elnök az Egyesült Államok barátjának mondja magát, a reformok tekintetében maradi álláspontot lamcsíny ultin Costarica az egyediül dél-amerikai állam, ahol nem találjuk azt a feltétlen és véres feudális diktatúrát, mely annyira jellemzi a Karibi-tenger partjain« fekvő országokat. — A costaricai burzsoázia nem hajlandó saját érdekeinek félredobásdval kiszolgálni az észak-amerikai imperialisták, elsősorban az United Fruit társaság kapzsiságát. A costaricaiak ugyancsak elítélik a közép- és dél-amerikai diktátorok önkényuralmát, akikről jól tudják, hogy Washington urai állanak mögöttük. Ezt a Csehszlovák filmhét Budapesten legutóbbi X. pánamerikai konferencián is kifejezésre juttatták azzal, hogy egyszerűen nem küldtek képviselőt Caracasba. Persze ez nem tetszett Dulles- éknak, akik egyre világosabban látják, mennyire elidegenednek tőlük a latínamerikai államok. Hiába fizet az United Fruit 50 százalékkal több adót, ?0 százalékkal nagyobb béreket Costaricában mint azelőtt. A „banánkirályok” ellen, ahogy a társaság vezetőit nevezik, egyre nő a gyűlölet. A Waal Street urai azt hitték, hogy a guatemalai „beavatkozással” rendet teremtenek Közép-Amerikában. A latin- amerikai államok, júliusi, san- tiágói konferenciája azonban éppen az ellenkezőjét igazolta. A konferencia résztvevői ugyanis erélyesen állást foglaltak az USA-nak a latinamerikai államok belügyeibe való beavatkozása elten. Dülles, az Egyesült Államok külügyminisztere röviddel hi- vataibalépése előtt ezeket mondotta: „Az a véleményem, hogy a közép- és dél-amerikai helyzetet, bizonyos mértékig összehasonlíthatjuk a huszas évek folyamán uralkodó helyzettel, amikor magasra csaptak az amerikaiak és angolok elleni gyűlölet hullámai■ Akkor semmi megfelelőt nem tettünk ez el- Amerikáb an foglalkozzunk az nyégetéssel.” Ezen Dulles úr és ehhez hasonló fenyegetéssel.” Nos, „foglalkozni kell a fe- nyegtéssel.” Ezen Dulles úr és társai nyilván a nemzeti felszabadító harc brutális elnyomását. az országok belügyeibe való korlátlan beavatkozást értik. Azonban elszámitják magukat. Még egy néhány oly „győzelem”, mint amilyet Guatemalában arattak. — és az észak- amerikai imperializmus a latin- amerikai országokban végleg elveszti a lába alól n talajt. űelmar Gábor A magyar filmkedvelőket szinte már megszokott kép fogadja a filmszínházak jegypénztárai előtt. Egy-egy jó film bemutatásakor állandóan „telt házak” előtt játszanak Budapesten, de az ország bármely filmszínháza is. Szerencsére a jó filmekben nincs is hiány. A magyar közönség körében igen nagy tetszést keltenek a csehszlovák filmek bemutatói. Ékes bizonyíték erre az is, hogy a „Minden jegy elkelt“ tábla nemigen kerül le a jegypénztárak falairól és sok esetben a jegyüzérektől kénytelenek jegyet vásárolni azok,, akik gyönyörködni szeretnének mégiscsak a csehszlovák filmekben. Népünk, ifjúságunk megszerette a csehszlovák filmeket. A régebben bemutatott „Néma barikád“, „Angyallal nyaraltam”, „Rágalom tüzében“ című filmek hívták fel a magyar közönség figyelmét a csehszlovák filmművészetre. Általánossá vált az a mondás — „azért megyünk moziba, hogy jól szórakozzunk”. És ez igaz is! Ennek a mondásnak eleget tesznek a csehszlovák filmek. A csehszlovák filmek cselekményükben igen gazdagok, fordulatosak, nem untatják a nézőt, nagyon is lekötik a figyelmet. Természetesen a jó film nemcsak akkor éri el célját, ha jól szórakoztat, hanem, ha nevel is. A magyar ifjúság és minden mozilátogató a csehszlovák filmekben megtalálhatja nevelő erejét is. Miben nyújtottak segítséget ezek a filmek? Természetesen' mindenegyes filmnek más a mondanivalója, de általánosan elmondhatjuk a becsületes emberi életre, hazaszeretetre és munkánk megbecsülésére tanítanak. A csehszlovák filmgyártás hiányossága talán az, hogy kevés ifjúsági filmet készítenek. Több olyan csehszlovák filmet szeretnénk látni, amely behatóan foglalkozik az ifjúság életével. Most a magyar nép ismét igen sok csehszlovák filmben gyönyörködhet. December 9—16-ig tartó csehszlovák filmhét < van Budapesten. Négy új filmet mutatnak be, valamint ismét műsorra tűzik a már előbb bému- tatott filmeket is. Nagy érdeklődés előzi meg ezeket a filmeket, különösen az ifjúság körében. „A szülőföld muzsikája” című szihes film, amely szlovák népitáncok, népviseletek sokaságát, gazdag színeit vonultatja fel egy kedves mese keretében. Ezenkívül érdeklődéssel várja a magyar közönség a „Gyárvár”. „Nővérek”, „Zűrzavar a cirkuszban“ című filmek bemutatóját is. Örömmel tekintünk a budapesti csehszlovák filmhét lé, mert a filmművészet csak erősíti a két ország, a csehszlovák és a magyar nép barátságát. Kandikó Ottó Egy megmtés margóiéra Az amerikai szenátus hosszú huzavona, a vádak és ellenvádak zápora, felfokozott sajtóhadjárat után végülis elfogadta a Watkins- bizottság javaslatát, s megintette a hírhedt McCarthy szenátort. Az ügy előzményei még tavaszra nyúlnak vissza, amikor a McCarthy kontra hadsereg viszály kapcsán a szenátor fasiszta módszerei, pimasz viselkedése és diktátor! hajlamai ellen régóta felgyülemlő tiltakozás tetőpontra hágott. Részben az e vizsgálat során tanúsított magatartása miatt intették meg. A másik pont, amelyben elmarasztalták, az volt, hogy még 1952-ben nem volt hajlandó megjelenni egy szenátusi albizottság előtt, amely pénzügyeit vizsgálta. Mi a magyarázata McCarthy „megintésének“? Hiszen a szenátor ország-világ előtt tipkus megtestesítője volt a rendszer lényegét alkotó fasizálásnak, hiszen nem is olyan régen még nemzeti hősnek kiáltották ki, hiszen ugyanazok a szenátorok Intették meg, akik megszavazták a kommunista párt e- tiltását és más fasiszta törvényeket. McCarthy nyilvános elmarasztalása — kétségtelenül politikai vereségnek számít, de ez nem pusztán a szenátoré, hanem az általa képviselt egész irányzaté, az úgynevezett mccar- thyzmusé is. Az amerikai közvélemény — mint ezt a szenátorokhoz beérkező levelek ezrei bizonyítják —* undorral szemléli a minden haladó gondolat elleni hajszát. Ennék a szemmellát* ható felháborodásnak a levezető szelepeként szolgált a McCarthyval kapcsolatos színjáték. Hozzájárult az egészhez az is, hogy McCarthy ma már nem politikai tőke, hanem politikai teher a republikánus párt számára, hiszen közismert támogatói a választásokon sorra megbuktak. Ráadásul a demokratapárti választási győzelem kiütötte kezéből a fő fegyvert, mert januártól más váltja fel a vizsgáló- bizottság elnöki székében. McCarthy személyes veresége ellenére nem szabad elfelejtenünk, hogy a mc- carthyzmust kitermelő erők változatlanul megvannak és hatnak, az ellene Szavazó szenátorok javarésze is csak taktikai kérdésekben különbözik tőle. A mccarthyzmus teljes megsemmisítéséhez, az emberi jogok biztosításához, az amerikai politikai élet lényegéhez, az agresszív külpolitika és fasi- zálódó belpolitika gyökereihez kellene nyúlni.
