Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-11-27 / 94. szám

* .. ..M fffSl; opverrifer 27. A hála és elismerés levele Kedves Csutkih elvtárs! A trencéni Viliam Siroky Ruhaüzem, nemzeti vállalat dolgozóinak és műhelyünk kollektívájának nevében sze­retném kifejezni hálámat a nekünk nyújtott segítségért munkánk megjavításában. Mindenekelőtt engedje meg. hogy bemutatkozzam. Ne­vem Zuzka Krosláková, 22 éves vagyok és mint mester dolgozom a trencséni Viliam Siroky Ruhaüzem egyik mű­helyében. Üzemünkben fér­fiöltönyöket gyártunk. Ami­óta dolgozó népünk elűzte a gyárosokat, bankárokat, nagybirtokosokat, nem tűr nyomort és éhséget, nem tudja, mi az a mukanélküli- ség. Mindenki szépen akar öltözködni, és elvárja, hogy a vásárolt árú jó minőségű legyen. És bizony nekünk sok nehézséget okozott, hogy minőségű árut készíthessünk. Ez év áprilisában kezembe került egy könyvecske, „El­sőrendű árut készítünk”. A könvv szerzője Ön. Csutkih mester. A könyvet átolvas­tam egyszer, kétszer, három­szor . .. Mind figyelmeseb­ben tanulmányoztam a könyvben leírt dolgokat _ és gondolatban már el is kép­zeltem, hogv hogyan szer­vezem majd meg a munkát, hogy mi is elsőrendű árut készítsünk. Az újságokban gyakran olvasunk kiváló fiatal dolgo­zókról. Nekibátorkodtam és összehívtam műhelyünk hét legjobb munkásnöjét. Elbe­széltem nekik, hogy milyen módszerrel sikerült Csutkih szovjet mesternek, hogy el­sőrendű árut gyártsanak. — eredmény azonnal megmu­tatkozott — a tervezett mi­nőséget májusban 98 száza­lékra, júniusban pedig 100 százalékra teljesítettük. Az­óta sohasem dolgozunk 100 százalékon alul. Az elsőren­dű, százszázalékig tökéletes árut arany fonállal jelöljük Ez biztosítja a vásárlót ar­ról. hogy az áru teljesen hi­bátlan. Az Ön módszere alapján Csehszlovákia Kom­munista Pártja X. kongresz- szusának tiszteletére vállal­tuk. hogy havonta ezer da­rab olyan I. minőségű árut készítünk, amelyeket az arany fonállal jelölhetünk meg. A többi műhelyt, sőt üzemeket is versenyre hív­tuk ki. így keletkezett az „1000-es akció”. A verseny mindjobban kiszélesedett, úgyhogy áruink minősége állandóan fokozódott. — Az „1000-es akció”-val foglal­kozott üzemünk üzemi bi­zottsága és az üzemi párt- szervezet is, amelyek az ak­ciót igen nagyra értékelték. Mindezért Önnek tartozom hálával kedves Csutkih mes­ter. Alexander Csutkih Nagyon, nagyon hálásak vagyunk Önnek. Szeretném megszorítani a kezét, megköszönni a ne­künk nyújtott sok-sok se­gítséget, és megmondani, hogy nagyon, nagyon szeret­jük Önöket. A z Őszi napfény még erőlködik, ^de a metszd hideg szelek, a hajnali fagyok, a dér díszítette sá­padt kórók, meztelen bokrok azt jel­zik hogy a kertek alatt a tél. Uk­rajnából már idefehérlenek a fehér- süvegű hegyek. Bodrogköz földjein még szakadatlanul szántanak, pedig az ősz nem fukarkodott a verdfényes *apókkal. Az egész járásban több is a mélyszántás, mint eddig bármikor és itt-ott már arasznyi az őszi vetés, de a vetésterületek növelésével és a talajmíivelés igényeinek fokozásá­val több lett a traktoristák munkája is. A járás egyik legjobb szövetkezeté­ben is ■ akad még eke alá való föld. És most, hogy a hó már akár mikor leeshet', ugyancsak nagy a sietség, igyekezet. A szövetkezet gazdasági udvarán egy féligkész épületben húzódik meg „az iroda”,- vagy ahogy néhányan ne­vezik a „főhadiszállás”. Egy nem- túl nagy. de nem is kicsi szobában né­ha keményen csattog a szó. Román elvtárs a szövetkezet agronómusa, Juhász elvtárssal a gépállomás agro- nómusával az elkövetkező év vetés­tervén törik d fejüket. Fehér papír­lapon megfontolt tervek születnek. A sarokban egy javakorabeli figyelő tekintetű férfi ül. A szoba közepén kerekarcú tagbaszakadt legény sé­tál. Nem sokat beszél, de szavai ha­tározottan, megfontoltan csengenek. Ahogy fejben összeszámolják a szán- taniválót, kicsit felszisszen. A sarok­ban ülő férfi is mozgolódik. A legény a szövetkezet agronómu- sához fordul: — Éjszakára nincs mit szántani, legalább egy tábláról le kell horda­ni a napraforgókórót. Nem olyan egyszerű a megoldás. A fogatok a répát hordják. Az is sürgős. Már nappal is fagy. Szó szót követ, vitatkozik mindenki, csak a legény hallgat. — Ez az elvtárs vékei brigádból jött segíteni, naponta egyszer főtt ételt szeretnének, hogy lehetne elin­tézni? — szólal meg újra, kis idő múltán és a sarokban ülő férfire mutat. Sok mindenről szó esik. Anya­gi kérdések, hogyan, jut ki a meleg étel három kilométerre. Aztán más kerül szóba. Két traktorista jön be. Egyik üre­get szeretne kapni, mert szerelés közben kitört és éjszaka már nem: lehet üveg nélkül kibírni. Két perc sem telik bele, lesz üveg. A másik­nak a kuplung csikorog. A legény itt is tanácsot ad. D obos Imre, a leleszi szövetkezet elnöke Bodrogköz másik jelölt­je. Egy éve már, hogy Berta elvtárs, a leleszi traktorosbrigád vezetője. Do­bos elvtárs, a fiatal brigádvezetőben kitűnő munkatársra talált, aki szer­vezőképességével, szívós kitartásával és egyéni példamutatásával kiérde­melte nemcsak a traktoristák megbe­csülését, hanem a szövetkezeti tagok elismerését is. Dobos Imre elvtársat a Nemzetgyűlésbe javasolták a járás dolgozói. A falu földművesei közül ju­tott a szövetkezet élére. Szorgalmas munkás volt, szereti a földet, ismeri a több, mint kétezer hektáros szö­vetkezeti határ minden zúgát. Őszin­te ember, akit nem vakítanak el az eredmények, az egyre izmosodó szö­vetkezeti gazdaság sikerei. Azt vallja, hogy küzdelmes, nehéz munkában, harcban formálódik a falu képe az emberek gondolkodása. E mellé a harc mellé állott, mikor az elsők kö­zött lépett be a leleszi szövetkezetbe és jól állja a harcot. Ezért jelölte Bodrogköz népe, ezért bízik benne, hogy mindig a dolgozók ügye mellett marad. Megoldják a meleg étel kérdését is, és estig betakarítják az egyik táblát. Végre aztán az újságíró is szóhoz juthat és egy-két kérdést intézhet az alacsony legényhez. Berta elvtárs­hoz, a leleszi traktorosbrigád . veze­tőjéhez. a Szlovák Nemzeti Tanács­ba jelölt 24 esztendős CsISz-taghoz. Az életrajza nem sok újat mond. Olyan mint hazánkban sok-sokezer fiatal élete. Egyszerű parasztszülők gyermeke. Ismeri a parasztság min­den cundját-baját. Szülőfalujában Kisgéresben nemcsak hogy látta az egyszerű emberek földhöznyomottsá- gáit, de saját bőrén érezte az elnyo­más ellen magába zárkózó parasztság minden keserűségét, gondját. Az el­ső republikában hiába ígértek fHt­ját a népnek, Bat’a hiába gyártotta az elegáns cipők garmadát. Falujá­nak dolgozói az első napfényes idő­től az őszi lucsoktg mezítláb jártak és a jó meleg télikabát helyett az otthon készített suba járta. Tíz . esztendeje, 1944-ben új élet kezdődött. Egy-két évig még hány­kolódtak a régi rend urai, hogy ösz- szetákolják régi világukat. A külön­böző nemzetiségű dolgozókat egymás- rauszításából akarták megsütni pe­csenyéjüket. De 1948 februárjában dugába dőlt minden kísérletük, mun­kásosztályunk vette kezébe hazánk kormányrúdját. 1948-ig Berta János is mint segéd­munkás dolgozott kü’önböző építke­zéseken. Itt szerette meg a gépeket és letette a gépkocsivezető 'vizsgát. Nemsokára a traktorállomásra kerüli. Még 1948*>ban belépett a Csehszlo­vákia Kommunista. Pártjába és azóta aktívan dolgozik a pártban. Míg be nem vonult katonának, ne­ve talán soha nem került le a leg­jobb dolgozók névsorából. Amerre járt a járásban, mindenütt úgy isme­rik, mint kiváló munkást, aki nem retten vissza a nehézségektől, aki tudja, hogy miért dolgozik. A hadseregnél sem tétlenkedett. ÉUnken segítette a magyar fiatalok politikai nevelését, mint alakulata pártszervezetének elnöke, kiváló ka­tonákká, és a dolgozó nép szeretetére nevelte a fiatalokat. Egy éve már, hogy leszerelt. Még ki sem pihente az utazás fáradal­mait, újra jelentkezett a traktorállo­máson.. .Kérte,, hogy a legnehezebb feladattal bízzák meg. Be is osztották a tárkányi brigádközpontba brigád- vezetőnek. A laza munkafegyelem, eivakodás, piszkolódás, a gépek gon­dozásának elhanyagolása fogadta a kevésbeszédű legényt. Kitartó, szívós munkával, példamutatással, politikai fejlettségével sikerült , rendet . terem­tenie. Ezután úgy határozott a traktor­állomás vezetősége, hogy Berta elv- társat a járás egyik legnagyobb szö­vetkezetébe Leleszre küldi. Már csaknem egy éve dolgozik itt. Berta Jánost megszerették a szö­vetkezetben. Nem is csoda. Nem olyan legény, aid csak szavakra, tud, aki csak előrelátóan beosztja a mun­kát. Hozzánött a géphez. Ha sok a munka, ő is beáll a traktoristák ko­sé, nem vállogatja, mi a könnyebb, .azt teszi ami a fontosabb, amivel többet használ. A hibák elkerülésé­ben kijavításában aranyat érnek ta­nácsai. Becsületes, céltudatos munkájának elismerése nem maradt el. .4 nem­zeti bizottságokba való választáskor a kerületi nemzeti bizottságba vá­lasztották. Azóta ezt a megtisztelő feladatát is példásan ellátja. Vasár­naponként a neki beosztott községe­ket járja és a falvak hangját, a dol­gozók problémáit figyeli, hogy minél rövidebb úton megoldják a nehézsé­geket. Az Ifjúsági Szövetségben is van ' funkciója. A traktorállomás CsISz- szervezetének propagandistája. Asort töri a fejét, hogyan is lehetne tető alá hozni az első összejövetelt, ho­gyan lehetne rendszeres tanulásra szoktatni a fiatalokat; A választások előtt majd minden estére jutott egy névai/ülés. Késő éj­szaka került haza Kisgéresre, család­jához. Hajnalban már újra úton volt Leleszre, a brigádhoz. Marad-e tanulásra, olvasásra ideje? Berta elvtárs azt mondja, alig akad nap. hogy egy órányit ne olvasna, ne tanulna. Szakkönyveket tanulmá­nyoz, de a regények sem hiányoz­nak könyvtárából. A magyar iroda­lom mellett, eredetiben olvassa a szlo- vá és cseh müveket. Ennyi munka, funkció mellett van-e magánélete a huszonnégy esz­tendős Berta Jánosnak? Nagyon ke­vés. Sötétben kerül haza és szürkü­letkor indul. Hihetetlenül, nagy ener­gia feszül ebben a zömök, nyílt te­kintetű fiatalemberben. Mikor meg­kérdem, mik a tervei a választások után, tréfásan megjegyzi, mintha ma­ga előtt is új lenne, amit mond: — Lehet, hogy Leleszre jövök lak­ni, kicsit rendet teremtek a funkci­ókkal is, mert nem akarok kontár­munkát végezni. Jobb fegyelmet a- karok a brigádban és a családdal is többet kell törődni. Nem tudjuk, komolyan gondolta-e Berta elvtárs amit mondott, mert szülőfalujában még be sem fejezte a családi ház építését. De akárhová is kerüljön a járásban, minden bi­zonnyal azok ügyét fogja szolgálni, akik november 28-án rá szavaznak. Már jóval elmúlt dél, mikor Berta elvtárs motorjával Helmec felé indul. Csípős szél kerekedik. Estére újra népgyiílésre készül. Büszkék lehetünk Berta Jánosra. Napjainkban a falvak, a városok ki­meríthetetlen népi tömegeiből ilyen fiatalok nőnek hazánk vezetőivé, irá­nyítóivá. SZŰCS BÉLA. A királyhelmeci traktorállomáson jól ismerik Berta elvtársat. Szepesi Ist­ván (jobbra) egyik legjobb traktorista együtt dolgozott vele mielőtt Berta elvtárs bevonult katonának. „Azok közé tartozik,, aki állandóan tanul és ez meg is látszik munkáján”, mondta Szepesi elvtárs. A traktorállomás fia­tal igazgatója Karakó Pál jelemzi: „Ami megbízást kapott, mindent pél­dásai, becsülettel végzett. Jó szervező, helyén van az esze és szívvel- lélekkel dolgozik.“ Cap Béla, a szövetkezet tizennégy- esztendös juhásza mostanában a gaz­dasági udvar közelében legelteti a nyájat. Berta elvtársról sem sokat tud, de hogy be-be néz a műhelybe, a közeli brigádközpontba azt ő is észrevette, hogy ha valahol baj van a masinával, a brigádvezető egy-ket­tőre megtalálja a hibát és legtöbb­ször segíteni is tud.

Next

/
Oldalképek
Tartalom