Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)
1954-06-30 / 51. szám
1054. iimitis 10. £3 3 Öl IFJÚSÁG Pionírok első találkozója Bratislavában Szombaton déhitán 4 órakor fanfárok harsogó hangja jelezte, hogy Bratislavában megkezdődött a pionírok első kétnapos találkozója. Ligetfalun, a Vörös Csillag stadion zöld gyepénszáz és száz pionír sorakozott fel a megnyitó ünnepségen. * Vasárnap délelőtt az ifjú micsurinistá'k meglátogatták a bratisiavai botanikus kertet, ahol megtekintették az érdekes és szép délszaki növényeket Vasárnap délután a1 Zerge-hegy egyik szép fekvésű tisztásán piroskend'Js pionírok egész serege szórakozott. - körhintán, hajóhintán, a céllövésnél, gránátdobásnál, nyíllövésnél és az al kalmi színpadon mindenki talált szórakozási lehetőséget. — Késő estig tartott a műsor. Este táboriiízzel ért végett s a Zerge-hegy dúslombú erdeiben messze csengett a fiatalok vidám hangja. — Képünkön a Kl. Gottwald pionírház leány tánccsoportját látjuk. HAJDÚ ANDRÁS zselízi tudósítónktól: Mi lesz a nagypeszeki fiatalokkal? 1954—1957-ben a mezőgazdaság részére 320.000 munkaerőt kel! szerezni, elsősorban az ifjúság soraiból... Arról van szó, hogy ifjúságunk saját tapasztalatai alapján meggyőződjék arról, hogy a mezőgazdaságban is megtalálj:; a jómód és a kulturált élet minden feltételét ... (V. -iroky elvtárs kongresszusi beszédéből) |Z öröskörül, ameddig a szem ellát, dombok púpozódnak egymásra, elfedve Zseliz épülő házait, eltakarva e városka emeletes házainak tetejét is; nem látszanak ide a város villanyfényei, de még a vasút füstje sem szál! idáig ... — deltát mégis! — vu.ijon mit látnak Nagypeszek fiataljai a körülöttük épülő íj világból? Hol tartanak'' Nem maradnak-e le? Lovicsek elvtárs velünk jön összeszedni a fiataloka . Vállravetett kis- kabát, fiatalos léptek ... még ö magé. is bediene az ifjúsági csoportba. De ö csak rázza s fejét, amikor mondom neki. — Nem úgy van az! A fiatalságot azért érzik rajtam, mert tanító vagyok és a tanítók sorsa örök ifjúság. De egyébként, h>a az ember már megnősült, gyermekei is vannak, akkor már csak segít a fia* dóknak ... Amint megyünk az úton, Lovicsek elvtárs megállítja az embereket: nem látták a fiatalokat? Közben odaint néhány gyereket: Szóljatok Bélának! Karcsinak is! Gyűlés lesz! Nekünk pedig elmagyarázza, hogy az a legmagasabb szőlősdomb, az Öreghegy. Állami szőlészet van ott. Amarra, a Szikince medrén túl, ott, ahol azok a szürke hazak vannak, az a Vadalmás. Állami gazdaság. Amott, ahol vöröslőn nyugodni készül a nap, azok a dombocskák a Papsor, a Hosszúinogyorós és a Hadcsa. Nevük régi, igaz, de jő szövetkezeti földek azok. Az a barnáié magaslat pedig a Nyúiszem, a falusi szőlők dóm! ócskája. Egészen besötétedett mire az iskolához értünk. A kapu előtt csoportban állnak a fiatalok. Felénk se néznek, amikor megállunk mellettük. — Menjünk be fiúk! — szól oda Lovicsek elvtárs. Betólul mindenki. Néhány leányt is látok közöttük. Azok féireállnak és csak utánunk jönnek be. Körülnézünk a tanteremben. Az asztalon kormosán pislákol a lámpa. Mellet- l" nagy !.alomban újságok hevernek. Látszik, hogy nem nagyon olvashatták. A tiúk, lányok árnyéka imbolyog. Helyüket keresik. Valahogyan csak beszorulnak a szűk iskolapadokba. Feléjük húzódok. í k Idáit feketén sötétlik a tábla. Az ablakok, mint óriás szemek kékes tompasággal villognak. A lámpa nagyokat pislog, amikor Tóth elvtárs, a járási titkár beszélni kezd. A beszéd után hallgat mindenki. A vita sehogyan sem .kar megindulni. Bosszantó ez n-gyon s ezért ragaszkodva a „hivatalos” kérdésekhez, Borke Bélához, a titkárhoz szólok. — Hány fiatal van n csoportban? — Húsz — feleli, aztán hozzáteszi: körülbelül. — Minden fiatal CslSz-Lag? — Nem. Úgy a fele ... — Mit szoktatok csinálni? Valaki közbekiált: Csak csinálnánk! És már kérdezni sem kell, csak úgy dől a szó. Szépen, sorjában, mint szántáskor eke után a barázda. — Mondjatok csak meg mindent ami fáj! — biztatja őket Dudás Lajos, az elnök. Lackó Bandiból látszólag zavarosan kipattan a gondolat: — Sportolnánk, ha lehetne ... deliá' saját pénzünkön még futballt sem vehetünk ... Hangjából keserűség árad. Látom az arcokon, hogy egyetértenek vele. De, hogy-hogy a saját pénzükön? — Kultúrelőadást rendeztünk. A „Fösvényt” adtuk elő. Még kultúrbri- gádon is voltunk vele! De a bevételből nem láttunk egy fillért sem! — magyarázza egy szőke fiú. Ipri tanító elvtárs oktatóan felemeli a mutatóujját: — Az előadás bevételét a CslSz beadta a „Kultúrotthon-mozgalom” pénztárába. Megvan. Színpadot kellene venni. Nem lehet csak szétszórni a pénzt holmi labdákra! Kipattant a vita. Pénz van jócskán: 1300 korona. De Ipri tanító elvtárs ragaszkodik ahhoz, hogy először szabályosan alakuljon meg a csapat, jegyzőkönyvezzék, aztán besztrzi a szükséges felszerelést. — No, így helyes — nyugszanak meg a fiatalok. Már indulna tovább a beszélgetés, de Dudás elvtáivra rá kell szólni: — Ezt fel kell jegyezni! Ez határozat. A vezetőség gondoskodjon arról, hogy ... Felcsülannak a szemek. A fiúk ösz- szenéznek. Az egyik lány csendesen megjegyzi: Így kellene mindig!... Aztán sor ke^ül sok más dologra. Nincs helyiség, ahol összegyűlhetnének. Tóth elvtárs közbeveti: Közben üres házakat láttunk, amikor végig jöttünk a falun! — igaz, dehát mit tegyünk? kérd; tanácstalanul Dudás elvtárs Egy pillanatra hallgat mindenki. — Van kénviselőtök az új nemzeti bizottságban ? — Hogyne! — és már magyarázzák is, hogy ez lesz a leghelyesebb, ha a nemzeti bizottság segítségével intézkednek majd. Ipri tanító elvtars még megjegyzi: K^asz elvtárs, a pártelnök és így akarja valahogy ... — Látjátok! A párt segíteni fog. Közben írják is a határozatot: A nagypeszeki CsISz-csoport elhatározta ... Előkerül most már minden. Panaszok, ötletek, javaslatok. A Hadsereggel Együttműködő Szövetséget megalakították, hisz hat besorozott fiatal van a faluban. Mackó Máriát választották elnöknek. De a munka sehoqy sem megy. f eljegyezzük: Zselízen majd szólunk erről is. Ipri tanító élvtárs egy befejezetlen épületről beszél, melyet jó lenne kultúrházna-k felépíteni. Ez már nehezebb dolog. A fiatalokhoz szólunk: — A kultúrház építést- nehezebb ügy .... de semmi sem lehetetlen. Különben a szövetkezetnek kultúr- és sportcélokra van külön pénzügyi alapja... Összenéznek. Látszik rajtuk, hogy eddig erről sem tudtak. Tóth elvtárs még megjegyzi: — Tehát a szövetkezet erősítése a kultúráiét felvirágzását jelenti. Erről van szó ... — Igen. Ha -vndszeresen jönnétek a járásról, ha segítenétek, menne minden — véli Dudás eivtárs. Cisszené- zünk. Igazuk van. Segíteni kell őket. — Mondjátok meg, de őszintén — kérdem — ki olvassa rendszeresen az Új Ifjúságot, hisz ez a legjobb instruktor ! ? Hallgatnak. Ipri elvtárs megjegyzi: — Pedig ki- nálgatom mindig, dehát hiába... — Előveszem az Oj Ifjúság régebbi számait. — Nézzétek! Itt egy cikk a kultúr- ház építéséről. A másikban szomszéd falutokról. Tetgenyéről írnak. Em’itt a sportról van szj ... Nézik, olvasgatják a lapokat. Ez már nem is gyűlés, hanem beszélgetés. Tag- díjbélyegot vásárolnak, összeírják « játékosokat. Vitatkoznak. — Már féltizenkettö! — szól valaki. Valóban. Mióta is tart ez a hirtelen gyűlés! Felállnak,,indulnak az ujtö felé. Tóth elvtárs minden szót megfontol mielőtt, kimondja: — A járási vezetőség bírja á kritikát. Nem törődtünk Nagypeszekkel úgy, ahogy kellett volna. Ezentúl rendszeresen instruktor jár majd hozzátok ... Ezután nem szóinak többet, hanem mennek haza, pihenni, hisz holnap újra munkanap. * !\/J indenhol, köröskörül, ameddig a szem ellát, új élet épül. De mi lesz Nagypeszek fiataljaival? Magukra maradnak? Elmaradnak? — Nem! Ez nem lehet. A Garam mentén már épül a nagy erőmű, hamarosan villanyfényt küldenek majd onnan ebbe a faluba Is. Agronómusok, zootechnikusok tanulnak az iskolákon. ,Ők is fényt, világosságot jelentenek majd Nagypeszek számára. Nem maradhatnak le ők sem. Ezt nem engedi az ország, a Párt, az Ifjúsági. Szövetség, Tóth elvtárs, a járási titkár, a tanító elvtársak, Dudás Lajcsi, Borka Béla,... nem, ezt nem engedi egyetlen nagypeszeki fiatal sem! Petőfi költeményei szlovák nyelven •Tán Smrek, szlovák költő Petőfi fordításáért államdíjat kapott. Ezt a tényt figyelemreméltó jelenségnek tartjuk különböző szempontból. Mindenek előtt bizonyítja, hogy a mai szlovák költők felújítják a haladószellemű szlovák és magyar hagyományok között fennálló kötelékeket, melyeket 1848 után a burzsoá nacionalizmus erőszakkal széttépett. Mert ugyanazok a forradalmi demokratikus eszmék hevítették a múlt század negyvenes éveiben a szlovák és magyar nemzetet. Petőfi éppen ezeknek a közös eszméknek a megtestesítője. A szlovák irodalmároknak a súlyos politikai és szociális elnyomatás idején nem állt módjában a világ klasszikusainak fordításaival foglalkozni A szlovák költők közül Hviezdo- slav nyiltan Petőfi Sándor követőjének tartotta magát. Bra- xatoris, Jesensky, Krcméry, Lukác követték példáját és most pedig Ján Smrek. Ján Smrek már jelentékeny költői múltra tekintett vissza, amikor Petőfit kezdte fordítani Már előzőleg, 1950-ben szép sikert ért el Ady és József Attila fordításaival. Petőfi fordításaival érte el a legnagyobb művészi tökélyt. Petőfi verseinek szlovák fordításánál az az érzésünk, hogy egy ma élő költővel állunk szemben. Petőfit nem könnyű fordítani, rendkívül nehéz hűen visszatükröztetni nyelvezete gazdagságát, eredetiségét és friss ütemét. Smreknek ez tökéletesen sikerült. A verseknek nincs fordítás-ízük. Smrek a legtökéletesebbet alkotta, ami fordításnál egyáltalában lehetséges. Mélyről, a szlovák nyelv kincsestárából merített Smrek és mindig megtalálta a helyes kifejezéseket. Nem költötte át Petőfi verseit, nem vett el és nem tett hozzá, Petőfi művészete valósággal magával ragadta. Ott, ahol más költői képet vagy szó- fűzést alkalmazott — azt csak azért tette, hogy kifejezőbben tolmácsolja Petőfi gondolatait és mégse ellenkezzen a szlovák nyelv szellemével és sajátosságaival. Csodálatos, hogy Smrek verstanilag se sértette meg a mondatok természetes ütemét. Smrek fordításában nincsen nehézkesség, semmi se erőltetett. Smrek fordítói készsége és művészete különösen a dalszerű verseknél csillan meg a legjobban, pedig ezeket visszaadni a legnehezebb. De Smrek megtalálta a közös hangot, hiszen jól ismeri a magyar és a szlovák népdalokat. Ezért sikerült neki olyan tökéletesen átültetni a magyar költészet gyöngyszemeit, hogy azok közkincsévé valjanak a két nemzetnek. Ján Smrek, Petőfi fordításáért joggal megérdemli az allamdíjat
