Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-12-04 / 96. szám

8 Ol IFJÚSÁG 1954. december 4. LADISLAV MNACKO: Slaraffia Mondják, hogy túl a tengeren tündérország van: a szabadság, ott bőkezű a szerelem s week-endre jár a boldogság, ott munka nélkül villád és repülőgéped is lehet, adómentesen — és azzal űzhetsz vígan száz felleget, ott sült kacsák és sült libák sűrű felhője kavarog patakban, folyón, tavakban konyak és pezsgő háborog ott részvényes a földműves, a proli háza égbe szúr, ott nehéz munkát senkise végez, csak billiomos úr, ott tisztességes emberek: önzetlenek, magasztosak, — kiknek f0 gondja nemzetük boldogsága — kormányoznak; ott nincsen békó, börtönök, ki mit akar, azt teszeget, — hisz mindenki csak jót tehet! És azt, büntetni nem lehet. Ott jogos tulajdon az ész és ottan minden leglegleg... ■ A legszebb álom földje ez, föld édene ,,legédenebb”, s bár senki semmit sem kíván, mindenki mindent megfelez, fehér a négert öleli, szeretet csodás kertje ez, e pompás világ kapuját szabadság szobra őrzi csak, mondják: a világ népei az árnyékába vágyának és ezen édenkert fölött magasbatör a Fehér ház, ' hol Morgan Eisenhoiverrel az örök békéről vitáz; s hogy tudja meg a nagy világ: nem csaltak és nem nagyzolnak, minden bolygónak bemondja ezt a dicső Hang mindennap. ■ 1953. Ford. SIPOS GYŐZŐ Szovjet irodalom művészet VALERIJ BRJUSZOV (1873—1924) NEUMANN JÁNOS: Esti rejtély Már kimondom, egész bátran, Én még ilyet nem pipáltam! Manapság, ha jön az este, Meg van minden ember veszve' Üj módi ez? Avagy járvány? Tudja a hétfejű sárkány! Nekem csupán e pont laza, Mért fut a nép hétkor haza ? Mert hát az már mégis botrány, Hogy a borbély botot fog rám. Ha hat után arra kérem, Hogy hozza rendbe a képem! A boltos meg negyedhétkor, A méregtől majdnem szét forr! Bárhogy kérem, szidom, inteni, Csak azt fújja: semmim sincsen! Félkor meg a trolibusznál Direkt megpukkadni muszáj! Ügy fut, siet ekkor a nép, Mintha bomba hullana épp! Hát még mi van hétórakor! Zúg, búg a nép mint a traktor! Fút nagyapó, fút a fia! Érti ezt az istennyila! De hallga csak! Mi ez a hang ’ Hetet ver a templom harang? Hű, akkor zárom is a szót! Hallgatnom kell a rádiót! Jaj, ne tartsanak fel, kérem! Jaj, csak a rejtvényt elérjem! Uram, tegyél vélem csodát, Hadd nyerjem meg én a kocát! MIROSLAV HYSKO: Bürokrácia Mindenkinél elszántabban vettem fel a harcot véle — alaposan kidolgozott hatoldalas körlevéllel ... A Helyi Nem/eli Bizottságon Jön a fél és panaszolná, mi búsítja életét. .. — Nem érek rá. Cikket írok: „közös jólétünk a tét“! Egy hivatalban Hangzatos, szép jelszavakkal veszik körül magukat. Kíváncsi vagy. mit hirdetnek? Mit munkájuk nem mutat... Szántó György fordításai SZÄNTÖ GYÖRGY: Mivé lennék nélküled ? Hivatalos bélyegzőmet El nem hagynám semmiér’, Mindenkinél hűbb társam lett, Mindenüvé elkísér. Te vagy eszem, tekintélyem, Mivé lennék nélküled . .. ? Nem dagasztaná a keblem Hivatalos érzület, Olyan lennék mint más ember Otthon, utcán, vagy mezőn. . .. S egyszer meg kell válnom tőled, Hivatalos bélyegzőm. Amióta nincsen bajom, van gondom azóta: napról napra többel vagyok népemnek adósa! UjOS<$K»ÖK8C8aKiK>SOHiK*SCIIH^CSC*<fclCSCK«CSK^ Ma két éve GYULAI GAÁL-FIVÉREK ZENÉJE ambröczy Ágoston szövege MooVf»ta M» két m fái «*•-falc nve lé- ecd. Vízszintes: 1. A 30 évvel ezelőtt elhunyt regényíró, történész, irodalom- tudós és költő egyik versének címe. 8. Lovacskák. 9. Építés­ügyi Minisztérium. 11. Határo­zatlan mennyiség. 12. Régi ap­rópénznem rövidítése. 13 Óda- szerű lírai költemény. 14. Klasz- szikus te. 15. Elektromos töl­tésű atom. 16. Juttat. 17. E- gyik európai külügyminiszter. 19. Régi hangszer. 21. Szokás, használat, módi. 23. Római 1101. 25. Figyelmeztető, védelmező. 27. Van — németül. 28. Adok —oroszul. 29. Ételízesítő. 30. Együttdolgozó. 31. Egy kocká­ba kétbetűs cipészszerszám. 33 L H. 34. Hegyben végződő fa­darab. 35. Dalmentes viadal! 36. Állóvíz. Függőleges: 1. Egyik nagyon híres verse. 2 Zenei rövidítés. 3. Világhírű zeneszerző. 4. Fehér fémmel bevonó. 5. Pécs melletti üdülő­hely. 6. Zárak szélei! 7. F. 10. Karinthy csodapőkjának neve. 12. Megjelentet. 13. Női név. 20. Aki rákövetkezett, 22. Lár­más, zajos. 24. Egy édesség — negédesen. 26. Sínátkapcsoló. 30. Távoli mássalhangzók! 32. Fordított méhlakás. Beküldendő a két verseim. Megfejtése 15 pont.-fi «álnál fcf tud «ztb-bír. hft* izéi-cl.« «ZC- rét- tek. nm cr- •** v.o ■ Bú-dán Ta-lál-ííflz-tunfc * - lö-srö» ecv nyé-ri dét-u* ■ UAROgíAV HA&Efv. Ma két éve láttalak meg téged. Egy szál rózsát küldök, édes néked. Ez a kis virág, ha nem is tu# beszélni, Elmondja neked: de jó melletted élni. Megsúgja talán, ki vagy te nékem, Öröm, bánat, álom és való. Egy rózsaszálnál ki tud szebben beszélni, Úgy szeretlek, nincsen erre szó. Emlékszel, egy cukrászdában valahol Budán Találkoztunk először egy nyári délután És éppen úgy, mint akkor, Belépsz te hatkor, Ma is megcsodállak és újra megtalállak. Ma két éve stb.... A jegyző, egy igen fiatal ember, aki nemrég fejezte be tanulmányait a városban és on­nét csöppent bele a falusi élet­be, hogy intézze a község ügyes-bajos dolgait, barátságo­san fogadta a megriadt bírót. Az írástudó fiatalember jó­féle szilvapálinkával édesítette falusi magányát és az ötödik kupica után a búval bélelt bíró is lábra kapott annyira, hogy apródonként elmondogat­ta. miért is zavarja a ■ jegyzi) urat. — Boldogtalan ember vagyok én, nagyságos uram, mert ha ma este lefekszem ügyieket, holnap reggel elvágott nyakkal ébredek. ■— Talán mégsem, elvágott nyakkal nemigen ébred fel az ember. — igazította ki a fiatal jegyző, jóízűen mosolyogva. — De az is lehet, nagyságos uram, hogy másképp fogyok ki az életből. Talán megfojtanak, vízbe fullasztanak, felakaszta­nak. lepuffantanak, összeaprí­tanak. Bizony keserves az én sorsom. A bíró borjúszájú ingeujjá- val törölte le a homlokáról a verítéket. — Furcsa dolgokat beszél itt össze, bíró uram. — Nagyságod most itt lát maga előtt elevenen, izzadt fejjel, de egy óra múlva talán már kiszáll belőlem a lélek. Ki is volna a tudható ja, hogy mi lesz vélem? — De bíró uram. hát mitől fél üyen rettenetesen? — Attól a betyártól. A jegyző arca is elborult. Jól tudta, a betyárféle nem ér­ti a tréfát. — Megfenyegette magát? — Dehogyis fenyegetett, Te­her egy rossz szóval sem ille­tett eddig. A bíró szépen sorjában el­mondta a látogatását Homlok- óknál. — Fejem rá, hogy bosszút áll. De a betyárok bosszúja né­ha rettenetes. Mire is küldött lánykérőbe az én Ferenc fiam, — siránkozott Nárva, — 0 az okozója, hogy időnap előtt sírba kerülök. A jegyző szórakozottan va­karta. a füle tövét. — Mi volna, ha hűvösre ten­nénk Tekert. — Isten őrizze ettől, nagysá­gos uram, akkor aztán biztosan nem kerülném el a rosszféle halál t! — És mi volna, ha szót vál­tanék a legénnyel? — Az isten fizesse meg a nagyságos uram jóságát! Két forintot adok a plébános úr­nak, hogy imádkozzék a nagy­ságos úrért, amíg oda jár. A jegyző a helyzet komoly­sága ellenére nem állta mosoly nélkül. — Bennem csak nem tesz kárt Megyek már mindjárt. Hol tanyáznak most azok a be­tyárok? — A Mérges-völgyben. A jegyző tüstént felkereke­dett, még messziről is hallotta a bíró hálálkodó szavait. A faluból kiérve, föl kapasz­kodott egy alacsony dombra. Aztán a dülőúton leereszkedett a tölgyerdőbe, de minél köze­lebb ért a Mérges-völgyhöz, annál kisebbre zsugorodott a bátorsága Kezdetben gyors já­rása botladozó csellengéssé las­súdon, cigarettára gyújtott és kényelmesen ballókázott arra­felé. amerről a kutyák ugatása meg a disznók röfögése hallott. Kígyó és Teher ma is _ ott hílsöit a tölgyfa árnyékában. Kígyó kényelmesen elnyúlt a feltúrt puha földön és horkolt akár egy kétmázsás ártány, Teher meg szívta a pipát és a bosszúra gondolt. Így találta őket a jegyző, amikor tétován megállt a tölgy­fánál. Teher oldalba bökte Kí­gyót és mindketten tisztelet­tudóan felültek. — Jó napot, — köszöntötte a jegyző és közelebb lépett, hogy (Folytatás lapunk 92. számából) szinte érintette cipőjével a két kondás kinyújtott, maszatos lá­bát. — Adjonisten. — válaszolták közömbösen. — Látom, jól esik a keverés a hűvösön, — szaporította aszót a fiatal jegyző, aki egyszerre nagyon kényelmetlenül érezte magát. A kutyák veszettül ugráltak a nadrágja körül. Kígyó közé­jük csördítelt az ostorával, az­tán visszafeküdt a földre. — Mar nincs is olyan forró­ság, — folytatta gyámolatlanul a jegyző. — A sistergős istennyila csapjon belém, ha ma nagy meleg van. — bizonykodott Teher is. A jegyző most nekibátorodott: — A bíró dolgában jöttem ide, barátom. Teher egy árva szóval sem válaszolt. Ez még nagyabbra növelte a községi jegyző biz­tonságát. így folytatta: — A bíró véletlenül meg­tudta, hogy a Homlok gazdánál tett látogatását félremagyaráz­zák és ezért megkért, mondjam meg maguknak, hogy a szavait rosszul értelmezték, csak a hir­telen harag, hogy úgy mond­jam a részegség beszélt belőle.,. — Hát megijedt tőlem az a vén korhely? — pattant fel a fiatal betyár. A kérdés olyan nyűt, olyan váratlan volt, hogy a jegyző akaratlanul rábólintott: — igen. — Hát akkor rendben van minden.... — Mit mondjak a bírónak? — Hát csak annyit, hogy rendben van, minden a legjobb rendben van. — Teher szeme felvillant, majd a legény ismét visszaheveredett a hűvösre. A jegyző megelégedetten visz- szatért a faluba és amikor be­számolt a bírónak vállalkozása eredményéről, Nárva gazda ösz- szekucorodott a pádon, úgy si­ránkozott: — Ha a betyár azt mondja, hogy rendben van, akkor ha törik, ha szakad, keresztülviszi, amit a fejébe vett. Nem ment meg már engem semmi a vi­lágon, tekintetes úr... . Este, amikor Teher elmondta Homloknak a jegyző látogatá­sát, a vén betyár nyugodtan megjegyezte: — De. ez nem jelenti, fiam, hogy szélnek ereszted a bosz- szút... — Ne féljen. Homlok gazda, bosszút állok én, — nyugtatta meg a betyár... Elmúlt a nyár, lepergett az ősz is. beköszöntött a tél és hó borította a tájat. A faluvégi putriban Teher még egyre csak a bosszún rágódott. Odakint pendült a fagy, de Teher szí­vében lányosán lobogott a bosz- szú tüze. Jobban melegítette, mintha színig meggyúrta volna fahasábokkal a tűzhelyet. A bíró napról-napra egyre jobban kókadozott. Úgy érezte magát, akár az elitéit, aki nem tudja, melyik percben tör rá a bakó. Annyi biztos, nem vár­hat irgalmat a meggyalázott betyártól. Egy téli napon a bíró elin­dult a városba, hogy megtegye végső akaratát. Sokáig halogat­ta, míg végre rászánta magát. Vele egyszerre érkezett meg túlfelöl a városba Teher is, aki ezekben a napokban egy percre sem bocsátotta szeme elől a bírót. Vége felér jár a farsang, kö­zeledik a húshagyó, ideje már, hogy kitöltse a bosszút és asz- szonyt vigyen a házhoz. Még nem tudta, mit tesz a bíróval, de arra esküdött, hogy ke­gyetlenül ellátja a baját... A városban nyomot tévesz­tett. A bíró elkeveredett vala­hová és Teher az egész napot íam/alodott kedvvel a kocs­mában töltötte. Kevéssel az­után. hagyta ott a kocsmát. hogy a bíró is dölgavégezetten hazaindult. Nárva bíró nagy elszánásából, hogy papírra veti végső akara­tát, bizony semmi sem lett. — Alighogy a városba érkezett, kerekedett benne a kísértés és egy korcsma ajtajából kelleme- tes meleg csapta meg. Felül­betért, hogy egy korty borral íelmelegítse összefüggött testét, De ha Nárva gazda egyszer rá­könyökölt a kocsmaasetalra, nem állt meg egy rrieszely bor­nál. Ivott egyfolyvást estig, ak­kor aztán nagynehezen fel tá­maszkodott és elindult a havas úton, amelyre már ráborította köpenyét az este. Kelet felé, amerre a faluja feküdt, már sűrUsödött az ár­nyék. Szárnyai alatt egyre előbbre merészkedett a téli éj­szaka, vele szemben nyugat felől pedig hóvihar kergetöd- zött a síkon. A kapatos bíró alig látta az utat. Lába nehezen küzködött a bor meg a hó terhével. Vastag bundája percről-perc- re jobban húzta a vállát, mert vastag pelyhekben szüntelenül hullott a hó. A fehér hópelyhek megakad­tak kánya bajszán, megolvadtak forró lehelletétől és apró jég­csapokká fagytak, amelyekkel vidáman játszadozott a velőt- faggasztó szél. Szerte mindenfelé nem lát­szik más, csak fehér hótakaró, amely egyre vastagodik, húzza az ember lábát, akasztja a já­rását. A bíró meg-megcsusszant a lágy havon, aztán el is esett. Igyekezett feltápászkodni. — Nagynehezen sikerült is, de hirtelen oldalba kapta a szél és mintha a fuvallatával halálos fáradtságot lehelt volna az em­berbe. Lárva arccal előre bele­esett egy hófúvásba. Lábán megolvadt a hó és csizmáit sikamlós jégkéreg vonw fci be. Hiába győzködött, nem bírt felállni. Valahol ac esze sarkában érezte, hogy meg­fagy. De ez nem sokáig tar~ tott. Váratlanul elmúlt róla a hideg, úgy gondolta, tavasz van, ott sütkérezik a napos verőn . . . Arra tért magához,-hogy va­laki megrázza, talpra állítja és erős kézzel tartja, nehogy el­bukjon. Hangot is hallott: — Mozogj már, vén korhelyl — Hagyj békén. — düny- nyögte a bíró és igyekezett visszafeküdni a hóvackába. — Megérdemelnéd, hogy itt hagyjalak megfagyni, — dör- mögte egy jól ismert hang, — de csak azért sem teszem.- A bíró csak annyit érzett, hogy valaki erős kézzel fel­kapja és viszi; az ismeretien kemény léptekkel haladt előre a falu iránt. Hallotta még, hogy az ember káromkodik, akár a jégeső az­tán elaludt... Csak odahaza éb­redt fel, a meleg ágyban, a pe­hely dunna alatt. — Mi történt velem? — kér­dezte c sodálkőzón. — Ott dögledezett a hóban, Teher megtalálta: és hazahozta, — válaszolta a fia, Ferenc és apja szájához tartotta a szilva­pálinkás kulacsot. Amikor a fiatal betyár a bí­róéktói Homlokékhoz ment és elmondta, hogy mi történt, tífe öreg betyár szeméből kiserkedt a könny. — Sokáig vártál a bosszúd­dal, — mondta elcsukló han­gon, — de most végre betelje­sítetted. Ti fiatalok jobbak vagytok nálunk, öregeknél. A te helyedben én otthagytam volna a hóban, hadd fagyjon meg.. . De Franciskát mégse adom neked.. . Eddig tart a betyártörténet... És szavamra, a Badacsony környékén minden betyár, kon­dás meg kanász, csakúgy tett volna, mint a fiatal Teher. Fordxotta: TÓTH TIBOR ÜJ IFJÜSAG — a CsISz Szlovákiai Központi Bizottságának lapja. Megjelenik hetenként kétszer. Kiadja a Sme na, a CsISz Szlovákiai Központi Bízott ságának kiadóhivatala, Bratislava, Prazská 9 — Szerkeszti a szerkesztő-bizottság. Főszerkeszt!) Szűke József. — Szerkesztőség és kiadóhivatal, Bratislava, Prazská 9. — Telefon 227-17 -237-01. — Nyomja Merkantil n. v. nyomdája." — Előfizetés egy évre 36 Kcs, félévre 15 Kcs. -- H>riapbélyeg engedélyezve Bratislava 2. Kerületi Postahivatal. Feladó és irányító posta hivatal Bratislava 2. — Terjeszti a D—51921 Postaszolgálat. — Rendeléseket mindé a postahivatal és minden kézbesíti) átvesz.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom