Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-12-11 / 98. szám

A CsISz SZLOVÁKIAI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Bratislava, 1954. december 11. Ara 30 fillér III. évfolyam, 98. szám. Fiatalok döntsetek Bécsben ★ ★ ★ Hogyan születik a kávészem Kenyának egyik legfontosabb kivi­teli cikke a kávé. Kávétermése meg sem közelíti Brazília vagy a közép- amerikai köztársaságok termésének mennyiségét, de minősége a legfino­mabb külföldi fajtákkal is vetekszik, sőt még az Arab-félsziget kiváló faj­táival is felveszi a versenyt. Arány­lag drágább is a többi kávénál, s az európai importőrök azért keverik más eredetű fajtákkal, hogy javítsák vele minőségét. Az általánosan termelt robudta- fajtát jobbára a belföldi piacon fo­gyasztják el, míg a nemes arabica- fajtát csaknem kizárólag külföldre szállítják. A Nairobi közelében fekvő Kiam- bóban fölkeressük a Kibobuti Estate nevű farmot, hogy megfigyelhessük a kávé kezelésének teljes munkafo­lyamatát. A kenyai dombvidék festői lankái övezik a hatalmas ültetvényt, egy fokkal az Egyenlítőn túl. Veze­tőnkkel egy kis bungalow előtt ál­lunk meg. Ajtajában megjelenik a fiatal, napbarnított jószágigazgató, vá- szoncipőben, rövid nadrágban és kha­kiingben, széleskarimájú. világos ka­lappal a fején. Nyugodt, lassú angol szóval üdvözöl bennünket. — Tekintsük meg, ami fölkelti ér­deklődésünket, kísérőjük majd min­dent megmagyaráz. . . A két kilométer hosszú fiatal kávé- cserjesorok szabályos táblákra van­nak fölosztva, a számozott táblákat utak választják el. Egyes cserjéket még fehér virágok borítanak, máso­kon zöld bogyók lógnak fürtösen, vagy már érik is a termés. A sok­tízezer kávéfa és cserje vén eukalip­tusz szálerdő árnyékában húzódik végig, mert a kávé nem t'lri az egyenlítői nap közvetlen sugarait. A gyobb csapat feketebőrű asszony és gyerek szedegeti vesszökosarakba az érett termést. A kávécserje ugyan­azon ágán a hervadozó virág mellett — már ott ülnek az apró, meggyre emlékeztető érett vörös bogyók is. A kávészedek a teli kosarakat az úton tartózkodó csoporthoz viszik, melynek közepén egy vén néger pri­mitív mércével megállapítja a szedett mennyiséget és följegyzi egy darabka papirosra, míg segítőtársai zsákokba tömik a termést. A zsákokat magas és vastag kerekű szögletes kocsikra rakják. A rakományt hatök^ös foga­ton szállítják a betonépületekhez, melyeknek födelei messziről csillog­nak az eukaliptusz ágak közt. Egy hatalmas tartály egymás után nyeli el a rakományokat, innen a kávé egy ketoncsatornába kerül, ahol víz áramlik. A bogyókat a kanyargó csa­tornába folyó víz megmossa és egy egyszerit hántolóba viszi. A gép fel­töri á bogt/ók burkát, a forgó hen­ger pedig javarészét eltávolítja. A kávészemeket a még rájuk tapadó héjdarabkákkal a víz azután az épü­let mögött álló nagy betonkádakba sodorja. Ott két napig erjesztik. A 48 órás nedves melegfürdő a szemek­ben elbont bizonyos szerves anyago­kat és új anyagok is képződnek ben­nük. amelyek a pörkölésnél megad­ják a kávénak tipikus zamatét és fényét. Közben a héjdarabkák is le­válnak és az erjesztett kávé tovább folytatja útját a betoncsatornák sod­rában. majd ismét tisztítják és mos­sák. A tiszta szemeket a munkások végül napra teregetik ki. A déli órákban zsákvászonnal takarják le, hogy megvédjék a trópusi nap túlsá­gosan perzselő sugarai elől és csak estefelé teregetik el ismét vékonyan a lapos szárító asztalokon. A megszáradt kávészem azonban még mindig nem alka'mas pörkölés­re. Vékony, átlátszó, pergamenszerű hártya barítja. De ezt már csak a városi kereskedelmi vagy szövetkeze­ti raktárakban távolít jak el róla a gépek. vörös porral borított út mellet na­Uj remények a francia vidéken Földjeinken és réteinken az új remény szele száguld végig. Ifjú me­zőgazdasági munkások, kik látástól-vakulásig dolgoznak a földeken, mely nem az ő tulajdonuk, egyszerű földművesek — földnélküliek, árendás földön dolgozók, kik magas haszonbéreket fizetnek a bérelt földekért, mind re­ménnyel telve emelik fel fejüket és tekintenek ezekben a napokban Bécs felé. A falusi ifjúság érzi, hogy a harc, melyet az egész világ ifjúsága vív, nem lesz hiábavaló, de megjavul az ö sorsuk is általa. A falusi ifjúság nemzetközi találkozója lehetőségeket ád a fiatal mezőgazdasági munkások­nak, hogy tudassák az egész világgal kérelmeiket és vágyaikat. A találkozás bebizonyítja azt, hogy az ifjúság egy vonalba tömörülve hatalmas erő, mellyel számolni kell. L’Avant Garde .....................................................in...........................min................................................................................................................................. RÓZSA ÉS KENYER Amikor a ravennai fiúk és leányok megírták fel­hívásukat — erre gon­doltak. Amikor százezer fiatal argentínai hatalmas menetben elindult Bue­nos Airesba, ezért tün­tettek. Amikor a japán parasztok a falvakban a küldöttség számára útra- valóra gyűjtöttek — er­ről beszéltek. Amikor a Komszomol-traktoros fel­szántotta az ugart és a fiatal parasztok az ara­tásban versenyeztek — rózsákról és kenyérről é- nekeltek. Amikor most Bécsben ünnepélyesen megkezdődött a falusi ifjúság nem­zetközi találkozója — a küldöttek lelkét és azokat is, akik csak gondolatban lehetnek jelen — ugyanez a gondolat foglalkoztatja. A világ minden tájékán — ró­zsák és kenyér. Talán ezeket a szavakat kellene arany betűkkel kiírni abban a teremben, ahol a talákozó létrejön. Ezek a sza­vak fejezik ki a legjobban a falusi ifjúság találkozójá­nak lényegét. Azt fejezik ki, amiért érdemes volt áldo­zatokat hozni, legyőzni minden akadályt és ilyen távol­ságokat megtenni. Mert ez — a jövőt jelenti. A falusi ifjúság és az egész ifjúság életét. A világon a legszebb az egyszerű emberi élet. De csakis az az élet szép, melyet valóban emberinek ne­vezhetünk. Az olyan élet, amelyről elmondhatjuk, hogy sok örömteli mosoly, boldogság, biztonság és komoly munka tölti be, sikerek koronázzák és zavartalan, bol­dog távlatok jelentik a jövőjét. így kell élni és csakis így éidemes élni. Az ilyen élet után, az ilyen jövő után vágyódnak azok a fiatalok, akik most, ezekben a napok­ban Bécsben összejöttek. Ez az igazi, ez adott nekik erőt és harciassá tette gyűléseiket, konferenciáikat, fesztiváljaikat, amelyek ezt a nagy találkozót megelőz­ték A vágy és az akarat biztosítják a sikert >s. Mert hiszen lehetetlen, hogy ne sikerüljön az, ami után any- nyira vágyódnak, amiért milliók és milliók harcolnak. A ravennai fiatalok felhívása óta hónapok múltak el Beteljesedett, gyümölcsöző hónapok voltak ezek. A fia­tal parasztok a világ minden táján minden lehetőt el­követtek. A ravennai felhívás visszhangra talált az egész világon. Nem akadt olyan falucska, vagy város, ahol ne örültek volna annak, hogy alkalmuk lesz összejönni és megbeszélni a jövőt, kezükbe venni a jövőt, hogy jobbá és szebbé alkossák. Északon, Mexikóban, délen Chilében, Fquádor banánültetvényem, Sevilla narancsligeteiben, Olaszország berkeiben, Atlanta gyapotültetvényein, a francia és algíri mezőkön, délen Afrikában és az északi fjordok vidékén, mindenütt visszhangzott a dal: „Ott leszünk a találkozón mindenképpen! Mindenáron kihar­coljuk a jobb életet és a nagyobb darab kenyeret!“ Mert ezekben az országokban még mindig ott pattog a földbirtokosok ostora a fiatal mezőgazdasági dolgozók felett. Mert ezekben az országokban a leányok az éhség­től és fáradságtól összeesnek a mezőkön. Mert milliók és milliók nem tudják még, mi a villanyfény, a csatornázás és a vízvezeték. Mert ott még veszik, elad­ják a fiatal erőket, minél izmosabbak, annál magasabb az áruk, mert annál többet hajszolhatják őket, annál többet préselhetnek ki belőlük. Ott az ifjúság még nem tudja, hogy mit is jelent az, örömben élni. De arra már rájött, hogy úgy, ahogy most él — tovább már nem lehet. Tudja, hogy olyan egységesen, tüntetőén, mint ahogy a találkozóra ment, úgy mennek, közelednek a cél felé. A fiatalok keze alatt nő a kenyér — és ők éheznek. A fiatalok csomagolják a gyapjút — és ők ron­gyokban dideregnek. Izzadságukkal öntözik a földet és nekik semmijök sincs. Nem ismernek mást, csak a nyomort és a korbácsot. A fiatalok vezetik a traktorokat — és eltűnnek a mezsgyék, a mezőkön vidáman száll a fiatalok dala, hi­szen minden az övék. A fiatalok aratják le a bőséges termést — hiszen minden, minden a jelen és a jövő az övék. így van ez nálunk. És így kellene annak lenni mindenütt, az összes mezőn, ültetvényen, kertben és ligetben. Hogy végre kiegyenesíthessék hajlott dereku­kat, megtanuljanak mosolyogni és a szívük is örvendez­zen. A paraszt legyen végre a föld ura. A kalászok neki hajlongjanak és a föld hozza meg gyümölcseit. Mindig, mindenütt annak, aki a földet műveli. Ezért jöttek össze a világ fiatal parasztjai és azért hogy lezáriák a parasztitjúsáo tragédiájával sűrűn telr- írt történelmi lapokat. És a nap. az éltető nap, egyfor­mán süssön mindenkire és harcuk, a mi közös harcunk győze'emmel véoződjön. Daloliunk a mezőkön, ahol ma’d kivirágzik a szerencse. Ezért üdvözöljük a bécsi talál­kozót. testvériesen tiszta szívből köszöntjük, és sok-sok szerencsét kívánunk. A Rio Grande partján A Kio riranüe partján elterülő Her­É* moso völgyében az egyik októ­beri napon történelmi jelentőségű e- semény történt. Megrendezték a pa- rasztifjúság első találkozóját. A küldöttek ejemezték a Hermoso völgyében élő parasztifjúság nehéz helyzetét. „Nincs földünk, mun­kánk . . . kényszerítve vagyunk el­hagyni szeretett szülőföldünket, el­menni az Egyesült Államokba munkát keresni. Áthajózva a folyón, munkát keresünk a texasi földeken termés betakarításakor gyenge fizetésért Ilyen volt a texasi fiatalok panasza. De termett itt nagyon sok elhatáro­zás is. Harcolni az akadályok leküz­désével a jobb életért, azért, hogy a föld több és jobb termést adjon, hogy I ne kelljen a szomszédos államokban keresni a megélhetést. „Ifjúságunk ta­pasztalatai azt mutatják“ — mondja a konferencia, — „hogy csak erős egységbe tömörülve tudjuk kiharcolni a szebb életet. A mexikói ifjúság üdvözletével és kérelmével mentek el Bécsbe Hermo­so völgyének küldöttei a falusi ifjúság nemzetközi találkozójára. A Rio Gran­de partján az ifjúság reménnyel el­telve várja, hogy ez a találkozás hoz­záfogja őket segíteni az új élethez és jogaikhoz, melyektől eddig meg voltak fosztva. Minden mexikói fiatal Bécsre emeli most tekintetét, ahova pár nap- ! pal ezelőtt elmentek küldötteik, hogy ! megacélozva a végső harcra készen I jöjjenek onnét vissza. A brazil fiatalok küzdelme A földműves ifjúság nemzetközi találkozója egész Brazíliában, de különösen a mezőgazda- sági központokban, mindenütt nagy reményeket keltett a fiatal földművesekben és a fiatal me­zőgazdasági munkások között. A „Terra Livre“ lap szerint egész Brazíliában kerületi gyűléseket és összejöveteleket rende­zett a földműves ifjúság. Barranco városában már rég kijelölték az előkészítő bizottságot, melynek hivatása a találkozók megszervezése. A bizottság munkájában a fiatal földművese­ken kívül a városi tanács több tagja, vidék- orvosok és tudósok is résztvesznek. A fiatal mezőgazdasági munkások színjátszó csoporto­kat szervezetek és így propagálták a találkozót. Brazíliában ebben az évben 12 kerületi találkozót rendezett a földmű­ves ifjúság. Ezeken az összejöveteleken dolgozták ki a földműves ifjúság és a mezőgazdaságban dolgozó fiatal munkások jogainak és követelméiíyei- nek javaslatát. Annak ellenére, hogy a brazil alkotmány 164. pontja kihangsúlyozza a c asszonyok, a gyermekek és az ifjúság védelmét, az ifjúság nagy része mégis már serdülő korától kezdve farmokon és ültetvényeken dolgozik. Az 1950-és statisztikai kimutatás szerint a mezőgazdaságban 997.140, 10—14 év közötti fiatal dolgozik, s közülük 149.025 lány. A mi kiüdötfiink Ha a horné lovcicei helyi hangszó­róban felcsendül egy lágy női hang, az emberek egy pillanatra megállnak, mosoly fut át arcukon. Annyira isme­rős ez a lágy, de mégis bátran csengő női hang, hogy bárki felismeri benne Puter Teréz hangját. Különösen jó! ismerik a szövetkezeti tagok, hiszen (5 a mezei munkacsoport vezetője, a szo­cialista munkaverseny és az új, haladó munkamódszerek kezdeményezője. — Fiatal kora ellenére mindenki szereti és tiszteli. Nem szólva ' a fiatalokról, akik szinte rajonganak érte. Ha meg­tudjuk még azt is. hogy 0 a helyi CsISz-szervezet elnöke s hogy a leg­jobb alapszervezeti elnök a nagy- szombati járásban, megértjük a fiata­lok lelkesedését és egy kicsit sem cso­dálkozunk azon, hogy egyhangúlag azt ajánlották: (i menjen Bécsbe a talál­kozóra. A kezdeményezést mindenütt elfogadták s ígv Puter Teréz bátor hangját néhány napig nem hallják majd faluja dolgozói, mert Bécsben lép a mikrofon elé. ahol a világ pa­rasztifjúsága küldötteinek arról be­szél, hogyan dolgozik és milyen boldo­gan él hazánk ifjúsága. „Beszéljetek ott a gondjainkról“ így bocsátották útra a fiatal finnek küldötteiket. A küldöttek még vissza is fordultak, hogy még egyszer bú­csút intsenek és megígérjék az ott­honmaradottaknak, hogy tolmácsolják kívánságukat. Finnországban a nemzetközi- talál­kozót nagyon élénk előkészületek e- lőzték meg. A fiatalok számos mani- fesztációs ünnepséget, vidám estet, sportünnepélyt rendeztek, hogy így több anyagi lehetőséggel szolgáljanak a küldötteknek. A küldöttek közül egy sem volt olyan, aki saját maga tudta volna fedezni a költségeket. Hisz fizetésük úgyis csak alig fedezi az élelmiszerszükségletüket és bizony az útra n*m maradt. A fiatalok még- gis úgy határoztak, hogy küldötteiket útnak indítják. Mindenkit s mindent megmozgattak, amit lehetett. A fiatal földműveseket szívesen támogatta a munkásifjúság. Egy textilgyár fiatal­jai gyűjtést rendeztek s egy küldött útiköltségét juttatták el az előkészítő bizottságnak. A finn Nőszövetség egy vidéki lány útiköltségét fedezte. így gyűlt össze lassan, napról-napra az útiköltség. Lehetségessé vált, hogy mire eljött az indulás napja, tizenöt vidéki lány és fiú búcsúzott el az otthoniaktól, hogy Bécsben az egész világ ifjúságának tolmácsolják a finn ifjúság gondját és vágyait. A nyugat-németországi tudományos dolgozóknak A bratislavai Állami Pedagógiai In­tézet tudományos dolgozói, akik biz­tosítani akarják a fiatal nemzedék kultúrfejlődését, óva emelik fel hang­jukat a háború veszélye ellen, amely a nyugati hatalmak párizsi egyez­ményéből ránk szakad. Hozzátok szólunk pedagógiai dolgo­zók, teljesítsétek a német nép zömé­nek kívánságát, aki békében kíván dolgozni, ne engedjétek, hogy életre keljen a német militarizmus, amely olyan mérhetetlen anyagi és szellemi károkat okozott a fiatal nemzedék­ben. A bratislavai Állami Pedagógiai Intézet dolgozói.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom