Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)
1954-08-21 / 66. szám
1054 augusztus 21; Öl IFJÚSÁG---Tíz év múlt el azóta, hogy Szlovákia népe fegyvert ragadott és felkelt a fasiszta elnyomók ellen. Nem sok idd ez egy nemzet életében. E rövid idő alatt azonban az ország feljődése és az eseménvek olyan rohamos tempóban haladtak előre, hogy ioggal nevezhetjük a Szlovák Nemzeti Felkelést döntő fordulópontnak a szlovák nép életében. Országszerte modern gyárak és középületek nőnek ki a földből, az iparosodás üteme teljesen megváltoztatta ennek az országnak gazdasági arculatát és az elmaradt, kizsákmányolt, kistermelő agrár államból virágzó ipari és földművelő állam lett. Ez nemcsak a nemzeti jövedelem gyarapodását, a munkaerő és föld ásványi kincseinek tervszerű kihasználását jelenti, de az egész szlovák nemzetgazdaság újjáéledését és további sikeres fejlődését is biztosítja. Térjünk azonban vissza a nagy kiindulóponthoz, a Szlovák Nemzeti Felkeléshez és idézzük fel emlékezetünkben a tíz év előtti eseményeket. A széleskörű partizánmozgalmak olyan pánikot keltettek 1944 nyarán Szlovákia akkori fasiszta urai körében, hogy a Tiso kormány hadügyminisztere augusztus 10-én katonaságot küldött az Alacsony Tátra és a Magas Fátra hegveiben működő partizán harcosok ellen. A katonaság azonban már a nemzeti elnyomással is fokozódott. A kommunista párt 'felismerve a helyzetet, már 1942-ben megkezdte partizáncsoportok szervezését, főleg a párt tagjai sorából, fgy alakultak ezek az egységek a Kis Kárpátokban és a selmeci hegvekben. Ez egységek élén álltak Markus kommunista tanító és Exnár munkás Kelet-Sziovákiában a partizánmozgalom szervezője, a bátor Ludovít Kukurelli elvtárs lett, akinek kis csoportja később egész partizán- brigáddá fejlődött. Ez volt a híres „Csapajev”-bngád. Igaz, komoly fegyvere» alakulatokká akkor váltak a par. tizáncsoportok. amikor 1944-ben hathatós segítséget kaptak. Megjelentek a szovjet ejtőernyős-partizánok. akik már évek óta sikeres harcot folytattak a német megszállók ellen a Szovjetunió területén és nagy harci tapasztalatokkal rendelkeztek. Ilyen volt például Jegorov szovjet kapitány, akinek nyolctagú csoportja fél hónap alatt 1500-as létszámú csapattá lett. Az 1942. év szép reményeket ígért a partizánmozgalom szervezése terén. Ez a fejlődés egy időre megállt, mert a párt vezetésébe sikerült (1943- ban) befurakodnia a barzsoá-naciopa. listáknak, akik az ellenállási mozgalomba azokkal a saját terveikkel kapcsolódtak bele. amelyek biztosították Jegorov őrnagy, a partizánok egyik parancsnoka a kemény ütközet után pihenőt s egyben megbeszélést tart partizántársaival a hegyek mélyén meglapuló fedezék előtt. nem volt hajlandó a parancsot véghezvinni. Látszólag ugyan véghezvitte a parancs szerinti hadmozdulatokat ezen a területen, de nem vette fel a harcot a partizánokkal és jelentést küldött Bratislavába, hogy ezen a vidéken partizánok nincsenek Közben a partizánmozgalom egyre gyorsabban terjedt és erősödött. Löszeres és - hadianvagszállító vonatokat siklattak ki, fontos hidak repültek a levegőbe és sok-sok német katonavonat mindörökre ott maradt a felszakított sínek mentén, a partizánok aknáitól darabokra törve. Az áruló bratislavai kormány érezte. hogy uralmát már nem sokáig tarthatja és a széles néprétegek mindjobban erősödő felszabadító mozgalmával szemben mind tehetetlenebb. Ekkor követte el azt az újabb árulást, amely felülmúlta minden eddigi gonosztettét. 1944 augusztus 23-án azzal a kéréssel fordult Hitlerhez, hogy küldjön katonaságot. a partizánok ellen. Ez valójában azt jelentette, hogy az úgynevezett kormány maga kérte a német fasisztákat Szlovákia megszállására. Hitlerék kapva-kaptak természetesen az alkalmon és azonnal csapatokat vontak össze a szlovák határon. A partizánok válasza erre az volt, hogy a hegyekben működő szlovák és szovjet partizánharcosok leereszkedtek a hegyekből és augusztus 25. és 28-án elfoglalták Túrócszentmártont, Liptó- szentmiklóst. Rózsahegyet. Ruttkát. és más katonailag fontos pontot. E városok és területek helyőrsége és lakossága a partizánok oldalára állt. Kik is voltak ezek a partizánok? A széles néptömegek ellenállása a fasiszta terrorhatalom ellen mindenütt megnyilvánult 1943-ban pémetellenes sztrájkok törtek ki Zsolnán és Rózsahegyen. A Szovjet Hadsereg fényes győzelmei aztán újabb reményt éb - resztettek és új erőt adtak a népnek, hogy most más. a nyilt fegyveres harc eszközét is használja a végső győzelmes küzdelemig. Ez volt a partizán harcmód A partizánok olvan félelmet váltottak ki a fasisztáknál, hogv azok mindinkább igénvbevették a német Gestapo segítségét a nemzet üldözésére Ez a helyzet politikai krízissé alakult. mert a szociális elnyomás most volna a burzsoázia előjogait és kulcsállását. Eszközül akarták felhasználni a Catlos tábornok, parancsnoksága alatt álló szlovák hadsereget. Ezért hanyagolták el a dolgozók beszervezését a partizánegységekbe és minden erejükkel azon voltak, hogy ez egységek erejét és jelentőségét csökkentsék és lebecsüljék. 1944-ben a londoni emigráns kormány is hírszerzőket küld Szlovákia területére és előkészületet tesz az államfordulatra — szintúgy a szlovák hadseregben bizakodva. Ily módon nevezi ki Benes akkori elnök Golián szlovák alezredest a Szlovákiában harcoló Csehszlovák Hadsereg parancsnokául: Goliánnak kellett volna eszerint előkészíteni a „felkelést”. 1944 augusztusában mindkét tábor elismeri Goliánt főparancsnoknak. Természetes. hogy ezeknek a burzsoá elemeknek nem volt a széles néprétegék- re és azok fegyveres egységeinek, a partizánokra szükségük, hogy céljaikat keresztülvihessék. Mint mondottuk, a partizánmozgalom minden szabotálás, ellenére is rohamosan terjedt és izmosodott. , Ezek a partizánok foglalták el 19J4 augusztus 25. Is 28 -a között az említett városokat. — Ezután már filmszerű gyorsasággal követték egymást az eseménvek. A szlovák nemzet általános felkelésére az volt a jel, hogy 1944 augusztus 27-én fübelütték a Romániából Németországba visszatérő német katonai misszió tagjait. Ezzel egyidöben Ruttkán lelőttek egy csomó Gestapo. legénvt. Közvetlen ezután Hitler parancsára Lengyelországból és Magyarországból, Ausztriából és Moravából német csapatok érkeztek egész Szlovákia területére. Ezek válogatott SS-külö- nítménvek voltak és augusztus 29-én elérték Zsolna környékét. Tiso és Catlos. a nemzet árulói, ugyanezen^ s napon rádióbeszédben bejelentették, hogv saiát kérelmükre érkeztek a német csapatok a partizánok ellen a „rend" helyreállítására a szlovák nép fogadja őket úgy. mint barátot és szövetségest. Zsolnánál megkezdődött a véres harc. Nemcsak a nép. de a helyőrség katonái is tömegesen csatlakoznak a felkeléshez. Jegorov kapitány brigádja elfoglalja Besztercebányát, a Jáno. sík-brigád Breznót, „A sziávok felsza- baditásáért”-brigád Liptószentmiklóst és Poprádot. a „Ptácnik” csoport Prie. vidzát és Handlovát. stb. A felkelést mindenütt a partizánok kezdeményezték. akikben a nép a felszabadító harc hős példaképeit látta. A hadsereg legénysége rövidesen csatlakozott hozzájuk. ezzel szemben a helyőrségek parancsnokai még augusztus 29-én sem helyeselték a katonaság és a partizánok közös fellépését. A tisztikarral szembeni bizalmatlanság növekedett és amikor augusztus 30-án a besztercebányai szabad rádió közölte a Forradalmi Nemzeti Bizottság felhívását a harchoz való csatlakozásra, a katonaság és a nép részvételével a kezdeti partizánharcok valóban nemzeti felkeléssé lettek. A németek kezdetben három oldalról támadtak: Zsolna, Kézsmárk es Arahyosmarót felöl. Parancsnokuk, Berger, német tábornok keserűen csalódott, mikor azt hitte, hogy néhány nap alatt leveri a felkelést. A jó! felszerelt németek szívós ellenállásba ütköztek. minden ponton, főleg a partizánbrigádok és egységek ellenállása volt érezhetően hatásos, mert a katonaság még gyengén szervezett volt és hamar megmutatkoztak a burzsoá ele. mek szabotázs-akcióinak eredményei is. Kozárovcenél egv partizánegység megállította a német fasiszták seregeit és visszavert egy tanktámadást >s. A felsönvitrai partizánok Grznár kommunista partizán vezetésével a Ta- polcsánv és Prievidza felé nyomuló fa. sisztákat állították meg. Kézsmárknál a felsőliptói partizánok, Telgártnál a Jánosík-csoport, Strecnonál Jegorov, Velicka és K. Popov csoportja harcolt sikeresen. Legsúlyosabb harcok voltak a strecnói szorosban, amely a túróéi katlanba nyitja meg az utat. fontos vasúti és ipari központjával. Ruttká- val. A németek áttörték a védelmet, de a felkelőknek sikerült őket még három hétig feltartaniok ezen az arc. vonalszakaszon. Míg a fronton folytak a harcok, a Nemzeti Bizottságok szorgalmasan szervezték a hátország védelmét. Kórházakat rendeztek be, meleg ételekkel látták el a harcolókat, erődítési munkálatokat folytattak. A felkelés kezdeti időszakában ezek a Nemzeti Bizottságok valóban forradalmi szervek voltak, amíg a Szlovák Nemzeti Tanács elnöksége fokozatosan le nem nyirbálta ezeknek a jól működő testületeknek a jogkörét. A burzsoázia népellenes céljait főképpen Golián tábornok parancsai tükrözték vissza. Ezek a parancsok hol ellentmondóak voltak, hol zavarosak, némely helyőrség egyáltalán nem kapott semmiféle parancsot stb. Ez a helyzet ismét azt eredményezte, hogy a csapatok harckészsége megcsappant, a katonák eltávoztak a hadseregből a partizán-egységekhez. A csehszlovák hadsereg parancsnoka. Golián tábornok és vezérkara olyan terveket készítettek. amelyek nem voltak észsze- rűek és keresztülvihetők. 1944 október közepén indult meg ov, általános német támadás a felkelők védelme ellen. Négy eddigi hadosztályuk segítségére még két motorizált hadosztály érkezett; a „Tatra” As „Hitler” hadosztályok, A déli szakasz bizonyult a védelem leggyengébb részének (Rimaszombat, Losonc, Jolsva). ahol az ellenségnek sikerült három nap alatt a telgárti. tisolci és korponai védők hátába kerülni. A védővonal azon a vonalon volt. ahol az eredeti terv feltételezte. A had- seregp’arancsnok rendelkezésére állt a 20. gyalogzászlóalj és a 2. ejtőernyős brigád. Október 22-én a csehszlovák hadsereg parancsnoka megbeszélésre hívta össze az összes csoportok parancsnokait, ahol elhatározták, hogy a védelmi állásokat a hegyekbe teszik át, a főparancsnokság és a törzs Do. novalyban lesz. A visszavonulást minden csoportnak a helyi lehetőségek szerint kellett végrehajtania, kivéve a zólyom-korponai szakaszt, ahol a visszavonulást a 2. ejtőernyős brigád fedezi. Október 25-én elesett Telgárt. 26-án Zólyom és ígv a 2. ejtőernyős brigád és Velicka alezredes partizán- csoportja egészen Besztercebányái? vonult vissza. Október 27-én azután elesett Besztercebánva is s ezzel a hadsereg sorsa eldőlt. Az egves zászlóaljak és szákadok elvesztették az összeköttetést a parancsnoksággal, fog. ságba estek, másutt Donovalv és Sta. ré Hory alatt összpontosított nagy csapattestek kitűnő célul szolgáltak a német bombázó repülőknek A felkelés kezdetétől két hónapi állandó harc alatt sem esett el, vagy került fogságba ann*d ember, mint október utolsó hetében. Az eltévedt egységeket bekerítették, a katonák e1 haj igái - ták fegyvereiket és polgári ruhába öltöztek át. A Gestapo kezeibe igen sok ellenállási harcos került, akiket a koncentrációs táborokba szállítottak. Nem igaz tehát az az állítás, hogy a hadsereg a túlerő elől volt kénytelen visszavonulni. Még október végén is megvolt minden feltétele a további sikeres védelemnek. A visszavonulás az október 22-i parancsnoki megbeszélés eredménye volt. A hadsereg parancsnoksága‘egyáltalán nem számított partizánháborúval és legfőbb gondja az volt. hogv megőrizze a hadsereg egységét későbbi céljai elérésére. Nem szabad elfelejteni, hogy Viest generálist Londonból küldték ki, ahol az ottani tervek szerint a hadseregnek rendőri szerepet szántak. A hadsereg pánikszerű visszavonulásának természetesen hatása volt a partizánok visszavonulására is. Ez a pánik csak azokra a partizáncsapatokra terjedt át. amelyek a felkelés ideje alatt szerveződtek és nem voltak tapasztalataik a partizán harcászatban az ellenség hátában és közelebbi kapcsolataik voltak a hadsereggel. Az élelmezés lehetetlenné vált. A távolabbi csoportok elvesztették a kapcsolatot a vezérkarral. A fővezérkarnak nem volt semmi érintkezése a brigádokkal és október 26-án a hegyekbe vonult vissza. Osmolov ezredes, a vezérkar főnöke parancsot ad ki az érintkezés felvételére a brigádokkal cs újabb egységek alakítására a hadsereg katonáiból, a partizán parancsnokok, a hazafias tisztek segítségére sietnek az új egységek szervezésénél. így a partizán vezérkar érdeme, hogy néhány újabb csoport alakításával sok katonát mentettek meg a biztos haláltól. vagv. a fogságtól. Ezzel egyidőernyős brigádhoz, ámelynek parancsnoka erre hajlandó volt. Slánsky és Prikrvl Losonc felé akartak vonulni. November 30-án azonban a németek megközelítették a brigád vezérkarát és a kórházat egy Lom nevű bányászfaluban, Podbrezovától északra az- Alacsony Tátrában. Sehol nem voltak őrszemek. így a németeknek sikerűit a vezérkart közvetlen közelből meglepni és zavartalanul tüzet nyitottak a falucska faházainak ajtóira és ablakaira. Legtragikusabb volt a sebesültek sorsa, akik az ablakon keresztül igyekeztek kiugrani az udvarra. Ekkor veszett el a brigádnak körülbelül 50 tagja és mint harci alakulat meg is szűnt létezni. A katonák haláláért Slánsky a felelős, akit a partizánok ismételten figyelmeztettek arra, hogy a brigádban lehetetlen állapotok uralkodnak és senki sem gondoskodik a brigád biztonságáról. Slánsky és Prik- ryl elmenekültek Lomból, elbújtak egy bunkerben Lomnistej dolinán. ;-;z Alacsony Tátrában és elzárkóztak nemcsak a partizánok •füvezérkarától, de a brigád legénysége elől is. A partizánoknak köszönhető az is, hogy a nagy visszavonulás után sem aludt ki a felkelés tüze és Szlovákia, területén a fasiszta kormány azután teljesen már soha nem vette ismét az ország irányítását a kezébe. A Nemzeti Tanácsok irányították és vezették a népet és a partizánok állandóan nyugtalanították a német front hátországát, nagy csapattesteket kötve 'e. amelyekre a hitleristáknak oly nagy szükségük volt a különböző arcvona- szükséggük volt a különböző arcvoná- lakon. Vagy 40 partizánegység 15 ezer harcosa folytatta a küzdelmet, amelyeknek parancsnokai jórészt a Szovjet Hadsereg tisztjei. Ezek a tisztek becsületesen teljesítették hazafias kötelességüket és nagv szolgálatokat tettek a csehszlovák ellenállásnak. Ez a harc addig folytatódott, amíg a győzelmes Szoviet Hadsereg egységei nem léptek Besztercebánya hegyei között az egyik völgykatlanban hős partizánjaink több német gépkocsit és harcikocsit semmisítettek meg. ben a partizánok parancsnoksága irányelveket ad ki. amelyekben a csoportokat felhívja, vegyék fel az érintkezést a helyi Nemzeti Tanácsokkal. Nyolc csoportot szervez, amelyeknek feladata lesz előkészíteni az ellenállást Csehország és Morava területén. November 20-án a 27-es sz. parancs értelmében a 2. ejtőernyős brigád a partizán nagyve’zérkar parancsnoksága alá kerül „2. csehszlovák partizánbrigád” névvel. Az ejtőernyős brigád Parancsnoka nem volt hajlandó te - jesíteni a parancsot Slánskv beleegyezésével. aki most már az ejtőernyős brigád vezérkaránál volt Slánskvnak és Prikrvlnek, a brigád parancsnokának más terveik voltak. Slánskv még a partizán vezérkarban keresztül akarta vinni azt, hogv át kel! tömi a németek vonalán kelet felé, Osmolov ezredes nem egyezhetett bele ilven tervbe emiatt Slánsky elhagyta a nagvvezérkart és átköltözött az eitőSzlovákia területére és amíg a Csehszlovák Köztársaság vissza nem nyerte szabadságát és önállóságát. A Szlovák Nemzeti Felkelést nem nyomták el 1944 októberében, aho. gyan azt a fasizáló történészek igyekeznek bizonyítani, hanem teljes győzelemmel fejeződött be. araikoris a felkelők a Szovjet Hadsereggel 1943- ben felszabadították a Csehszlovák Köztársaságot. ígv lett, a felkelés a •sehszlovák és szovjet nép testvéri segítségének közös kapcsa. Tíz év távlatából nézve ez a kapocs annál erősebb. mert most ez a két testvéri nép vállvetve a béke arcvonalán áll és kitartóan küzd ugvanúgv mint tíz évvel ezelőtt a béke megőrzéséért — a végső győzelemig. KLEIN LÁSZLÓ
