Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-11-03 / 87. szám

1954. november 3.

Öl IFIÖSÁG

Harcba« a nyugatnémet wjrafelfegy verkezés ellen

Tiltakozások világszerte

Mint ismeretes, vasárnap Franciaország.szerte akcivnapot tartottak, tiltakozásuk a nyugatnémet újrafelfegyverzésröl szóló párizsi egyezmény ellen. Az akciónap előkészítéseképen a párizsi állami szállítóvállalat egyik üzemében szavazást tartottak. Ennek során a vállalat 1435 dolgozójából 1324 szavazott s közülük 1 184 Németország bármilyen formában ttörténd újrafelfegy’verzése eilen et a négyhatalmi értekezlet mellett adta le szavazatát.

Naegelen francia szocialista képviseld, volt miniszter egy Grenobleban tartott, a német újraf elf egy vérzés elleni nagyszabású tüntetésen vett részt. A helyi sajtó képviselőinek kérdéseire kijelentette: „A német újrafelfegyverzés ellenfele maradok továbbra is. még akkor is, ha ezt az újrafel- fegyverzést a jelenlegi formában hajtják végre.”

Savoie megyei tanácsa egyhangúlag elfogadta az egyik kommunista megyei tanácsos határozati javaslatát a német kérdés tárgyalások útján történő megoldására. A határozati javaslatot aláíró 29 megyei tanácsos közül három kommunista, a többiek az MHP, a szocialista, a radikális és az'úgynevezett független párt tagjai.

Thomas Mann:

„A német nép nagy többsége nem akar többé háborúról

hallani”

Thomas Mann, a nagiy német író a TEsepress címé' francia hetilapon keresztül üzenetet intézett Franciaország népéhez, amelyben Nyugat-Németország ú.jrafelfegy vérzésével és Franciaország szerepével foglalkozik. Üzenetében Thomas Mann a többi között ezeket írja:

„Ha a következőkben olyan nézetek mellett szóMok síkra, amelyek nem azonosak a hatalmas tengerentúli nemzet korányának nézetével ... ezt nem ellenséges szándékkal teszem. Ellenkezőleg, bizonyos vagyok róla, hogy Amerika jól felfogott érdekeit is szolgálom, ha szembeszegülve a jelenleg ebben az országban uralkodó irányzattal, kereken elfordulok az ott divatos nézetektől.” „Vájjon a Szövetségi Köztársaságban élő németek kívánják az újrafelfegyverzést és lehetnek annyira elvakultak, hogy’ a háborút óhajtják? Bizonyára nem jobban mint Franciaország és azonos, szintén parancsoló okok miatt. De minthogy nem kívánhatják a háborút, az újrafelfegyverzés — amelyet a háború útjának tekintenek, — szükségképpen mélységesen gyanús és kevéssé kívánatos

nekik is, akárcsak F-raneiaor- szágnak.”

„Nem vonom kétségbe, hogy Franciaország kívánja az egyet, értést és a francia nemzetnek annyi elszenvedett csapás után joga van a német újrafelfegyver zés ellenzéséhez. De hogy .Németországban is megvan a jóakarat és a dicséretreméttó elfenáftás e felfegyverzési terv iránt, aot a Német Szociáldemokrata Párt magatartása is megmutatja, még akkor is, ha másoldalról olyan nehézségek állanak fel, amelyek nyugtalanítóak lehetnek.”

„A német nép nagy többsége nem akar többé háborúról ha-1. lani. Élni akar. dolgozni és építeni. Lemondva a hatalmi politikáról, ismét meg akarja szerezni az egyetlen hatalmat, amely a kemény munka és a becsületes tevékenység eredménye. Időt kíván, hogy ezt elérhesse. Az idő. ez az- értékes ajándék, sokkal érettebbekké, sokkal jobbakká és bölcsebbek- ké tesz bennünket. Csak időt adjon számunkra az ég! A harmadik vő-"háború gondolata bűnös esztelenség. öngyilkosságnak tűnik majd. mint ahogy az is.“

„Üjrafelfegyverzési mámor” a nyugatnémetországi tőzsdéken

A párizsi egyezmények aláírása és Adenauer washingtoni útja nvomán a nyugatnémetországi tőzsdéken a hadiipari vállalatok részvényeinek árfolyamai meredeken emelkednek Á Neue Rheinische Zeitung ezzel kapcsolatban egyenesen „üjrafelfegyverzési mámorról” ír. Az egykori I. G. Farben helyébe lépett legfontosabb három vállalat részvényeinek ára két nap alatt 178 márkáról 200 márka fölé szökött A

Bonni szenzáció:

kilenc nyugatnémetországi nagybank részvényeinek ára 128 márkáról átlagosan 190 márkára emelkedett E gyors áremelkedés amerikai, angol és svájci bankok nagyszabású részvényvásárlásai indították el.

Ugyanakkor a Die Welt ei* míí hamburgi lap figyelemreméltó ielenségnek találja, hogy francia tőzsdei spekulánsok nem kapcsolódtak be a „nyugatnémet ű i raf el fegv verzési

hosszba "

Adenauer 18 titkos megállapodása a német nép ellen.

Bonnban a nyugatnémet közvélemény. valamint ellenzéki és kormánypárti politikusok követelésére közzétették azt a 18 levelet, amelyet Adenauer a párizsi megállapodások ki- egész késeként a nyugati külügyminiszterekkel és főbiztosokkal váltott.

A bonni kancellár ezekben a leve’ekben a nyugatnémet kormán \ és a parlamenti pártok tudta °s jóváhagyása nélkül a párizsi szerződések rendelkezéseit meghaladó kiváltságokat nyúitutt a nyugati hatalmaknak

A Nvugat-Németország „szuverenitásának” helyreállításáról kötött oárizsi egyezmény is feHngosítin a nyugati megszállókat arra. hogy „szükség esetén” magukhoz ragadják a végrehajtó hatalmat a bonni köztársaságban. A most nyilvánosságra hozott levelek egyikében Adenauer azt a jogot biztosította a' „szövetséges parancsnokoknak”, hogy a bonni kormány megkérdezése és beleegyezése nélkül fegyveres erővel lépjenek fel a nyugatnémet lakqpág ellen, ha az fenyegető magatartást tanúsít az atlanti hadsereg Nyugat-Német, országban állomásozó nem német csapataival szemben.

Gazdasági vonalon Adenauer gyakorlatilag teljesen amerikai ellenőrzés alá helyezte Nyugat- Németország Jparát,

A nyilvánosságra hozott 18 levél nagy megdöbbenést keltett a nyugatnémet lakosság körében.

Tíz büszke és bátor hazafi

Iránban szégyenteljes fehérterror tombol. A „La Tribun des Nations" című francia hetilap -ikkben számol be a Za- hedi-kormány vérengzéséről A legTítóbb kivégzett 10 iráni katonatisztnek a kormány kegyelmet ajánlott fel. ha nyilvánosan esküt tesznek arra, hogy szolgálják az amerikaiak bábját j a sahot Abb.m a meggyőződés- | ben, hogy a haiálraszánt tisz- I

tek e javaslatot elfogadják és így a kivégzés elmarad, számos küföldi tudósítót hívtak meg a kivégzés színhelyére. De tévedtek. A tudósítók nem hitvány árulásnak, hanem egészen más látványnak lehettek tanúi. Láthatták, hogyan megy a halálba 10 büszke és bátor hazafi a sah iránti gyűlölet és a nép iránti -zpretet szavaival ajkán.

míl$vid

♦ Moszkva dolgozói nagyszabású előkészületeket tesznek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 37-ik évfordulójának megünneplésére. Már készülnek az utcák és a terek ünnepi díszei, a szabadtéri színpadok. November 7-én és 8-án a szovjet főváros huszonhat térén lesznek népünnepélyek.

♦ A Vietnami Tájékoztató Iroda jelentése szerint október 26-án a vietnami néphadsereg és a francia unió fegyveres erői között megállapodás jött létre Hai-Duong térségének átadásáról a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak.

♦ Csang Kaj-sek egyik fiatal hadirepülője a tajvani repülő- akadémia 34. osztályának növendéke repülőgépével átrepült a Kínai Népköztársaság Fucsien tartományába. A bátor tisztjelölt elmondotta: azért menekült vissza az anyaországba, mert megelégelte az áruló Csang Kaj-sek bűnös, erőszakos Uzel- meit. Fucsien tartomány népi kormánya melegen üdvözölte a fiatal repülőt hazafias magatartásáért.

♦ Adenauer bonni kancellár háborús politikája továbbfej-.

I lesztése érdekében — diplomáciai kapcsolatba készül lépni a tajvani Kuomintang-klik- kel.

♦ Több mint 500 ember halt meg múlt héten dühöngő olasz- országi viharban, amely özönvízzel és sárlavinával árasztotta el a Nápoly közelében lévő Salerno környékét. A hivatalosan megállapított halálos áldozatok száma 362, de 212 személy eltűnt és ezeket most már halottnak lehet tekinteni. A hajléktalanok száma 4.461.

♦ Az olasz minisztertanács jóváhagyta a Nyugateurópai Unió megteremtésére vonatkozó párizsi megállapodások ratifikálásáról szóló törvényjavaslatot.

♦ Az egyiptomi kormány feloszlatta a Muzulmán Testvériség nevű szervezetet — közölte az egyiptomi belügyminisztérium. Elkobozták a szervezet több millió egyiptomi fontra becsült vagyonát is.

♦ Adenauer kancellár és Dulles amerikai külügyminiszter az amerikai külügyminisztériumban pénteken aláírta a barátsági, kereskedelmi és hajózási szerződést az Egyesült Államok és a Német Szövetségi Köztársaság között.

Pekin# lakossága üdvözli Nehmt, az Indiái Köztársaság wiiniszterelnökét

Nehru, az Indiai Köztársaság miniszterelnöke — mint ismeretes — jelenleg a Kínai Nép köztársaságban tartózkodott. Képünkön: Pen Csen, Peking polgármestere, a pekingi polgárok nevében zászlót ad át Nehrunak, az Indiai Köztársaság miniszterelnökének.

Kennan volt moszkvai LJSA-nagykövet feltűnő külpolitikai beismerései

A T Express című francia politikai hetilap rövidített formában közli George F. Kennannak, az Egyesült Államok volt diplomatájának „Az amerikai külpolitika helyzete" című tanulmányát. Kennan a washingtoni külügyminisztériumban működő úgynevezett orosz csoport egyik alapító és vezető tagja volt. A Szovjetunió elleni kémtevékenységre németországi hírszerző- iskolákban képezték ki. Később a moszkvai amerikai nagykövetség vezetője lett és 1952- ben diplomatával összeférhetetlen tevékenységéért a szovjet kormány kívánságára visszarendelték. Az Eisenhower-Dulles kormány uralomrajutásával Kennant elbocsátották a külügyi szolgálatból.

Kennan, aki múltbeli diplomáciai karriérjét elsősorban az amerikai kormányzat szovjetellenes politikájának kialakításával futotta be, tanulmányában felveti azt a kérdést, vajon háborút akar-e a Szovjetunió? Kennan leszögezi:

„Kereken kijelentem, a háború óta a legkisebb jelét sem láttam annak, ami arra mutatott volna, hogy a szovjet vezetők világháborút kívánnak az Egyesült Államokkal, vagy pedig, hogy egy ilyen háború segítségével akarják elérni célkitűzéseiket. A»' orosz vezetők nem olyanok, mint amilyenek mi vagyunk: ők tudják, hogy a katonai győzelem nem oldja ! meg az összes problémá- j kát...

A szovjet vezetők ezzel szemben úgy gondolják, hogy ! bennünket gazdasági rendsze- j rünk logikája hajt arra, hogy I világháborút kívánjunk.“

A következő fejezet címe:

, „Vájjon az Egyesült Államok háborút akar?” Ebben a rész- I ben Kennan bírálja a Dulles- ílféle külpolitika egyik alapvető | tételét, a kommunizmus „visz- i szaszorításának" és a I

Meghalt Anatolij

i

I I

A Szovjetunió minisztertaná- * csa mély megrendüléssel közöl- j te, hogy október 29-én hosz- ! szas, súlyos betegség után el- í hunyt A. N. Kuzmin, a Szov- 1 jetunió kohászati minisztere, a I kohászati ipar egyik legtekin- I télyesebb szervezője. Az orvosi

badításnak" politikáját. „A visszaszorítás vagy a felszabadítás politikája a legtragikusabb hibaforrásokat tartalmazza — írja. — Egészen őszinte leszek: ha valóban fontolóra vesszük ezt a politikát és nemcsak a levegőbe beszélünk, akkor ez csak háborúhoz vezethet. Műrészt úgy vélem, hogy egy olyan háború, amelyet a „felszabadítás” nevében vívnánk, nem lehetne győzelmes sem katonailag, sem politikailag, mivel célkitűzése túlságosan nagyratörő. Nemcsak hogy szóba sem jöhet Oroszország teljes elözönlése, de rettegek attól az elképzeléstől, hogy e- setleg olyan „felszabadított” területeket szállhatnánk meg, ahol nem támogatna bennünket erőteljes helyi politikai mozgalom.“ Kennan még élesebben bírálja az atomzsarolás politikáját és erről azt írja: ,,A sajtóban és az amerikai közvélemény körében lábrakapott hisztériás megnyilvánulások nem igazoltak és méltatlanok hazánk hagyományaihoz. Mindenesetre úgy vélem, politikánk rohamosan megjavul, ha leteszünk arról a hamis alapelven nyugvó téves matematikáról, amely szerint biztonságunk egyenes arányban áll azzal, hogy hány embert ölhetünk meg egyetlenegy bombával."

Kennan — noha tanulmányából kitűnik, hogy semmit sem adott fel korábbi szovjetellenes és kommunistaellenes álláspontjából _— formájában helyteleníti azt a propagandát is, amit a jelenlegi amerikai kormányzat folytat a kommunista pártok ellen. Kétségbevonja azokat az állításokat, hogy „a külföldi kommunista pártok tevékenységéért a közvetlen felelősség a Kremlt terheli" és azon a véleményen van, hogy a kommunista pártok tömegbefolyása növekedésének oka a nyugati országok társadalmi viszonyaiban keresendő.

szakvélemény szerint A. N. Kuzmin hosszú ideje májrákban szenvedett és rákos áttétel keletkezett a gerincoszlop csigolyái között is. Halálát a rákos daganat miatt keletkezett in- tokszikáció következtében beállott szívbénulás okozta.

„felszaNyikolajevics Kuzmin a Szovjetunió kohászati minisztere

TTgyebár gyakran csodálko- Icozól rajta, hogy nálunk még mindig akadnak emberek, akik hisznek „Amerika hangjának” és elhiszik, hogy Amerika a szabadság országa.

Azok, akik hitelt adnak ezeknek a rádióleadóknak, talán még azt is elhiszik, hogy az Egyesült Államokban szabad választások léteznek. Valóban csodálkozunk rajta, hogy még léteznek ilyen hiszékeny emberek. Ennek az okát filleg ott keressük, hogy még mindig nem tudjuk a valóságban milyen Amerika.

Például el tudjuk-e képzelni, hogy Amerikában hogyan zajlanak le a választások?

Tudjátok-e, hogy az amerikai alkotmány értelmében a választási törvények és a választási körzetek beosztása nem egységes? .

Tudjátok-e, hogy Amerika egyes államainak megvan a joga ahhoz, hogy megállapítsa a maga választási jogait?

Sok szövetségi államban, különösen délen, melyet az ültet, vényesek uralnak, rengeteg az írni-olvasni nem tudó, akik többnyire négerek, ezeknek pedig nincs szavazati joguk.

A feudális urak gondoskodnak arról, hogy a négerek számára ne legyen iskola. Az uralkodó körök olyan szorosra fogják a választási jogot, ahogy arra szükségük van. Tipikus az amerikai „demokratikus választójogára”, hogy az egyes szövetségi államokban elég sok időt írnak elő, míg elnyerhetik a választójogot. Ez. zel igyekeznek megnehezíteni a nép helyzetét és szinte lehetetlenné tenni, hogy a választásokban résztvegyen. Ez főleg a millió és millió munkanélkülire vonatkozik, a munka után járó idénymunkásokra, a négerekre, mexikóiakra, portorikóiHogyan választanak Amerikában

akra, akiket ezáltal a demokratikus választási ,,demokrácia” által a valóságban kizárnak a választásokból.

De mindez nem volna elegendő ahhoz, hogy a választási eredményeket saját javukra meghamisítsák. Mit tegyenek tehát? Az amerikai demokraták jól tudják mit keli tenni.

A legtöbb déli államban, például Texasban már előre tudják az eredményeket, mégpedig j az előválasztások eredményeit. De az előválasztásokhoz csakis a pártok V kerülnek. Az Egyesült Államok Legfelső Bíróságának határozata -értelmében délvidéken a pártoknak jogukban áll a négereket a választásokból kizárni.

Ahol mindez nem segít, ott a választási adókhoz , folyamodnak. Mississippiben csak az választhat, aki a választásokat megelőző két évben minden adóját kifizette.

Egyes államokban megkövetelik. hogy még mielőtt a szavazók jegyzékébe felvennék, fizesse ki adóhátralékát. Sokszor csak későn ’jönnek rá, hogy nincs szavazati joguk. — Habár a választási adó nem nagy, mégis jellemző, hogy millió és millió ember még azt a néhány dollárt se bírja felhajtani, amivel kifizetné . az adóit, Aki a dollár „demokrá. ciában” nem tud fizetni, annak nincs szavazati joga.

Ezek az intézkedések lénye. ges.en befolyásolják a választásokban való részvételt, amint az a következő adatokból is látjuk: míg az utolsó választásoknál New Yorkban 67.6. Wis- consinban 68.7 százalék és Kaliforniában 70.2 százalékban vettek részt a választásokban. A választási adók és a különböző feltételek lényegesen csők. kentették a szavazók számát, például Alabamában 18.2, Georgiában 17.1 százalékkal.

gy festenek a „szabad” választások Amerikában. A monopóliumok urai azonban mindenképpen biztosítani akarják - a „választásukat”. Ezért azokat, akik nem „kívánatosak”, különböző intézkedések által eltávolítják a választástól. Olyan messzire viszik, hogy az egyes pártokat még a választó- cédulákról is kihagyják. A választócédulákat pedig hivatalosan” adják ki. Hasonlóan folynak le a szenátusi választások is.

A szenátusban az összes szövetségi állam képviselve van. A szenátus irányítja a külpoli. tikát és az alkotmány értelmében módjában áll a törvényjavaslatokat megváltoztatni.

A szenátusba minden állam két képviselőt küld■ így tehát a hat legnagyobb állam: New York, Pennsylvánia, Illinois, Ohio, Texas és Kalifornia csak 12 képviselőt küld, míg a szenátus 96 tagból áll. Nevada államot 110.000 lakásával ugyan, úgy két szenátor képviseli, mint New York állámot 13.5 millió lakosával.

gy tehát ne csodálkozzunk rajta, hogy a leghátra- maradottább, reakcionárus kis szövetségi államok, melyek monopóliumi urak és a hübér. urak hatalmában vannak, uralják a kongresszust, lábbal tapossák az alkotmányt és az országban Mc Carthy kerekedik felül. Az ilyen „választások” és az ilyen „népi képviseletek” nem hozhatnak más eredményt.

Hogy is néz ki az a „népi képviselet”?

A nemzetgyűlésnek 435 képviselője van. A képrviselők foglalkozásuk szerint a következő, képpen oszlatnak fel: 48 gyáros, 15 ültetvény tulajdonos, 24 ingatlanbizományos, 240 ügyvéd.

A szenátus 96 tagja közül: 10 gyáros, 2 bankár, 10 nagy- vállalkozó, 3 ültetvénytulajdo. nos és 52 ügyvéd.

Nem véletlen, hogy egyetlenegy munkást vagy parasztot sem találunk a „nép képviseletében”. Ezek a vállalkozók, ültetvénytulajdonosok és az ügyvédek hada szorosan együtt- mflködik Eisenhower milliárdosok kormányával, a Wallstreet érdekében.

És még valami! Az elnököt tulajdonképpen nem a nép választja. Igaz, a jelöltet a többség jelöli, de a jelölt még'azért nem' lesz elnök.

Tehát a nép tulajdonképpen csak „javaslatot" tesz. Tulajdonképpen csak „az elektorokat” — a választóbizottsági tagok jegyzékét állítja össze. Ezek az „elektorok” választják csak az elnököt és csakis „saját belátásuk és tudásuk” szerint cselekednek. Ezek az „elektorok" másképp is határozhatnak mint a választók.

1876-ban és 1888-ban történt. Az elektorok más elnököt választottak, mint aki a szavazatok többségét kapta.

'T'ehát az amerikai „szabad” választásoknál még mindig van egy „mellékajtócska”, hogy biztosítsák az uralkodó osztály érdekeit és semmiesetre se kerüljön megválasztásra olyan je. lóit, aki valóban a nép érdekeit képviseli.

Hogyha az „Amerika hangja” kezdi hangoztatni az amerikai „szabadságot” — nyugodtan — állítsuk le a rádiót azzal, — hogy: „Ezt a csalást már ismerjük!"

/