Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-12-08 / 97. szám

Bratislava, 1954. december 8. Ära 30 fülér J,II. évfolyam, 97. szám. MEGÉRTIK EGYMÁST November 25-én Jelenia Gora városkában, nem messze a csehszlovák és a német határtól, 600 fiatal jött össze. A Lengyel Ifjúsági Szövetség meg­hívására három országból, Csehszlovákiából, Németországból és Lengyel- országból jöttek össze, hogy tiltakozó tüntetést rendezzenek. Nyugat-Né- metország újrafelfegyverzése ellen és támogassák a kollektív biztonságra irányuló európai konferenciát. A konferencia egyhangúan felszólította az európai országok ifjúságát, hogy fokozottabban harcoljanak a „nyugateurópai unió“ ellen. Képünkön Milos Burest (Csehszlovákia) Varvara Vronska (Lengyelország) és Wahl Erna (Német Demokratikus Köztársaság) küldötteit látjuk. Számos ország küldöttei elindultak a falusi ifjúság nemzetközi találkozójára Becs U. 47-342. Cseng a telefon. Kalkutta jelentkezik a vonal túlsó végén. , Jelenti, hogy 10 küldött Indiából és egy Nepálból december -4-én indul repülővel a találkozó­ra. Egész nap folyamatosan érkeznek a hí­rek a világ legkülönbözőbb tájéiról. A mar- tinique-i, iráni és a brazil delegáció egy része már megérkezett. Köztük Van Carlos Pereira cukorrépa ültetvényen dolgozó me­zőgazdasági ifjúmunkás, Jósé Belő, sao paulo-i farmer, David de Carno, a Mezőgaz­dasági Dolgozók Szakszervezetének elnöke Németországból több mint 50 küldött jön. A nyolc japán küldött között van Obikawa, az ifjúsági jogvédő bizottság főtitkára és Himeno, a Parasztifjak Szövetségének álel­nöke. Megérkezett Indonéziából Sugardo új­ságíró, Olaszországból Pietroni, az Olasz Mezőgazdasági Munkások Szövetségének titkára. Utón vannak Mizseí ,. Da­homey, Senegal, Szudán néger küldöttei s még lehetne sorolni a résztve­vőket abból a 65 országból, ahonnan jelezték csatlakozásukat. Űtrakeltek a küldöttek. A sok üdvözlet, megbízatás, kérés mellett hoz­zák a parasztfiatalok munkáit, a kiállításra készített tárgyakat, a „Világ Ifjúsága“ című folyóirat pályázatára készített műveket. Nehéz feladat vár« a nemzetközi bíráló bizottságra: kiválogatni a többszáz beérkezett pálya­műből a legjobb elbeszéléseket, népdalokat, szobrokat, festményeket. Az eredetileg tervezett kiállítási helyiség szűknek bizonyult a sok kiállítási tárgynak és bizony a bécsi Konzerthaus büfféiben, lépcsőházaiban, a fo­lyosók falain, mindenhol látható lesz a parasztfiatalok lelkes, odaadó mun­kájának eredménye. Készülnek az osztrák, olasz, francia, indiai és más kultúrcsoportok és szólisták is, hogy műsorukkal gazdagabbá tegyék a találkozó munkáját. Az előkészítő bizottság japán munkatársa, aki a programmot készíti elő, nagy gondban van, hogy a sok beérkezett, paraszttémájú film közül me­lyik legyen az a három, amelyet bemutatnak majd a küldötteknek. Nagy várakozás előzi meg a különböző bizottságok munkáját, amelyek a beérkezett javaslatokból összeállítják a parasztifjúság legfontosabb köve­teléseit. A bizottságokban megtárgyalják majd a mezőgazdaság fiatal dol­gozóinak, a parasztlányoknak, a gyarmati parasztfiataloknak, a kisgazdáknak és kisbérlöknek a problémáit, a vidéki kultúra és sportmunka kérdéseit, és javaslatokat dolgoznak ki a legfontosabb teendőkre. Több kívánság ér­kezett a legkülönbözőbb delegációk részéről, hogy a találkozó folyamán szorosabbra kívánják fűzni a kapcsolatot a különböző országok fiataljai között. Ezért a találkozó programmjába felvették a delegációk közötti ta­lálkozókat. A ravennai fiatalok felhívása az egész világon élénk visszhangra talált. Még néhány nap és összeülnek a világ parasztfiataljainak képviselői, hogy megismerjék egymás problémáit, kicseréljék tapasztalataikat és egyesült erővel javítsanak sorsukon. (A Szabad Ifjúságból) A felfegyverzés ellen Mi, a sabinovi üzemi mesteriskola növendékei, a legélesebben tiltako­zunk az ellen, hogy újból felfegyve­rezzék azokat, akik gyilkolták szülein­ket, testvéreinket és pusztították a mi városainkat és falvainkat. Azt akarjuk, hogy a világon minden ember a béke fenntartásáért és a háború ellen küzdjön. Nem akarjuk, hogy drága hazánk felett újra bombázók repüljenek és nem engedjük meg, hogy tönkrete­gyék népünk munkáját és azokat az eredményeket, melyeket eddig elért. Népünk békében akar élni és szebb életet akar teremteni. Azoknak, akik háborúról álmodoz­nak azzal válaszolunk, hogy még szor­galmasabban fogunk tanulni és töké­letesebb tudásra teszünk szert szak­mánkban, hogy hazánknak értékesebb polgárai lehessünk. A sabinovi üzemi mesteriskola tanulói. Tunisz fátyol nélkül Albert Sarrant, volt francia bel­ügyminiszter írta a következő’ soro­kat: „Miért fedezzük az igazságot? A gyarmatosítás semmi más, mint az erősebb fél egyéni öncélú támadása a gyengébbek ellén.” A tuniszi „protektorátus” esetében valóban fennáll ez a megállapítás. A, polgári lapok is állandóan kény­telenek foglalkozni a gyarmati sza­badságharcosok megmozdulásával és gyakran igen veszélyes, véres lázadá­sairól a tuniszi lapok naponta hoznak ilyen és hasonló feliratú cikkeket.” ,,Megtámadták a katonai őrjárato­kat”, Senki se említi, hogy a katonai őrjáratok németekből és zsoldosokból állnak, akik itt éhbérért idegen ügyek érdekében. véreznek el- A tuniszi sza­badságharcosok bátorságot merítettek a vietnami felszabadító hadsereg si­kereiből, az északafrikai hazafiak tá­mogatása mellett nem elégednek meg a „függetlenségükre” vonatkozó ha­mis Ígéretekkel. Az ország történel­mén végighalad egy vörös vonal, a szorgalmas, kizsákmányolt bátor nép vére, amely a szabadságért küzd. Büszkék és bátrak a tuniszi asszo­nyok is, akik nem vettek fér európai ruhákat és továbbra is kitartottak fes­tőién színes eredeti viseletűk mellett. Ezek a beduinasszonyok vizet, isko­lákat és függetlenséget követelnek hazájuk számára. íT, ^ Szilárd egységben az erőszak ellen Az európai államok béke és biztonsági konferenciája, amelyet Moszkvában tartottak meg, mint ahogy azt V. Siroky elvtárs a csehszlovák küldöttség vezetője mondotta: „ko­molyan előbbre vitte a béke ügyét Európában és nagymér­tékben hozzájárul a konferencián részvevő államok bizton­ságának a megerősítéséhez”. Ezt a jelentőségteljes konferenciát, amely emlékezetes marad az európai nemzetek történelmében, nem is lehet jobban jellemezni. Ezt a tényt megerősíti a konferencián részvevő kormányok közös határozata, amely a legnagyobb komolysággal figyelmezteti Európa nemzeteit arra a ve­szélyre, mely a máris felfegyverzett Nyugat-Németország oldaláról fenyeget. Intve figyelmeztet az egyes európai álla­mok könnyelmű politikájára, akik vakon követve az ameri­kai imperialisták parancsait egyetértenek Nyugat-Németor­szág felfegyverzésével. Európa nemzeteit fokozott harcba szólítja, hogy harcol­janak a londoni és párizsi egyezmények jóváhagyása ellen Az európai nemzetek moszkvai konferenciája és ered­ményei nagy érdeklődést keltettek az egész világon. A kon­ferencia ezekben a napokban mindenütt vita tárgyát képezi. Kétségtelenül maga után vonja, .hogy az európai nemzetek fokozzák harcukat Nyugat-Németország felfegyverzési ter­vei ellen. Akkor már késő volna szembenézni a veszéllyel, amikor Nyugat-Németországból a fasiszta hordák a hitle­rista generálisok vezetése mellett átlépnék az európai álla­mok határait, hogy leigázzák a népeket. Európa népeinek már most olyan eszközökhöz kell folyamadni, amelyek féken tartják a német militarizmust és ha mégis támadnának, ak­kor az ellenség hadd fetrengjen bármely ország határán a saját vérében. Ma, mint ahogy azt a moszkvai konferencia határozata is kihangysúlyozza, valóban nagy a tét. Arról van szó, hogy a gyermekek, asszonyok és öregek Európa-szerte ismert gyilkosának, a falvak és városok gyújtogatójának, a német fasizmusnak ne legyen alkalma megvalósítani mindent el­emésztő pusztító művét. A Szovjetunió és azok az államok, melyek résztvettek a moszkvai konferencián, békeszerető politikájuk folytán újból a kollektív biztonság megszilárdítására hívják fel azo­kat az európai államokat, melyeknek érdekük, hogy hatá­ruk megközelíthetetlen legyen. A kollektív biztonsági rend­szer megkívánná, hogy azok az államok, amelyek a kollek­tív biztonsági rendszer kötelékébe tartoznak, kötelezik ma­gukat, hogy békés eszközökkel oldják meg a vitás kérdé­seket, nehogy veszélyeztessék a békét és Európa biztonsá­gát. Továbbá, az egy vagy több európai állam ellen indított támadást úgy veszik, mintha a kollektív biztonsági szerző­dés összes részvevőjét támadnák meg és ezért az összes szerződő fél segítséget nyújt annak az államnak, amely el­len támadást intéztek. Amint ismeretes, az európai biztonság megszervezésé­nek a londoni és párizsi szerződések állnak útjában, melyek 1 alapot nyújtanak Nyugat-Németország felfegyverzéséhez és egy félmilliós hadsereg felállításához, amely aztán néhány- milliós hadsereggé növekedne. Ez azt jelenti, hogy az eu­rópai államoknak már most minden lehetőt el kell követni, hogy lehetetlenné tegyék Nyugat-Németország felfegyver­zését. A kollektív biztonság megteremtését lényegesen megnehezíti az a körülmény, hogy Németország két részre van osztva. Ez azt jelenti, hogy Európa nemzeteinek már most mindent el kell követni, hogy Németország mindkét részét elhagyják a megszálló hadseregek, megvalósuljanak az össznémet szabad választások és ennek alapján meg­alakuljon az össznémet demokratikus kormány. Csakis ez az útja annak, hogy Európában létrejöjjön a kollektív biz­tonsági rendszer. A Szovjetunió és azok az országok, melyek résztvettek a moszkvai konferencián, határozatukban nemcsak, hogy figyelmeztetnek a német militarizmus részéről fenyegető veszélyre, hanem felhivják a nemzeteket, hogy támogassák a kollektív biztonsági rendszer megalakulását, egyben kije­lentik, hogy mit kell tenni abban az esetben, ha a nyugat­európai parlamentek, főleg a francia és a nyugatnémet par­lament jóváhagyja a londoni és párizsi szerződéseket. A ha­tározatban bennefoglalt kijelentés szerint közös intézkedé­seket tesznek a hadierők szervezésére és parancsnokságára vonatkozólag, valamint további intézkedéseket eszközölnek saját védelmi képességük megszilárdítására, hogy megvé­delmezzék nemzeteik békés építő munkáját. A moszkvai határozat ezen része főleg minket érint, akik közvetlen Nyugat-Németországgal vadunk határosak. Hiszen az új „Drang nach Osten” kísérletnek támadás ese­tén megint csak mi lennénk az első áldozatai. És mi mégis építünk új városokat, új lakóházakat, új üzemeket létesítünk, mindent megteszünk népeink boldogságáért, Hát engedhetjük, hogy munkánk gyümölcsét tönkretapossák a fasiszta hordák? Nem, százszor is nemi Ezért magunkévá kell tennünk Viliam Siroky elvtárs sza­vait, aki a moszkvai konferencián a csehszlovák nép nevé­ben a következőket mondotta: „A mi népünk nem ijed meg a háborús fenyegetésektől, minden előfeltétele megvan hozzá, hogy megvédje szeretett hazája szabadságát és füg­getlenségét, nem kíméli erejét, hogy továbbra is fokozza védelmi képességét”. V __________________________________J

Next

/
Oldalképek
Tartalom