Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-07-07 / 53. szám

ISM. július 7. Dl IFJÚSÁG 11 A megszelídített atomenergia Üj korszakba lép az emberiség mostantól fogva. Ezt az új kor­szakot a békéért lángoló embe­rek, nagyszerű szovjet tudósok készítették elő: megalkották a világ első atomenergiával mű­ködő villanytelepét. 1954. június #-től kezdve — jól jegyezzük meg a dátumot, mert történe­lemmé válik — 5 ezer kilowatt kapacitással működik, fényt áraszt, gépeket hajt, a béke nagyszerű elektromos műve. Jó barátunk, segítőtársunk lesz az atom. Néhány év, legfeljebb egy-két évtized múlik el, s az atom kimeríthetetlen energiája eljön otthonainkba, fűti családi tűzhelyeinket, pompásabb fényt derít utcáinkra, hajtja vonatain­kat, szolgánk lesz, akire rápa­rancsolunk, hogy soha nem lá­tott ■ gazdagságot, felvirágzást hozzon, szép, szabad hazánkba. A világot benépesítő két és félmilliárd ember eddig aggód­va, fél ‘lemmel hallgatta az atomerőről érkezett híreket. Nem véletlenül. Az atom nem úgy vonult be az emberiség tör­ténelmébe, mint a civilizáció más vívmánya: a gőzgép, a ben­zinmotor, az elektromos áram, vagy a televízió. Nem, az atom­ban rejlő mérhetetlen energiát, a fegyverek legszörnyübbje, az atombomba robbanása, ezrek si­ralmas pusztulása hirdette meg Az atomerőt úgy ismerte meg s világ, amint amivel lelkiisme­retlen amerikai kalandorok sze­mérmetlenül zsarolnak és fenye­getőznek. Az atomerő a háborús gyújtogatok kezében ártatlan I gyermekek gyilkosaként, egy­szerű japán hajósok egészségé­nek megrontójaként, halálos ve­szedelemként jelentkezett. Nem felejtettük el még Col­lier hírhedt térképét, a tervbe­vett atomháborúrój. De emlé­kezzünk arra, a pánikfélelemre és za -arra is, amit a háborús uszítok táborában okozott a szovjet atom- és hidrogénbom­báról szóló hír. Nem lehet bün- tetetlenül kalandokat kovácsolni! Az első atomenergiás villany­telep üzembehelyezése jelentő­ségében felülmúlja mindazt, ami eddig az atomerő körül történt. Ez az első lépés afelé, hogy az atom-lehetőségekből, atom-való­ság váljék! Hunyjuk be egy pillanatra a szemünket és gondoljunk arra. mit jelent majd a mi életünk­ben a megszelídített, turbinákat hajtó atomerő... Az energia előállításának eddigi roppant fá­radságos módjai megszűnnek. Egy villamos erőmű a szén száz tonnája helyett, néhány dekányi urániumból fogja hónapokig el­látni elektromos árammal a kör­nyéket. Hihetetlenül olcsó vil­lanyáram ad majd meleget, su­gároz fényt körülöttünk a la­kásban. A sarokban halkan szól a televíziós rádió, amelyen kép­zeletbeli utazást tehetünk a vi­lág minden táján .., Hát még a munkában milyen nagyszerű lehetőségek nyílnak! A megszelídített atomenergia segítségével bepillanthatunk Föl­dünk ma még ismeretlen mély­ségeibe, felszínre hozhatjuk az ott rejlő természeti kincseket. Végkép uralkodni fogunk a ter­mészet ma még gyakran ártó erőin. 5 ezer kilowattnyi erővel a Szovjetunióból indul békés, vi­lághódító útjára az atomenergia. S nemsokára, — ugyancsak a Szovjetunióban — áO.OOO-lOO.OOO kilowattos atomerőműveket al­kotnak. Véletlen ez? Másutt nem tudnának ilyen erőműveket létrehozni ? Távolról sem! Az »tómenergia békés felhasználásának módjait elméletileg ismerik a legkivá­lóbb francia, angol, amerikai tu­dósok is. De csak a tudósok az atomerő békés felhasználását szolgáló kí­sérletekre sem lehetőséget, sem anyagi támogatást, nem kapnak, az atomkisérletek az imperialista országokban a hadsereg boszor­kánykonyháján fortyognak. Ez az oka, hogy Angliában és az USA-ban — a nyugati hírügy­nökségek jelentése szerint is — két-három év szükséges az első atomenergiával működő villany­telep Uzembehelyezéséhez. A szovjet tudomány, a szovjet nép nagy sikere, büszkeséggel tölt el bennünket. Az ötezer ki­lowattal mi is gazdagabbak let­tünk, mi is közelebb jutottunk egész népünk életszínvonalának újabb, nagyarányú emeléséhez. üdvözlünk, új fény, amely néhány nappal ezelőtt elindultál a szovjet villamos erőmű veze­tékein! Utad a békére, a szün­telen előrehaladásra vágyó em­beriség diadalútja lesz. ♦ Géniben pénteken az indo­kínai kérdésben zárt ülést tar­tottak az érdekelt hatalmak képviselői. Mint az AFP meg­jegyzi, ez volt az indokínai kér­déssel foglalkozó 20. zárt ülés. ♦ Az AFP jól értesült forrás­ra hivatkozva köz! : Eisenhower elnök meghívta Li Szín Man-t, hogy amerikai vezetőkkel ta­nácskozzék a két országot érintő kérdésekről. ♦ Pierre Mendes-France mi­niszterelnök és I ilügyminiszter pénteken fogadta Douglas Dil­iont, az Egyesült Államok pári­zsi nagykövetét. ♦ Lipcsében, a Német Demok­ratikus Köztársaság Berlin után legnagyobb városában július 7- től 11-ig össznémet ka­tolikus kongresszust tartanak, amelyen körülbelül 60 ezer ka­tolikus hívő vesz részt a Német Demokratikus Köztársaság és Nyugat-Németország minden tá­járól. A Szovjetunió berlini nagykövetsége közölte, hogy a lipcsei árumintavásár területén lévő szovjet kiállítási csarnokot, amely 10 ezer ember befogadá­sára alkalmas, átengedi az össz­német katolikus kongresszus cél­jaira. ★ Az új guatemalai junta megérkezett a fővárosba A franciák indokínai visszavonulása Miközben több jel mutat arra, hogy Genfben változatlanul jó irányban haladnak az indokínai tárgyalások, a francia expedi- ciós hadsereg a Vörös-folyó del­tájánál olyan méretű visszavo­nulást hajt végre, amely joggal vonta magára az egész világ­közvélemény figyelmét. A fran­ciák kiürítik 0 Vörös-folyó del­tájának déli részét, ezzel Viet­namnak e fontos részén mintegy négyezer négyzet kilométernyi terület kerül népi uralom alá, kétmilliónyi lakossal. Politikai jelentőségén kívül a nagy francia visszavonulás azt is jelenti, hogy Vietnam leggaz­dagabb területei, sőt egész Dél- kelet-Ázsia legdúsabb rizsföld­jeinek egy része a vietnami nép uralma alá kerülhet. Ezzel a Hanoit és Haíphongot, e két nagy észak-vietnami várost ve­szélyeztető gyűrű még szoro­sabbra záródott; a vietnami nép­hadsereg komoly hadállásokra tett szert a Vörös-folyó bal partján és így ott áll a Hanoi és Haiphong előtt. A néphadse­reg birtokába kerülő területen 350 francia erőd húzódott. Ért­hető tehát, hogy a francia ős angol sajtó is tele van a nagy visszavonulás drámai jeleneteit ecsetelő cikkekkel. A párizsi Francé Soir című burzsoá lap leszögezi: „e termékeny kétmil­lió lakosú vidék kiürítésével a háborúutáni idők kiemelkedően legjelentősebb területét vesztet­tük el..." Vietnam — és Genf. A négyezer kilométeres nagy francia visszavonulás kikénysze­rítése kétségen kívül e vietnami néphadsereg új sikere. Bizonylt­ja. hogy nemcsak a békét akaró francia nép és az egész világ egyszerű emberei követelik az indokínai fegyverszünet megkö­tését, de ezt parancsolja Fran­ciaország vezetői számára a vietnami katonai helyzet is, A vietnami francia visszavonulás éppen ezért érthető zavart és kétségbeesést kelt a vietnami háború leglelkesebb hívei — az Egyesült Államok uralkodó kö­reiben. Tegyük mindjárt hozzá, hogy * néphadsereg új győzel­me valóban joggal okoz kétség- beesést a háború híveinek köré­ben. Hiszen kétségkívül döntő módon befolyásolja az észak- vietnami katonai helyzetet, ame­lyet fioyelembe kell venni a genfi tárgyalások 60rán is. A világsajtói n máris felme­rültek olyan hangok, hogy a francia visszavonulás kapcsolat­ban van «z indokínai fegyver- szünet alapját képező tényleges vietnami helyzettel. A nagy vietnami népi győzelem tehát azt is megmutatja, hogy a tény­leges erőviszonyokat figyelembe kell venni Vietnamban — és Genfben is. Pénteken délután megegyezés jött létre San Salvadorban a guatemalai kormánycsapatok és Armas ezredes csapatai között. Az egyezmény értelmében új kormány-junta alakult, melynek tagja Bonzon ezredes, Armos ezredes, Salazar alezredes és Dubois alezredes, valamint Olíva őrnagy. Az egyezmény értelmé­ben újabb hadjáratot indítanak I a baloldal ellen. A megegyezés í kimondja, hogy „minden kom- i munistát minden politikai állás­ból elmozdítanak”. Az AFP köz­lése szerint az új junta John Peurifoy amerikai nagykövet és Funes salvadori nagykövet kísé­retében szombaton délelőtt Gua­temala Citybe érkezett. Amerikai alom híradó 1. Felton városban (Kalifornia állam) megnyílt az első hid­rogénbomba óvóhely. Egy érdeklődővel — aki helyet akart ma­génak biztosítani — közölték, hogy az óvóhely kizárólag bank­jegyet, ékszert és részvényt vállal megőrzésre, mert csak a „legértékesebbet” őrzi. 2. Hirdetés a Losangeles Mirrorban' „Építek önnek a siva­tagban, minden bombától távol egy-két szobás házat”. 3. Hirdetés N. V. Post-ban „Az új hldrogénbomba felbuk­kanása azt jelenti, hogy nem élünk sokáig. De addig is még szétrobbanunk, szépen takarhassuk ki lakásunkat Sam Klein vál­lalatával”. 4. New Yorkból jelenti az „United Press”: Irvng Berlin bemutatta legújabb slágerét, amelynek a címe: „Én nem félek, én nem remegek...” A hidrogénbombáról szól és nagyon jó hatást várnak tőle: csökkenteni fogja az emberek félelemérze­tét. A pécsi pedagógiai főiskolán Balogh Vilmos és Király Emma a növénytani gyakorlóteremben egysejtű mikroszkopikus vizsgálatot végeznek. Felháborodás Franciaországban az angol-amerikai nyomás miatt Az utóbbi napokban Anglia és az Egyesült Államok fokozódó nyomást gyakorol Franciaor­szágra, hogy. rákényszerítse a párizsi háborús szerződés rati­fikálására. Ez a nyomás nyugta­lanságot és felháborodást' kelt a francia közvélemény széles réte­geiben. Az amerikai nyomás a francia sajtóban is nagyfokú elégedet­lenséget keltett. A l'Observateur című hetilap határozottan kije­lenti, hogy „vissza kell utasíta­ni az amerikai ultimátumot". Az amerikai fenyegetésekre vonat­kozólag hogyha Franciaország nem ratifikálja a párizsi szerző­dést, visszaállítják a független német Wehrmachtot, a folyóirat a következőket írja: „Felmerül a kérdés, vájjon szembe lehet-e szegülni az amerikai zsarolás­sal? Ezek régi kérdések. Ismé­telten leszögezzük, hogy ha Franciaország hallgat a bonni Németországot fel fogják fegy­verezni. Viszont soha sem kerül I erre 60r, ha Franciaország vétót emel a felfegyverzéssel szem­ben ... Paulus volt tábornagy az „erők politikája“ ellen A Német Egység Bizottsága pénteken sajtóértekezletet tar­tott Berlinben, s Sajtó Házában. A sajtóértekezleten Friedrich Paulus, a hitleri Wehrmacht volt tábornagya, aki a 6. német hadsereggel együtt Sztálingrád­nál kénytelen volt letenni a fegyvert a szovjet csapaton előtt és aki a szovjet hadifog­ságból történt visszatérése óta a Német Demokratikus Köztár­saságban lakik', nyilatkozatot tett, amelyben kijelentette: l — Mi, németek, tapasztalatból ■tudjuk, hová vezet .az „erők ': politikája”. Mint ez egykor na- i gyón erős német militerlzmuB | egyik volt képviselője, aki okult ja történelemből és a német nép i szenvedéseiből, kijelenthetem, ihogy nincsen olyan szakmai i szempontból tökéletes hadsereg, i beleértve a legújabb fegyverek­kel felszerelt hadseregeket is, amelyik tartós sikert érhetne el a jogaikért és szabadságukért küzdő népekkel szemben”. Saját szemmel... Egy idő óta egy egyszerű, kis vendéglőben étkezem a leg­szívesebben. Rendszerint a sarokasztalt választom, mert onnan áttekinthetem az egész helyiséget. A minap egy fiatal ember jelent meg FDJ-ingben. Valami gyűjtőmet szorongatott kezé­ben. a német ifjúság II. Világbéketalálkozójára gyűjtött. Egye­sek a fejüket rázták, mások meg levegőnek nézték a FDJ.tagot, jde a legtöbb mégis csak adott valamit. Amikor a fiatal gyűjtő a szomszéd zsztalhoz lépett és megmondta, hogy mi­járatban van, az asztalnál ülő középkorú férfi újsága mögé menekült és elég kihívóan ezt mondta: „Hogyan kérem? Béke­találkozó? Értse meg, most éppen ebédszünetem van, érti 'datál ember. És már nem tartozom a legfiatalabbak közé. He .. . heh ... he ,,, ” Az FDJ-inges fiút nagyon bosszantotta a támadó hang. Szemmel láthatóan küzdött magával, legyőzte indulatát és udvariasan ezt mondta: „A Találkozó mindenek- e-ött a háború ellen irányul!” „Háború?" —- kiáltotta a közép­korú ember. — „Ugyan kérem, csak ne fesse az ördögöt a falra!” Hol van itt nálunk háború? Németországban? Európá­ban? Na lessék? Mire jó az a sok sürgés-forgás? És arcát útból az újság mögé rejtette. A fiatalember ajkába harapott és-a következő asztalhoz lépett. * * * Vagy három hét lelt el azóta. Megint a vendéglőben, meg- s; ■'kott helyemen, a sarokban ültem, egyszeresük váratlanul o;da ült Hozzám az a látásból ismert középkorú ember. És amikor élvezettel hörpintett a sörből — belép az a FDJ-inges fiú és újból végigjárja az asztalokat Feszülten figyelni kezdtem. Mr újabb jelenetnek leszek a szemtanúja? Ilyesmi mindig kínos .... de azonnal az FDJ-inges fiú segítségére sietenék és azzal a középkorúval pedig váltanék néhány komoly szót. Most azonban valami egész váratlan történt. Amikor a Hú az asztalunkhoz ért és a középkorú férfit meglátta — egy pil­lanatra mintha nem tudná mitevő legyen — aztán a következő asztalhoz fordult. „Halló! Fiatalember! — kiáltotta szomszé­dom. „Kérem, jöjjön csak közelebb!” A fiatalember megfordult es néhány pillanatig tanácstalanul maga élé meredt. Akkor aztán a férfi szívből elnevette magát és így szólt: „Hát nem :karja elfelejteni! Egy jó gyűjtőnek nem szabad ilyennek lenni!” — Kivette az FDJ-inges fiú kezéből a gyűjtOívet, oda. bigyentette a nevét és hogy milyen összeget ad. Az FDJ-inges fiú már rég kint járt. amikor én még mindig ott ültem és az ámulattól nem tértem magamhoz. Szomszédom úgy látszik észrevette csodálkozásomat. Zavartan néhány magyarázó szót motyogott. Aztán beszélgetni kezdtünk. — Tudja, 14 napig kint jártam Nyugatnémetországban. A háború után most először. A Rajnavidékén megakartam láto­gatni az unokaöcsémet. Már nyolc év óta nem hallottam róla.” — ..Na. képzelem, hogy milyen öröme volt az unokaöccsének’’ -- mondtam. — — „Természetesen” — felelte. Jósokáig tartott, míg meg­találtam. Már a vonatban mondogatták az emberek, hogy mi­nek utazok oda. hiszen a falu romokban fekszik. A parasztok •nár évekkel ezelőtt kiürítették házaikat és istállóikat. A falu az amerikai katonai alakulatok célpontjául szolgál. — „Na, de ilyet!" — mondom. És az unokaöccse? Hát a többi paraszt? — A parasztokat a legszűkösebben a közeli falvakban helyezték el és kénytelenek voltak földjeiket, amelyek hadterepet jelen­tenek — a saját jószerencséjükre megművelni. Rögtön az első hadgyakorlat alatt az öcsém néhány fiatalemberrel együtt le1 szántotta földjét. Nem voltak hajlandók ökreikkel kitérni a lövonalból. Súlyos sebesüléssel szállították el unokaöcsémet. Példája az egész faluban ragadós lett. A parasztok még mai napig nem kaptak kártérítést, de legalább „kiharcolták a föld­jüket!” — Szomszédom elhallgatott. „Éjjel-nappal dübörögnek ett a páncélautók" — folytatta kis idő múlva — „teljesen tönkretették az utakat, a termőföldeken keresztül-kasul szá­guldoznak és a virágzó völgyeket reménytelen sivataggá változ­tatlak. A házak táját füst veszi körül és vastag agyagos por. Minden darab kenyér motorolaj és puskaporízű.” Amikor visz. srafeZé utaztam, már egész más szemmel néztem a tájat. Ügy éreztem, mintha csak egy függönyt húztam volna szét. olyun dolgokat láttam, amit azelőtt észre sem vettem. Egyszeriben megértettem az FDJ-inges fiú szavait, amikor azt mondta, hogy a Réketalálkozó a békeharchoz tartozik”. Még sokáig némán együtt maradtunk. És amikor felállt, egy cseppet se csodálkoz­tam rajta, hogy búcsúzóul kezet szorított velem.----- VIKTOR WEIMER Li Szín Man, Csang Káj-Sek, Bao Daj és az amerikaiak többi délkeletázsiai bábjai, nemrégiben „kommunistaellenes értekezle­tet tartottak a délkoreai Csinhaeben. Boris Jefhnov rajza

Next

/
Oldalképek
Tartalom