Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-07-14 / 55. szám

ÚJ IFJÚSÁG 1954. július 14. Falusi kultúrhőzban Az úttest v'ztócsáin meg-megcsilian e lebukni készülő nap bágyadt sugara Benépesülnek a falu utcái. Munkába jövő dolgozók sietnek haza. Beérkezeti a koraesti vonat, hazaérkeztek a mun­kások a különböző munkahelyekről. Káinén vagyunk, a lévai járás egyik községében. Végigsétálunk a rendezett utcákon, a házak elé kikerülnek a kis- psdok s megkezdődik az esti tere-tere. Az egyik ház előtt öreg bácsi ül, pipá­jából lassan bodrozik elő a füst s el­merengve nézi az égen hömpölygő fel­legeket. Letelepszünk mellé, de nem merjük zavarni gondolataiban. Kiveszi szájából a pipát, csavar egyet kurta bajuszán s mintha akarná is, nem *s, olyan nehezen kérdi meg. hogy — ma­guk honnan gyüttek. Megmondtuk ne­ki. Bólint rá s tovább hallgat. Pár perc múlva szólal meg újra. — Várhatott volna ez az eső egy kicsit. Itt minden nap esik, megáztak maguk is. No, de kiderült, mehetnek a fiatalok a Garempartra rugdelódzni — mondja Pista bácsi. A rugdalódzás alatt, bizonyosan a futballt értette. Nem zavarjuk gondolatait, mert az ilyen idősebb emberek már keveset be­szélnek s akkor is inkább fiatalkori emlékeiket emlegetik. — Mink nem ezt csináltuk — mondja Pista bácsi s tovább figyeli a haragos felhőket, mintha azokból ol­vasná ki a régtörténteket. — Mit csináltak így esténként Pista bácsi? — kockáztatjuk meg a kérdést. Szippant egyet-kettőt a pipából, s hümmög. — Ha már nem volt mit csinálni, de ilyen eset ritkán fordult elő, kimosa­kodott az ember, oszt összefogtunk a cimborákkal s mentünk a lányokhoz, vagy ha pénz volt. e kocsmába. Vagy dalolgattunk a Garam partján, s ha jött a csendőr, haza kullog tunk. He lett volna kultúrházunk. mint a maiaknak, nem vágytunk volna a kocsmába talán sohasem. Nem kellett volna azzal a könnyfacsaró pálinkával, vagy savanyú borral lemosni a torkunkbaszorult ke­serűséget. Eljártunk néha a fonóba, énekeltünk, de annak is csak ivás volt a vége, mert a csendőr ott is szétza- vert. Talán ezek a részletek jártak az eszében, mert egy mély sóhaj buggyant ki öreg ajkai közül. Egy pár fiatal már szállingózott a kultúrotthon felé. Messzebbről egy tangóharmonike lágy dalát hozta fe­lénk a szél. — Látjátok fiaim — szólt Pista bácsi. — ezek már gyülekeznek. Szlovákok, magyarok, az már mindegy. Még néha-néha hajbakepnak. de nem gyűlöli már a két nép egymást, mint a mi korunkban. Akkor késre mentünk. Játszanak, tanulnak, szórakoznak. Csak az az átkozott kártya ne lenne. A fia­talok egész rabjai az ördögbibliánek. Kocsmáznak. kártyáznak, ez az örö­mük. Nem tudnak, nem akarnak ezek élni jól. boldogan. Csak nekünk lehe­tett volna. Sóhajjal kíséri szavait Pista bácsi, mintha a mai fiataloktól várná az ő elrontott ifjúságának megszépítését és ezt ők nem akarják megtenni. A kultúrházban valóban csak néhány fiatal volt. Egyesek asztaliteniszeztek, + ★ ★ sakkoztak, énekelgettek. H? a többiek is megérkeznek, megkezdik a színda- rabpróbát. A, kálnei fiatalok mai kul- túrháza csak szükségmegoldás. A szép ’ágas új kuitúrház építését rövidesei- megkezdik. Az a kérdés, hogy megér- demli-e ezt e kálnai ifjúság. — Miért vagytok ilyen kevesen? — kérdezzük az elvtársaktól. — Ennek több oka van, — világosí­tanak fel az elvtársak. — Ifjúságunk nagyrésze másutt találja meg a szóra­kozását. A magyar fiatalok pedig in­kább a Csetnadok keretén belül dolgoz­nak. mert CsISz-szervezetünk csak szlovák darabokat tanul be. Természe­tesen részt vesznek e magyarok is. A lévai járás CsISz bizottsága keve­set törődik a járásban élő magyar fia­talokkal. Természetes, hogy a magyar fiatalok, he dolgozni akarnak, akkor ott dolgoznak és szórakoznak, ahol ezt saját anyanyelvükön tehetik. Nagy hiba, hogy a járási titkárságon egy elvtárs sem tud magyarul. így nem segítheti a magyar ifjúságot. Ezekre a hibákra a CsISz járási bizottságának már rá kellett volna jönnie, nemcsak hangoztatni a két nép közötti barátsá­got. hanem valóban el is mélyíteni azt, de nem ezekkel a módszerekkel, me­lyekkel eddig tette. Elbúcsúztunk az elvtársaiktól. Az ál­lomás felé menet a korcsmából szesz­től mámoros hangok szűrődtek ki. Fél- decis poharak társaságában kártyázott ifjúságunk egyik része. Annak az if­júságnak egyik csoportja, melytő! ha­zánk szebb, boldogabb életét várjuk. Fecsó Pál Kultúrbrigádokkal is segítünk Két baráti nép művészeti-találkozója Dr. Frantiiek Pefas, a Budapesten rendezett Csehszlovák Képzőművészeti Kiállításról beszél Nagyon sajnáltam, amikor el kellett utaznom Budapestről és ott kellett hagynom az éppen megnyitott kiállí­tást, a várost és azt az országot, amely _ már néhányszor annyi szeretet­tel és" figyelmességgel látott vendégül — mondotta Pefas elvtárs, ez Elnöki Iroda kultúrosztályának vezetője, köz- saságunk neves műtörténésze, aki Bu­dapesten rendezte és megnyitotta a Csehszlovák Képzőművészeti Kiállítást. Elsősorban azt szeretném hangsú­lyozni, milyen készségesen segítettek munkánkban a magyar képzőművészek. Fáradságot nem sajnálva, önfeláldozóam teljesítették minden kérésünket, töb­bek közt például rendelkezésünkre bo- csájtották a Szépművészeti Múzeum számos olyan helyiségét, mely más ki­állítás céljaira volt szánva, mivel nem fértünk el anyag unkkel az eredetileg tervezett helyiségekben. Tevékenysé­günk így aztán örömteli, baráti együtt­működéssé, iszinte lévezetté vált szá­munkra. A kiállítás számára Kultúrügyi mi­nisztériumunk többnyelvű könyvet adott ki, amelyben a szerzők — No- votná, Tomes, Loris és Vaculík elvtár­sak — a bemutatott műveken kívül is 80 reprodukcióban, gazdag szövegben kiemelkedő csehszlovák képzőművészek életét és müvét ismertetik. A kiállítás megnyitását megelőzően a magyar rádióban beszéltem népeink művészetéről és a bemutatásra kerülő művekről, — közli továbbá Pefas elv­társ. A kiállítás súlypontját a XIX. század cseh és szlovák művészete ké­pezi, de elvezeti a nézőt mind a mai napokig. Mintegy 620 műben — fest­ményben, rajzban, litográfiában, szo­borban — megismerteti a magyar dol­gozókkal legnagyobb mestereink alko­tását. Ales és Mánes, Myslbek, Stursa, Nevrátü és 'osárek, Purkyné, Kuba, Laude és KeJka, Pokomy, Svebinsky, Zábransky, Liesler, Hanula, Bohún, Medvecká és Kostka — ezek mind és még sokan mások — kifejező, megra­gadó módon beszélnek a cseh és szlo­vák nép hagyományairól, történelmi múltjáról, alkotó küzdelmeiről, szabad­ságáért vívott harcáról, természeti szépségeiről és végül a felszabadulás utáni önfeláldozó, építő munkájáról. A kiállítás megnyitóján a magyar kulturális élet számos képviselője vett részt, köztük Darvas elvtárs népműve­lésügyi miniszter és Boldocki elvtárs külügyminiszter, akit jól ismerünk ab­ból az időből, amikor prágai követ volt. A jelenlévők őszinte érdeklődéssel, lelkes elismeréssel fogadták a kiállított müveket. Különösen a cseh képzőmű­vészet nemzeti formanyelvét, realista kifejezésmódját, közvetlenségét, de­mokratizmusát méltatták. A kiállítás népszerűsítésére kifejtett propaganda óriási a magyar elvtársak részéről és érdeklődésben nincs is hiány. A buda­pesti Csehszlovák Kultúra igen szépen sikerült beszélgetést rendezett, melyen a csehszlovák küldöttei magyar kép­zőművészekkel találkoztak. A kiállítás keretén belül pedig vitaestet tervez a Magyar Képzőművészek Szövetsége, melyen majd a csehszlovák delegáció többi tagja, Otcenás és V. V. Novák elvtársak számolnak be " magyar dol­gozóknak. Petas elvtárs elárulta, hogy könyvet ír Magyarországról. — Szeretném, ha én is hozzájárulhatnék a két nép ba­rátságának elmélyítéséhez — mondot­ta. Be akarok számolni néhány ma­gyarországi látogatásom tapasztalatá­ról, benyomásáról, el szeretném mon­dani, milyen kimondhatatlan lelkese­déssel és önfeláldozással látott hozzá 'a magyar nép hazája újjáépítéséhez, milyen kimagasló eredményeket ért el eddigi munkájában. Meg kell mutat­nom, milyen őszinte szeretet lakozik a magyar dolgozók szívében csehszlová­kiai szomszédaik iránt, mekkora érdek­lődéssel fogadnak minden csehszlová­kiai eseményt. — Egyszer például meghívtak a szekszárdi traktorosok értekezletére. Távoli falvakból gyüle­keztek az elvtársaik és mindnyájan annyira élénken érdeklődtek az itteni események iránt, de amellett annyira ismerték is népünk eredményeit, mun­káját, hogy bevallom — nagyon kelle­mesen voltam meglepve. Tény ugyan, hogy majdnem szégyent vallottam, mert a magyar traktorosok természe­tesen behatóan érdeklődtek a csehszlo­vák mezőgazdaság legújabb eredmé­nyei iránt. Nem szakom a mezőgazda­ság, de egy kommunistának mindenről tájékozva kell lennie — végül mégis eléggé kimerítően válaszolhattam a magyar elvtársak nagy örömére és megelég edettségér e. Magyarországon hatalmas fordulatot jelentett az új kormányprogramm, ál­lapítja meg Petas elvtárs. A kulturális élet minden ágában élesen megnyilvá­nulnak ezek a változások. A magyar n ;p életében eddig nem tapasztalt ér­deklődés és aktivitás észlelhető. Akár kiállításról, képtárról, múzeumról vaqy színházról, akár hangversenyről, elő­adásról, moziról vagy divatbemutató­ról, akár sportról, szórakozásról van szó, minden a magyar dolgozók leg­szélesebb tömege részvételével zajlik le. Különösen a fiatalság nem hiányzik semmiféle megmozdulásról. Azt pedig talán hangsúlyoznom sem kell, hogy a művészeti iskolák hallgatói a legmesz- szebbmenő gondoskodásban, anyagi és erkölcsi támogatásban részesülnek és joggal ők azok, akikben az új magyar művészet jövőjét látják a magyar dol­gozók. Nagyon örülök annak, hogy a cseh­szlovák-magyar politikai, kulturális és gazdasági kapcsolatok mind jobban és jobban elmélyülnek, hogy a kölcsönös baráti együttműködés mind szilárdabb és szélesebb alapokon nyugszik. Na­gyon szeretem a magyar népet — fe­jezte be elbeszélését Pefas elvtárs — és remélem, hogy mielőbb újra alkal­mam nyílik meglátogatni Magyarorszá­got. Lázas munka folyik a losonci járási CsISz titkárságon. Kopognak az író­gépek, rajzolják a legújabb hirdetmé­nyeket amelyek munkára hívják fel a falvak és üzemek ifjúságát. Egy da­rabig némán állok, gyönyörködöm a munka ütemében. Olyan jó érzés ez, ha valaki még nem tapasztalta, talán még el sem hiszi. Merengésemből egy hang riasztott fel. — Mit kíván az elvtárs ? Jól megtermett, barna fiú áll mellettem mosolyogva. Észre sem vettem, mikor lépett mellém, annyira lekötött a ürgés-forqás szemlélése. Egy pillanatig némán néztem rá. mint­ha nem értettem volna a kérdést, maid én is elmosolyodtam. — Csak azt jöt­tem megnézni, hogyan dolgoztok — feleltem könnyedén. Berki elvtárs, mert 0 volt az a vi­dám fiatalember a járási kultúrfele- Uls. egy asztalhoz tessékelt azzal a megindoklással, hogy ülve kényelme­sebben lehet szemlélődni, beszélgetni Az aratásról beszélgettünk. Az most a legfontosabb probléma mindenfelé Arról beszélt, hogy hogyan fogják megszervezni az üzemi ifjúságot az aratás segítségére. Elmondta, hogy az üzemi ifjak kultúrműsorral készülnek kimennek a falvakra és ott elszórakoz­tatják a dolgozókat. Nemcsak az ara­tás ideje alatt, már előbb is kultúr­műsorral járták végig a falvakat a kö­zelmúltban, a Kaukaz-üzem fiataljai adtak élű gazdag kultúrműsort Jelső- cön és Kalondán a szövetkezeti dolgo­zók szórakoztatására. De nemcsak a Kaukaz, 'hanem a Pól’ana. a fűrész­telep és más üzemek fiataljai is vol­tak már falusi szereplésben, az ara­tás ideje alatt pedig még többször mennek. Ezeket a kultúrbrigádoknt a CsISz-szervezet összefogva a többi tömegszervezettel együttesen rendezi. A magyarlakta falvak látogatásával nagy segítséget nyújt a CSEMADOK- szervezet. A kultúrbrigádokat a már tavaly is nagyon jól bevált módszer szerint fog­ják megszervezni. Erről Koncz Béla elvtárs. a CSEMADOK titkára így be­szél : — Ahány vidék, annyi szokás. Valahol úgy csinálják hogy az ebéd­szünetben szórakoztatják kultúrfellé- pésükkel a parasztokat. Mi másképpen csináltuk már tavaly is és most is úgy fogjuk csinálni. Nem délben, Ha­nem este rendezünk szórakoztató elő­adásokat. Kimegyünk már délután, estig együtt dolgozunk a szövetkeze- tesekkel, segítünk az. aratásnál, este aztán jöhet a. szórakozás. Sokkal na­gyobb bizalommal tekintenek így ránk, ha látják, hogy nemcsak tán­colni és énekelni tudunk, hanem dol­gozni is. így tavaly is szép eredményt értünk el. Huszonhatszor voltunk kultúrbrigádon, közben a földeken is ledolgoztunk 1900 brigádórát. Egyedüli nehézség, hogy anyagilag nincs fedezetünk ezekre a körutazá­sokra. Az igaz. hogy a járási ..Osveta” propaganda osztályával együttműköd­ve ezt a kérdést is megoldhatjuk. Az ., Osveta’’ társasgépkocsija, amikor filmeket megy vetíteni, a falvakra ma­gával viheti a kultúrbrigád tagjait. Visszafelé újra szépen hazaszállítja őket. Amint látjuk, ott. ahol akarat van, ott minden kérdést meg lehet r l- dani. Le lehet küzdeni az akadályo­kat. csak a helyes utat kell megtalálni. A losonci járásban megtalálták és an­nak a reményüknek adnak kifejezést, hogy ebben az évben még szebb ered­ményeket fognak elérni, mint az el­múlt évben. Minden igyekezetükkel azon lesznek, hogy megállják helyü­ket és ne hozzanak szégyent CsISz- becsületükre. Meg vagyunk győződve, hogyha továbbra is így dolgoznak mint eddig, nem hoznak szégyent szerveze­tünkre, sőt újabb sikerekkel még eme­lik is szervezetünk tekintélyét. M. P. Látogatás a lévai múzeumban A cím olvasásakor bizonyára sok lé­vainak és Léva ismerőjének kereke­dik ki a szeme „Mi a csuda, hát Lé­ván múzeum is van’’ ? Ezt a kérdést jogosan felteheti akárki, mivelhogy múzeumot jelző táblával nem találko­zunk sehol. Csak a tudománykedve- lOk tudják az érdeklődőknek megmon­dani, ‘hogy a lévai múzeumot a helyi nemzeti bizottság épületének második emeletén helyezték el. A hatalmas múzeumanyagot három helyiségbe zsú­folták .össze. A múzeum értékes gyűjteményét sokan tekintik meg. A régészeti gyűj­temény darabjai a környéken végzett ásatásokkal kerültek napfényre. 4 gyűjteményt korszakok szerint ren­dezték úgy, hogy a látogató a fejlő­dést cgyes szakaszaiban látja maga előtt elődjei szerszámait, fegyvereit használati tárgyait. Ott fekszenek « kezdetleges munkaeszközök. Egy mam- mut csontját, melyekkel valamikor csak nem puszta kézzel küzdött meg az em­ber. A sarokban egy 1848-as lobogó áll. Görbe kardok és régi puskák lóg­nak az állványokon. A látogató itt megismeri a küz­delmes múltat, hegy annál jobban tudja értékelni a jelent és a jövőt, melyben az emberi munka, az értelem fejlődése felmenti őt a természettel szembeni élet-halál harctól. Sok értéket találunk a képtárban tr amely sok kiváló festő művén kívül néhány „bennszülött” festő képeit fog­lalja magában. Igen gazdag a múzeum szakkönyvtára, amely most rendezés alatt áll. A természetrajzi gyűjte­ményt a helybeli diákok hordják ösz- sze, a szorgalmas gyűjtők keze alatt idővel még jobban kibővül. Persze mindenki ott áll meg, ami a legjobban érdekli. A molnár is el­nézi azt a két kőlapot, amellyel az ember valamikor nagy munkával zúzta össze a mindennapi kenyérhez szükséges gabenamagot. Műhelyére gondol, ahol egy gombnyomásra meg­indítható óriási gépezet emberek ezrei számára Orli meg a mindennapi ke­nyérhez valót. A múzeum dolgozói azonban más úton is iparkodnak elmélyíteni az ér­deklődök ismereteit. Ez főleg Hűljük Pál múzeum-igazgató érdeme, akit mindenki Pali bácsi néven ismer. Pali bácsi az ősz közepétől tavasz középéig a lévai Csemadokkal karöltve ismeret­terjesztő előadásokat rendezett. Az előadások látogatottak voltak, bár a lévai lakosság számához mérten kevés volt a közönség. Pedig sok értékes dolgot lehetett ott megtudni. Az elő­adások Léva város történetével foglal­koztak a legtöbbet. Léva város és kör­nyéke földrajzi és természetrajzi szempontból igen gazdag. Sajnos, tör­ténelmét oly kevesen ismerik. Pali bá­csi sokat mesélt ifjúkori emlékeiről >'$ tapasztalatairól, amit mi fiatalok nagy figyelemmel hallgattunk. így élőszóból ismertünk meg egy letűnt világot. Pali bácsi és munkatársai csak egy köszönetét ismernek munkájukért, azt, ha a dolgozók még nagyobb ér­deklődéssel látogatnák azokat a helye­ket, ahol tanulni lehet. Hiszen ahhoz, hogy új életet tudjunk építeni, el kell sajátítani a múlt összes vívmányait. Ha ismerjük a műit sok fájó emlékét, akkor tudjuk igazán értékelni a mát. KUCSERA KLÁRA, Léva Hozzászólás a „Tegyük meg hát44 vitájához Több könyvet vásárolhatunk! Az olvasó, aki szereti a szép és jó könyveket s öröme telik abban, ha ■•könyvtárát egy-egy új darabbal gaz­dagíthatja, bizonyára örömmel veszi tudomásul, hogy valamennyi Magyar- országról kapott könyv árát a közel­múltban leszállították. Ez az árcsök­kentés azokra a művekre is vonatko­zik, amelyeket a Csehszlovákiai Ma­Lenin művei 1 kötet Marx: A tőke I—III. Illés: Kárpáti rapszódia Jókai: Mégis mozog a föld Szabó: Oj föld Illyés: Hetvenhét magyar népmese Az ifjúságnak a Szovjet Hadseregről Amint látjuk, csak ennél a hamarjá­ban felsorolt hét könyvnél a megtaka­rítás kerek 70.— Kés-t tesz ki. Re­méljük, hogy az olvasóközönség vásár­gyár Könyvkiadó valamely magyaror­szági kiadóvállalattal közösen jelentet meg. Ez az árleszállítás lehetővé teszi, hogy könnyebben és több könyvet vá­sárolhassunk. Néhány példával szem­léltetjük a valóban jelentékeny árkü­lönbséget: Árcsökkentés e.: Árcsökkentés u.: 18.— Kcs 13.50 Kés 89.— Kcs 66.75 Kés 25.— Kés 18.75 Kés 47.— Kés 35.— Kés 50.— Kés 37.50 Kés 28.— Kés 21.— Kés 22.— Kés 16.50 Kés lókedvét ez az újabb árleszállítás még- inkább növelni fogja. Slovenská kniha, n. v. Csatlakozunk mi is Török Elemér „Tegyük meg hát” című cikkéhez és Ordódy Katalin elvtársnő válaszához. Mi, a lévai járási népkönyvtár dol­gozói határozottan állíthatjuk, hogy a csehszlovákiai magyar Írókkal igen ke­vés polgárun., ismerkedett még meg és annál kevesebb olvassa müveiket. Magyar könyvekben igen nagy hiányt szenvedünk, úgy fordításokban, mint eredeti művekben, akár csehszlová­kiai, akár magyarországi íróink mű­veit vesszük figyelembe. Olvasóink oár- mennyire szívesen olvassák Jókai, Mik­száth, Móricz műveit, mégis sokan vannak, akik kimondottan a ma elő írók műveit keresik. Volt már olyan esetünk, hogy az elégedetlen olvasót felkértük, jöjjön velünk a Slovenská kniha üzletébe és válasszon a korszerű magyar írók műveiből 20 olyan könyvet, meiyet még néni olvasott. Órákat töltött olvasónk a könyvkereskedésben, amíg sikerült néhány könyvet kiválasztania. Pedig nagyon jól tudjuk, hogy úgy az ere­deti, mint magyarra fordított könyvek­ből nagyon sok van országunkban. Magyar olvasóinknak határozottan szükségük van Egri, Petrőczi, Szabó Béla, Dénes, Bábi és a többi íróink műveire, ugyanúgy, mint Heéko és a többi haladósze'lemű író magyarra for­dított könyveire. Amikor megkaptuk Hecko „Falu a hegyek között ’ című könyvét, könyv­tárunkból 15 percen belül mind a négy példány gazdára talált. Az itteni Slovenská kniha együtt dolgozik a járási népkönyvtárral. Min­den új könyvet rendszeresen kétheten­ként elhoznak a könyvtárba megmu­tatni és a könyvtár megveszi a meg­felelő könyveket. Eddig inégcsak Szabó Pál „Üj föld”-jo, a „Tavaszi szél” és a „Talpalatnyi föld” van meg könyvtá­runkban. Egri Viktortól „Soványka” és a „Közös út”, Szabó Bélától „Az első ajándék”. Azt sem tudjuk, mit írtak még. Dénes és Bábi valószínűleg köl­tők. Ezt csak onnan tudjuk, hogy már több versüket olvastuk az Oj Szóban De könyvalakban kiadott költeményeik nem kerültek hozzánk. A lévai Slo­venská knihához nem jutottak el. Ügy gondolom, egy könyvtáros szá­mára szégyen, ha nem ismeri köze­lebbről Csehszlovákia íróit, legyen az magyar vagy szlovák. De honnan tud­junk róla, ha eddig még a Slovenská kniha propagandaosztálya sem tett semmit ezen a téren és főkép a Cseh­szlovákiai Magyar Könyvkiadóvállalat nem törődik azzal, hogy közelebbről ismerjük íróinkat, költőinket és mű­veiket. Szükségesnek tartanánk, hogy a Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó rendszeresen minden hónapban, vagy negyedévenként küldjön a könyvtárak­nak egy körlevelet és tájékoztasson bennünket íróink tevékenységéről és újonnan kiadott műveikről. Ordódy Katalin elvtársnő, a Sloven­ská kniha dolgozója úgylátszik nem tudja, hogy Szlovákiának van már jó- néhány lelkes könyvtárosa, akik na­gyon is jól tudják mi a mai könyvtá­ros hivatása és kötelessége és nagyon is „magukévá teszik könyveink ter­jesztése népszerűsítésének ügyét” és ezért kapták meg a megbízotti hivatal­tól a „példás népkönyvtár” címet. A népkönyvtárak ma már nemcsak propagálják íróink műveit, hanem ve­zetik is olvasóinkat. Hogy feladatunkat jól végezhessük, szükségünk van arra, hogy magunk is fejlődhessünk és eh­hez nem nélkülözhetjük a Csehszlová­kiai Magyar Könyvkiadó támogatását. A lévai népkönyvtár dolgozói

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom