Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)
1954-08-21 / 66. szám
1054 augusztus 21. . _ .------------------—-------------— üi mosás SÁRKÖZI GYULA: EGY MOSZKVAI CUKRÁSZDÁBAN 5 Kellemes szünidő... Épp úgy mint tavaly, Midén is a tanulók ezrei töltik a nyári szünidőt pionír•> táborokban és rekreációs központokban. A bratislavai 2. nyolcéves középiskola növendékei Luborcán élvezik a szünidő örömeit. A diákok sakkoznak a szabad természetben így egyúttal testileg és lelkileg .is felfrissülnek. ★ ★ ★ 'A partizánok nyomdokain kunyodik. Az előbb még zuho- iott az augusztusi eső, s most a Gorki)-utca járdája, kocsiútja fényesen csillog. Kigyúlnak a lámpák. Sokszínű neonreklámok villannak a házak tetején. A reklámtáblák fénye egybefolyik a Gorkij-utca ívlámpáinak fényévei és színesen, viliódzva verődik vissza a vizes aszfaltról. A járdán csak úgy hömpölyög a sétálók tömege. .Az üzletek szinte szívják magukba az embereket. Itt egy péküzlet, mellette borbély, aztán illatszerbolt, amott Moszkva egyik legszebb élelmiszeráruháza. Üzlet, üzlet mellett■ Az egyik széles bejárati ajtóban díszes egyenruhája portás áll. - Mily sokan lépnek be ebbe a helyiségbe! Vájjon mi lehet, szálloda, klub vagy mozi? Felnézek és a bejárat feletti neontábláról leolvasom: Fagylal- tozó. No, erre kíváncsi vagyok. Azt rnár hallottam, hogy itt télen-nyáron óriási mennyiségben fogyasztják . Belépek a cukrászdába. Szépen berendezett, nagy helyiség. Mindenütt csőbú- tor, csupa fény és csillogás. A vendé, gek kis asztaloknál ülnek. A földszinten egyetlen üres asztalt sem találok. Talán az emeleti erkélyen, amely körbefut a földszinti nagy terem fölött? ... Itt sem volt több szerencsém. Erre a cukrászdára bizony nyugodtan kitehetnék a „Megtelt" táblát. Látom ám, hogy az újonnan érke. zök nem olyan gyámoltalanok, mint én. Odalépnek egy asztalhoz, amelynél csak ketten ülnek és négy-öt ember számára is van hely, kérdő pillantást vetnek a fagylaltozókra, egy bó- lintás és már le is ülnek■ Én is kipécézek egy asztalt, amelynél egy férfi ül öt év körüli kislányával. Kérdésemre kedvesen bólint. Alig ülök le, máris előttem áll a mosolygószemű, kedves felszolgálónő. Fekete ruha, fehér kötény az öltözéke, fején fehér bóbita. Fagylaltot kíván? . ■. Bálintok és már el is tűnik. Akkor kapok észhez, hiszen én kisadagot akartam rendelni, mert olyan óriási fagylalttömeget, mint amekkorát a szomszédaim esznek, képtelen lennék együltömben elfogyasztani. De mar késtl! Talán két perc sem telik bele már előttem púposodik nagy pohárban a vegyes fagylalt. Erről az adagról hosszabban ■ kell Írnom. Főként a bratislavai gyerekek, talán nem is tudják elképzelni, hogy ekkora adag fagylalt is van a világon. A pohárból nyolcféle nagy gombóc néz csábítón rám. De tévedés ne essék, nem olyan gombócok ezek, mint amilyeneket Bratislavában mérnek a fagylaltozókban! Egy-egy gombóc akkora, mint amilyent nálunk a kétko- ronás tölcsérbe nyomnak. Végigkósto. lom a különböző szint! fagylalthalmokat. Van itt vanília, eper, málna, tejszín, kávé, mogyoró, kakaó és citromfagylalt■ Mindehhez elém tesz a fel- szolgálón(I eóv pohár málnaszörpöt. Ne haragudjanak rám az olvasói£ hogy ennyire felcsigáztam érdeklődésüket, de még azt is elárulom, hogy a moszkvai fagylalt nemcsak szép és jó, hanem nagyon tápláló is. Az íze vetekszik a keleti édességekével. A mogyorósfagylaltban apró mogyorók, a lilaszinű eperfagylaltban eperzselé, a vaníliában mandula van. Persze végül-is megbirkóztam a nagy adaggal . Asztalszomszédaim közben már eltávoztak■ De csak néhány pillanatig ültem egyedül. Két fiatalember és egy gesztenyebarnahajú fiatal lány érkezett. Kérdő tekintet, udvarias bólin- tás részemről és már ott ülnek velem együtt. Már előzőleg nagy vitában lehettek, s ez az asztalnál folytatódott, mégpedig elég erélyes hangon. — Nincs igazad, Viktor! — vonta össze haragosan szemöldökét a lány és az egyik fiú felé fordúlt. — A forradalom idején hatalmas siker, taps és hurrázás fogadta azt a szónokot, aki azzal kezdte beszédét: Elvtársak! Én munkásember vagyok, írni-olvasni sem tudok...” De ma már más a helyzat Ha ma valaJci azt mondaná egy komszomolgyülésen, hogy csak 4 elemit végzett, a tömeg felzúdulna és mindenki jogosan kérdezné■ „Hát te hol jártál, elvtárs, amikor mi tanultunk?” Viktor, nem. érzed, hogy nincs igazad, amikor megnyugszol , hogy csak hét osztályt végeztéi? — De Nágya, halkabban ..! szólt zavartan a szőke fiú. — Értsd meg. munkás vagyok és az is maradok. — Micsoda mnnkás leszel? Hát nem látod, hogy hétosztályos tudással né. hány■ év múlva már aligha állhatod meg a helyedet a gép mellett? em szép dolog a hallgatózás, de engem annyira magával ragadott érmék a három fiatalnak a vitája, hogy kíváncsian füleltem minden szóra. Most a másik fiú kezdte gyúrni Viktort. Azt magyarázta, hogy ő esti technikumba jár, jövőre már technikus lesz, Viktornak is be kellene iratkoznia . .. — Viktor! Az én kedvemért — nézett a barna lány a fiúra és aztán enyhe pír futotta el az arcát. — Hogyan képzeled az életünket? Hiszen én három év múlva mérnök leszek ... És a mérnöknő férjének csak két elemije legyen? ■.. Viktor nagyon csendesen, szótlanul kanalazgatta a fagylaltot. Szótlansága meggyőzött engem, de azt hiszem a lányt is, hogy Viktor szeptemberben már beiratkozik a technikumba. Néhány perc múlva újból változik a „szín”. Nágya eltávozik a fiúkkal, s egy fiatal szerelmespár ül asztalomhoz. Azt már megállapítottam, hogy ez a fogylaltozó a szerelmesek kedvelt, találkozóhelye lehet, mert amerre csak nézek, minden asztalnál fiatal fiúkat, lányokat látok. Az asztalomhoz telepedett párocska huszonötév körüli férfitagja elragadtatással néz a csinos, szőke lányra, időnkint megsimogatja a kezét, de az szégyenkezve elhúzza a karját és lesüti szemet., igyekszik „másról beszélni.” Azt mondja az udvarlójának, hogy a tervezőmérnökök nyilván elszámítolttck magukat, kicsire építették a fagyialto- zót. Nem számítottak ekkora forgalomra ■..--Nem sejtették, hogy itt illően linóm fagylaltot árulnak majd 4- mosolyog a férfi. — Mindig ilyen sokan vavMak ebben a cukrászdában ? — Mindig. Főleg fiatalok járnak ide, de még az ilyen öreg házasok is, mint mi. szívesen betérnék egy-egy pohár fogylaltra. ■ No lám, házastársak, pepiig azt hittem. hogy szerelmespár, — Van egy régi magyar közmondás, amely szerint a jó borniak nem kell cégér .. . mondom. —• Ön magyar? — néz rám meglepetten a férfi. A következő percbep, már elhanyagolja fiatal feleségét ék kérdezősködik. Főként a mezőgazdaság érdekli. Ő tudniillik mezőgazdótsz. Felesége pedig — ezt valami küWnös büszkeséggel mondja — a mezőgazdasági főiskola, hallgatója. Sokat beszélgettünk a mezőgazdaságról és aztán én kezdtem érdeklődni. Szeretném tudni, hogyan 'él egy szovjet ‘házaspár, érdekelnek mindennapi élesük, apró jelenségei, örömeik, gondjaik, terveik. i — Szívesen, beszélek magunkról - mosolyog a férfi — de előre figyelmeztetem, ne a mi esetünkből alakítsa ki véleményét. Mi nem vagyunk tipikus pár, mi. ■.. buta emberek vagyunk. Észreveszi megdöbbent arckifejezésemet és megmagyarázza szavait. — Két: éve vagyünk házasok... néhány hónappal ezelőtt különváltunk és ma volt a válóperi tárgyalásunk... Az eredmény: holnap megint összeköltözünk! ... Ezt ünnepeljük ma. Előbb itt fogylaltozunk, aztán sétálunk egyet, majd elmegyünk a Náció-, nal-mulatóba és pezsgővel köszöntjük új életünket, azt, hogy a válóperi tárgyaláson, az okos bírák segítségével, észhez tértünk. Megtudom a részleteket is. A férfi mezőgazdasági főiskolát végzett, minden vágya az volt, hogy •mezőgazdasági kutató lehessen. Vidékre akart menni, kolhozba vagy szovhozba, de az egyetemről a minisztériumba küldték. Kedvetlenül dolgozott. Tudósnak készült és mint mondja, „irodakukacot" csináltak belőle. És' mert nem akarta abbahagyni a tudományos munkát, odahaza rendezett be egy kis laboratóriumot. — Nagyon buta voltam — mondja őszintén, — Ahelyett, hogy fiatal házas létemre a feleségemet szórakoztattam volna, csak a mikroszkópomnak, kémcsöveimnek és műszereimnek éltem. Egyéves házassági évfordulónkra kisfiúnk született. És én tovább, folytattam régi életmódomat. A feleségem unalmában egyre gyakrabban járt el gyermekünkkel együtt a mamájához. Előbb csak napi egy-két órát töltőit ott, de aztán egy napon közölte velem, hogy nefa bírja ezt az életet, végleg a mamájánál marad. — Most talán én .. veszi át a szót az asszony... — Kulja ugyanis elhallgat egy lényeges pontot. Azt, hogy én húszéves vagyok, a házasság megkötése után tovább akartam tanulni és Kolja nem engedett. Én úgy képzeltem az életemet, hogy mindenben társa leszek férjemnek, a munkában is- Kolja pedig azt akarta, hogy ín csak a háztartást vezessem, a gyereket neveljem, szóval maradi volt. Hát ezért akartam elválni. Mind a ketten belelovaltuk magunkat a válás gondolatába. Közös megegyezéssel... A bírák azonban másként látták a dolgot. Nem sokkal azután, hogy beadtuk a válókeresetet, becitáltak bennünket. Persze külön-külön. És megmosták :: fejünket. De mi makacskodtunk. így került sor a mai tárgyalásra. — Nem akarom a részletekkel untatni — folytatta. — A bírák alapo. san megmondták nekünk a véleményüket. Én kitartottam elhatározásom mellett, hogy tanulni akarok, főiskolára megyek. Az egyik, bíró megkérdezte, hogy melyik főiskolára szeretnék beiratkozni. Mondtam : a mezőgazdaságira, mert Kolja mellett nagyon megkedveltem ezt a tudományt. . . . Ekkor észrevettem, hogy Kolja szeme felcsillan. De látta ezt a bíróság is. Elővették Kolját. Gyúrni kezdték — mosolygott a fiatalasszony — látta volna, milyen zavarban volt. És az. tán ... ott a bíróság előtt kijelentette, hogy beleegyezik a továbbtanulásomba, én pedig megmondtam ... ezgk- után semmi akadálya annak, hogy ismét együtt éljünk ... át így volt — nevetett felszabadultan Kolja. — Azzal indultunk a bíróságra, hogy örökre búcsút mondunk egymásnak, és úgy mentünk ki a tárgyalóteremből, hogy örökre együtt maradunk. Mert a szovjet bírák okos emberek, érző emberek. Nekik köszönhetjük a boldogságunkat. És azt, hogy Nágya ma már beiratkozott a főiskolára és holnap a gyerekünkkel és minden cókmókjával együtt visszaköltözik a lakásunkba. A fiatal pár már eltávozott, elmentek a Nacionál-mulatóba, hogy pezs. gözzenek, táncoljanak, örüljenek az életnek — és én még mindig ott ültem a fagylaltozóban. Azon gondolkoztam, mennyire megérdelmilc ezek a kedves, közvetlen, barátságos em. berek, hogy boldogan éljenek. tevékeny tagja van a btísi alapszervezetnek. A járásban a politikai iskolázásra is nagy súlyt helyeznek. -Legelőször is a politikai körök vezetőit egyhetes iskolázásra visszük, ahol magkapják az irányvonalat a politikai , körök vezetéséhez. A gyűlése határozatokkal támasztottuk alá. És a határozatokat, ha teljesítjük, akkor zavartalanul folyik a munkánk. Másnap az alapszerezetek elnökeit és más funkcionáriusait hívták gyűlésre. Itt a járási vezetőség a jelenlevőknek elmagyarázta az előzőn api határozatok értelmét és felhívták minden funkcionárius figyelmét, hogy -.okat tanuljanak és olvassanak Különösen sok újságot és széi-irodalm könyvet. Az alapszervezetek vezető csak úgy tudják jól vezetni a szer vezetet, ha maguk is képzettek és politikailag fejlettek LOBEL ZOLTÁN A gyorsvonat fülledt augusztusi éjt- szakában Banská Bystrica felé robogott. Álltam a nyitott ablak mellett és érdeklődéssel figyeltem a szemem előtt tovarohanó tájakat. Az élet és a munka itt a Garam mentén még éjtszaka sem pihent. Hatalmas építkezések villanylámpái mindmegannyi világító szentjánosbogár hol megcsillantak a sötétben, hol eltűntek. A hősi vértől áztatott talajból gyárak és a lakóházak rengetege nőtt ki. Amerre csak néztem, mindenütt lázas építkezés és munka folyt. Hálás szívvel gondoltam azokra a hősökre, kik vérükkel szentelték meg ezt a földet, hogy az áldozatuk árán itt szebb és boldogabb élet születhessen ... Hajnalodott... A derengő szürkületben feltűntek e város körvonalai. A hegyek mögül pirosán kelt tel a nap... Megérkeztünk ... Előttem volt « város, ahol minden ház, minden utca emlékeztetett a nagy történelmi pillanatra: « felkelésre. Az utam azonban tovább vezetett Krízna felé, ahol a hálás nemzet emlékművet állított az elesett hős partizánoknak. Staré Hory ... Donovaly ..., mind- megannyi emlék a nagy felszabadító harcra. Balra Turiec hűvös völgye csalogatott. A kristálytiszta csobogó patak mentén kis falu terül el. Csupa takaros apró házak messzevirító piros háztetőkkel. Köröskörül a Nagy Fáira hegycsúcsai emelik fejüket a felhők felé. Valahol nem messze gulya kolom- polt. Betértem az első házba, hogy megérdeklődjem az utat Krízna felé. A szobában egy asszony takarított, az asztal mellett egy tizennégy év körüli fiú reggelizett. Leültettek és megkínáltak egy bögre tejjel. Jóízűen falatoztunk és beszélgettünk. Mindenről, ami csak eszünkbe jutott. Hogy az ura a felkelésben megsebesült, most dolgozni jár a szövetkezetbe. Közben körülnéztem a szobában. A " ’akon régi családi fényképek lógtak, a szemem hirtelen egy fényképen akadt meg csodálkozva. A régi kedves emlékek között egv szovjet katona fényképe mosolygott felém. Az asszony észrevette a csodálkozó tekintetemet. — Kíváncsi, hogy került ide ez- a kép?! Bólintottam és arra kértem az asz- szonyt, hogy mesélje el nekem, ki az e mosolygó szovjet katona. — Olyan volt az, mint a mesében. Régen volt, és mégsem volt olyan régen. Éppen tíz evvel ezelőtt történt. Cudar világ volt akkoriban mifelénk Nyomott minket a szegénység nagyon, de még inkább a megszálló fasiszták kegyetlen zsarnoksága. Dolgoztunk, de a munkánkban nem volt semmi öröm. semmi lelkesedés. Elcsendesedett a hajdan vidám énektől hangos völgyünk. Az emberek tehetetlenül rázták az öklüket és titokban szervezkedtek. Sokan a hegyekbe menekültek, de nem volt köztük egység. Hiányzott az erős kéz, mely összefogta és irányította volna, szervezkedésüket. A hegyekben kigyúltak a tüzek. A lobogó tüzek mellett komor férfiak ültek. A szemükben elszántság égett, a kezükben fegyvert szorongattak ... Ki, amilyet talált otthon. Az uram akkoriban mint favágó dolgozott az uraságnál. Rejtekhelyük a régi úri kunyhó volt, ahol régen az urak dőzsöltek vadászatok után ... Egyik este az uram nagyon későn jött haza és nem egyedül. Magával hozta őt is, — és hálásan pihentette szemét a mosolygó szovjet katona képén, — akkor, mint a mesében hirtelen minden megváltozott. — Zdrasztvuj, mama! — köszönt és csokoládét adott a fiamnak, aki akkor még csak négy éves volt. A szoba mintha megtelt volna élettel és vidámsággal. Az arca komoly volt, de a szemében állandóan vidám mosoly bujkált. Hamar megbarátkoztunk. Azután majdnem minden este eljött hozzánk és lelket öntött a csüggedt emberekbe. Ő hozta a jó híreket, hogy a szovjet hadsereg győzedelmesen nyomul előre és mindjobban. közeledik hazánk határaihoz. Mindenki tudta, hogy a felszabadulás napja közeledik. A felkelési mozgalom egyre nagyobb méreteket öltött. Az emberekben égett a vágy. a fegyveres megütközésre, de ő csillapította őket, hogy mindennek megjön a möge ideje. Ilyen volt ő: ha kellett bíztatott, és ha szükség volt, nyugalomra csillapított. Hős volt, aki nem ismert fáradságot és félelmet. A kisfiámat is nagyon szerette. Soha nem jött üres kézzel. Mindig ajándékot hozott neki, édességet, vagy fából faragott játékokat. A meleg idő beálltával a németek kutatni kezdtek az elbujdosott emberek után. Egyik este ráakadtak egy kisebb partizáncsoportra. Az összetűzésnél az uram is megsebesült, de mégis valahogyan sikerült elmenekülnie a hegyekbe. Sürgős segítségre volt szükség. Akkor ő, élete kockáztatásával orvost és szükséges gyógyszereket hozott. Személyesen ápolta az uramat, amíg teljesen meg nem gyógyult. Nagyon jó ember volt. Később mint az egyik csapat vezetője részt vett a felkelésben. Azóta nem tudjuk, mi történt vele, de az emlékét örökre: a szívünkben fogjuk hordani. Az asszony befejezte a történetet és elbúcsúztunk. Én meg hálával telt szívvel, a hős szovjet katona iránt folytattam utamat tovább Krízná felé, aho! annyi fiatal élet pusztult el, azért, hogy nekünk és gyermekeinknek már boldogabb életünk legyen. KOPRLA PÄL-k Készülődünk a politikai iskolázásra A CsISz dunaszerdahelyi járási bizottsága hozzáfogott a szervezeten kívül álló fiatalok beszervezéséhez. Gyurcsó elvtárs, a CsISz járási bizottsága titkára elsősorban is összehívta a járási bizottság teljes ülését. Az ülésen megbeszélték a tennivalókat azzal kapcsolatban, hogy miként szervezzék be a fiatalokat a CsISz-be. — Azonban beszélt arról is. hogy a mezőgazdaságban éli! fiatalok miként kedvelik meg a falut. Ajánlotta, hogy minden EFSz-ben, ahol sok fiatal dolgozik. szervezzenek ifjúsági munka csoportot és ugvanezt lehet tenni az állami gazdaságokban is. Ezáltal a fiatalok könnyen be tudják bizonyítani. hogy miíven munkát végeznek ^ mennvit dolgoznak az EFSz érdekében. Szó esett arról is. miképpen viselkednek a fiatalok a munkahelyen, ezzel összefüggően Gyurcsó elvtárs beszédében elmondotta, hogy milyen fontos a tisztaság, nemcsak az öltözködésben, hanem a munkahelyen is. Mint például az élelmiszer-iparban dolgozó fiatalok előljárhatnának a tisztaságban. A dunaszerdahelyi járásban két konzervgyár van és ezekben íyz üzemekben haladéktalanul tisztasági felelőst kell kinevezni. Ezek majd felügyelnek a tisztaságra és ígv elérjük, hogy még jobb élelmiszert adunk a dolgozóknak. A beszédéből megtudtuk, hogy még vannak a dunaszerdahelyi járásban )lvan CsISz-funkcionáriusok is, akik nem törődnek az ifjúság ügvével és az alapszervezetük ügvével. Azonban vannak minálunk igazán jó elnökök mint például Johancsi elvtárs. a b’.’s alapszervezft elnöke. Tavaly a bős: alapszervezetnek csak 28 tagja volt f> zek sem voltak mindannvian tevi kenyek. Az idén mióta Johancsik elvtárs átvette a szervezet vezetését, már eleven a szervezeti élet Most 130
