Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)
1954-11-03 / 87. szám
----- ül IFJÚSÁG fhírt. november 3. áront nap rúziábcin Reggel fül csíp« tizenötf okos hideg tört ránk az utcán, de az alkony már tizenötfokos meleggel, gyenge szélben szemerkélő esővel fogadott. Csoda történt? Az. Számomra kettős csoda. Nekem még mindig csoda a repülőgép: repülni hegyek, tengerek felhők fölött, télből tavaszija, néhány óra alatt. S a másik, még nagyobb csoda, aminek e kétezerkilométeres repülőutat köszönhettem: akkor mái tizenegy a Szovjetunióban töltött nap volt mögöttem. Két évvel ezelőtt történt. Moszkvából repültünk Tbiliszibe. Grúzia fővárosába. Három napig voltunk Grúziában, Tbilisziben. Gnriban. tengerparti falvak kolhozaiban — befér e három napba ennyi új, s izgalmasan szép élmény, nem sok ez ahhoz, hogy egyebet, mint néhány elmosódott kénét hozhasson magával az ember? Nem így érzem. Minél messzebb viszi az id<5 e három napot, annál többet gondolok rá, annál fénvlőbbnek látom s úgy érzem, bolyongni tudnék, mmt ismerős tájon, A Kúra folyó partján állunk Tbilisziben. A két part, — két világ. Múlt és jelen. S a jelen itt, mint minden táján a Szovjetuniónak, a jövőt is mutatja. A folyó túlsó, meredek. sziklás partjában, mint a parti fecskék fészkei, úgy épültek a régi házak. Az innenső part, az új Tbiliszi: a hatalmas terek, széles sugárutak városa. Mégis, hamis kép lenne, ha ennyire széjjel választva mutatnám Tbilisziben a régit és az újat. Azt, amit nemzeti sajátosságnak nevezünk, megleljük Tbiliszi új utcáin is, az egész, szüntelenül épülő város stílusában. Sajátosan grúz város volt Tbiliszi azelőtt is? Bizonyára az. Ezt hirdetik a part szikláiba vájt házak s a lejtőkön fölfutó régi utcák, a szobanagyságú faerkélvek. De aki néhány évtizeddel ezelőtt erre járt, annak szeme előtt mindent elfödött a nyomorúság — mig az újonnan épült utcák és terek egyaránt hirdetik egy nép. Ősi kultúráját és a szocializmustól kapott jólétet. Tbiliszi utcáit járva. már az első percekben érezzük, olyan nép fővárosában vagyunk, amely nép nemzeti létét, nyelvének szabadságát sajátos kultúrájának fejlődését, minden bőségét, gazdagodását a szocializmus győzelmének, a sztálini nemzetiségi politikának köszönheti. Az építkezés oly nagyarányú, hogy a város szélén, az új kultúrpark mellett járva, csodálkozva kérdeztük kísérőinket .Hol vannak ennek a városnak a határai?" — ,,A jövőben ..." — fele'te s mosolyogva mutatott előre. Mutathatott volna visszafelé is, a városba. A Lenin-renddel kitüntetett operaházra, s az egyetemre, amely a Nagy Októberi Forradalom után született s amelynek 1918-ban még csak egyetlen fakultása volt harminchat előadóval, most tizenkét fakultáson ötszázhatvan professzor tanítását hallgatja 5200 diák. Itt, a tbiliszi egyetemen találkoztunk olyan aspiránsokkal. akiknek szülei még írástudatlan pásztorok voltak. Ahogyan a város utcái, az épületek, mutatják a múlt és jövő termékenyítő találkozását, ugyanúgy az emberek is. Mert micsoda távlata a jövőnek: kaukázusi kis pásztortörzsek fiai és lányai, mmt haladó tudomány dolgozói. . . Mennyi járni- és látnivalónk lesne, még ebben a gyönyörű városban. — Milyen szép lenne fölkapaszkodni a város fölött magasodó hegyre, a tbilisziek kedves kirándulóhelyére, melynek csúcsán a világ egyik legszebb épületét, az új kultúrházat láthatjuk. S lefelé jövet elmehetnénk a hegyoldalban fák közé bújt kis temetőbe, a grúz pantheonba, ahol költők és hadvezérek, az orosz nép nagy színműírója. Gribojedov és Sztálin édesanyja pihennek. De nem futja időnkből, hiszen várnak ránk a kolhozokban is, hogy megismerjük annak a három évtizednek munkáját, amely ezer évvel vitte előre a grúz parasztokat. Hucuban község Sztálin-kolhozában vagyunk, egyikben a sok hasonló közül. A kolhoz dolgozói ezerháromszáz hektáron gazdálkodnak, teát. mandarint, citromot, ipari növényeket termelnek. Az Októberi Forradalom előtt alig volt néhány írástudó ember a faluban, most három iskolájuk, minden este játszó mozijuk, és többezer kötetes könyvtáruk van. A falu fiataljai közül negyvenötén a tbiliszi, harmincötén a moszkvai egyetem hallgatói. De nézzük meg a számok és adatok mögött az embert. Azt az embert, aki a hajdani elnyomatás és nyomorúság földjét a munka és értelem földjévé változtatta. Nézzünk be Csicsavadze kolhozparaszt házába. — Mint a mesebeli terülj asztal ka, úgy telik meg pillanatok alatt sült hússal, sajtos lepénnyel, mandarinnal, almával Csicsavadze vendéglátó asztala. Az asztalhoz telepedve, beszélgetés közben megtudjuk, milyen nagyszerű emberek élnek ebben a négyszobás parasztlakásban. A ház gazdája Lenin-rendes, felesége, a már hatvan esztendős, de még feketehajú asszonv háromszor kapta meg a Szocialista Munka Hőse kitüntetést. — Velük éKi menyük, akinek férje a Nagy Honvédő Háborúban esett el, szintén a Szocialista Munka Hőse. — Nem csoda, ha meghatódva búcsúzunk ezektől az emberektől, szinte szégyelve kíváncsiságunkat, hogy milyen egy grúziai koihozparaszt lakása? Mert mennyivel több, nagyobb az, akit a szépen berendezett, tágas, egészséges parasztlakásban találunk, a lakás gazdája: az ember. S végül, menjünk el Goriba, annak a férfiúnak a szülővárosába, aki mindezt a csodát tette, aki a boldog emberek földjévé varázsolta szülőhazáját, aki „ujjágvúrta a föld színét". Menjünk el Goriba. Sztálin szülőházához, nézzük meg a kis parasztszobát, melynek kevés és szegényes bútorai között töltötte gyermekkorát. A kis házat márvánvépület ( fogja körül, őrizve az idő rontásától, hogy minden jövendő nemzedék elzarándokolhasson ide, hogy elhozhassák hálájukat azok az emberek, akik neki köszönhetik az emberiség alkotással, értelemmel teli korszakát: a kommunizmust. Leonidze, a költő vezetett bennünket Goriban, ő beszélt nekünk Sztálin gvermekkt/i áról, ifjúságáról, ő beszélt nekünk a város régi és mai életéről, — s talán ezért is látom olyannak, mintha egy vers tájait látnám, s talán azért is látom olyannak Grúziát, mintha egy költő álma lenne. Zelk Zoltán uHemlékei. Sztálin szülőháza ..oriban. A kis házat márvanyepület lopja körül, őrizve az idők rontásától, hogy minden jövendő nemzedék elzarándokolhasson ide. A SMENA KIADÄSÄBAN MEGJELENT két ifjúsági műsorfüzet, egy a pionírszervezetek részére, a másik az Ifjúsági Szövetség szervezetei részére. Mindkét műsorfüzet gazdag anyagot szolgáltat ifjúsági esztrád-músorok rendezéséhez. A gondosan összegyűjtött versek, elbeszélések, színdarabok, táncok, játékok és dalok nagy segítséget nyújtanak a CsISz-szervezetek és pionírszervezetek kultúrfelelőseinek és a falusi kultúrotthonok vezetőinek ifjúsági műsoros estek és esztrád-músorok összeállításában. I PIONÍH ismxdAlison i IFJÚSÁGÉ ESZíttÁömSOR • Meghalt JMagy Lajos Kossitth-cHias író • E napokban 71 éves korában halt meg Nagy Lajos, rendkívül tehetséges magyar elbeszélő. írásaival jelölte ki irodalmi helyét és már életében klasszikussá vált. Szemtanúja és hü ábrázolója volt három magyar nemzedék életének. Nem krónikása volt ő az időknek, hanem kritikusa, ellenzéke, erkölcsi és szellemi bírája. Nemcsak részvéttel, de vérlází- tó valósággal írta meg a csendőr- verte, uraknyúzta, paraszti világot, amelyből származott. Nehéz és küzdelmes volt az élete. Roppant csatát vívott az elnyomás korának minden hatalmasságával. Amikor mindenki rettegett a fehér terror véres napjaiban, akkor írta a „Farkas és bárány“ című elbeszélését. Műve és egyénisége mély hatással volt két írói nemzedék munkájára. Minden szava, minden sora a boldog, az okos, szabad emberért kiáltott. Nagy Lajost, a magyar irodalom nagy halottal közé írjuk be. KI ILTURA képekben O (oYcBTéJ A Módra melletti Vöröskő vár amely 1583-tól 1945-ig a Pállfy-csa- lád birtokában volt, a felszabadulás után az állam tulajdona lett. 1949-ben a vár egy részét múzeummá alakították át és kormányunk és államunk gondoskodás következtében a múzeum gyűjteménye állandóan emelkedik. — Képünkön a vár kínai és japán keramika gt/űjteményét látjuk. A vöröskői várban az értékes műemlékeken Karol Vesely magántanár vezetése mellett restaurációt végez azokból a főiskolásokból alakult kollektíva, akik a Bratislavai Képzőművészeti Főiskolán a műemlékek eredeti formájába való visszaállítás kérdéseivel foglalkoznak. Érdekes, szép és nehéz munkát végeznek. A budapesti máié fethépett a fmáym htreemna hemgwevseny teremben. Az indiai művészegyüttes bratislavai fellépése alkalmából bemutatott n< pi táncok egyik legnagyobb sikert aratott száma ae .yiratótánc”.
