Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-08-21 / 66. szám

4

A bratislavai „Stollwerck“ üzemben

A 11. szektoron dolgozó CsISz-tagok kötelezettségvál lalása

0) IFJÚSÁG

Hogy dolgoznak a fiatalok, hogy van velük megelégedve mester elvtárs? — tettem fel a kérdést.

— Nem néz ki olyan rosszul, de azért jobb is lehetne!

De jobb ám! Az üzem fiatalságának körülbelül csak 30 százaléka tagja a CsISz-nek. Ebből látható, hogy hogyan gondoskodnak a fiatalok politikai-kulturális neveléséről. Látható, mert még a szervezetit fiatalok között is hiányos ez a munka. Még egy fiatal sincs, aki mégszerezte volna a Fucsík jelvényt. Meg kell mondani, hogy ebben a CsISz üzemi szervezet vezetősége a hibás. Az olyein vezetőségi tagok, mint Horvátho- vá elvtársnö, aki Pavlásek elvtáirsnak kezet adott rá, hogy résztvesz az elnökségi ülésen. Persze munka után a kapuban egyszerűen csak köszönt el:

Ha Horváthová elvtársnő ezelőtt jó! dolgozott a CsISz-ben, ezután is — amikor már férjhez ment — jól dolgozhatna. Egyáltalán nem menti fel a munkától az, hogy „férjhez ment”.

Igaz, a hiányosságok eredete abban ven, hogy „azelőtt úgy váltakozott a vezetőség, mint a francia kormány” *— mondta Morávková elvtársnő.

Mind emellett a szervezet munkáját gátolja még a helyiség hiánya is. Ebben a kérdésben az üzem igazgatóságát kell felelősségre vonni, mert ő volt ez, aki annakidején megfosztotta a fiatalokat a helyiségtől. Közben nem gondolt arra, hogy lehetőséget adjanak a fiataloknak a jó munkára. Már pedig ez az egyik előfeltétel, hogy a fiatalok jól dolgozzanak minden téren. Persze az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó. És jó is lenne, ha az üzem igazgatósága többet törődne • fiatalokkal, segítene nekik azzal, hogy kéréseiket figyelembe venné, s teljesítené azt.

Reméljük, hogy a legközelebbi látogatás alkalmával, a fiatalok nem panaszkodnak, hanem dicsekednek majd ez élért eredményekkel. Bizonyára ez az üzem igazgatóságának is érdeke!

KEREKES ISTVÁN

hogy a 22. folyami vontató motoroshajó törzsének hátsó részében lévő rekesz forrasztási munkálatait 40 órával megrövidíti. Ezt az időmegtakarítást úgy akarja elérni, hogy mun. kája megkezdése előtt a bádogosokkal előkészítteti a munkához szükséges dolgokat. Munkáját mindig rendes időben kezdi és a munkaidőt szigorúan betartja.

A „LODIAR MIERU” üzemi újságból

Dalolva csépel a pozsony-eperjesi brigád

1 Si54. augusztus-21.,

Az új Tokajik életéből

Nemsokára 10 éve lesz, hogy a Szovjet Hadsereg elől menekülő fasiszták felgyújtották és elpusztították a sztropkói járásban lévő Tokajik falucskát. A falu 30 polgárát barbár módon meggyilkolták és a lakosság többi részét kiköltöztették. A felszabadulás után 30 család tért vissza és az állam segítségével új életet kezdett. Ma már 26 új ház, nemzeti iskola díszíti a falut, megjavították az utat és szabályozták a patakot.

Michal Medvid'-Safranko egyike azoknak, akik átélték a szörnyű gyilkolást. Képünkön korai tarlóhántással gondoskodik a jövő évi termésről.

• •

ünnepre készül az érsekújvári Elektrosvit üzem

A napokban bent jártam a bratislavai Stollwerck-üzemben. Nem csupán kíváncsiságból tettem ezt, hanem kötelességből is. A kíváncsiság arra késztetett, hogy megnézzem miként készítik azt a sok mindenféle fajta édességet, amiből, ha bemegy az ember egy cukorkaboltba, bőven válogathat. A kötelesség pedig arra vezetett, hogy megnézzem a fiatalokat, akik ezeket az édességeket gyártják és a türelmetlen vásárlónak annyi sok kellemetlenséget okoznak — mint például nekem is: gyomorfájást, fogfájást és hasonló elkerülhető „betegségeket”.

A műhely jobb felében egy hatalmas keverőgép tompa zúgása hallatszik. Három fehérköpenyes kisleány forgolódik körülötte. Az egyik a csapot szabályozva megtölti - a tepsiformájú edényt a töltelékkel, a másik kettő1 pedig egy nagy edénybe öntözi át, amit aztán, amikor megtelik, kis vaskerekein továbbtolják. Távolabb egy nagy lisztesláda vän elhelyezve. Mellette a tésztakeverőgép, amibe Cestneková elv- társnő éppen most a szép fehér lisztet önti.

— A jövő héten túlórázni kellene — adta tudomására Morávková . elvtársnő a* CsISz üzeini Szervezet elnöknője.

— Akkor ittme. adok — válaszolta mosolyogva.

A másik műhelyben igen nagy 3 hőség. Három sütögép ontja őzt a meleget. Ostyalapok halmazata veszi körül, emit a másik műhelyben használnak fel. Nem sókból áll az egész. A fiatal lányok, asszonyok előtt ott van az

Varbói fiatalok a vándorzászló győztesei

Eldugott kis falu ez az Ipolyvar- bő. Nem kis fáradságba kerül, ha az embernek kedve kerekedik, hogy felkeresse az ott működő szervezetet. Nem jár oda sem vonat, sem autóbusz, de még csak rendes útja sincs. Az Ipoly partján húzódó mezei úton lehet odajutni. Az igaz, hogy csak így nyáron, mert esős, őszi időben, amikor az Ipoly átlépi alacsony partját, a falu szinte megközelíthetetlen. Azért mégsem mondhatjuk, hogy talán elmaradott falu lenne, mert a nehézségek ellenére is van egy jólműködő EFSz-e a községnek. Jó! dolgozik az ifjúsági szervezet is. Azt főleg most lehet látni, amikor teljesíteni kell pártunk és kormányunk határozatát: — gyorsan learatni, betakarítani és elcipelni az idei termést.

Az aratási és cséplési munkáknál nagy érdemet szereztek a helyi CsISz-szervezet tagjai is, akik munkájukkal megmutatták, hogy a varbői fiatalok segíteni akarnak és nekik is szívügyük az aratási és cséplési munka mielőbbi elvégzése. A 'CsISz vezetősége a tagsággal karöltve még aratás előtt tervet dolgozott ki az aratásra és cséplésre vonatkozólag. Határozatukat valóra is váltották. A szervezet tagjai Petényi tanító elvtárssal, a szervezet elnökével az élen, megszervezték mind az arató, mind a cséplőbrigádot és eddig 1488 brigádórát dolgoztak le.

E jó eredmény elérését méginkább elősegítette a járási versenyzászlóért való küzdelem, mely először a zsélyi helyi szervezetbe hozott örömet a fiataloknak. — A vándorzászló iránt nagy lett az érdeklődés. Minden helyi szervezet bekapcsolódott a versenybe és arra törekedtek, hogy megszerezzék a zászlót. A járási bizottság is nagy figyelemmel kíséri a versenyző szervezetek munkáját és rendszeresen kiértékelik a verseny eredményeit. Az utolsó kiértékeléskor a varbói fiatalok kapták meg a zászlót, mivel munkájukkal túlhaladták az összes szervezeteket, így tehát a zsélyit is. Nagy lett az öröm a szervezetben és újabb brigádot szerveztek. A vándorzászlót is munka közben vették át. Az átadás pillanatában látni lehetett azt a megelégedést és örömet, amely a fiúk és leányok piros és poros arcáról sugárzott.

A vándorzászló most a varbói fiatalok birtokában van, de meg is érdemelték, hiszen munkájukkal hozzájárultak az aratás és eséplés sikeres elvégzéséhez. Dicséretet érdemelnek Fábián Zoltán, Dánóci János, Bacsa Erzsébet, Csernik Jolán és még sokan mások, akik nemcsak mint brigádosok, hanem mint az EFSz állandó munkásai vettek részt az aratási és cséplési munkákban Ök tudják azt, hogy nekik, fiataloknak a mezőgazdaságban a helyük hiszen itt van rájuk a legnagyobb szükség és itt tudnak a legtöbbet segíteni.

ÄDÄM JENŐ,

a CsISz kékkői járási bizottságának dolgozója.

edény tele töltelékkel, & ügyes kézmozdulattal bekenik vele az ostyalapokat. Megálltunk itt is egy pillanatra s Morávková elvtársnő agitált.

— Túlórázni kellene — hallom ismét.

— Itt maradok — válaszolt® Maaro- vá — s megvonogetta a vállát, annak jeléül, hogy neki mindegy.

— És miért? — kíváncsiskodtam.

— Hát, hogy a tervet teljesítsük — válaszolta szerényen.

— Hát, ha szükség lesz, mi ránk is ittmaradunk. — .Hallom később innen is, onnan is, az, idősebb asszonyoktól, s csipkedő mosolyt dobtak felém.

Az ember, ha nem ezek között az édességhalmazok között találta volna magát, hanem deszkahulladékok között, azt hinné, hogy valami asztalosműhelybe lépett most be. Az ajtó jobb oldalán egy kis gép vékony körfűrészekkel fűrészeli a nagy ostyalapokat, amik aztán, „nápolyi szelet” néven kerülnek forgalomba. A műhely bal felében egy másik gép. Két elvtársnő futószalagra rakja a szeleteket, ami beviszi a gépbe. A gép másik oldalán már a csokoládéval bevont nápolyi szeletek sorakoznak. Aztán a szalag átmegy a hűtőn s már csak a csomagolás ven hátra.

Itt a csomagolóban, azok az elvtársnők dolgoznak, alkik kötelezettséget vállaltak, hogy „itt maradnak” — vagyis túlóráznak. Ezekután elkezdtem érdeklődni, miért kell, hogy itt maradjanak.

— Két vagon árut terven felül kell elkészítenünk — mondja Pavlásek elvtárs főiskolás, aki * szünidőben mint instruktor vén a CsISz üzemi szervezetnél. A CsISz üzemi szervezete és Kratochvíl elvtárs mester, szervezik az egész munkát.

— És meg lesz?

— Biztos meg lesz — adja a választ Morávková elvtársnő.

És nem is kétes. Emília Vanková példát mutat a fiataloknak, amikor vállalta, hogy e hónapban 40 túlórát dolgozik le. Hasonlóan Cisárová, Koz- mová, Horváthová CsISz-tagok, 20—20 órát vállaltak. És még sokan m|sok hozzájárulnak, hogy az adott feladatot teljesíteni tudják.

A 11. szektor forrasztó kollektívája névszerint Balog Imre, Jobbágy István, Rehák Tibor, Kincéf Dezső, Nehéz Imre, Grúber Miklós, Laca Ferenc elvtársak, üzemünk CsISz-szer- vezetének példás tagjai, mesterük Nahálka elvtárs vezetésével a CsISz kongresszusának tiszteletére vállalták, hogy a 25. folyami motoros vontatóhajó elülső része belső konstrukciójának forrasztási munkálatait a kitűzött határidő előtt öt nappal fejezik be.

Stefnik elvtárs CsISz-tag, ugyancsak a H. részleg dolgozója, a CsISz kongresszusának tiszteletére vállalta,

Arató-ün nepély az éberhardi EFSz-ben

Ünnepre ébredtek augusztus 15-én, vasárnap az Sberhardiak. Befejeződött az eratás, eséplés és most már nyugodtan ünnepelhetnek. Mindenfelől siető emberek, öregek és fiatalok igyekeznek a szövetkezet nagy udvara felé, ahol az ünnepélyt tartják.

Az ünnepélyt Bors István, az EFSz elnöke nyiotte meg. Ünnepi beszédében értékelte az ezévi aratási és cséplési munkák eredményét. Köszönetét mondott az EFSz tagoknak nyári jó munkájukért s mindazoknak, akik elősegítették a gyors aratást és cséplést. Külön kiemelte a CsISz helyi szervezet munkáját, amely a ledolgozott 'brigád- órákkal hozzájárult ahhoz, hogy mire megindultak az esőzések, termésük r.agyrésze már keresztekben volt.

Az ünnepi beszéd után kultúrprog- ramm következett, amelyet a CsISz helyi szervezete készített elő. Előadtak több énekszámot, szavalatot és népi táncot. Ezután következett az ünnepély legszebb része, amely szintén a helyi CsISz szervezet érdeme. Szép ka- lászú búzából koszorút fontak és ezt adták át sorba: az elsőt a bratislavai védnök üzem küldötteinek az aratásnál nyújtott önzetlen segítségükért. A másikat a helyi nemzeti bizottságnak a munka jó megszervezéséért és a harmadikat pedig az EFSz-nak ajándékozták az elért sikerekért. Az aretóünne- pély nagyon jól sikerült, aki ott volt mindenki nagyon meg volt elégedve. Az éberhardi CsISz-tagok megmutatták, hogy nemcsak a mezőkön, hanem a közönség előtt a színpadon is sikerrel állnak helyt.

SZLOVÁK JÁNOS Eberhard

Olyan jó érzés így nyugodtan íro- ' gaini, amikor az •ember már összegyűjtötte a szükséges anyagot, amely néha nem kis feladatba kerül. Erre azonban csak most jöttem rá, amikor egy egész könnyűnek ígérkező helyre mentem, hiszen tudtam a helyet, tudtam a neveket és kevés híján mégis üres kézzel jöttem haza. Ez pedig így történt:

Szerkesztőségünk biztos helyről tudta, hogy a dunaszerdahelyi járásból egy brigádcsoport utazott a losonci járásba, hogy ott segítsen a cséplésnél. Nekem az volt a feladatom, hogy felkeressem a brigádot munkahelyén. így ránézve könnyűnek látszik, de a gyakorlatban egy kicsit nehezebben ment. Ugyanis a járási CsISz titkárságon fogalmuk . sem volt, hogy hol lehetnek, hiszen tőlem értesültek róla, hogy brigádosok vannak a járásban. Kérdezget'és, telefonálás, de senki se tudja, még a IX. re_ ferátuson sem.

Mint vízbefulónak utolsó reménye, a felszínen úszó szalmaszál, ugyan, ilyen reményeim voltak nekem is, amikor elindultam az állami gazdaság igazgatósága felé. Gyalogoltam vagy két kilométert., amíg kiértem a város stílén lévő igazgatóságra. Utam sikerre1 járt. tehát megérte ezt a kis fáradtságot. Megtudtam, hogy a brigád az ő gazdaságukban csépel a város másik szélén.

Szinte kibírhatatlan volt a hőség Patakokban folyt rólam az izzadtság, amikor tizenegyóra körül kiértem a temető mögött lévő tanyára, ahol a pozsony-eperjesiek csoportja csépeltA gőzgép pöfögve hajtja a nagy 1200-as cséplőt. Mindenfelé poros emberek mozognak, kimért mozdulatokkal. Egy -páran a hűvösben pihennek, hogy egy néhány perc múlva felváltva

Az érsekújvári » Elektrosvit-üzem dolgozói két negyedévi szorgalmas munkával elérték azt, hogy újra visszakerül hozzájuk a Minisztérium Vörös Zászlaja, melyet már két negyedévvel előbb boldogan birtokoltak.

Nehéz volt megválni tőle, de mivei volt olyan üzem, amely jobb eredményt ért el és így bármennyire sajnálták is, elvitték tőlük. Az Elektrosvit dolgozóit azonban nem csüggesz- tette el a Vörös Zászló elvesztése, sőt még fokozottabb munkára ösztönözte őket. Jó munkájuknak meg is lett az erdménye, mert a napokban újra átveszik a Minisztérium Vörös Zászlaját.

Az eredményekből, mellyel a nagy kitüntetést újra kiérdemelték. Mészáros József, a vállalat igazgatója üzemi újságjukban a következőképpen számol be:

A negyedévi tervünket globális értékben 102.1 százalékra, míg az árútermelés tervét 102.8 százalékra teljesítettük. A kitűzött feladatokat 102.1 százalékra, az ütemtervet 100 százalékra, az önköltség tervet 99-9 százalékra, az eladott árú tervezett nyereségének tervét 160.4 százalékra te!társukat, azok jussanak egy . kicsit a friss levegőre. A pihenők közé telepedtem. Elbeszélgettünk' együtt. Szóltunk az időjárásról, az itteni szokások és tájszólások furcsaságairól. Az utóbbihoz nekem is volt néhány szavam, hiszen szülőföldem becsületéről vo’t szó. Lassan a cséplésre terelődött; u. beszélgetés.

Majer Károly, a csoport vezetője, aki máskülönben etető, de most éppen rajta a pihenés sora, elmondja, hogy otthon is jól megállták a helyüket: 4c igaz, hogy érdemes volt iparkodni, hiszen így többet kerestek. — Én például három hétre, míg a eséplés tartott, 270 korom jutalmat kaptam <: rendes fizetésemen felül. De ment is ott a munka. Reggel öttől este hétig dolgoztunk. Éppen azt nem értem — mondja tovább — hogy itt akármelyik munkással beszél az ember, mirtd csak azt mondja, hogy nem érdemes sokat dolgozni, úgy sem fizetik ki. Aki ötkor kezd munkába, az is annyi fizetést kap, mint aki hétkor — mondogatják. Ók így is csinálnak. Legyen az kocsis, vagy gyalogmunkás, 7 óra előtt nem kezd munkához, de már délután ötkor abbahagyja. Az az érdekes, hogy honnan tudják, hogy nem fizetik ki a többletmunkát, ha ők sohasem dolgoznak többletetA pozsony-eperjesiek azonban nem hallgatnak az üres fecsegésre. Ugyanúgy dolgoznak, mint otthon és egész biztos, hogy nem fognak csalódni, ha fizetésre kerül a sor. Ami azt illeti, itt is jó keresetre számíthatnak, mert kiszabott normájukat 200 százalékon túl teljesítik.

Arra. hogy ki dolgozik legjobban csak a vállukat vonogatják. —• Nehéz 'enne azt megállapítani — mondja Molnár László, fiatal CsISz-tag, mert itt mindenki szívből dolgozik .és nem válogat senki, hogy nekem ez a

jesítettük. A munkatermelékenység tervét 101.5 százalékra teljesítettük. A selejt 0.7 százalék volt. Felelőtlen hiányzás az elmúlt negyedévben nem volt. A kisebb balesetek miatti távol - maradás 0.253 százalék volt. Dolgozóink 40 újítási javaslatot terjesztettek élői melvek használatával egy év alatt 54.600 koronát takarítunk meg.

Ezekért az elért eredményekért tüntették ki újból az érsekújvári Elektrosvit üzemet a Gépipari Központi Szakszervezeti Szövetség Vörös Zászlajával.

A Vörös Zászló átadásának alkalmából kitüntetik a legjobb dolgozókat, akik. feladataik teljesítésében kiváló eredményeket értek el.

Az érsekújvári dolgozok tudatában vannak annak, hogy7 a jövőben még jobb munkát várnak tőlük, éppen ezért elhatározták, hogy az Új munkásoknak, akiket most veitek fel az üzembe, mindenben segítséget nyújtanak, hogy minél előbb megfelelő szaktudást érjenek el és így ők is hozzájáruljanak a nagy cél megvalósításához, melyet a következő jelszó alatt akarnak megvalósítani:

„Előre a Gépipari Minisztérium és a Gépipari Központi Szakszervezeti Vezetőség Vörös Zászlaja alatt a Kormány Vörös Zászlajának elnyeréséért.”

munka tetszik, ez pedig nem. én ezt nem csinálom, vagy ehhez hasonló. Igaz is. ahhoz, hogy 200 százalékos eredményt érjenek el, valóban mindenkinek jól kell dolgozni.

Annyit kérdezősködtem, hogy a végén kitalálták, hogy újságíró vagyok és róluk akarok cikket írni és így kéréssel fordultak hozzám.

—• Tudja-e mit mondunk — szóltak, — de nehogy kifelejtse ám Egri Imre bácsit.

Ki az az Imre bácsi? — kérdeztem..

Kiderült, hogy ő a brigád legidősebb tagja és elöénekes a csoportban. Mert nem búsulnak ám ezek a tagok. Énekelve jobban megy a munka. Most sem sokáig várat magára, hanem megereszti hangját, ott az elevátoron túl, a,szalmakazalon. Nem sokáig marod egyedül, belekapcsolódnak a többiek is. A férfi- és leányhangok összekeverednek a cséplőgép egyenletes duru- zsolásával és száll, száll, amíg el nem vesz a végtelen határban.

A gépészekkel is meg vannak elégedve. Már otthon is együtt csépeltek, mert nem jöttek ök üres kézzel. Hoztak magukkal gépet is. amin dolgoznak. Horváth László és Székács Károly rendben tartják a masinát. Egy kicsit nagy a strapa, mert már fél. négykor be kell fűteni, hogy legyen gőz az induláshoz, ne kelljen késlekedni miattuk az embereknek.

Lassan letelik a két hét. amit vállaltak. Ha minden jól megy, addigra be is fejezik a cséplést a losonci állami gazdaságban. Utána hazatérnek, mert azért otthon is akad munka elég. Elmaradni pedig nem akarnak, de nem is fognak, hiszen dalolva győznek le minden elébiik háruló akadályt, úgy pedig sokkal könnyebb: Aki nem hiszi, próbálja meg.

MARKOTÁN PÁL