Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)
1954-02-06 / 10. szám
Braüs'ava. >954 február 6. Are 30 fillér III. évfolyam. 10 Porosodó kmcs Hogyan és mit csináljunk? Hányszor találkozunk ezzel a kérdéssel mindennapi munkánk közben Hányszor látunk tanácstalan fiatalokat, töprengő lányokat, fiúkat. Nem tudják, hogy mivel és hogyan üssék agvon szabadidejüket, mivel töltsék hosszú, szabad téli estéjüket Oda künn hideg, idebenn már unalmas a kártya, elfogy a szó az emberek, az öregek ajkáról. Mit cs'nál- Junk? Mivel töltsük szabad időnket? — merül fel ismételten és minduntalan a kérdés. Olvasni kéne! De mit? A régi naptár mind lekerült a deres padlásról, előkerültek a ládából a sárgult könyvek és a kopott, öreg újságok Ismét olvasni kezdi valaki — ki tudja hányadszor. Lassan betűzi a szavakat, felfigyelnek a szobában, csendre intik a gyerekeket. Lassan gördül az írott szó. Hősökről vagy egyszerű emberekről, az életről vagy az élet furcsa oldaláról szól a régi írás. Mindenki figyel, tanulnak az emberek. Aztán felsóhajtanak. Vége... „Most azt olvasd el, amikor az ördögöt zsákba kötötte a szegény ember és eladta a zsugori gazdagnak”. A kimegoldja életének, munkájának egy- egy nehéz kérdését. Minden hiába Legtöbbször senki sem segít nekik, senki sem tud tanácsot adni kérdésére. Futkos fúhöz-fához, de eszébe sem jut, hogy megnézze az üzemi, falusi, vagy éppen a gépállomás könyvtárát, hogy kivenné onnan magának a megfelelő könyvet, az őt izgató kérdésre feleletet adó könyvet. Pedig hány értékes tanács, hány kincsetérő munkamódszernek a leírása búvik meg a polcon porosodó könyvekben. Sok fiatal azt hiszi, hogy tanulás, olvasás nélkül is tud újítani, új munka- módszert felfedezni, vagy a gépét tökéletesíteni. Meddő kísérlet! Még a zseni is kénytelen tanulni, ha azt akarja, hogy ragyogó tehetségével valami nagyot, valóban értékeset alkosson és ne haszontalanságot. Hát még az egyszerű ember, az egyszerű fiatal! Várja őket a könyv, a tudás, hogy ^bontakozzon tehetségük saját maguk és hazájuk ’avara. * Nem egyszer előfordul, hogy valaki éjt-nappallá téve görnyed, dolgozik valami újításon, vagy megoldást keres valamilyen kérdésre s munkáját siker Az Ifjúsági Faluban korai zöldséget termetnek Az Ifjúsági Falu zöldségtermelő csoportja Matej Janovsky vezetésével a téli időszakban nagy figyelmet fordit a korai zöldség termesztésére és a tavaszi munkák előkészítésére. A szépen berendezett üvegházban már a múlt év végén kitermelték az első selátafejeket és januárban több mint három métermázsa retket juttattak a közellátásnak. Ján Král', Psvo! Tuska, Ondrej Lehocky és több más fiatal szövetkezti tag január utolsó napjaiban 30.000 kelarábét ültetett át a jól megtrágyázott és előkészített földbe az üvegház főcsarnokáben. ★ Kisfaludon is kigyú t a f£ny Pár héttel ezelőtt Kisfaludon is ki- .gyűlt először a illanyfény. Ünnepélyes nap volt ez. Ezen a napon a szövetkezet dolgozói kötelezettséget vállaltak, hogy április végéig teljesítik az egészévi sertéshúsbeadásukat. Vidám a falu. A szövetkezeti tagok rádiót, villanyvasalót, villanyforralót és egyéb háztartási cikkeket vásárolnak. Ágh József — Kisfalud----------------------------- + ------------'----------------- * -----------------------------Közös erővel, csakis mindig közös erővel! Krahulec Agnes gyógyszerésznő egy polarografikai gépen dolgozik, amelynek segítségével végzi az anyagok vegyi elemzését. pirultarcú fiatal ismét lapoz a meg- sargult, kopott könyvben, aztán olvasni kezd Az apróságok, a kis fürge gyermekek odabújnak és lesik a furcsa idomtalan rajzokat, képeket a könyvben. Eggyé forr az egész család, összeforrasztja az írott szó, a könyv varázsa. Ilyenek a feledhetetlen téli esték falun. Aztán elfogy a könyv, elfogy a padlásról. elfogy a szomszéd padlásáról is. Megáll a tudomány. Ismét előkerül a kártya, vagy a legény felhajtott gallérral nekivág a falunak és beállít a kocsmába. Zaj, lárma, kurjongatás, vagy néma bólogatás fogadja a füstös, egészségtelen teremben. Unalmas ez is. Tovább indul. A CsISz-belyiségbe. Néhány ping-pongozó vagy rádió mellett ücsörgő fiatal lézeng itt is. Az asztalon újságok hevernek, rendetlen össze-visszaságban, a fiatalok unatkoznak. Viccet mondanak egymásnak, szakállas, régi viccet. Aztán valaki megkérdezi: „Nincs '-alami jó könyved?” Kiderül, hogy nincs. — M vei is üssük el az időt ? — merül fel ismét a kérdés. Olvasni kéne! Könyvet keresnek a fiatalok. Tanulságos, jó könyvet. Érdekes, színes történeteket rejtő könyvek után kutatnak mindenhol. S a könyvek, a jó értékes könyvek ott porosodnak a falusi könyvtárak szekrényeiben, megbújnak a sok papír közt a CsISz-he- lyiség szekrényeiben. Csak ki kéne nyitni, csak el kéne venni. De nincs, aki kiadja, nincs aki odaadja a jó könyvet a fiatalok kezébe, hogy megszeressék, hogy mindig olvassanak, ne csak most, télen, unalmukból. Könyvet keresnek öregek, fiatalok egyaránt s a könyvek várják, hogy kézbe vegyék végre már őket is. Ez a helyzet sok helyen. Nemcsak falun, de a gépállomásokon, az üzemekben is. Hány fiatal gürcöl, töri magát, hogy koronázza. Tele örömmel, büszkeséggel szalad a magasabb tudású szakemberekhez, hogy nyomban elújságolja diadalát. Ám itt meglepetés éri. Szomorú meglepetés. A szakemberek kö- rülmosolyogiák és felcsapnak előtte valami vaskos könyvet. „íme, már tiz éve felfedezték te előtted!” Ilyenkor aztán pirulva somfordái haza az illető és szégyenkezve nézi alkotását. Menynyi értékes erőt ölt bele a munkába. Mennyit törte a fejét S most k'derült, hogy mindez hiábavaló volt. Tehetségét, erejét fölöslegesen elfecsérelte. S ráadásul még ki is nevetik. Ujjal mutogatnak majd rá: „Felfedezte a spanyolviaszkot.” Pedg mindezt elkerülhette volna, ha tanul, ha előbb megkereste volna azt a vaskos, porosodó könyvet ott a könyvespolcon, a könyvtárban, amely feleletet adott volna az őt izgató kérdésre. Könyvet keresnek a fiatalok s a könyvek olvasásra várnak, mert nincs könyvtáros, vagy ha van, nem végzi jól a feladatát. Könyvet, jó könyvet a fiatalok kezébe! Olyant, amiből tanulhatnak, amely gazdagítja tudásukat, kibővíti látókörüket. Pár évvel ezelőtt József Attila .még így kesergett: . . . Nem tud olvasni senki itt igét, Csak néhány ember nem . írástudatlan. Itt több a csapiár mint a néptanító . . . A felszabadulás óta ezer és ezer iskola és szakiskola épült. Tízezer számra adják ki az új, értékes könyveket, száz számra nyitnak könyvtárakat. És mégis, még ma is hány fiatal tudatlan, hányán nem olvasnak. Kell hogy hozzájuk is eljusson a könyv, a kincset érő írott szó, a tudástrejtő poros könyvek. Kell, hogy őket is formálja, durva tudatlanságukat, a múlt átkát lefaragja a tudás, a művészet varázsló ereje, hatása. Müveit, okos embereket vár az ország, nagytudású fiatalokat. Am tudást elsősorban a könyv ad. Arucsereforgalmi egyezményt írtak alá a Szovjetunió és Svédország között A Szovjetunió és Svédország képviselői sikeres tárgyalások után február 2-án Moszkvában 1954-re szőlő árucse- reforgelmi egyezményt Írtak alá. A jegyzőkönyv értelmében a tavalyihoz viszonyítva jelentős mértékben nő a két orszáq áruesereforgalme 4 Szovjetunió kőolajat és olajfinomítókat, mangán- és krőmércet, azbesztet, olajpogácsát, szőrmeárut. gépkocsikat és egyéb árucikkeket szállít Svédországnak. Svédország műrostot, papírt, halászhajókat, könnyűipari, élelmiszer- és faipari berendezéseket, villamossági gépeket, fúrógépeket, hengerelt árut. vajat és más árucikkeket szállít az e- gyezmény keretében a Szovjetuniónak. Mikor nyáron elsuhantak Zlatovce utcáin a versenyzők kerékpárjai, az e- gész falu nézte őket. Ki látott már ilyet, hogy ilyen versenyeket rendeznek a faluban. De ezért mindenki kiváncsi — vájjon mikor rendeznek újból versenyt a CsISz-tagok. Nem egy anya nézte kíváncsian, vájjon az ő fia az elsők között lesz-e? Az asszonyok beszélgettek egymás között: Könnyű a te fiadnak győzni, könnyű kerékpárja van Az enyémnek még régi, nehéz, az apjáé. Ebben a faluban először rendeztek versenygépeken a CsISz-tagok kerékpáros körversenyt. De volt közöttük közönséoes gép is. A CsISz-szervezet nemcsak ezt a versenyt rendezte a múlt évben. A sportmunka mellett nem feldkeztek meg másról sem. Voit énekkaruk, kiváló színjátszó csoportjuk, előadásokat is tartottak. Tizenkét rendes és húsz bejegyzett CsISz-tag élt a szervezetben örömteli életet. Biztosan azért jelentkeznek újabb és újabb tagok. mert vonzza őket a CsISz-szerve- zetben folyó szép munka. A CsISz évzáró közgyűlése január 28-án volt. Ezen a gyűlésen a CsISz- tagok kollektívája kifejezésre akarta juttatni, hogy a szerzett tapasztalatok alapján hogyan tegyék még érdekesebbé, szebbé az ifjúság életét s hogyan javítsák meg ez ifjúság munkáját a faluban. A vezetőség beszámolója, melyet Straka elvtárs tartott és a határozat is foglalkozott ezekkel a kérdésekkel. De térjünk csak pár héttel vissza. Bár a helyi hangszórónál van egy kis tábla, hogy a hangszórót ne használják fel jelentéktelen hírek közlésére, egy napon mégis így szólalt meg a hangszóró: „Felhívjuk a CsISz-tago- í két (majd négy CsISz-tag neve következett^, hogy azonnal jöjjenek a helyi nemzeti bizottság irodájába.” Mikor megérkeztek, az EFSz elnöke, Fárik elvtárs így szólt: „Ezt a kályhát vigyétek el, abba az épületbe és ami ott van, azt hozzátok ide". Éhben még nincsen,semmi különös, jó. CsISz-tagok segíthetnek ilyen apróságokban is, ha az a kollektív érdekét szolgálja. Csakhogy ... Az évzáró gyűlés ahhoz a ponthoz ért, hogy: hogyan segítették a CsISz- tagok az EFSz-t és a község felépítését. „Segítettünk a szétírásnál, ahol a CsISz-tagok ledolgoztak 80 órát. A csépléskor egy egész vasárnap csépeltünk, így segítettük elő a nyári munka gyors befejezését..mondja a beszámoló. De hol van ilyenkor az EFSz elnöke, a szövetkezet érdekében, mikor a fiatalok munkájáról beszélnek. Hiszen őt is időben meghívták az évzáró közgyűlésre. Hívták a nemzeti bizottság képviselőjét is és a kultúrotthon vezetőjét. De úgylátszik, a meghívót erre a fontos eseményre nem vették komolyan. Különben eljöttek volna, úgy a- hogy eljött a helybeli pártszervezet kiküldöttje, hogy segítsen, tanácsot adjon a fiataloknak. A CsISz-tagok hallani akarták, hogy a jövőben milyen feladatok várnak reájuk a szövetkezetben a község gazdasági és kulturális építésében. A CsISz- tagok együtt akarnak dolgozni e községben lévő összes tömegszervezettel, mert ez elősegíti a CsISz-tagok fejlődését is. Az évzáró közgyűlésen többek között a következő határozatot hozták: Bekapcsoljuk az összes CsISz-tagoket, brigádmunkával segítünk a nemzeti bizottságnak és az EFSz-nek és részt veszünk minden munkában, amelyet községünkben megszerveznek. Az építési szakaszért Vladamir Dafio elvtárs felelős. A hetárözat nem konkrét. Ahhoz, hogy a CsISz-tagok aktívan belekapcsolódjanak az EFSz munkájába, szükséges, hogy együtt dolgozzanak a szövetkezet vezetőségével. Fontos, hogy mindenkinek, aki még eddig nem tudja, megmagyarázzák a CsISz küldetését és feladatát a községben. Kéz a kézben kel! dolgozniok a falu összes lakosaival, nehogy úgy éljenek a faluban, mint valami különálló CsISz-köz- társaság. A berlini értekezlet eseményeihez Az, egységes Németországgal kapcsolatos katonai rendelkezések Egyetlen nép, elsősorban az európai népek számára sem közömbös Németország sorsa, egységének, jövőjének ügye. Különösen nem közömbös, hogy hathatós intézkedések történnek-e az átkos- emlékű, a világra annyi pusztítást vért zúdító német militarizmus fel- támasztásának megakadályozására ? Ebben az oly döntő fontosságú kérdésben, az egységes Németországgal kapcsolatos katonai rendelkezések terén is — mint a berlini értekezlet eddigi vitáiból is kitűnt — nagy különbség van a béke érdekeit következetesen szem előtt tartó szovjet álláspont és a,,nyugati hatalmak álláspontja között. A nyugati hatalmak a való tények elferdítésével, görcsös szépít- getésével azt igyekeznek elhitetni, hogy az agresszív német militarizmus jövőbeni térhódítása, feltámadása ellen a legjobb biztosíték, ha az egységes Németország részt vesz az ú n. „Európai védelmi Közösségben”. Ebben az esetben — próbálják megnyugtatni a népeket — Németország nem is rendelkeznék önálló nemzeti hadsereggel, nem lenne szükség német vezérkar felállítására Az „európai hadsereg” és a benne részt vevő német hadosztályok — úgymond — egy „nemzetek! eletti" parancsnokságnak lennének alárendelve. Ez pedig — bizonyítják— megakadályozná a német hadosztályokat önálló támadóakciók végrehajtásában, lehetetlenné tenné, hogy a német militarizmus még egyszer fenyegetné a világ népeit. Ez természetesen többször is hazug érvelés. Hiszen, mint jól tudjuk, az „európai védelmi közösség” elsöleges legfőbb célja a hitleri Wermacht, a náci militarizmus új életrekeltése, hangadó szerephez való juttatása. Walter Kerr, a New York Herald Tribune európai rovatvezetője ismerte be egyik cikkében: „A szerződés (az „európai védelmi közösségről szóló egyezmény”) alapvető célja az, hogy felszámolja az önálló nemzeti hadseregeket és lehetővé tegye Nyu- gat-N émetország útra fel f égy vérzését”. Mind ehhez vegyük hozzá azt is, hogy az állítólagos „nemzetek- feletti” parancsnokság a Washing- tnn-Bonn tengely lenne lényegében. Egész más álláspontot képvisel u Szovjetunió. Nem szolgaságra kény- szeritett ham>m szabad, egyenjogú és független Németországát akar. Ennek ragyogó bizonyítéka a Molotov elvtárs által legutóbb előterjesztett békeszerződés-tervezet, annak katonai intézkedésekkel foglalkozó része is. A Szovjetunió nem akarja megfosztani az egységes Németországot minden független, szabad nemzet vitathatatlan jogától, az önálló hadsereg felállításától. Ezért mondja ki az általa javasolt békeszerződés tervezet azt is, hogy „Németország felállíthat az ország védelméhez szükséges nemzeti hadsereget (szárazföldi, légi és tengeri haderőt)”. E felett a védelmi hadsereg felett az egységes, demokratikus Németország parlamentje, nem pedig imperialista német, vagy külföldi érdekcsoportok rendelkeznének. A Szovjetunió javaslatainak elfogadása egyben biztosítékot nyújtana arra is, hogy Németország demokratikus állommá lesz és nem csatlakozik „semmiféle államcsoporthoz. vagy katonai tömbhöz, amely olyan állam ellen irányul, amely haderejével részt vett a Németország elleni háborúben” Hitler uralmának szétzúzásában. Ezzel halálos döfést adnának az agresszív német müitarizmusnak. A demokratikus Németország védelmi hadserege sohasem jelenthetne veszélyt eqyetlen ország számára sem. A becsületes emberek, köztük a német hazafiak, ezért üdvözHk örömmel a Szovjetunió javaslatát.
