Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)
1954-10-02 / 78. szám
1PM október 2. O Az árgyélus kis madár nem száll minden ágra. Én sem fekszem mindenkor a paplanos ágyba. Szájj le vájj le, fordujj hozzám, csolkolj meg. Kulcsot kellett találni az öreg Jóba Mihály szivéhez, hogy megrezegtesse a martosi lélek mély húrjait, hogy ki- bomolhasson a kálvinista öreg falu szép, dalos világa, százados temperamentuma. Azt mondják, hogy ebben a faluban az idők csak a külszínen változtattak valamit. — de az öreg szívekben az elődök hagyatéka muzsikál, az ősök vérbeszentelt emléke csillog. A házak a régi építéskultúra emlékeit őrzik, az utcai frontra egy ablak néz, Az öreg Jóba Mihály * azon se lehet belátni a mennyezetig rakott martosi ágyra, mert vagy rózsafa áll az ablak előtt, vagy sűrűn be van rakva muskátlival. Bent a házban mestergerendás meny- nyezet. amire rendszerint' ifi van faragva, hogy: Ezen házat Isten segédeimével építette Hegedűs István 1894. Martosi ágy, ,.tükrös fal”, sok-sok ..írt” tányér a falon, homályba meredt! fehér kemence a sarokban és szótlan, zárkózott magyarok az udvarokon. Martosiak. Olyanok, akik idegen elöl behúzódanak a maguk világába, a kálvinista magyarok kétszeres magyarságának misztériumába. Manapság már villany ég a martosi szobában, de rajta még gyöngyftízéres, zöld lámpaernyő, rádió szól, hogy az eladósorban lévő lányok már újfajta zenei világban gyönyörködhessék ki magukat, a jazz-muzsikában, a modern tánczenében. Az udvarokban is ott van még a régi idők élete: az ostoros kút, a kendertiloló, (két folyópart neveli a kendert, a Nyitráé és a Zsitváé) a cséphadaró, amivel már csak babot vernek, de fel kell botlani az ámbituson szétszórt gyárikészítésű gyerekjátékokon. Ez ipost az élet rendje itt, fiatalok nem mernek már elmenni a „cifraru- há”-ban a templomba, a girlandgyöngyös .síkoskendő és a pittyongós kötény már csak az idősebb menyecskék dísze, nincs már sirató sem a lakodalmakon. fiatal házasok korszerű bútorra cserélik a martosi szobát és szelíden pörlekednek az öregekkel a martosi kemence sorsán. És az öregek ezt megértés nélkül: mosolyogva nézik — erre fut az életük hevéből lettek útja. Furcsa mosoly ez, bánó, vádló s bent a szemekben ott van a Feszty Árpád ecsetjéből született Honfoglalás magyarjainak konok, szép tüze. Művészeket ihlettek martosiak dalukkal, táncukkal, állott martosi asz- szonv modellt Feszty Fejedelemasz- szonv-ának, ha ők ezt kevéssé tudják is, s ballagott át rajtuk idő. de a szív, a lélek méLy gyökereiből még mindig törnek elő a napvilágra zöld levelek, ritmusok, dalok, színek, falusi örömök, illedelmes tobzódások. Ebből a soha át nem világított mélyrégből lobbant fel egy öreg láng, öreg iába távoli időket idéző reszketeg Dl IFJÚSÁG MIKUS SÁNDOR: martosi vért nótaja énekei, s csalogattak, riogattak lidérc. lángiobogással, verték a szeptemberi éjtszaka fehér ködét. Pedig a találkozás nem intonálta a népélet derűs, léleksimogató hangulatát. mert Mihály bácsi a maga hat- vankilenc évével, éjjeliőri magatartásával, koszlott gúnyájában s egy különös bőrtokba zárt órával a nyakában olyan józan jelenség volt a martosi szövetkezet istállójának fejőszékén, amitől kis híján elmegy a kedv a további puhatolódzástól. Az óra volt kiábrándító. Olyan óra, aminek rendeltetése felett még akkor is tűnődött, amikor magyarázta. — Két kúcslyuk van rajta, ehe’ vannak kúcsok, az egy itt van nálam, a többi kivel van az istállókon. Nem egyformák, van olyan, akinek összeér a szakálla. Én evvel csavarok egyet, oszt’' má’ bent van, hogy hány óra. Hogy el ne aludjak . .. Nevet hozzá, csillog szeme, szája. Hasonlatos az óra a gyári bélyegző órákhoz, leüti az órát. percet és ő ezt neveti. Az.után elhallgat, forgatja száraz, eres kezében a civilizáció bőrtokba zárt ötletét, ami az ő szemében egy rangsorban van azzal az öreg Mauserrel, amit tizenhatban nyomtak a Kaiser und König katonájának kezébe, hosszú posztokra a Tirolban. Unszolásra s kedvderítő ital tüze mellett dudorászni kezdett, majd egy akaratos fövetés kíséretében az öregség bizonytalan tenorján felcsapott a nóta a párás istállóban. Hideg sincsen, mégis befagyott a tó. Ihatnék a kispejlovam, a fakó. Gyere babám, vágjál leket kereket, hagy igyon a kispejlovam eleget. Kispejlovam arra vagyon szoktatva, többet szalad éhesen, mint jóllakva. Mégis megáll minden kocsma ajtóba’, még gazdája bemegy egy icce borra. Megáll a nóta végén, vizenyős a szeme, rám néz, de olyan az érzésem, mintha a hátam mögé nézne. — Ez a’ ? Nem tudom, de bólintok, mert ki tudja miiven érzések szakadtak fel benne s szentségtörés lenne megcsa- latni hirtelen támadt mámorában. Inkább daloljon, ha magát ringatja a legénykor szép emlékein, nekem is örömet okoz. « — Most erre ügyeljen, ezt piá’ gyerekkoromba’ tudtam. Lenéz a földre. Jaj. de sokat mondtam, hogy jaj. jaj, jaj. Fejem felett béborult az hajnal. Most is olyan szeretőt hagytam el. életemben sose felejtem el. Bé van az ég sötétkékre festve. Vártalak rózsám szombaton estve. Eluntam a kedvesemet várni, be kellett a csárdáskaput zárni. Zárd be babám, zárd be kis kapudat, nem taposom többé udvarodat. Vethetsz belé szegfűt, majoránnát, nem taposom le a gyenge ágát. Bánatos nóta, fújja teljes szívből, s ahol ráerösít, azt hinném, hogy illendőségből teszi, mert hallgatom, de ész- reveszem. hogy könnyet töröl ki csontos kezefejével szeméből. # Reszket a hangja, nem biztos már a dallam, de^riss, énekel semmivel se törődve, magának. Mert hogy akarom, dalolászik mást is. Mint a lagziból fényes reggel hazatérő mámoros cigány mókásan, hirtelen felpendülő hegedűszava úgy rikoltja. Kertek alatt faragnak az ácsok .. ■ Ismerem a nótát, elhallgatom, de ő ezt neheztelménvezi. — Ösmeri? Há maga nem mondja. Néha ének közben sandán néz rám, sokattudón mosolyog, mert nótagyűj- tőnek néz, amilyenek már jártak nála. Készséges, ami attól is lehet, hogy a fia vezeti a Csemadokot a faluban. Önmagam ellen való, jóvátehetetlen bűn lenne bevallani, hogy újságba megy ez a sok szép nóta. Mert akkor se Mihálv bácsiból, se más martosiból nem jönne ki egy hang se többé. De nincs baj. mert énekel tovább nagy erővel, felejtve, hogy ő az éjtszaka egyetlen biztos embere a faluban. Cifra szűröm szemtanúja, hányszor voltál a vállamra borulva. Esküdöztél égre-földrt. hogy hű leszel mindörökre, de megcsaltál. Két asszony állít be az istállóba, kötelesség hozta őket: etetni kell az állatokat, de az is lehet, hogy a kiszü- remlö nótaszó csalogatta. — Korán van még Králj — néz fel ültéből eszmél - kedve az öreg. — Te itt Mihál? Kint mag elhúzza a rézcsőrű bagó a kazlat. A móka hirtelen terem. Hirtelen felugrik a vén ember, elkapja az öreg Kráh derekát s rángatja a táncba. — Ha veled mulatok, asse bánom én. Nevetnek. szemérmesen húzódik az öreg Králi. mert ott a lánya, Kalocsányiné Hegedűs Klára is. akinek magának is unokája van. Az asszonyok ismerősek, náluk szálltam meg a délután, talán azért is szégyenkeznek egv kicsit. És kibomlik előttem az a szépség, amiért ide jöttem. A két öreg eltáncolta a páros verbunkost, az ugrós csárdást és a híres árgvéius táncot. ide a szó kevés a megható képet leírni, amilyen méltósággal járta a két vén falujuk táncát. Csak az első, mert a többi már megy. Nem jut eszembe. Hozzá fog egvhez, csavargatja, azután megrázza a fejét. — E’ nem a’. E’ más kottára megy. Töpreng, mint a kisdiák, akinek nem jut eszébe a lecke; amikor kéne. — Akkó eztet — határozza el magát a sokat énekelt katona nótára. Becskereki csárda cserépsündeles. Benne a szeretőm szobamindenes. Rá van a kezire sör, bor, minden bízva, csak a szerelem van eltiltva, 4? Aki a szerelmet eltiltja, az isten áldása soha nmrs rajta, ... Szájj le, vájj le, fordujj hozzám csólkolj meg. Komáromi magyar óvonoképzősök a' martosi „cifra ruhá”-ban. mer a szerelemnél nincsen nagyobb titok, érted kisangyalom meghalok. Énekeltek hozzá s ebből a páros dallamból is valami megfoghatatlan üdeség áradt és emelkedettségében több volt a templomi ének áhítatától is. Szétváltak, Mihály bácsi már egyedül- járta a verbunkost, fáradó öreg szive ütéseinek éreztem a csattogást csizmaszárán. Mikor belefáradt, megállt, a két asszony térült-fordult s egyedül állt az öreg, kopott gúnyájában is siratni- való szépségben és azt mondja nekem: — Azt kimerem mondani, a legjobb táncos voltam a faluba’, de eldanölok én nótát is mind, akit csak ösmei- akárki. Ösmeri-e azt hogy ... Zöld erdőben kakukkmadár szépen szól, elbúcsúzik a nefelejcs-bokortól. Én is. én is elbujdosok, elmegyek a falumból, valahol a nagyalföldön bánatomba’ beszegődök betyárnak. A betyárnak jól megy dolga világon. Zöld erdőben falevél a párnája. Kakukkmadár ébresztgeti, rákiált az alvóra: Kejj fel betyár, ne aludjál, éjfél után egyet ütött az óra. Kakukkmadár hol jártál az éjjel, mert nem tudod, hogy a betyár nem kel fel. Azért alszik olyan mélyen, mert elhagyta babája, angyalokról álmodozik, örökké tart, örökké tart az álma. Szép betyár nóta, keresek én is az emlékezetemben, ott cseng a fülemben egykét dallama, dúdolom neki. De ő így nem ért. — Nem tudja az első szót? — Unszol, hogy majdnem rimánkodik. — Erre gyere rózsám, erre nincsen sár. Nincsen az ajtómon semmi féle zár. Nyitva van az ajtóm sarkig tárva, — nyitva, csak a szerelem van eltiltva. — Itt ebbe a rohadtba millióm nóta van — bök a kucsma szélére. — De feleitek. Hiába, már a hetvennél vagyok. A Nagy Julcsi lakadalmán első vőfély vótam. Pali. sógorkával mentünk ketten siratni. Nálam vót a vőfélykönyv. de olyan disznóul be vótam rúgva, hogy nem bírtam olvasni. Az első szó meg nem jutott eszembe. Ha eszembe jut akkó végig fújom én, Áz emlékezéstől párás szemmel fogott hozzá a híres martosi menyasz- szony nótához. Éljen a menyasszony kontya. kontya, hogy a vőlegénye megfoghassa. Ékes legyen a menyasszony kontya, kontya, hogy a vőlegénye megfoghassa... Betyár nótáról katona nótára, kato. na nótáról hallgatóra, azután meg lakodalmasra csapongóit, amikor egy szép ballada került elő az emlékezésből. Jó estét, jó estét csáki bíróné asszonrj. Itthon van-e a lánya, az én kedves galambom. Itthon van, itthon van az első szobába, jaj be gyöngyén alszik a zöldpaplanos ágyba. Keltse fel. keltse fel, eressz’ el a bálba tízforintos cipőjét húzza fel lábára. Hangászok, hangászok reggelig húzzátok, mer én a rózsámmal reggelig mulatok. Hat óra, hat óra, harangoznak hajnalra csáki bíróné jányát most viszik meghalva. Hangászok, hangászok, álljatok meg pihenni, tízforintos cipőmből véremet kiöntni. Meghalt már, meghalt már, el is van temetve, két huncut gazember szenved a tömJ.öcbe. Sárga dinnye evődj meg, tömlöcajtó hasadj meg, mert az a két betyár soha se szabadul meg. Éjfél is múlt már. semmi neszezés nem volt sem a faluban, sem. a határban. csak az öreg Jóba Mihály énekelt szakadatlan, küzdve az álommal, hol búsongó, hol vidor hangon, a szuny- nvadó falu minden nótáját ébresztget- ve. Ebből a gazdag televényből nőtt virágokat szedik csokorba a komáromi diákok, hogy szívet lelket gyönyörködtessen a martosi lakodalmas, az ár. gyélus tánc szerteszét az országban. Talán már készülődtek a kakasok a hajnali kiáltozásra, amikor elköszöntem a vén nótafától. Alig akart ereszteni, marasztalt, még akkor sem akarta hinni, hogy megyek, mikor már az istállóajtóban álltunk. Onnan eresztette még utánam bú- csúzáskép azt a dalt, ami az öregség megszépítő választóvízén aranycsenA falu közepe a de nem jutott eszembe. A vendégsereg meg má züllésnek indult, hogy csak ott állunk osztán se kukk, se mukk. Erre Pali sógorka pofontaszított, hogy nekiestem a kemencének. No attól aztán ment, abba a minutomba’ eszembe jutott. Hej, lagziban, ha én beittam, be se állt a szám reggelig, any- nyit danoltam. Meg a kánciákat is én mondtam Nyitra tükrében gésben egész az álomig riogatott láz- baverö, torokszorító szépségével. Barna kislány bő szoknyája Sárilom Megakadt a kapufába Sárga liliom. Nem a kapufa fogta meg Sárilom Szeretője rántotta meg Sárga liliom.
